A barlanghoz délután visszatérők azt tapasztalták, hogy a Bernadett által feltárt forrásból egyre tisztább víz csordogált. A Jelenés igazolta a látnokot.
Még aznap délután a kis látnokot a császári főügyész elé kísérték. Kétségbeesett anyja és nagybátyja kísérték el. Újra kihallgatták a lányt és annak ígéretére próbálták rávenni, hogy nem megy többet a barlanghoz. Bernadett azonban a Hölgynek tett ígéretére hivatkozott, hogy tizenöt napon át oda fog menni.– Azt a hölgyet nem látja senki, tehát az ígéreted nem érvényes! – fogalmazott dühösen az ügyész.
– De nekem nagyon nagy öröm, ha oda megyek! – válaszolta Bernadett.
– Az öröm rossz tanácsadó, kislányom! Legjobb ha az iskolai nővérekre hallgatsz!
Szó, szót követett, de minden eredmény nélkül! Lourdes látnokát se szép szóval, se logikus érvekkel, sem fenyegetéssel nem lehetett ígéretétől eltéríteni.
Az ateista-liberális Dutour császári ügyész tehetetlen dühében börtönnel fenyegette meg, de a kihallgatás sikertelenül ért véget. Bernadett haza-felé édesanyjának csak ennyit mondott: "Felesleges sírnia édesanyám a fenyegetés miatt, hiszen nem csináltam semmit!"
Másnap reggel a tilalom ellenére újból kiment a barlanghoz. A több mint 600 fős tömegen áthaladva a megszokott helyére ment, letérdelt, imádkozott, elvégezte bűnbánati gyakorlatait a bűnösökért, de nem történt semmi.
A Szűzanya nem jelent meg. A tömeg újra csalódott és sokan csak legyintettek az egészre.
Bernadett azonban megint csak önmagát vádolta: „valamit rosszul tettem!"
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.