Az érem rajzolata valóságos mariológiai tanítást hordoz. A Csodásérem első oldalán a Szent Szüzet látjuk, amint kitárt kezeiből a kegyelem fénye sugárzik.
A másik oldalon pedig először jelenik meg a Két Szív, Jézus Szentséges és Mária Szeplőtelen Szívének együttes ábrázolása, s ezzel egyértelmű égi utalást kapunk a Két Szív közös lélekmentő munkájára. A Csodásérem két oldalának ábrája óhatatlanul Grignon Szent Lajos jövendölését idézi fel bennünk az Egyház Anyjának megváltó
társi és kegyelemközvetítői szerepével kapcsolatban. Erről azonban csak az Egyház tanításának szellemében beszélhetünk.
Katalin gyóntatója, Jean-Marie Aladel atya csak 1832-ben közölte az eseményeket Párizs érsekével, Hyacinthe Louis de Quélennel. Az érsek az érem elkészítésében jó lehetőséget látott az evangelizációra és a Szent Szűz tiszteletének terjesztésére, s a júniusban forgalomba került érméket elsőként maga a főpásztor adta tovább papjainak e szavakkal: „Nem kell a jelenés körülményeit híresztelni. Terjesszék csak egészen egyszerűen az Érmet, és a gyümölcsei igazolni fogják”!
És lám, ő maga is megtapasztalta a csodát!
Súlyos betegen feküdt egykori barátja De Pradt püspök, akinek a lelke halálosan beteg volt liberális gondolkodása miatt, mellyel elszakadt az Egyháztól. Az érsek, zsebében az éremmel meglátogatta. Döbbent keserűséggel tapasztalta meg, hogy barátja mily mélyre csúszott a lejtőn ‒ olyannyira ‒, hogy haldokló létére kiutasította a Szentségeket felkínáló látogatóját.
Az érsek összeszorult szívvel távozott is, de utolsó reményét a Csodásérem Szűzanya ígéretébe helyezve többször elismételte a fohászt: Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!
Ám, alig hagyta el a helyiséget, amikor a halállal vívódó betegen feltűnő izgalom vett erőt és így kiáltott:
‒ Hívják vissza az érsek urat! Könyörgöm, hívják vissza, azonnal!
Hogy mi játszódott le a következő percekben kettejük között, az csak az utolsó ítélet napján kerül majd napfényre. A haldokló ugyanis meggyónta bűneit és fogadta a Szent Útravalót. Kapott egy Csodásérmet is, amit könnyek között emelt az ajkához - hálát adva a Bűnösök Menedékének, és boldog reménnyel lehelte ki lelkét.
De Quélen érsek megbízásából 1834-ben megjelent az első hivatalos közlemény az éremről. Aladel atya pedig még ebben az évben megírta, és százezres példányban kiadta az érem történetét, amit az emberek hamarosan megvásároltak. A kiadványt öt év alatt hét nyelvre fordították le.
Párizs érseke időközben megindította a hivatalos vizsgálatot, és 1836. febr. 16-tól tizenkilenc ülés foglalkozott a jelenésekkel, magával a Csodáséremmel, és a vele kapcsolatos csodákkal.
A bizottság hitelesnek nyilvánította az eseményeket és a Csodásérem történetét. A jegyzőkönyv 5. pontja ezt írja: ,,Az éremmel kiesdett és hitelesített rendkívüli kegyelmek: gyógyulások és megtérések, csupa igazoló érvek a tények megállapításához, hogy az úgynevezett Csodásérem egyes-egyedül Istentől eredhet!”
Katalin gyóntatója az éremmel kapcsolatos tömeges imameghallgatásról, megtérésekről és csodákról ezt mondja könyvében: ,,Százezrek, milliók vallják, hogy soha sem fordultak a Csodásérmű Nagyasszonyhoz hiába, midőn a lelkek megvilágosítása, jóra vagy jobbra vezetése forgott szóban.”
A feltűnő megtérések, csodák és a kegyelem áldásai rövid idő alatt közismertté tették az Érmet, melyet maga a nép nevezett el csodásnak.
