1951. december 26-án első leánya férjhez ment. Erzsébet nagy fájdalmára, az első unokája súlyos betegen született, és egy éves korában meg is halt.
1952. novemberétől a XIII. kerületi Szépasszony Tűzhelygyárban dolgozott, ám itt olyan alacsony volt a fizetése, hogy alig egy év után maga mondott fel. (Erzsébet 1953-ban.)
Emiatt otthon próbálkozott az egész család valami háziipari bedolgozással pénzt keresni! A fiúk pl. lószőr szitavásznat készítettek egy kezdetleges szövőszéken. Erzsébet asszony ekkor vette hasznát kefekötői szaktudásának, melyre 1928-ban tett szert! Próbált bedolgozni a „Szolidaritás Háziipari Szövetkezetnek” is, ahová gobelin varrásokat készített. Ez esetben a még 1924-ben, az édesanyja melletti hímző- és gobelin-varró gyakorlatát gyümölcsöztette. (Megemlítve I/9-10)
Végül, egy ismerőse révén talált egy munkahelyet, a Gázkészüléket Gyártó Vállalatnál (ami valójában fegyvergyár volt), és ahol 1953. őszétől a „brinellezőben” (keménységmérés) dolgozott meósként, jóllehet normában, ám ügyessége folytán igen jól keresett. (II/23)
1956. szeptemberében – épp a Forradalom előtt –, megszüntették a munkaviszonyát és bizony a Gondviselés lépése lehetett ez is, mert a Szabadságharcban e gyár munkásainak jelentős szerepe volt! Nagy népszerűsége miatt, Erzsébet óhatatlanul belekeveredett volna a szervezkedésekbe!
(folyt.)
(Kép: Erzsébet asszony által megrendelésre varrt gobelin.)