A Hajnal Szép Sugara

     A Szeretetláng áradásának két lépcsője van. Most az elsőben vagyunk, a szívről-szívre való átadás szakaszában, az ígért Szeretetláng kiáradása azonban a Szent Szűz és a sátán végső összecsapása lesz! A Napló szerint: „A hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül, mely új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és megújul a Föld színe, mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (Vö. II/93-94)

De hogyan értendő a szívből való „áradás”? Ennek magyarázata a vizitáció evangéliumi eseményével érzékeltethető: „Erzsébet hallván Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel.” (Lk 1,41) Ez esetben tehát a Szűzanyából kegyelmi kiáradás történt, vagyis átsugárzott a „kegyelmi hatás”: Jézus! Amiként a Szűzanya szerint is Ő a Szívének Szeretetlángja (Vö. I/107) Sőt, Jézus maga mondja Szent Lukácsnál: „Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a földre. Mi mást akarok, minthogy lángra lobbanjon!” (Lk 12,49) ‒ Hogy milyen tűzről van szó? ‒ Bizonyára a bűnt felperzselő Szeretet Tüzéről, mely ha fellobban, a Szentlélek tüzeként fogja „megkeresztelni” az egész világot! (Vö. Mt 3,11)

Az Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk, hogy „még szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom Lelkemet azokban a napokban.” (Apcsel 2,18)

Illő és üdvös tehát, hogy Mária Szíve Szeretetlángját szívről-szívre tovább adjuk! Ám ehhez kedves Testvérek elsősorban nem csupán gyertya kell, hanem a szentségi életben megtisztult szív, és a bensőséges Mária-tisztelet lelkületével elmondott napi rózsafüzér, a belefűzött „Szeretetláng betéttel”!

(Vége.)

Előző rész.

Ó Mária, édes jó Anyánk!

Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

Családok Királynője – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ Minden családnak példaképként a Szent Családot kell tekintenie, melynek a bensőséges hit volt a meghatározója a kölcsönös szeretetben, a szolgáló alázatban és a tisztes szegénységben. Az egyszerűség, nem igénytelenség! A Szűzanya királynői méltósággal viselte el a betlehemi istálló szegénységét, a menekülés hányódtatásait, és a názáreti otthon szerénységét! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     A Lelki Naplóban megrázó sorokat olvashatunk Erzsébet asszonynak az Üggyel kapcsolatos kísértéseiről, és a lelki vívódásairól, melyet pl. a 'mellé rendelt' nővérnek írt:

»Sajnálom, hogy soraimmal zavarom, de Isten Szent Nevében kérem imádkozzon értem! Pokoli kínokat szenvedek, és nem tudok szabadulni bűnösségem nyomorúságából. Órákon át zokogásban vergődöm. Nem tudom mi kényszerít, hogy hagyjak fel hazudozásaimmal, ne áltassak még másokat is. Hisz' láthatom, nem hiszik el nekem egyetlen szavamat sem. Félnek, irtóznak tőlem, mert látják gonoszságaim és magamra hagynak, mert amíg én nem akarok szabadulni, addig ők sem tehetnek semmit. A feloldozás, melyet Marcell atyától kaptam, az sem érvényes!

Nincs meg bennem a megjavulásra való igaz akarat, e nélkül pedig a feloldozás sem érvényesül lelkemben, mert én bűnt bűnre halmozok. Nagyon kérem önt, bocsásson meg, hogy jóhiszeműségét kihasználtam és visszaéltem jóságával! Ne higgyen elmondott szavaimban, mert hazugság mindaz! Megcsaltam önt és önmagamat is! /.../ Sajnálom a jóságát, melyet elfogok veszíteni, de vissza kell vonnom az ügyet. Kérem, legyen segítségemre, hogy megszabaduljak pokoli kínjaimtól, mert úgy érzem állandó szentségtörő áldozást végzek. Ima sem jön ajkamra már napok óta. Kevélységem nem engedi gondolataimhoz a jóra való enyhülést. Összetörten magamba roskadva vergődöm, minden csak vádol, nem tudok semmire se ránézni ami szent! A Szentlélek Mátkája kép is vádol, hogy én Őt ilyen hazugsággal szennyeztem be. Ha a Szent Imre képre nézek az is csak vádol, hogy Őt is hazugsággal szennyeztem be. A szenvedő Krisztus Arcára sem tudok ránézni. A hang lelkemben oly erős; 'ne nézz rám még bűneidből ki nem vetkőzöl! A gőg miatt, melyet nem akarsz elhagyni, én is elhagytalak. Nem kellesz! Távozz tőlem! Irgalom csak a megtérő bűnös részére van. Hiába bánod régi bűneidet, amikor a mostani hazugságod nem akarod visszavonni. Míg ezt meg nem teszed, hazug vagy, álnok és kevély! Önmagad taszítod a kárhozatba! Énrám ne számíts! /.../ Nagy félelem töltött el. Az imádságot mintha kitörölték volna elmémből. Órákon át nem tudtam kimondani Jézus nevét, nem tudtam Hozzá küldeni szavaim: „Imádott Jézusom!” Néma nyelvvel csak próbálgattam, ha nem is egyben, de minden betűjét külön próbáltam, ám a betűk kiejtése is vádolt. /.../”

(folyt.)

     Modern világunkban az örök életre teremtett ember hitét az elvilágiasodás és az erkölcsi liberalizmus súlyosan veszélyezteti. Biztos útmutatás hiányában, még az istenkeresők is átveszik a környező világ mentalitását és óhatatlanul úgy sodródnak az élet jó és rossz hullámverése közt, mint hajó a viharos tengeren!

Nem tudják – mert nem is oktatták őket –, hogy a nagy elődök, a szentek példáját kéne követniük. Például Bosco Szent Jánost aki rámutatott az emberi élet hajójának két lehetséges kikötői oszlopára, amiként Szent Bernát pontos útmutatást adott: „Ha a kísértések szele ér, ha a gyötrelmek szirtjei között hajózol, nézd a Csillagot és hívd segítségül Máriát”.

Sajnos, megeshet, hogy az élet örvényei közt sodródó lélek még számon is kéri az eget, mondván: „ha Isten mindent lát és számára semmi sem lehetetlen, akkor miért nem avatkozik be a világ dolgaiba?”

Végtére is Montforti Grignon Szent Lajos is sokat töprengett a „miért nem” kérdésen, mígnem felfedezte az üdvösségre vezető út egyik lehetséges törvényszerűségét. Vagyis, a Szentlélekisten csak azt a szívet-lelket érinti meg mélyebben, amelyben már kiformálódott Szeplőtelen Jegyesének képe ‒ és oly mértékben teszi ezt ‒, ahogyan az adott ember éli a bensőséges Mária-tiszteletet. (Vö. TMT 20)

De fordított esetben is érvényesülhet ez, vagyis a Szentélek azt az emberi szívet is megérintheti, akit Mária vezet hozzá.

Hogyan történik ez meg a lélekben? Úgy, ahogyan a Hiszekegy tanítja „Megtestesül a Szentlélek erejéből Szűz Máriától”.

A lényeg, hogy az ember újjászületik Krisztusban! Márpedig akinél ez megvalósul, arra érvényes Szent Pál kijelentése: „Élek ugyan, de már nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). ‒ Márpedig ez az üdvösség krisztusi útja!

(folyt.)

