1938-ban az említett Pál atya, beszervezte a családot a „Jézus Szíve Családfelajánlásba”. Ennek kötelmeként, minden pénteken a piros mécsesű Jézus Szíve kép előtt, közösen megújították felajánlásukat, elvégezve a Litániát is.
A 40-es évektől kezdődően az édesapa egyre többet betegeskedett, melyet nem a kora indokolt. Vastagbélrákja volt. Súlyosbodó állapota ellenére rendkívül jóságos, bölcs, humoros és játékos ember volt, az a tipikus „örök gyerek”!
A családfőnek több vonatkozásban is rendhagyó volt az élete, egyfelől 54 évesen született az első-, és 64 éves korában született a hatodik gyermeke. Másfelől, mindig töretlen volt a ritka nagylelkű jótékonykodásban. Nem csoda, ha egész életfelfogásának jelmondata a „mid van, amit nem kaptál”, szentpáli intelem volt, melyet ő töretlenül be is tartott! (1Kor 4,7)
Például, egy kilenc gyermekes postás családnak, nem csak évente következetesen megvette a téli tüzelőt, de mindig állta karácsonyi költségeiket is! Ez a gyermekei számára nemcsak jó példa volt, de maradandó élmény is.
1944. Amint Pesthidegkútra beértek az szovjet csapatok, a Kindelmann családnak ki kellett költöznie otthonukból egy utcavégi két és félszobás házba, mivel a kertjükbe messzehordó lövegeket telepítettek. Kétszeresen is feldúlták a gyümölcsöskertet, részint az ágyúk miatt, részint pedig, mert egy kertaljai szomszéd-cseléd feljelentette őket az oroszoknál, hogy bort ástak el a kertben, a padláson pedig aranyat rejtegetnek. Természetesen, nem találhattak semmit és az, hogy nem kínvallatták őket a „rejtekhely” elárulására, annak három oka is volt!
Először is a Szűzanya oltalma!
Másodszor Károly bácsi nyelvtudása és harmadszor, hogy igen szimpatikusak voltak egymásnak az orosz parancsnokkal, akit Károly Bácsi, még a gyerekszoba melegébe is befogadott, mivel a parancsnok jobbnak látta, ha nem a saját legénysége közelében tölti az éjszakát. Amellett, hogy igen rossz híre volt az oroszoknak, ez a parancsnok rendes ember volt, és megóvta a családot és a nő tagjait az atrocitásoktól.
Mikor végül a „felszabadítók” elhagyták a családi házat, iszonyatosan bűzös, koszos és rémisztő állapotot hagytak maguk után.
A fürdőszobában egy vasrúd volt a két fal közé bevésve, melyről véres hóhérkötelek lógtak. Erzsébet asszony napokig hányingerrel küszködött a takarítás során. A gyerekeket már csak a nagyjából rendezett körülmények közé engedte be. Mellesleg sok minden eltűnt, köztük az állítólagos „Kindelmann” festő képe is! A legnagyobb gond a nyolctagú család élelmezése volt.
(folyt.) (Kép: Erzsébet asszony 1943-ban.)