Ezt követően Katalin hazatért, s ezután kezdte diktálni -- legtöbbször misztikus elragadtatásban -- az isteni gondviselésről szóló könyvét, a Dialógust. Azért diktált, mert ő maga sokáig (amíg az írás és olvasás képességét misztikus módon meg nem kapta az Úrtól) nem tudott sem írni, sem olvasni. Állandóan több ,,titkár'' és ,,titkárnő'' volt mellette, kiknek leveleit diktálta – gyakran egyszerre többet is – a legkülönbözőbb címzettek részére: világiaknak és szerzeteseknek, királyoknak és a pápának, katonáknak és kereskedőknek... Levelei és a Dialógus lenyűgözik az olvasót bölcsességével.
1378 októberében fejezte be a Dialógust. Ekkor levelet kapott a pápától, aki megkérte, hogy jöjjön Rómába és legyen segítségére. Lelki gyermekeivel együtt útra kelt tehát, és a következő advent első vasárnapján megérkeztek Rómába. Katalin ettől kezdve haláláig teljes erejével VI. Orbán érvényes pápaságának elismertetéséért és az elszakadtak visszatérítéséért küzdött.
Egészsége egyre gyengült, de azért minden reggel gyalog ment el a S. Maria sopra Minerva-templom melletti szállásáról a vatikáni Szent Péter-bazilikába, hogy ott szentmisét hallgasson, és hosszú imádsággal ,,fáradozzék'' az Egyházért.
1380 nagyböjtjére Katalin fekvő beteg lett. Tanítványai tanúsága szerint iszonyatos kísértéseket szenvedett, az ördögök valósággal tomboltak körülötte, míg végül április 29-én a tercia idején eltávozott égi Vőlegényéhez. Halála előtt még elrendezte lelki gyermekei sorsát.
A szentté avatást II. Pius pápa 1461. június 29-én végezte. Szent Katalint 1939-ben – Assisi Szent Ferenccel együtt – Itália védőszentjévé nyilvánították. 1970-ben pedig Avilai Szent Terézzel együtt megkapta az egyházdoktor megtisztelő címét.
Tanításának sajátossága, hogy a mindennapi élet konkrét problémáira ad Istenben megoldásokat. Mint a szentek mindannyian, először ő maga szemlélte és élte meg tanítását, azután adta tovább. Ezért tanítása gazdag forrás ma is, mert anyai és égi bölcsességtől sugárzik.
Szienai Szent Katalin életét rendkívüli nagy és sok csoda kísérte.
Azonban a fizikai csodáknál sokkal jelentősebbek voltak a lelkiekkel kapcsolatos csodái: olvasott a lelkekben, megrögzött bűnösök tértek meg, régi-régi ellenségeskedések szűntek meg a szavára. Esetenként, amikor bűnöket rejtegető, elegáns arisztokraták közt volt, elmondhatatlan bűz érzéséről panaszkodott.
Amikor Avignonban a pápa előtt beszélt, a pápa csodálkozva hallotta a kúria hibáinak és bűneinek lajstromát.
Oly nagyon szerette az Eucharisztiát, hogy életének utolsó hét évében csak belőle táplálkozott.
Szent Katalin, könyörögj érettünk!
/Forrás: Katolikus szentek története, Horváth Mária szerkesztésében/
Szólj hozzá! • Szerkesztés...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Furcsának tűnhet a kedves Olvasónak, ha azt írom, hogy Erzsébet abban az időben eszperantót tanult magánúton, ám „az istenszeretőknek, minden a javukra válik!” (Róm 8,28) Kiváltságoltunk ugyanis a szószedetben egy bölcs mondásra talált: „Egy kis jóindulat, a legrosszabb szándékot is képes megenyhíteni.”
Tiszteletes Edény – Könyörögj érettünk!