     ‒ Vajon fenyegetőzött-e a Fatimai Szűzanya azzal, hogy kérte a világ és Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívének? ‒ Mert figyelmeztetett! „Különben Oroszország elterjeszti tévtanait az egész világon, háborúkat és egyházüldözést fog előidézni, üldözni fogják a jókat és több nemzet megsemmisül...!” (Vö. Fatima 1917. 07. 13; Tuy 1929. 06. 13)

Nos, ez nem fenyegetés volt, hanem még időben elhangzó édesanyai figyelmeztetés!

Idézet a Szeretetláng Naplóból: „Ilyen kegyelmi idő még nem volt a földön, mióta az Ige testté lett.” (I/109). Ez lesz a csoda, mely tüzet fog és a Sátánt megvakítja. Ez az összetartó szeretet tüze, melyet Szent Fiam Sebeinek érdemei által kérjetek.” (Vö. I/39)

„Legyetek minél többen áldozatos lelkek, hogy terjedjen, mint a futótűz. Segítsetek Nekem, hisz rajtatok múlik, hogy a láng kigyúljon már! A magyar családok imádságos lélekkel könyörögjenek, hogy Szent Fiam büntető kezét így közös erővel visszatartsuk.” (I/92)

‒ Ezek nem csekély ígéretek, de mit kell ehhez tenni?

Alapszinten a Szűzanya kérése egyszerűnek látszik: „Az Üdvözlégyekhez, de minden hozzám intézett imához is fűzzétek hozzá a könyörgést: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!” (szóbeli felj.)

‒ Ilyen egyszerű lenne? – kérdezhetnék sokan, ám az egész emberiség megmentéséhez, vagyis a sátán megvakításához bizony Jézus intelmét kell követni, tehát „imádsággal és böjtölés által”. (Mt 17,21)

Senki által nem lehet kétséges, hogy a világ egyre nagyobb veszély felé rohan, és korántsem a „globális felmelegedés által”, hanem a lelkiélet kihűlése miatt! Nem véletlen tehát, hogy a Szűzanya az egész emberiségre kívánja kiárasztani Szívének szívet-lelket felmelegítő Szeretetlángját!

(folyt.)

Előző rész.

Szentolvasó Királynője – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – A rózsafüzér imádkozása nélkül nincs bensőséges Mária-tisztelet. Mária-tisztelet nélkül nincs bensőséges kereszténység. Kereszténység nélkül pedig nincs valódi Béke! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

SZENT RITA KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!

Casciai Szent Rita 1381-ben született az itáliai Cascia melletti Roccaporenában. Ifjúkorától szerzetesnő szeretett volna lenni, de korának állandó polgárháborús viszonyai miatt, kénytelen volt feleségül menni az egyik "bandavezérhez". Egy ikerpár fiuk született. Az erőszakos, italozó és a gyilkolástól sem visszariadó férjét türelemmel, szeretettel és állandó imával sikerült megtérítenie, amit persze a bandatársai nem néztek jó szemmel és megölték!
Rita két fiát a "vérbosszú" bűnétől a végzetes pestisjárvány mentette meg.
Ezt követően a casciai Ágoston-rendi nővérekhez igyekezett belépni, amely csak rendkívüli csodával sikerült! Megjelent neki Szent Ágoston, Keresztelő Szent János és Tolentínói Szent Miklós és a rendház zárt kapuin át bevitték a kolostorba, ahol 1447. május 22-én halt meg. Megkapta Krisztus töviskoronájának egy stigmáját a homlokán, melynek fájdalmait és a környezetére ható kellemetlenségeit türelemmel viselte. Szent Rita, Szent Ágoston lelkiségét követve a Keresztrefeszített Krisztus tanítványa lett. Átélve a szenvedések mélységeit, megtanulta megérteni az emberi szív gyötrelmeit. Így lett a szegények, a bajbajutottak és kétségbeesettek közbenjárója! Széleskörű népszerűségének magyarázata a mindennapi életszentsége, melyet úgy feleségként, anyaként, mint özvegyként, végül pedig ágoston-rendi apácaként is példásan megtudott élni.
      Casciai Szent Rita, egyike a "lehetetlen dolgokban segítő" szenteknek. Bizalommal fordulhatunk hozzá megoldhatatlannak látszó élethelyzetünkben!

1900. május 22-én avatta szentté XIII. Leo pápa. Szent II. János Pál pápa, így jellemezte: Szent Rita megtestesítette a női géniuszt!
Attribútumai a tövistüske (homlokseb), a méhek és a piros rózsa, mely tiszteletének jelképe!

     Erzsébet asszony korántsem fogadta természetesnek lelki párbeszédeit az Égiekkel, és időnként a kételyek kínjaival küszködött (IV/25), jóllehet a kísértések elmúltával ezek eloszlottak!

Ezzel magyarázható, hogy igyekezett mindig a gyóntatók tanácsát kikérni, mert a legkevésbé sem akart „megtévesztett vagy másokat megtévesztő” lenni (III/190)!

A felkeresett papoknál meggyónt, feltárta megbízatását, lelke állapotát, majd többnyire gépelt írásként is átadta a Szeretetláng ismertetését az Égiek kérésével. Tekintve, hogy megbízatásával kapcsolatban a gonosz − ha tehette − szüntelenül zaklatta; hogy adja fel (küldetését), „mert hazugság az egész”, Erzsébet asszonyt – a naplója tanúsága szerint is – a kételyek kínja gyötörte, ezt szenvedte folytonosan, és ehhez kellett (kellett volna) egy tapasztalt lelkivezető, aki nem csak a kegyelmek milyenségét, de a lélek vergődését is képes lett volna orvosolni!

Egy alkalommal Erzsébet súlyos kísértések közt vergődve olyan indítást érzett, hogy menjen vissza minden paphoz akinél addig járt és összetépesse mindazt az ismertetőt amit előző hetekben átadott, mivel ő egy „megátalkodott hazug” És legyen tanúságul ez a mai látnokoknak, hogy a Szeretetláng kiválasztottja ezt meg is tette! Hogy mi lett az eredménye? Néhány pap önelégült mosollyal mondta, hogy „tudta”, néhányuk közömbösen fogadta Erzsébet asszony lelki vergődésének ezen megnyilvánulását, bár volt egy, aki nyomban lelki vigaszt nyújtott gyónója lelkének és kijelentette, hogy voltak ugyan fenntartásai, de épp ezáltal hitelesedett benne a Szeretetláng égi eredete!

(folyt.)

     ‒ Hogy miként értsük ezt a „lánglelkűséget”? ‒ Példa erre a két emmauszi tanítvány esete Szent Lukács evangéliumában.

