Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható: http://www.ppek.hu/k563.htm
Jöjj, kövess engem!
Isten minden embert meghív az ő országába. Ádám elveszítette az istenfiúság kegyelmét, a Szentlelket, azonban Istenhez való hasonlósága megmaradt. Isten uralma így nem szűnt meg, de az Istentől elszakadt Ádám félni és rettegni kezdett. Ez a bűn legnagyobb büntetése, amelyet magában hordoz. Isten azonban Ádám után ment, saját Fiát küldte el hozzá. Mert úgy szerette Isten a világot, az embert, hogy egyszülött Fiát adta érte. Jézus pedig meghirdette Isten országát, és kinyilatkoztatta az Atya szeretetét. Saját halálában magára vette az ember halálát, fölajánlva magát a bűnös emberért az örök Lélek által. És a Szentlélek létrehozta az Egyházat.
Milyen éhség van a mai ifjúságban a közösségre, a hiteles közösségre! Mi az, hogy hiteles közösség? Az, hogy hétvégén összejönnek, beszélgetnek, énekelnek, kirándulnak? Majd ha össze lesznek zárva egy rendházba, vagy mint férj és feleség egész életükre, akkor megtanulják, mi az a közösség! Ha ezt az összezártságot, végső soron az Istennel való összezártságot meg akarják kerülni, akkor illúziókat kergetnek. A keresztény közösségbe becsempészett minden emberi ábránd a valódi közösség útjában áll. Össze kell törnie ahhoz, hogy a valódi közösség megmaradjon.
Jézust, mindent otthagyva követték a tanítványok. Amikor azonban Jézus az élet kenyeréről beszél, és megkérdi tőlük: „Talán ti is el akartok hagyni?”, így felelnek: Uram, mi ugyanúgy nem értünk, mint a többiek, mégis maradunk, mert neked örök életet adó igéid vannak.
Valahogy életünk alaptörvénye ez: Ha a búzaszem el nem hal, nem hoz termést. Ha azonban valóban a Szentlélekben hal el, akkor ez maga a megdicsőülés.
Isten valóban lerakta közösségünk, az Egyház alapját, amikor a megváltás gyümölcseként szívünkbe kiárasztotta szeretetét a nekünk adott Szentlélek által. Szeretnénk persze a szeretet érzelmeiben és hangulatában élni, s ez nem is rossz, hiszen az örökkévalóságban majd abban élünk. Most azonban meg kell vizsgálnunk, hogy milyen lélektől jön ez a jó hangulat és kellemes érzés, s vennünk kell a fáradságot, hogy széthúzásunk és meg nem értésünk vagy éppen barátságunk és rokonszenvünk mélyén fölfedezzük az Isten által lerakott közös alapot, az egy Lelket, a Szeretet Lelkét, aki a létezés legmélyebb rétegében alkot belőlünk közösséget, Egyházat.
(folyt.)