Az elmélkedés előtt tartsunk bűnbánatot, és legfőképpen fogadjuk meg erősen, hogy többé nem követjük el azokat.
kérdező elé lépett, letérdelt és az ég felé tárt karokkal, sugárzó arccal mondta: ,,Én vagyok, íme, engem ölj meg!'' – Csak annyit kért, hogy övéit engedjék bántatlanul elmenni. A gyilkolásra emelt kezek lehanyatlottak. A tárgyalások eredményre vezettek és július 18-án végre Firenze békét kötött a pápával. /Forrás: Katolikus szentek története – nyomán, Horváth Mária szerkesztésében/ 
Lelki Edény – Könyörögj érettünk!
Teljes nevén Montforti Grignon Lajos Mária 1673. január 31-én született a bretagne-i Montfort-la-Cane-ban (ma: Montfort-sur-Meu). Apja kispénzű jegyző volt, akinek húsz évi házassága alatt 18 gyermeke született. Lajos a legidősebb volt az életben maradt testvérek közül. 
államra. 1376-ban XI. Gergely interdiktum alá vetette Firenzét megátalkodottsága miatt. A megriadt vezetőség akkor megkérte Katalint, menjen el Avignonba és közvetítsen békét a pápa és a város között. Katalin tanítványai egy részével útra is kelt, s június 18. és szeptember 14. között három hónapot töltött Avignonban a pápával - tárgyalva és levelezve. A firenzeiek küldöttsége azonban nem a megegyezésük szerint kezdett tárgyalni a pápával, s a kibékülés ügye meghiúsult. –
Örömünk oka – Könyörögj érettünk!
öz:
megnyilatkozása.
Katalin alázatból nem akart kolostorba lépni és nem is lett soha apáca. A Szienában élő domonkos harmadrendi nővérek (mantelláták) között akarta szolgálni Isten dicsőségét és felebarátai üdvösségét. A nővérek azonban elutasították a kérelmét azzal, hogy ők csak özvegyeket vesznek föl, a fiatal lányoktól félnek, mert botrányt hozhatnak rájuk. Katalin ennek ellenére – mivel egy látomásban Szent Domonkostól ígéretet kapott, hogy magára öltheti a Bűnbánó Nővérek ruháját – változatlanul kitartott kérése mellett, s végül a nővérek befogadták.
Bölcsesség Széke – Könyörögj érettünk!
Igazság Tükre – Könyörögj érettünk!
Hűséges Szűz – Könyörögj érettünk!
A cseh származású Szent Adalbert szülei fogadalmat tettek, hogyha megszűnik gyermekük rossz egészsége, akkor felajánlják Istennek. Adalbert fiatalon lett Prága püspöke, de 988-ban otthagyta a helyét, mert hiábavalónak látta lelkipásztori munkáját az adott körülmények között. Eredetileg Jeruzsálembe készült, de Rómában megállt, ahol négy éven keresztül visszavonult életet élt egy kolostorban. Visszatérésekor Magyarországon Szent István királyt ő részesítette a bérmálás szentségében. Maga többször járt Géza fejedelem udvarában, s szívélyes kapcsolatot alakított itt ki. Adalbert társai, tartva III. Ottó ellenpártjának a bosszújától, Magyarországra jöttek, ahol Pannonhalmán Géza fejedelem, majd Szent István támogatásával monostort építettek. Szent Adalbertet 997-ben miseáldozat közben ölték meg a pogány poroszok, akik közé téríteni ment. Több lándzsaszúrással kivégezték, majd lefejezték. Testét előbb a gnieznoi katedrálisban, majd 1036-ban Prágában temették el. ( 
Az elmélkedés előtt tartsunk bűnbánatot, és legfőképpen fogadjuk meg erősen, hogy többé nem követjük el azokat.
A kegyképnek több másolata készült, melyeket spanyolul Nuestra Senora desatatadora a nudos néven tisztelnek. A rendkívüli imameghallgatások az Újvilágban sem maradtak el! És bizony, elképesztően nagy csodák fűződnek a Szent Szűz Csomóoldó titulusához, különösen a házasságok rendeződése, a szenvedélybetegségből való gyógyulás és általánosságban a békétlenségek megszüntetésében!
lelkiség, a Guadalupei Szűz, a Quitói Tisztulás nagy Eseményének Asszonya, az 
Nagyhatalmú Szűz – Könyörögj érettünk!