A szörnyű jeruzsálemi események harmadnapján elkeseredetten mentek hazafelé Emmauszba, amikor a feltámadt Üdvözítő melléjük szegődött, ők nem ismerték föl. Az Úr kérdezte is tőlük, hogy miért keseregnek ennyire, és sorra megvilágosította nekik a történteket az Írás szavaival! Közben hazaértek, és mivel a Nap lemenőben volt, marasztalták Őt. A vacsoránál a Kenyértörés közben felismerték a Mestert, de ő eltűnt szemük elöl! Ekkor így szóltak egymáshoz: Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton? A Kenyértörésben való személyes találkozás az Úrral, kegyelmi hatásként hatotta át a két tanítványt. Elmúlt minden csüggedésük és minden fáradtságuk. Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe, mintegy 14 kilométert gyalogolva a bizonytalan sötétben, hogy tanúságot tegyenek a Feltámadottról az Apostoloknak. (Vö. Lk 24,13-35)

Nos kedves Testvérek, erről van szó! Vannak akik ezt megértik, míg mások képtelenek felfogni, holott hatalmas kegyelmi ígéretről van szó, melynek félvállról való kezelése következményekkel járhat! Idézet a Lelki Naplóból: „Szavaimat ki ne forgassátok, félre ne magyarázzátok, mert nagy felelősséggel tartoztok ezért. Álljatok munkába, ne tétlenkedjetek! Én csodával határos módon segítek nektek, bízzatok Bennem! (II/18) Ilyen nagy megmozdulás még nem történt részemről, mióta az Ige testté lett! Vissza ne utasítsátok, mert ez nagy pusztulást vonna maga után. Szeretetlángom kigyúlásakor vakká lesz a sátán. Ezt mindenki érezni fogja! Nemcsak a Nekem ajánlott országban, hanem az egész földkerekségen, még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is, mert a sátán előtt sincs megközelíthetetlenség. Merítsetek erőt és bizalmat. Én eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül, szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére. (Vö. I/84-85)

Sajnos akadnak, akik e szavak hallatán a Szent Szüzet fenyegetőzéssel vádolják!

(folyt.)

Előző rész.

Mennybe fölvett Királynő – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ Isten, aki az alázatosakat felmagasztalja, azt akarja, hogy az ég, a föld és a pokol, ha – tetszik, ha nem –, meghajoljon az alázatos Szűz parancsai előtt, akit az ég és föld uralkodónőjévé, a kegyelmek kiosztójává, az emberi nem helyreállítójává; az emberek közbenjárójává, Isten ellenségeinek elpusztítójává, dicsőségének és diadalainak hűséges társnőjévé tett. (Grignon: TMT 28) 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Kedves Olvasóim! Mint az előző részben érzékeltettem, Erzsébet asszony nem volt egy ijedős tipus, és mindenkor bátran kiállt az igaza mellett! Bátorságára jellemző, hogy annak idején környezetében egyedüliként nem írta alá a Mindszentyt elítélő gyűjtőívet, nem fizetett békekölcsönt (nem is volt miből) és hősiesen kitartott gyermekeinek iskolai hittan beíratása mellett is!

Erzsébet asszony csupán egyetlenegytől félt és egy dologtól rettegett – ahogy írja –, hogy „nemcsak a saját gonoszságom, hanem mások megtévesztése is lelkemre nehezedik.” (III/190)!

Egyszóval, nem támaszkodhatott képzett lelkivezetőre (nem is beszélve arról, hogyha akadt is valaki az ő lehetőségei is roppant szűkösek voltak!). Így kell értelmezni azt, amikor azt olvassuk, hogy Erzsébet asszony sorra felkereste azokat a papi személyeket akikhez az Úr (!) sürgetve irányította. Olyan papi személyeket kellett megkeresnie, akiket addig nem ismert és ők sem hallottak még róla!

Erzsébet asszony valamennyi személy esetében azt remélte, hogy ő lesz a lelkivezetője, és a rábízott Ügyet hozzáértően felkarolja. Érthető tehát, ha nyugtalanság töltötte el, amikor értetlenséget, halogató óvatoskodást vagy egyenesen gyávaságot tapasztalt.

Így alakult ki azon gyóntatók sokasága, akik hozzáállásuk szerint csoportosítva a nyomban elutasítótól, a néhány hétre vállalóig, a tovább küldőtől, egészen az évekig kitartóig terjedt. Erzsébet képtelen helyzetben volt, hiszen valamit sürgetően kellett teljesítenie, miközben maga az Úr figyelmeztette: „Vigyázz! mert gyóntatód parancsát nem mellőzheted el még Isteni kérésem miatt sem!” (IV/ 6)

A „lelkivezetők” pedig többnyire csak halogattak és a „drága idő” hasztalanul telt!

Megítélhetjük-e Erzsébet asszonyt, amiért az Ügynek megfelelő aktív lelkivezetőt igyekezett keresni? Mert már Keresztes Szent János is ezt tanácsolta gyónójának: „nagyon kell ügyelni arra, hogy kinek a kezeire bízza magát; mert amilyen a mester, olyan a tanítvány, és amilyen az atya, olyan a gyermek”.

Továbbá: a vezetőnek nemcsak „bölcsnek és okosnak kell lennie, de tapasztalatokkal is rendelkeznie kell. /.../ Mert ha nem tapasztalt igazán a lelki dolgokban, nem fogja tudni vezetni a lelket, sőt meg sem fogja érteni őt.” (Flama de amor viva redactio secunda, stropha 3., declaratio 30: Biblioteca Mística Carmelitana, 13. köt. Burgos, 1931. 171) – idézet vége! 

(folyt.)

(Kép: A szerkesztő lakásában 1979-ben.)

MÁRIAPÓCS 7 perc II. rész https://youtu.be/NfoTNW28re8

     Bár számtalan, világméretekben közismert Mária-jelenést említhetnék, csupán kettőt emelek ki, mert ezek nemcsak döntő súlyúak, de rendkívül hatékony eszközöket is kínálnak a bűn totális elhatalmasodásának megakadályozására! Ez a kettő pedig a Fatimai jelenés és a Szeretetláng üzenete!

Hogy jön össze ez a kettő? ‒ Úgy, hogy a Szent Szűz Fatimai kérései máig sem teljesültek maradéktalanul ‒ holott megszívlelése esetén ‒, megfékezhették volna a bűn elhatalmasodását a világban! Sőt! Amíg a fatimai kérések nem teljesülnek, nem valósul meg a Krisztusi Béke – amellett ‒, hogy a Szeplőtelen Szív végső győzelme meg van ígérve! Nem tudni mikor, de nyilvánvaló, hogy minél később történik meg, annál több és súlyosabb megpróbáltatásokat élhet át a világ!

És bár száz év alatt a próféciák szóról-szóra megvalósultak, de az Istenanya fatimai kérései teljesületlenek maradtak, sőt az egyháziak sem igyekszenek ezeket valamiképp beilleszteni az evangelizációba ‒ úgymint: az egyéni és családfelajánlást, a bűnösökért való napi rózsafüzért, az egyéni és közösségi engesztelést, amiként a kért első-szombatok végzését sem. Pedig ezek egyházunk lényegi tanításai, ráadásul a bensőséges hitélet biztos elősegítői! Csoda-e, ha az emberek tömegesen veszítik el képességüket az Isten Országáért hozott erőfeszítésre, pedig erőfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet (Lk 16,16). Az Egyház Anyja erre a gyengeségre, erre az erőtlen keresztényi életre kínál megoldást a Szeretetláng ajándékával.

Óhatatlan kérdések:

‒ Mi ez az ajándék? ‒ Nos, ez a Szűzanya Szívében a Szentlélek által az Isten- és emberszeretet tüzének lángolása.

A kegyelem Istentől való, melyhez a Szűzanya egy még soha nem volt ‒ bűnt felperzselő kegyelmi hatást ‒ esdett ki Szent Fia Sebeinek érdemei által (vö. I/39). Értsük ezalatt, hogy rendkívüli módon megérintheti, „felforrósítja” a lelkeket, amiként a Naplóban is így áll: „Szívem Szeretetlángja, maga Jézus Krisztus” (I/107)!

