Erzsébetből „úriaszony” lett, nem volt többé anyagi gondja, fenntartott padjuk volt a templomban, szerette is a jóságos férjét, de a házasság mégis kemény szerzetnek bizonyult számára! Most, hogy már bármilyen magas tandíjat ki tudott volna fizetni, mégsem tanulhatott, mert sorra jöttek a gyerekek, melyeket Isten ajándékaiként fogadott. (A képen 19 évesen.)
1932 és 42 között, házasságukból hat gyermek született.
A gyermekek születése; év, hó és nemek szerint: 1932. március (leány); 1934. augusztus (fiú); 1935. december (leány); 1937. február (leány); 1938. október (fiú); 1942. december (fiú).
A második gyermek hat hónapos volt, amikor 1935. február 2.-án (!) egy szép kis házat vettek a Remetei úton, melyet Erzsébet „tündérlaknak” nevezett, és a boldogságtól szinte hetekig alig tudott megszólalni.
Felhőtlen öröme azonban nem tartott sokáig, mert röviddel ezután újra áldott állapotba került – ami egy dolog –, ámde kilenc hónapon át élet és halál között volt. Aztán egy egész hónapig vajúdott, de a megváltó öröm helyett folytonos aggodalom érkezett a leánykával, aki nem fejlődött és három évig kórházról-kórházra küzdöttek az életéért.
Bizony, komoly képzés volt ez is Erzsébet asszonynak, az édesanyai aggodalmak és szívfájdalmak megélésére! Az orvosok sorra lemondtak gyermekéről, de amikor az betöltötte a 3. életévét, hirtelen csodamód, erőre kapott.
(Közbevetőleg, a további három szülésével már nem volt gond, sőt a negyedik szülése úgy történt, hogy szinte észre sem vette!)
A Szűzanya 1963-ban így szólt választottjához: „A tapasztalatok, melyeket Isten rendeléséből átéltél, nem hiábavalók. Tudom te megértesz Engem, azért osztottam meg veled anyai Szívem fájdalmát. (vö. II/26-27)
(folyt.)