Erzsébet asszony 32 évesen maradt özvegyen, hat gyermekkel. A legidősebb 13, a legkisebb 3 és fél éves sem volt. Elkezdődött a család „golgotája”, mely kiteljesedett az államosítással, megfosztatva őket minden megélhetésüktől!
Az államosításig még viszonylag kiegyensúlyozott volt az életük. Kezdetben még alkalmazták Erzsébetet adminisztrátorként az Állami Kéményseprő Vállalatnál, ez azonban nem tartott sokáig, mert a vállalatnál végül, minden volt „mester-hozzátartozót” „B-listáztak”! Ezzel, kereset nélkül maradt a család.
Erzsébet asszony állást nem kapott és hetedmagával ott állt megélhetés nélkül, teljesen kisemmizve, az indulóktól hangos „népidemokráciában”!
Minden családanyai ügyesség ellenére, hamar felélték tartalékaikat, és most ismerték fel igazán Károly bácsi előrelátását, az 1000 négyszögöles kerttel, mely egyedüli létalappá vált számukra. A termő gyümölcsökön kívül zöldségeket, krumplit, sőt az állatok számára kukoricát is termeltek! A mindennapi „egyforintos” kenyér árát és a rezsit kezdetben lószőr-szitavászon-, majd gépi és kézi harisnyakötéssel igyekeztek megkeresni. Hol egyikre, hol másikra volt igény!
A legnagyobb lány kézzel kötött pulóvereket, melyeket szövetkezeteknek és házalóknak adtak el. Erzsébet később kendőt festett, sőt különféle hímzéseket is elvállalt. Az un. házi tevékenységek azonban nem biztosították a hét tagú család megélhetését. Erzsébetnek mindenképp „rendes” fizetés után kellett néznie. Kisebb-nagyobb megszakításokkal ez sikerült is, ha ugyanis felvették valahová, de mindenhol hamarosan „utána nyúltak” – úgymond – a „klerikális beállítottsága” miatt! Minden munkavállalót ugyanis folyvást követett a „káderlapja” és abban benne állt minden, ami nem tetszett a „pártnak”!
Kindelmann Károlyné kartonjára is hamarosan rávezették: a „Mindszentyt elítélő iratot nem írta alá!”, „A gyermekeit beíratta hittanra!”, „Még vasárnapi munkabeosztás esetén is elment családjával a templomba!” „Békekölcsönt nem hajlandó jegyezni!” stb.
A gonosz, azonban nem csupán „szorongatni” akarta a családot, hanem „ordító oroszlánként”, egyenesen széttépni!
(folyt.)