 (folyt.)

Előző rész.

Eredeti bűn nélkül fogantatott Szűz Mária – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – Ez a kiváltság, csodálatos fényben ragyogja be a Szűzanyát és az összes szentek fölé emeli, akik bár szintén diadalmaskodtak a sátán fölött, ám egy ideig a hatalma alatt voltak. Az Istenanya nemcsak mentes volt a sátán hatalmától, de még az angyalok fölé is emelte Isten, mert ugyan az ég angyalai sem vétkeztek soha, de azért a kísértésnek (legalább egyszer) ők is ki voltak téve. A Szeplőtelen Szűzanya bár a világban élt, de még a külső-benső kísértések sem közelíthették meg!

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Nyilvánvaló, hogy az időtájt egy magánkinyilatkoztatás, mely azt állította magáról, hogy a szíveken át az egész emberiséget kívánja megérinteni, ráadásul Magyar Ügyként (még „asszonybeszédként” is) gyanakvást keltő lehetett, különösen azok körében, akik addigra már jártak az alattomban működő államapparátus „árnyékvilágában”. Senki sem tudhatta ugyanis, hogy ki az, aki csak „kikóstolja” hozzáállásukat, véleményüket. Érdekes mód, pont az akkor regnáló „internacionalisták” rettegtek leginkább egy máriás-lelkiség internacionalizmusától!

Az viszont tény, hogy az efféle rettegés és beijedés nem volt jellemző a Mária Szíve Szeretetlángja továbbadására kiválasztott hatgyermekes családanyára! Erzsébet bátorságára jellemző, hogy annak idején környezetében egyedüliként nem írta alá a Mindszentyt elítélő gyűjtőívet, nem fizetett békekölcsönt (nem is volt miből) és hősiesen kitartott gyermekeinek iskolai hittan beíratása mellett is!

Erzsébet asszony csupán egyetlenegytől félt és egy dologtól rettegett, nehogy maga megtévesztett és másokat megtévesztő legyen!

Kifejezetten aggasztotta emberi tehetetlensége, hogy egyedül nem képes az égi megbízatását kétségek nélkül teljesíteni! Alig-alig akadt olyan gyóntatóra, aki útbaigazítást adott volna teendőit illetően.

(folyt.)

MÁRIAPÓCS 7 perc I. rész https://youtu.be/kOGUvoOh2R4

     Az Újszövetség lapjain sokszor találkozunk rendkívüli eseményekkel, az angyalok és a feltámadt Üdvözítő megjelenéseivel, melyek tanítása és hatása máig élő és igaz.

János evangéliumának 19. fejezetében olvashatjuk, hogy Krisztus a Keresztről rábízott bennünket Édesanyjára (19,26). Így Mária lelki anyaság szorosan kötődik Istenanyaságához, és el nem választható egymástól! Azóta is mindenkor segít, útbaigazít, kér, vagy szótlanul könnyezik, kimutatva anyai fájdalmát, örök sorsunk iránt való aggodalmában!

Tudnunk kell, hogy az utolsó Apostol halálával a Kinyilatkoztatás lezárult! Isten azonban Égi Anyánk által is, bármely korban megszólíthatja az embert, és ezt nevezzük magánkinyilatkoztatásnak!

A világon eddig közel 770 Mária-jelenést regisztráltak. Az első ezer évben mindössze 24 történt, a következő évezredben pedig ‒ tehát máig – összesen 746. De a nyomaték kedvéért megjegyzem, hogy ebből csak a huszadik századra 370 esik! (R. Ernst: Lexikon der Marienerscheinungen, Altötting, 1989.)

Levonhatjuk tehát az ijesztő következtetést, hogy a bűn, mily hatványozott ütemben hatalmasodott el az emberiségen. Bár ez sokaknak fel sem tűnik, esetleg csak utólag látják be ‒ ha egyáltalán ‒, hogy a Szűzanya kérő figyelmeztetései, máig hatóan nagyon is időszerűek voltak az adott kor aktuális problémáira, veszélyeire.

Bizonyossággal állíthatjuk, hogy a Szűzanya tevékenysége mögött maga Jézus áll, sőt az Isteni Irgalmasság és a Szeretetláng üzenetével felviláglik a Két Szív együtt munkálkodása, amiként felismerhető a hiteles jelenések egymásra épülő isteni pedagógiája is! (Folyt.)

Mindenszentek Királynője – Könyörögj érettünk!  

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – Egyetlen szentet sem tudunk példaként hozni, aki ne lett volna bensőséges Mária-tisztelő! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Nyilvánvaló, hogy Erzsébet asszony nagy vigasznak fogadta a székesfehérvári püspök „nihil obstat"-ját, melyről Dr. Kovács Zoltán mariológus így ír a MAGYAR SION 2009/2. számában: „1979-ben Székesfehérvár akkori püspöke, Kisberk Imre Nihil obstat-tal látta el a Napló kivonatos kiadását (prot. nr. 1404/1979) megállapítva, hogy „a kiadványban semmiféle hitellenes dolog nincs”. Imprimatur azonban nem született, mivel az akkori politikai körülmények miatt nem merte megkockáztatni. Szintén hasonló okok folytán, 1984. május 3-án Szakos Gyula székesfehérvári megyéspüspök az Új Ember hetilapban megjelent Nyilatkozatában visszavonta a Nihil obstat-ot”. (137-174 oldal) – idézet vége!

Már Erzsébet asszony életében felmerültek rágalmak személyével kapcsolatban, ámde ezek az ő testi-lelki adottságainak, az adott politikai kor veszélyeinek, és az Egyház gúzsbakötöttségének nem ismerése (vagy el nem ismerése) miatt történhettek! Ilyen volt az a hevenyészett rágalom is, hogy váltogatta a lelki vezetőket!

Korrajzként előre kell bocsátani, hogy a 60-as évek légköre a megfélemlített egyház és a papi bebörtönzések légköre volt. Abban az időben az óvatosság különösen megterhelte a gyóntatókat. Ne feledjük, hogy csak 1961-ben (a közlések kezdeti évében) 35 papot és 30 világi apostolt tartóztattak le és ítéltek hosszú börtönbüntetésre! De sokan hunytak el balesetnek, öngyilkosságnak álcázott verésbe, kínzatásba! A börtönökben meggyötörtek halálokát cinikusan „heveny szívelégtelenségnek”, a tüdejükbe csapvizet vezetetteknek „tüdővizenyőt” diagnosztizáltak (már akiről elismerték, hogy egyáltalán náluk hunyt el!). Az ötvenhatos szabadságharcosokat még sorra akasztották és az általános félelem mételyező füstje beszűrődött a gyóntatószékek szentségi félhomályába is! Nem beszélve a titkosszolgálat részéről esetlegesen beszerelt „poloskákról”!

Na, itt mutatkozik meg az – ami példájául szolgálhat a mai könnyed látnokocskáknak –, hogy minek lett volna kitéve Erzsébet asszony azzal, ha csak egyetlen „égi üzenetet” is közzé tesz – jóllehet –, semmilyen tömegkommunikáció nem állt rendelkezésére!

A Szeretetláng üzenete, hozzávetőlegesen öt év elteltével kezdett kiszivárogni, de az sem Erzsébet asszony részéről! Ő ugyanis az égi párbeszédeiről mélyen hallgatott!