1957 nyarától Erzsébetet egy 'maszek' kelmefestő alkalmazta a VII. kerületi Dembinszky utcában, sőt ide jött tanulónak a legkisebb fia is. A textil falvédők, zsebkendők és konyhagarnitúrák festése és batikolása tartós kereseti lehetőséget biztosított volna, ha a főnök nem lett volna harcos ateista! Erzsébet 15-16 éves fia egyébként sem kelmefestő szeretett volna lenni, hanem pap, és ennek addigi akadálya, az érettségi bizonyítvány hiánya volt. Be is iratkozott az esti tanfolyamra, és indoklásul elkotyogta tervét a főnöknek. Ez aztán elkezdte módszeresen „felvilágosítani” a gyereket, és odaadta neki „Az öt világvallás” című könyvet. Mire az anyja észbekapott, már késő volt, mert a hamis tudás súlyos csapásként hatott a fiatalember lelki életére, úgyhogy hitét vesztette. És ez végzetes lett a munkakapcsolatukra is! 1960 nyarán Erzsébet és fia is kiléptek a cégtől!
1952. novemberétől a XIII. kerületi Szépasszony Tűzhelygyárban dolgozott, ám itt olyan alacsony volt a fizetése, hogy alig egy év után maga mondott fel. 
Mindazonáltal a „csomó” jelentéstartalma nem feltétlenül azonos a bűn fogalmával! A bűn ugyanis szabad beleegyezéssel valósul meg, míg a „csomó” egyféle adott próbához hasonlítható, amelyet Isten enged meg, hogy növekedjünk az érdemekben.
Tisztelendő Szűz – Könyörögj érettünk!
1951. májusától Kőbányán dolgozott a volt OETL, akkor már Gábor Áron Vasöntöde és Gépgyárban, mint meós. Azért vették fel, mert értett a műszaki rajzhoz, melyet, mint említettem önképzéssel sajátított el 1930-ban.
Ezt követően Langenmantel kanonok 1700-ban a Csomóoldó képet az 
Nagyokosságú Szűz – Könyörögj érettünk!
1950. Az Állami Munkaközvetítő, a Budaörsi úti laktanyát jelölte ki Erzsébet asszony számára. El is ment, de amint az udvaron áthaladt, egy benső hang figyelmeztette, hogy ne menjen tovább!
Üdvözítőnk Anyja – Könyörögj érettünk!
Az államosításig még viszonylag kiegyensúlyozott volt az életük. Kezdetben még alkalmazták Erzsébetet adminisztrátorként az Állami Kéményseprő Vállalatnál, ez azonban nem tartott sokáig, mert a vállalatnál végül, minden volt „mester-hozzátartozót” „B-listáztak”! Ezzel, kereset nélkül maradt a család.
megrendelésére. A kanonokot annak gondolata ihlette, hogy „Éva engedetlenségének csomóját Mária engedelmessége bogozta ki”. Állítólag ezt Szent Iréneusz Adversus haeresis (A hamis gnózis leleplezése és cáfolata) c. írásának elmélkedéséből merítette.
A kanonok legnagyobb csodálkozására Rem atya elővett egy, az esküvői szertartásokon használt szalagot, mellyel a párok kézfogását volt szokás átkötni, és felkérte Langenmantelt, hogy huszonnyolc napon keresztül együtt imádkozzanak a Szűzanya közbenjárásáért.
