Minél többet vizsgálják, annál több a tudományos kérdés!
A torinói lepellel kapcsolatos legújabb vizsgálatok eredményeiről számolt be Paolo Di Lazzaro, az olasz Országos Technológia- és Energiaügyi Fejlesztési Ügynökség kutatócsoportjának vezetője.
A nemzetközi szemináriumon 48 szakértő vett részt Frascatiban, ahol az ún. akheiropoiétosz, azaz nem emberi kéz alkotta képek témájával foglalkoztak. Vizsgálódásuk kiterjedt a guadalupei Szűzanya-képre és a manopellói kendőre is, amellyel a hagyomány szerint Veronika letörölte Jézus arcát.
A szakértők négy éven át vizsgálták, hogyan kerülhetett a lepelre a keresztre feszített férfit ábrázoló kép. Di Lazzaro elmondta: a tudósoknak semmilyen érintkezéses technikával nem sikerült hasonló képet előállítaniuk. Az utánzatok távolról szemlélve azonosnak tűnnek, de mikroszkóp alatt nagyon is szembetűnőek a különbségek.
A lepel 1978 után került igazán a figyelem középpontjába, amikor megjelent Ian Wilson magfizikus „A torinói lepel” című könyve. Wilsont különösen a torinói lepel lenvászon szövetének felső rétegeibe „beégett” emberi kontúr keletkezési mechanizmusa érdekelte, melynek különlegessége az, hogy az elszíneződés nem hatol a szövet belsejébe, hanem kizárólag a textil felszínén látható.
A szakértői csoportnak több éves kísérletezés után sikerült „speciális lézertechnikával kibocsátott, rendkívül rövid, de intenzív fényimpulzusokkal" a lepelhez hasonló módon elszínezni egy szövet felszínét. A lepelnek azonban csak igen kis részét tudták ilyen módon reprodukálni. „A teljes kép reprodukálásához 14 000 lézerre volna szükség, ami jelenleg megvalósíthatatlan" – mondta Di Lazzaro.
A professzor szerint a mostani felfedezéssel végre találtak egy olyan fizikai folyamatot, amely a kép keletkezését eredményezhette. „Ez nem mond ellent a feltámadás vallási csodájának, hiszen lehetséges, hogy abból fakadt az energiakibocsátás, amely a képet létrehozta. Ez azonban kívül esik tudományos kompetenciánkon."
Rejtélyes sugárzás
Az oldószerrel is kitörölhetetlen lenyomatról egyértelműen kizárta, hogy azt emberkéz festhette volna rá a vászonra, mint ahogyan a leplet hamisítványnak tartók közül sokan azt vélelmezik. Wilson vizsgálatai szerint a test körvonalai egy olyan rendkívül nagy energiájú fizikai folyamat eredményeként égtek bele a lepel anyagába, amely legjobban az erős neutronkisüléshez hasonlítható. (A korábban ateista tudós azt is megvallotta, hogy a lepel vizsgálata után lett hívő.) Ugyanígy vélekedik Roberto Hedges, aki az Oxfordi Egyetem sugár-laboratóriumában vett részt a lepel radiokarbonos kormeghatározásában.
Hedges határozott véleménye, hogy a leplet neutronkisülés érte. Marc Antoni és Arthur Lind „Részecskesugárzás a testből” című dolgozatukban arra a következtetésre jutottak, hogy az ismeretlen és nagy energiájú sugárzás a testből kiáradva érte a leplet.
(Forrás: wikimedia.org és a Magyar Kurír)
(folyt.)