(folyt.)

Szüzek Királynője – Könyörögj érettünk!  

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – Mária, aki tökéletesen ismerte a szűzi tisztaság égi-földi értékét, óva int a meggondolatlanságtól! A tisztaság üdvös érdem a mennyben és biztonság a földön, mert a szűzi élet, határtalan sok testi-lelki veszélytől mentesít! – És bizony, pusztulásra ítélt az a társadalom, mely nem neveli gyermekeit a szüzesség megbecsülésére! ‒ 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     És bizony – kedves Olvasóm – Erzsébet asszonynak is meg kellett élnie azt, hogy az Úr kérésére évek óta megtartott böjtjei és minden igyekezete, látszólag minden eredmény nélkülinek mutatkozott, jóllehet erőtlenségének legkevésbé sem ez volt az oka! Bár el nem csüggedt, egy napon még azzal is szembesülnie kellett, hogy egyre betegebb fia egyszerűen eltűnt! Csak egy hét múltán derült ki, hogy a feleség küldte „levegőváltozásra”, egy vidéki tanyára, mellesleg igen mostoha körülmények közé!

Normális esetben ez házassági belügy, ám az, hogy a három kisfiú is eltűnt az iskolából, az már határtalan rémülettel töltötte el Erzsébet szívét – különösen –, hogy az iskolaigazgató elmondása szerint, magukat hatóságként igazolt személyek vitték el őket gépkocsival, minden magyarázat és meghagyás nélkül! Na ez volt az igazán kimerítő! (És aki nem ismeri azokat az időket, most elgondolkodhat azon, hogy ma azon 'hatósági' személyek gyermekei és unokái harcolnak az „emberi jogokért” napjainkban!)

A nagymama, hiába tett aggodalmas feljelentést a rendőrségen, és hiába kilincselt naphosszat a gyámhatóság és a BM Ifjúságvédelemnél, mert kiérezhető volt, hogy senki sem tud választ adni a hollétükről. Az volt a benyomása, hogy a tisztviselők is falakba ütköztek! Tekintve, hogy az „erőszakos természetű” nagymama nem hagyta annyiban, „magasabb szinten is” kínos botrány kerekedett az ügyből olyannyira, hogy egy „ismeretlen jóakaró” megtelefonálta Erzsébet asszonynak, hogy hol találja meg az unokáit, és azt is, hogy a fia már útban van hazafelé. (A három kicsi egy Népliget környéki Intézmény rendes bentlakója volt!)

A nagymama nem kért számon senkit, csak mentette az unokáit, miként az Égi Édesanya kérésre, éjjel és nappal mentette a lelkeket is! Érzékelhető tehát, hogy Erzsébet asszony égi-földi küzdelmeit valóban – és szó szerint – emberpróbáló körülmények közt harcolta meg és bizony enyhülésére volt az Úr megerősítése. De lássuk a Naplóban írt szavait: „... ebben a nehéz helyzetemben csodálatos kegyelmeket és határtalan nagy segítséget kaptam fizikai munkám végzéséhez. (IV/31) Később, ahogy a gyermekek már kezdtek nőni, kilenc, tíz, tizenegy évesek lettek, az Úr Jézus közölte velem, hogy el kell vinnem a Szeretetlángot Rómába. Közöltem lelkiatyámmal az Úr Jézus kérését, ő teljes odaadással elfogadta az Úr felszólítását”. (I/109)

(folyt.)

Felhívás május 20-ra!

ÉLŐ RÓZSAFÜZÉR ZARÁNDOKLAT 3p 20mp videó: https://youtu.be/gs02mF5Zfw8

Hitvallók Királynője – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – A hitvallók életét nem csak oly mértékben irányítja a hit, mint az átlagos keresztények életében, hanem úgy, hogy a legcsekélyebb gondolatuk, szavuk és cselekedetük is a hit fényében történik. ‒ 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

A csodásérem és a bicska

     A második világháború végnapjaiban a déltengeren aknára futott a egy kisebb naszád. Egyetlen katona élte túl, aki hajótöröttként egy lakatlan kis szigetre vetődött. A nyakában, gyermekkora óta egy csodásérmet hordott, úgyhogy ez és egy zsebkés maradt minden kincse, melyeket következetesen mindig magánál tartott.
     Az érmecskét szorongatva nap mint nap azért imádkozott, hogy jöjjön valaki és mentse meg. Mindennap kémlelte a horizontot, de hiába. A legnagyobb nehézséget a tűzgyújtás jelentette a számára, de a zsebkés acéljával sikerült végül szikrát csiholnia. Hetek múltával beletörődött sorsába és épített magának egy kis kunyhót, fáradságos munkával. Tartósan igyekezett berendezni magának, ám minden eredményes küzdelme és imája ellenére úgy érzete, hogy Isten nem segít neki.
     Egy napon, amikor reggel elment halászni, visszatérőben már messziről szörnyű látvány fogadta. Az egész kunyhója leégett, addigi eszközeivel együtt! Emberünk teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést szenvedett, de mire beletörődött volna sorsába, még addigi munkájának eredményét is elvesztette. "Hogy tehetted ezt velem Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt a szerencsétlenséget? Már-már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és nap-mint nap imádkoztam a Csodásérem Szűzanyához és mégis mindent elvettél tőlem..." – és olyan keserves zokogás vett rajta erőt, hogy lassan álomba sírta magát egy fa alatt. Amikor magára eszmélt, hangokat hallott a part felől. Odarohant és hitetlenkedve látta, hogy egy nagy hajóról csónak kötött ki a fövenyen, matrózokkal.
     Váltig hitetlenkedett, de a hangoskodó emberek közeledése minden kétségét eloszlatta! Boldogan üdvözölte őket és már nem is ment vissza kunyhójának üszkeihez, mert ami érték volt számára, az most is nála volt: a Csodásérem és a bicska. A hajóra érkezve, katonásan üdvözölte a kapitányt és első kérdése az volt feléje, hogy miről sejtették meg, hogy egyáltalán van valaki a kis szigeten? "Abból, hogy megláttuk azt a hatalmas füstöt, amit csináltál" – válaszolta a kapitány.

     Életünkben vannak olyan időszakok, amikor mindent elveszettnek érzünk, mert annyi rossz dolog történik velünk. De ha bízunk Istenben és hozzá fordulunk, minden negatív történésre lesz egy pozitív válasza.

     Azokban az években aránytalanul nagy értéknek bizonyult egy lakás birtoklása, és jelentős előnynek tűnhetett, még egy háromgyermekes özvegység esetén is. Erzsébet asszony óvatos anyai intései ellenére fia megházasodott. Az új 'anyuka' hamarosan kifogásolni kezdte férje anyjának, unokák feletti gondoskodását (melyhez épp az apa ragaszkodott a leginkább!) (Ld. IV/31). A nagymama ugyanis rendszeresen kikérdezte a leckét a gyerekektől, zenére járatta őket és nem maradtak el a templomból sem, ahol aktív ministránsok voltak. Ezzel szemben az ifjú mama szinte mindenben kifogást talált anyósa nevelési módszereit illetően.

Az apa egyre gyengébb és akaratszegényebb lett. Le kellett százalékoltatni. A körzeti orvosi, olyan tüneteket diagnosztizált, melyek csak bizonyos gyógyszerek mellékhatásaiként értelmezhetők, ilyen pedig a beteg gyógyszerelésében nem volt feltüntetve.

