Nem marad nyom nélkül!
A Szovjetúnióban az 1960-as évektől kezdődően foglalkoztak intenzívebben a "telegónia-hullámelmélettel". Kutatási programot Piotr Garjajev biofizikus és molekuláris biológus professzor fejlesztette ki, és az elméletét a „Волновая генетика ( Hullámgenetika)” című könyvében írta le.
1985-ben Garjajev egyszer a műszerből kivette a DNS molekulákkal teli kémcsövet és figyelmetlenségből egy üres kémcsövet tett a műszerbe. Észrevéve a tévedést, ki akarta cserélni az üreset, amikor meglátta, hogy olyan spektrumjelek jelentek meg a monitoron, amelyek a DNS spektrumára hasonlítottak (bár alacsonyabb intenzitásúan). Úgy tűnt, mintha a lézersugár áthaladt volna valamilyen láthatatlan struktúrán, amely a DNS molekulákról tartalmazott információt. Így fedeztek fel egy szenzációs effektust – a DNS eltávolítása után a műszerben megmarad a DNS nyoma, egy „fantom-DNS”. Ez a DNS-nyom még sokáig megfigyelhető. 
Garjajev és kollégái tanulmányozták a DNS molekulák vibrációs viselkedését lézer spektroszkópiai módszer alkalmazásával. A lézer fotonok, miután átjutottak a DNS oldaton, rögzítik az információt a molekulákról. Ennek eredményeként megállapították, hogy a DNS úgy viselkedik, mint egy holografikus számítógép, lézerolvasóval és egyes genetikai információkat a DNS megjegyzett.
Az ijesztő, hogy az újabb és újabb kísérletek és módosítások mindig egyre negatívabb gén-információkat eredményeztek. Tehát ha újabb sugárzás érintette az DNS-t, további negatív hatással volt a tárolt genetikai információkra.
A hullámgenetika megmagyarázza a telegonia mechanizmusát (igaz csak hipotetikusan), mivel a petesejt DNS-e a megtermékenyülésnél, ill. az embrió fejlődésénél figyelembe veszi a hullám jellegű kölcsönhatásokat is.
Idézet Garjajev tanulmányából: a nő első (férfi) szexuális partnere a nő genetikai kódjában hagyja a hullám autográfját, mintha aláírná magát a nő genomjában. És persze ez a férfira vonatkozóan is némileg igaz!
Ez a hullámprogram később ‒ mindkét nemnél, de főként a női petesejt esetében ‒ kifejti hatását az embrió testére és későbbi szellemi-lelki fejlődésére. Jelképesen úgy fogalmazhatunk, hogy a jövendőbeli apa öröklődési anyagának „tégláiból” épül fel az „épület” az első férfi „tervrajza” alapján!
Jóllehet, ez a verzió a tudomány mai állása szerint csupán hipotézis, de mégis a gyakorlati tapasztalatok valósághűen igazolni látszanak a „telegonia paradoxont”. Vagyis, ha egy nő a kapcsolatai során nem lett terhes, a petesejtjébe akkor is beépülnek partnereinek DNS láncai (legalább is hullám szinten), s azok később az utódhoz kerülnek a nemző apa génjeivel együtt. Ennek következményeként a gyermek, aki a „testi apjától” örökli a kromoszóma készletét, a „telegoniai apjaitól” pedig a mezőszintű szervezési struktúrát kapja meg.
Már csak „hab a keserű tortán”, hogy a „telegoniai apák” mezőszintű genetikai információi mind ellentmondhatnak egymásnak, így a magzat fizikai és szellemi „felépítésére” alkalmazott információs modulok ellentétes parancsokat hordozhatnak, s ez például a szervek aszimmetriájában nyilvánulhat meg. Az egyik leggyakoribb aszimmetria a scoliosis (a gerinc oldalirányú görbülete). (Folyt.) (Források az első részben!)
