A közszeretetnek és tiszteletnek örvendő özvegy kórustag, mindig jól öltözött, nyelveket beszélő úriember volt, akinek az arcvonásaiban volt valami elnéző, megértő kedves jóság. Szerették és egyben sajnálták is, mert elhunyt felesége – egy közeli cukrászdában volt kávéfőzőnő – hirtelen ment el, magára hagyva ezt a jóságos „nagy gyereket”.
Károly bácsinak – ahogyan mindenki nevezte – talán ez a templomi közösség volt az egyetlen kikapcsolódása, mert különben hivatali ügyeket intézett, bár senki nem tudta igazán, hogy mit! Azt már megtapasztalták nála, hogy nem volt olyan külföldi látogatója a templomuknak, akivel nyomban ne tudott volna annak anyanyelvén beszélni. Ha kellett tótul, ha kellett németül. Volt eset, hogy amikor egy tört németségű férfi jött az atyához anyakönyvi ügyben és nem sokra ment a nyelvtudásával, hívatták Károly bácsit. Ő az akcentusából felvidékinek ítélve nyomban tótul beszélt hozzá, mire az úr kikérte magának, hogy ő cseh! A nagy meglepetése az volt, hogy Károly bácsi azonnal átváltott csehre! Így nemcsoda, ha közcsodálat tárgya volt!
Nos ez a Károly bácsi, amikor egy óvatlan pillanatban megkérdezte Erzsébettől, hogy mit szólna, ha örökbe fogadná, ő hiúságból, vagy puszta cserfeskedésből így válaszolt: „az ilyen korú lányokat nem örökbe, hanem feleségül szokták venni!”
Károly bácsi nem is tartotta „rossz ötletnek”, meg is beszélte a lelkivezetőjével, Ágoston atyával, hogy 52 éves korában illendő-e feleségül venni egy 18 éves lányt?
A válasz, helyeslő volt: − Miért ne! Ennek a lánynak otthonra van szüksége, és feleségül venni tisztességesebbnek tűnik a világ előtt, mint örökbe fogadni, mert ez utóbbit kikezdenék a rossz nyelvek!
A „lánykérés” kurtán-furcsán egy összevont Cecília és Katalin névnapi összejövetel során esett meg az egész énekkar előtt, melyet persze a plébános úr rendezett meglepetésként. Erzsébet feltételes igent mondott, miszerint e szándékra kezdjenek egy kilencedet a Mindenkor Segítő Szűz Mária tiszteletére.
Erzsébetet erre az Üllői úti Örökimádás templom „Mindenkor segítő Mária-képe” ihlette, mely előtt már oly sokat fohászkodott.
A kilenced épp Pünkösdkor ért véget, és mivel az ég nem mutatta semmi „kifogását” – 1931. május 25-én – házasságot is kötöttek, a Josefstadt-i Szent József plébánián. Az ünnepélyes esküvői ebédre hivatalos volt a Krisztus Király plébánia egész énekkara.
Első otthonuk Károly bácsi addigi lakása a Baross utca 83-ban volt.
(folyt.)
(Képek: 1) Az esküvő színhelye a Szent József templom. 2) Első lakhelyük épülete ma, a Baross utcában. Jobbról az első ház. Foto: Google)