Erzsébet asszony, egyre inkább aggódott fia állapotáért, nem kevésbé a három gyermekért. Hamarosan bejelentés érkezett a gyámhatósághoz, hogy a fiúk klerikális nevelése hátráltatja a „szocialista embertípus” kialakítását bennük. (Ne hitetlenkedjen a fiatal Olvasó, mert azokban az időkben ez nagyon is tipizált hozzáállás és elvárás volt!)

Lélekfárasztó, hihetetlen intenzitású, kusza és aljas indíttatású harc indult a három gyermekért! Erzsébetnek egy kármelita atya (P. Bertold), aki ismerte a helyzetet, ezt mondta: „ha a Szeretetláng égi eredetét illetően kétségeim lettek volna, önnek az unokáiért folytatott heroikus küzdelme teljességgel hitelesítette volna bennem ezt!”.

A gyámhatóság gépezete beindult (és sajnos épp olyantól kapta Erzsébet a legtöbb kukacoskodást, aki évtizedekkel később őróla akart szent életrajzot készíteni)! Mert az idők változnak és változhatnak az emberek is, de az át nem aludt éjszakákat már nehéz kipihenni − jóllehet −, érdemszerzővé válhat annak, aki mindezt Isten nevében szenvedte el!

(folyt.)

Vértanúk Királynője – Könyörögj érettünk!  

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – A Szűzanya védőn oltalmazza földi gyermekeit, mert tudja, hogy a legteljesebb szeretet is sebezhető! Az Ő életét is végigkísérte a prófécia: Lelkedet tőr járja át! ‒ Életünk minden helyzetében Rá figyeljünk! ‒ 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Az előző részben, Erzsébet asszonyt ért „hihető” rágalomról volt szó!

Erzsébet asszony, a hatgyermekes édesanya és hős nagymama „alaptermészetéről” a naplóban is ez olvasható. /Jézus:/ „Az Örök Atya tudja, milyennek teremtett. Ismeri erőszakos, rossz természetedet. Ezt át kell alakítanunk. Az Én Szívem szerint erőszakot csak a rosszal szemben használhatsz ezentúl. De ne csüggedj! Nézz fel Rám bizalommal, és kérj sok-sok kegyelmet! Leánykám, családod körében légy égő áldozat. Különösen a kis, jelentéktelen áldozatokat hozd meg, és jöjj Hozzám, mert elhagyottan szenvedek! Ne aggódj amiatt, hogy csak kis dolgokat tudsz cselekedni. Nem áll ez jól neked, maradj csak egészen kicsinek! Oldódj fel Bennem, mint csepp víz a borban.” (I/26)

Mi az igazság? A 'jólértesült ismerős' valós, de felszínes tapasztalatot mesélt el. Erzsébet asszony abban az időben, elhunyt menye és beteg fia három kicsi árváját gondozta. A fiúcskák felügyeletére, még átmenetileg is ritkán kapott segítséget.

Így különösen nehéz gond volt a napi bevásárlás. Erzsébetnek volt két erős, (egyforma) bevásárló szatyra, melyet egy asszony varrt neki ajándékba. Az egyiket mindig leadta a boltban, benne a kívánt áru listájával és a pénzzel.

Az üzlet közel volt a lakótelepi lakáshoz, így rendszeresen előfordult, hogy a három gyermeket magára hagyva beteg apjukkal (aki többnyire szobájába zárkózott) lerohant az üzletbe és kicserélte a teli szatyrot az üresre (melyben újfent benne volt a másnapi lista, pénzzel!) Ennyi a történet! A Szeretetláng látnoka részéről ez nem tolakodás, vagy pláne erőszakosság volt, hanem a kényszer szülte − másoknak hátrányt nem okozó − praktikusság, mely egyébként neki is nyugtalanságot okozott, a gyermekek átmeneti magára hagyása miatt. Más megoldást nem talált, ajánlkozó segítője (napi bevásárlója) pedig nem akadt!

Antalóczi Lajos atya, egykori lelkivezetője így jellemezte: Erős asszony volt, kinek életében természetes volt az erények gyakorlása, a rendkívüli kemény böjt, a sok imádság és a porig való alázkodás. Ám, idealizált lenne az Erzsébet asszonyról alkotott kép, ha letagadnánk a természetéből fakadó emberi gyengeségeket. 'Erőszakos volt!' − mondják, akik felületesen ismerték. De mondhatnák-e, ha Erzsébet alulmarad, és 'szolidan' megsemmisül kemény sorsának hihetetlen forgatagában? (Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő, 2000. Eger)

Tény, hogy életrevaló volt! Tény, hogy semmit sem adott fel egykönnyen és tény, hogy szó szerint vette Jézusa evangéliumi szavait: ,,Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek!” (Mt 7,7 és Lk 11,9) Ő zörgetett!

(folyt.)

A szülői szeretet

     Egyik dunamenti nagyobb városunk neves, de hitetlen orvosának Csodásérmet ajánlott föl a betege. Udvariasságból elfogadta ugyan, de ismételt kérésére sem volt hajlandó hordani. Lekicsinyelte.
Történt azonban, hogy az orvos kisfia súlyoson megbetegedett. Sürgős de bizonytalan kimenetelű műtétről suttogtak kollegái. Vesztegetni való idő azonban nem volt. A halál angyala már-már ölelésre tárta ki karjait.
     A mi jó orvosunknak új fény villan át az agyán, a Csodáséremnek a fénye.
Sok-sok év óta először kulcsolta kezét imára. Egy életért könyörgött, a saját fiáért. Megfogadta, hogy különös tisztelője lesz a Nagyasszonynak és Érmének. A drága kegyelmi eszközt ajkához szorította és fiacskája láztól égő ajkát is megérintette vele.
     S íme, a Csodálatos Szűz kezébe vette a gyermek életének fonalát, hogy meghosszabbítsa.
Másnap reggelre a fiúcska csodálatosképp túl volt minden veszélyen, s pár nap múlva szüleivel együtt térdelt hálálkodva a Szentséges Szűz oltára előtt.  

Apostolok Királynője – Könyörögj érettünk!  

(Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ Az életszentség nagyságát nem az egyéni kiválóság határozza meg, hanem az isteni kegyelem, mellyel az Apostolok különösen el lettek halmozva. Ezért számíthatjuk őket a legnagyobb szentek közé. A tizenkét apostolon kívül azonban volt valaki, aki még bensőbb és még mélyrehatóbb kegyelmekben részesült Jézus részéről és ez Édesanyja, aki szívébe zárta isteni gyermekének minden szavát, minden gondolatát. Ezért ő az Apostolok Királynője. 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Kedves Olvasóm! A gonosz lélek, nem csak a Lelki Naplót akarta megsemmisíteni, nem csak Erzsébet asszony lelki összeszedettségét akarta megzavarni, hanem a személyét is rossz fényben igyekezett hírbe hozni! Mindezt annak ellenére, hogy a Szeretetláng kiválasztottja, az Úr kérése szerint „rejtett alázatosságban” élt, vagyis kerülte, hogy a figyelem központjába kerüljön! Egyszeriben elterjedt róla papi körökben, hogy „erőszakos volt”, vagy hogy „cserélgette a lelki vezetőket"! Nem is beszélve az akkori rendszer embereinek és tisztségviselőinek kifogását, miszerint nagymamaként „klerikálisan neveli az unokáit"!

