Kell-e tudni erről a jelenségről a fiataloknak?
Ugyanúgy, mint ahogy a dohányzók is tisztában vannak a dohányzás káros hatásával, a fiataloknak is ismerniük kell a telegonia hatását.
A telegoniára, mint jelenségre, először Angliában figyeltek fel több mint 150 évvel ezelőtt.
A 19. században, Charles Darwin hivatkozott Lord Morton kancájára, ahol a tenyésztési kísérlet során a fehér kancát egy vad quagga lóval fedeztették (zebra-szerű csíkos ló), de többszöri kísérlet után sem jött létre vemhesség. Másfél évvel később, amikor már feledésbe merült a kísérlet, ugyanezt a fehér kancát összehozták egy fehér ménnel, és lám az utód zebraszerű csíkokkal jött a világra.
A tudományos világ meg volt döbbenve. Ezt a jelenséget telegoniának kezdték nevezni, bár nem ismerték ennek genetikai mechanizmusát.
(Megjegyzem, hogy még ma sincs egyértelműen elfogadott mikrobiológiai magyarázata.) A tapasztalt állattenyésztők azonban nem csodálkoztak ezen, mivel ismerték a telegonia gyakorlati hatását. Ők már régóta, a telegonia (megfigyeléseken alapuló) hatásait figyelembe véve igyekeztek megóvni az állataik fajtisztaságát. A fajtiszta kutyáknál nagyon szigorú a szelekció. A tenyésztők több nemzedékre visszamenőleg vezetik a törzskönyveket, ezért itt jól megfigyelhető a telegoniai behatásoktól való óvakodás. Az ebtenyésztők már régóta tudják, hogyha egy fajtiszta szukának legalább egy (véletlen) kapcsolata volt nem fajtiszta kannal, akkor később ez a szuka már nem hoz világra fajtiszta utódokat. Hasonlóan jól dokumentált a galamb- és a lótenyésztés is.
A XIX. században Flint, Felix Le-Dantek és más tudósok különböző állatokkal kísérleteztek és megerősítették ezt a fenomént. Ezt Le-Dantek az „Individuum, evolúció, örökölhetőség és neodarwinisták” című könyvének „Telegonia, avagy az első hím is átörökítő” cikke is említi.
Felmerült a kérdés, hogy a telegonia örökítő tulajdonságai érvényesek-e az embernél is?
Nos, intenzív fiziológiai, antropológiai és statisztikai kutatások kezdődtek. Még kísérleteket is hajtottak végre. A tudomány válasza erre a kérdésre az lett, hogy „a telegonia az embereknél is megfigyelhető”!
A XX. század 60-as éveiben a tudósok már azt is tudták, hogy az embereknél a telegonia sajátos hatása erőteljesebben mutatkozik meg, mint az állatoknál. Sőt, emberi vonatkozásban riasztóbb a helyzet! Az utódot meghatározó első kapcsolat „kódolását” az újabb partnerek autográf frekvenciája ‒ a már kialakult DNS-kódot ‒ negatív irányban még jobban összezavarja! Vagyis minden újabb „partnerkapcsolat” valamiképp rosszabbá teszi a későbbi utód életesélyeit!
Az erkölcsösség, a szüzesség és a hűség – a családi boldogságnak, és a nép genetikai egészségének az alapja!
(folyt.) (Források az első részben!)