Csupán megjegyzésként hangsúlyozom, hogy a szenvedést és a halált nem Isten teremtette, hanem az ősbűn következménye. Krisztus azonban keresztáldozatával a bűn „gyümölcsét” a szenvedést, az üdvösség eszközévé alakította át, és a szenvedés felajánlása, üdvös részvállalás az Üdvözítő szenvedésében! Az pedig, hogy az Isten „miért engedi” a rossz dolgok megvalósulását? Nos, az Úr nem csak az emberi szabad akarat rosszra való hajlamát engedi meg időlegesen, hanem a jóra való készséget is, az imát és a szentségi életet, mely által képesek vagyunk mindenféle csapás megfékezésére! Tehát végtére is rajtunk múlik ‒ amint kérte a Fatimai Szűzanya is!
Előző rész
1946. február 2-án, 
Szűz Mária először a szívében fogant, ahol Üdvözítő Istenünk örök szállást nyert, ebből következően állíthatjuk Grignon Szent Lajossal, hogy Jézus "ott, mint legfölségesebb trónusán pihen". (TMT 199) Hittel állíthatjuk tehát, hogy Mária Szíve Szeretetének Lángja maga Jézus Krisztus!
A fürdőszobában egy vasrúd volt a két fal közé bevésve, melyről véres hóhérkötelek lógtak. Erzsébet asszony napokig hányingerrel küszködött a takarítás során. A gyerekeket már csak a nagyjából rendezett körülmények közé engedte be. Mellesleg sok minden eltűnt, köztük az állítólagos „Kindelmann” festő képe is! A legnagyobb gond a nyolctagú család élelmezése volt.
16-án vasárnap hajnali 0 óra 15 perckor és
Az esti szürkületben kékesen ragyogó puha szűz havon hatalmas lábnyomok voltak láthatók a gyermekszoba ablaka alatt, melyek sehonnan se jöttek és az ablak végén véget is értek! Erzsébet napokig a hatása alatt volt. A gonosznak bizonyára nem tetszett, hogy a „szeretet apró cselekedeteivel” várták a Szent Családot.
Decemberenként a nagyobbak rorátéra jártak és izgalommal készültek a Karácsonyra. A Szentlélek templom plébánosa Dr. Bozsik Pál prépost, már ősszel felkérte tehetségesebb híveit, hogy készítsenek egyszerű ajándékokat a kevésbé módos gyermekek részére. Ezek egy része ajándékként -, más része „karitász-vásár” keretében eladásra került. Ebből anyagi támogatás is jutott jónéhány családnak.
Máriaremetére, vagy a 
(Forrás nyomán: Radó Polikárp OSB. Az Egyház szentjei, PALLADIS rt. kiadása Budapest, 1940)
Nem folytatom az állítólagos üzenetek elemzését. Tele vannak hisztériakeltéssel. Csak idézem Székely János püspök atyát:
A hat gyermek mellé, volt egy háztartási alkalmazottjuk, egy vidéki leány Györgyike, akit családtagként kezeltek. Ővele együtt, mindenki segített mindenkinek, ám egyetlen dologban Erzsébet soha nem engedett, és ez a padlás víztartályának (saját kútjukból való) feltöltése volt, karos pumpálással. Eközben ugyanis mindig elmondta a Szűzanya kis Zsolozsmáját.
1932 és 42 között, házasságukból hat gyermek született.
A Magyar Egyház és a Magyar Katolikus Királyság egyházépítő missziója nem maradt nyom nélkül a lelkekben, és mindennapossá vált annak tudata, hogy a Szűzanya oltalma nélkül nincs áldás semmin, sem az állami-, sem a magánéletben. Ezt igazolja a mezőgazdasági munkákra utaló két elnevezés is, a március 25-i Gyümölcsoltó- és a július 2-i Sarlós Boldogasszony ünnepe is! Sőt, a katolikus hívek az említett két dátumon túl, minden évben két teljes hónapot, májust és októbert a Szűzanyának szentelnek, a Lorettói Litánia és a rózsafüzér fokozott imádkozásával.