Nos a mai és az elkövetkezendő írásaimban, ezekről ejtek szót!

Az Erzsébet asszonyt külsőségeiben ismerő emberek egyfelől csodálták nagymamai áldozatosságát, gyors és hatékony tevékenységét, másfelől épp ez utóbbit értelmezték félre, mintegy erőszakosnak tartva őt.

1982 végén Magyarországon járt Dr. Kada Lajos érsek, nuncius, a Római Kúria tagja. A nyugati magyarság körében és néhány vatikáni ügyvivő kapcsán megismerkedett a Szeretetlánggal és igen pozitív véleményt alkotott róla. A kinti magyarság lelkesedésével állt az ügy mellé, mert a mozgalomban ő is valami eredeti, ötvenhathoz mérhető lelki forradalmat vélt felfedezni. Az volt és az is!

Sajnos a tudás, alázat és pozíció birtokosai, gyakran elhirtelenkedve 'törnek pálcát' tudatlan és jelentéktelennek látszó emberek felett. Ez történt Erzsébettel is! Eredetileg különféle szinten kívánt az ügyben vizsgálódni − mi több −, egyházi részről segíteni, ám gondozónőjének (P.E.) ismerőse révén egy igen negatív szóbeszédről értesült Erzsébet erőszakos természetét illetően. A hölgy által az érseknek előadott történet így foglalható össze: Erzsébet asszony, a 70-es évek elején gyakran megbotránkoztatta az albertfalvai közértben sorban állókat azzal, hogy a hosszú sor ellenére előrefurakodott nagy szatyrával és se szó, se beszéd, a pult mellől máris teli szatyorral távozott. Az emberek hangoskodtak emiatt. Az érsek felháborodott e szemtanúi hitelességgel előadott történetén és rövid úton levonta a 'konzekvenciát'; erőszakos természetű a Szeretetláng látnoka!

Mikor az érsek meglátogatta barátját, Szakos Gyula székesfehérvári püspököt, egyenesen azt ajánlotta neki, hogy semmiképp se karolja fel a Szeretetláng ügyét, mert az alázat nélküliség nyilvánvalóan az életszentség és az ügy tisztaságának cáfolata!

(folyt.)

A Csodásérem meglágyította a konok szívet

     Egy fiatal ember akaratos viselkedésével sok gondot okozott édesanyjának. A már amúgy is vigasztalhatatlan anya aggodalmát a végsőkig fokozta az az ijesztő elhatározása, hogy elhagyni készül hazáját, Bajorországot és kivándorol Amerikába szerencsét próbálni. Hasztalan volt a jó asszony rimánkodása és keserves könnye, a fiú konokul kitartott szándéka mellett.
     Mielőtt hajóra szállt volna, búcsúzóul fölkereste irgalmas nővér testvérnénjét, Salzburgban. Mikor a nővér látta, hogy öccsét, képtelenség lebeszélni a hajóraszállásról, egy Csodásérmet ajánlott föl neki, kérve, hogy állandóan viselje azt nyakában. A fiatalember ezt visszautasította azzal a megjegyzéssel, hogy nézne az ki, nem viselheti nyilvánosan. "Hisz ezen tudok segíteni – mondta a nővér – és máris a kabátja nyakába varrta a Csodásérmet.
     Az elszánt fiatalember, történetesen a szerencsétlen Titanic-ra szállt föl. A köteleket fölvonták és az óriási mérnöki csoda az utasok örömrivallgása közepette elindult. Senki sem sejtette a katasztrófát, amely reá várakozott.
     A mi emberünket azonban szokatlan és csillapíthatatlan honvágy kerítette hatalmába. Az is bántotta, hogy édesanyjával oly kíméletlenül viselkedett. E fájdalomérzetnek nem tudott ellenállni és a következő kikötőben kiszállt a hajóból, hogy visszasiessen hazájába.
     Közben a két földrész között lejátszódott borzalmas dráma és a híre rázkódtatta meg a nagyvilágot. A Titanic, a tengeróriás, a hajók királya, elpusztult, mint egy kis bárka!
     A fiú első gondolata érmére esett. Tüstént értesítette anyját a történtekről, biztosítva, hogy a Szűzanya megmentette és megváltozott lelkülettel érkezik haza.

 Az Oltáriszentség gyümölcsei

   Testvérem tudjuk, hogy az Oltáriszentség gyümölcsei az örök élet igéi, melyek közvetlenné és bensőségessé teszik az egész hitéletet. Nem véletlen, hogy olykor még másvallásúak is tanúságot tesznek, hogy egyedül a katolikus templomokban találnak valami bensőséges érzetet? Ez nagyon érthető: mert érezik a jelenlétet, páratlan közvetlenséggel csapja meg őket a végtelenség érzete és az örökkévalóság levegője. Kétségkívül...

     Ha bemegyek a katolikus templomba, Jézus néhány lépésnyire van tőlem. Igaz, hogy a színek fátyla alá rejtőzötten, de azért tudom, hiszem, hogy ott van csakugyan, oly valóságosan, mint amikor a földön járt. Ha szentmisén vagyok, tudom, hogy az Üdvözítő áldozza magát értem, ugyanúgy, mint amikor a Keresztfán áldozott. Ha magamhoz veszem, tudom és hiszen, hogy éppúgy hozzám jön, mint mikor az Angyali Üzenetre Szűz Mária méhébe szállt s ugyanúgy keblére enged hajolni engem, mint Szent Jánost az utolsó vacsorán. És nekünk mily természetes, hogy ebből a hitből és tudatból a kegyelem, remény és szeretet csodálatos melegsége áradhat a hívek szívébe.

     Az Oltáriszentség emberileg is közel hozza hozzánk az Istent. Igaz, ő mindenütt jelen van, mindenütt megtaláljuk, de legközelebb mégis a megtestesült Istenember révén találjuk meg. Márpedig az Oltáriszentségben az Istenember rejtőzik! Néhány lépésnyire van tőlünk, sőt mikor a szentáldozásban magunkhoz vesszük, egyenesen lehajol hozzánk, átölel, belénk száll, összeforr velünk, átömleszti a vérét a mi vérünkbe. Mily édes istenközelség ez! Mily megrázóan szép és boldogító egyesülés a Legszentebbel! Mily irigyletes kiválasztottság ez, kitüntetés és felmagasztalás!

Newman bíboros, még anglikán főlelkész korában epedve vágyott az Oltáriszentség után. Valaki azzal akarta elriasztani a katolizálástól, hogy ilyképpen le kell majd mondania anglikán egyházi állásáról és jelentékeny jövedelméről. A nemeslelkű Newman erre így felelt: „Ah, mit ér nekem akár százezer font is, egyetlen szentáldozáshoz képest!” Valóban: az Oltáriszentség mindennél gazdagítóbb kincs, mert Istent hozza közénk, és Istenhez emel fel minket.

     Az Eucharisztia teszi templomainkat vonzóvá, meleggé, elbűvölővé! Valaki egy híres protestáns imaházat nézett meg, és mivel rajta kívül akkor épp senki sem tartózkodott a fűtetlen épületben, ő tisztességtudóan kezében tartotta a kalapját. A sekrestyés azonban rászólt: „Uram, tegye csak fel a kalapját, hiszen nincs itt senki!” Az illető katolikus volt és bizony elszomorodott ezen. Szegény protestánsok − gondolta −, a templomukban nincs senki!

