Erős hit kell az ateizmushoz
A 19. század óta a darwinisták folyton ugyanazokat az állításokat ismételgetik, melyeket azonban a tudományos kutatás nem csak nem bizonyított, de újabb tudományos eredmények kifejezetten cáfolnak: azaz hogy az ember a természet vak erőinek a terméke, s hogy az emberi elme, a lélek és a szabad akarat csupán illúzió, mely az agyi neuronok elektromos kisüléseinek eredményeként jön létre. Sokan, akik már évtizedek óta ezt hallgatják, óhatatlanul hinni kezdenek abban, hogy ez valóban igaz. 
Ezzel ellentétben Owen Gingerich, a Harvard Egyetem professzora hangsúlyozza, hogy az emberi agy a legbonyolultabb fizikai szerv az egész világegyetemben. Százmilliárd neuron található benne, és mindegyikük több tízezer másik neuronnal van összeköttetésben. Az idegsejtek közötti összeköttetések száma egyetlen emberi agyban sokkal nagyobb, mint a Tejút csillagainak a száma.
Vajon az emberi agyat alkotó atomok létrehozhattak-e véletlenszerűen egy ilyen bonyolult szerkezetet? Vajon igazuk van-e a darwinistáknak, akik azt állítják, hogy az emberi tudat megszűnik abban a pillanatban, amelyben az agy fizikai működése véget ér?
A materialisták zsákutcába jutottak, mert nincs semmilyen hiteles hipotézisük, mely megmagyarázná az ember lelki élményeit és az emberi elme működését.
Az ateisták szerint nem létezik klasszikus értelemben vett emberi elme. Szerintük a pszichikai jelenségeket és a gondolatokat a fizikai agy hozza létre. Az orvosi-élettani Nobel-díjas (1963) John Eccles (1903-1997) neurológus, az egyik legnagyobb szaktekintély az emberi agy kutatásának terén, azt állítja, hogy az anyag nem képes pszichikai jelenségeket létrehozni és a fizikai energia nem változhat át pszichikai energiává. Pszichikai jelenségeket egyedül egy szellemi valóság képes létrehozni.
Az elme nem egyenlő az aggyal! Az ember először elméjében eldönti, hogy mit akar csinálni, és az agy elektromos rendszere csak ezután valósítja meg ezt a döntést. Például két lehetőségem van, hogyan reagáljak egy sérelemre: bosszúval vagy megbocsátással. Rajtam áll, hogy a megbocsátást választom-e, a jó győzelmét a rossz fölött. A döntést, amelyet elmémben meghoztam, az agy elektromos rendszere valósítja meg. Tehát a szellemi elme felhasználja a fizikai agyat arra, hogy döntéseit megvalósítsa. 
John Eccles határozottan elutasítja azt a materialista elgondolást, hogy az agy egy rendkívül bonyolult számítógép, melyben az agykéreg hozza létre az összes gondolatot és érzést. Ezt az elméletet "szegényesnek" és "üresnek" tartja, mert homályos és általános állításokat tesz és nem képes megmagyarázni az emberi én egyediségének csodáját és titkát, sem annak alkotóképességét és képzelőerejét (How the Self Controls Its Brain, 33.,176. o.). Az emberi agy sokéves kutatása során Eccles arra a következtetésre jutott, hogy mindannyiunknak van személyes énje, vagyis nem a fizikai agy által cselekvő, nem anyagi természetű elméje. Tehát a fizikai világ mellett az emberben létezik szellemi világ is, melyet az elme képvisel, s e két valóság kölcsönösen hat egymásra. "Mivel a materialista szemlélet – írja Eccles – nem képes megmagyarázni a szemmel látható egyediségünket, el kell ismernem, hogy az Én – vagyis a Lélek –, természetfölötti, szellemi teremtés. Teológiai fogalmakkal kifejezve: minden egyes lélek Isten új teremtménye egy emberi magzatba oltva" (Evolution of the Brain: Creation of the Self, 237. o.). Eccles professzor számára egyértelművé vált, hogy az emberi elme, a személyes én úgy létezik, mint emberi létünk szellemi dimenziója; megértette, hogy ez a halhatatlan lélek. Tehát a tudományos ismeretek arra vezetnek minket, hogy elvessük az emberi elme és az ember szellemi dimenziójának tisztán materialista értelmezését. (John Eccles gondolatait "A lélek halhatatlanságáról" lásd még a 2016. júl. 20-28. közti posztokban!)
(folyt.)
(Forrás az első részben!)