Ismeretes Urunk figyelmeztetése az idők végéről: „Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap, mert mint a tőr, úgy fog lecsapni a föld színének minden lakójára. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfiának színe előtt" (Lk 21,34-36). „Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok!” (Mt 24,44). „Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát” (Mt 25,13). Ez a figyelmeztetés két dolgot foglal magában: 1.) a végítélet bizonyosságát, 2.) az időpont bizonytalanságát. Állandóan készen kell lennünk, mert az Úr bármikor érkezhet. „Azt a napot vagy órát senki sem tudja, az ég angyalai sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya” (Mk 13.32). „Az Úr napja úgy érkezik el, mint éjjel a tolvaj” (1Tessz 5,2).
16 évig élt házasságban a már említett asszonnyal, aki nem tudta megajándékozni gyermekkel, és rákban halt meg. Károly bácsi híres volt a nélkülözők iránti nagylelkűségéről. Két rászoruló fiatalember taníttatási költségeit fedezte, akiket nevelt fiainak tekintett. (Az egyik pap lett!)
Erzsébetet erre az Üllői úti Örökimádás templom „Mindenkor segítő Mária-képe” ihlette, mely előtt már oly sokat fohászkodott.
zsebébe! A fivérének a címe volt a 
A természet kínosan vajúdott a véres golgotai emlékek súlya alatt. Egyszer már megvirradt a földön azóta, hogy Elvégeztetett, de Jeruzsálemben csak felhők között látták a napot. Könnytől volt nehéz a lég, elfojtott bánat sóhajtott még a szélben is… A második gyászos alkonyaton aztán végre egy derengő sugár szállt le a magasból. Oda szállt el a Jozefát völgyébe, hol a tüskés bozót s a csenevész olajfák sűrűjében az apostolok bujdokló kis csapatja rejtőzött a tömeg vak dühe elől. A tovatűnő napfényt kérdőn követték tekintetükkel mindannyian: vajon mit hoz nekik, ha holnap visszatér?...
„ A hét első napján, amikor a nap felkelt, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme drága kenetekkel elindultak a sírhoz, hogy megkenjék Jézus holttestét. Ezt mondták egymásnak: „Ki fogja nekünk elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odaértek látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig igen nagy volt. Bementek a sírba, és egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült jobb felől. Megrémültek, de az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Siessetek, és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába. Ott meglátjátok majd őt, amint megmondta nektek.” (vö. Mk 16,1-7)
A nagyszombati szertartás előtt a hívek a sötétbe borult templomban gyülekeznek. Gyertyát hoznak magukkal otthonról. A nagyszombati örömünnep este a tűzszenteléssel kezdődik, a fehér ruhát öltött pap megáldja a tüzet, meggyújtják a Krisztus feltámadását jelképező húsvéti gyertyát.
Szokás volt a húsvéti ételáldás is. Ilyenkor fehér kendőbe kötött tányéron vitték a templomba a sonkát, főtt tojást, kalácsot és tormát. A mise végeztével a pap megszentelte a csomagot, majd az asszonyok sietve, majdhogynem szaladva vitték azt haza, mert úgy tartották, hogy aki gyorsan ér vissza a házába, az a munkában is ügyes lesz. Az ünnepi asztalnál mindenki kapott egy kis szeletet a megszentelt ételből. A morzsából vittek az állatoknak is, hogy jól szaporodjanak, egészségesek maradjanak.
Az ezt igazoló első mozzanat az volt, hogy amikor elhagytam a templomot, a közelben egy addig még sose látott koldusasszony kéregetett karon ülő gyermekével. Én, meg aki szintén „koldus” voltam, akartam adni nekik egy-két fillért! És nem hiszed el fiam, de a ruhám és a kabátom összes zsebét végig matattam, mire találtam két fillért, meg egy darab papirost. A pénzt odaadtam, a cédulát meg közömbösen elolvastam mielőtt eldobtam volna, ám ami ezen állt, az a josefstadti plébános atya címe volt, gondosan odaírva, hogy „keresd fel kislányom, ő majd biztosan segít”!
a kabátom legmélyebb korcában megtaláljam azt a gyűrött cetlit.