     Nálunk van! − Hála Istennek −, de mennyire van! Mi bizony levesszük kalapunkat, ha a templomba lépünk és nemcsak a kalapunkat, hanem térdet hajtunk, sőt kedvünk volna arcra borulni s megcsókolni a földet boldog áhítattal, repeső hálával − Az iránt −, aki nem vonakodott ily mélyre ereszkedni hozzánk!

     Az Eucharisztia rengeteg lélektisztító munkát végez a hívekben, a távol állók sajnos, ezt nem is sejtik! Minthogy nálunk kötelesség és parancs az Úr szava szerint a szentáldozás, tehát a Bűnbánat Szentségéhez is járulnunk kell! Gyónni pedig annyi, mint bűnbánón és halálos komolysággal magunkba szállni, lelkiismeretünket megvizsgálni és kegyetlenül perbe fogni önmagunkat hibánkért, bűneinkért, mulasztásainkért, leszámolni velük és jobbulást fogadni. Micsoda lélektisztító munka folyik a gyóntatószékekben nap mint nap, épp az Oltáriszentség iránti tiszteletből! Szegény protestánsok, akik ezt a lelki fürdőt kénytelenek nélkülözni!

     Az Eucharisztia a lelkierő forrása. A lélek áttüzesedik a Mennyei Jegyes ölelésétől, mikor Jézus édes testét érzi ajkán s nyelvén, szívébe zárva Őt, a Legnagyobbat, a Legtisztábbat, a Leghívebbet! Ilyenkor minden áldozatra képesnek, minden erőfeszítésre késznek érzi magát a lélek. Ó, mennyire megvigasztalódnak itt a szenvedők! Mennyi nemes elhatározás, mennyi apostoli tett, mennyi tevékeny felebaráti szeretet és mennyi tisztaság sarjad az Oltáriszentségből! Mikor az Úr a földön járt, egy-egyetlen érintésére meggyógyultak a betegek, megtisztultak a leprások, feltámadtak a halottak. Mennyi lelki gyógyulás, erősödés, életújulás, mennyi szent erő és lelkesedés fakad ma is az Oltáriszentségből! A keresztényüldözés első századaiban a pogányok csodálkozva tapasztalták, hogy valahányszor a fogoly keresztények valami kenyeret kaptak papjuktól, utána mindig kétszeres bátorsággal álltak ellen a kínoknak, és mosolyogva mentek a gyötrelmes halálba is! Igen, az Eucharisztia hősöket nevel, az Isten- és emberszeretet hőseit, a tisztaság csodáit, a vértanúság héroszait.

     Az Oltáriszentség megkönnyíti a legnehezebbet: megédesíti a halált. Nap-nap után tízezrek válnak meg az élettől. A katolikus hívő (ha igazában az) nem fél a haláltól, mert útravalója van, az Úr, a haldoklók reménysége, az örök viszontlátás és feltámadás adója. Jézus az Eucharisztiában még egy utolsó bűnbocsánatot hoz nekik, még egy utolsó csókban pecsételi meg benne a boldog ébredés, a mennyország ígéretét! Nekünk a halál épp ezért nem is halál, hanem születésnap. A halál nem összeomlás, hanem élni kezdés; nem kétségbeejtő rém, hanem sejtelmes tavasz! Mert bennünket nem a csontkarú rém fogad a betegágyon, hanem Jézus, aki azt ígérte, hogy „aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak élete lesz, és én feltámasztom őt az utolsó napon”!

Eucharisztia! Az Úr szenvedésének emlékjele, a feltámadás és örök boldogság legbiztosabb záloga! Ó édességes Manna, zarándokságunkban köztünk lakó, lelkesítő, támogató, tápláló Isten·Báránya! Bár megihletnéd a kétkedők szívét és megnyitnád nekik is csodálatos leereszkedésed édes titkát! Hogy ők is jöjjenek, s imádjanak Téged Oltárod Titkában, Szereteted Szentségében és szeressenek velünk, imádkozva a kétezer éves Egyházzal:

Jézus, kit takar most sokrétű lepel?

Add meg amiért lelkünk forrón esdekel:

hogyha majd a titkok fátyla felderül,

láthassunk örökre leplezetlenül!

(Aquinói Szent Tamás, Adoro te.)

Próféták Királynője – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – A próféták jövendölései Őrá mutatnak, mint Isten által adatott jelre: Íme a szűz méhében fogan, Fiat szül és Emánuel lesz a neve! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Az előzőkben Erzsébet asszony, a Lelki Naplóinak sorsáról mesélt.

A harmadik eset aztán végképp lehetetlen helyzet volt! A naplókat Kosztolányi István atya kérte el tőlem, mert ő a Szeretetláng ügyét nagyon komolyan vette. Teológiailag tanulmányozta a tartalmát, kijegyzetelte, mert ő értett hozzá, hiszen nem csak a szeminárium professzora volt, de bibliafordító is!

De tudod fiacskám, az Isten olyan „sakkjátékos”, aki lesöpri a fél táblát, és néhány paraszttal is képes nyerni. Ez történt ez esetben is! Az, aki végre valóban tehetett volna valamit az Ügyben, hirtelen meghalt!

Amint hírét vettem Fuhrmann atyától, már másnap mentem a lakására, hogy elhozzam a naplókat. Igenám, de a húga és annak családja egyenesen engem tett felelőssé a professzor haláláért, mivelhogy megtartotta a 12 hetes csütörtök-pénteki szigorú böjtöt, és véleményük szerint ez okozta a halálát! A nagyobb baj pedig az volt, hogy nem voltak hajlandók kihozni a szobájából a naplóimat, merthogy „zárolva van minden”! És ez annyiban igaz is volt, mivel egyházi szabály szerint az elhunyt pap könyvei és iratai az Egyház tulajdonát képezik!

Na nekem magyarázhattak, egyszerűen berontottam a szobába, és az íróasztalán lévő naplókat felkapva, kirohantam a lakásból. Mire a család szóhoz jutott volna, én már hetedhét határon túl voltam!

(folyt.)

A munkaszerző Csodásérem

     Súlyos betegen szállították be a Klinikára Rufina nővért, a kalocsai Miasszonyukról nevezett apácarend egyik tagját. Bélcsavarodása volt, hashártyagyulladással egybekötve. A professzor a bélcsavarodásán elvégezte ugyan a műtétet, de kijelentette, hogy a beteg menthetetlen. Megbénultak a belek. Kereken meg is mondta a főnöknőnek: Én itt már segíteni nem tudok. Maguk azonban jóban vannak a jó Istennel; hát próbálkozzanak!
     Amire a professzor emberként képtelen volt, azt elvégezte a Csodásérem. Szinte pillanatok alatt könnyebben lett a beteg, s az orvosok legnagyobb csodálkozására néhány napra rá egészségesen hagyta el a kórházat.
Azóta is nagyon buzgó terjesztője a Csodáséremnek. Egész sorozat kézzelfogható csodás esemény játszódott le már a szeme előtt, fáradozása jutalmául. Csak egy kettőt ezek közül. Rufina nővér elbeszélése nyomán:

     Kétségbeesett, állásnélküli ember fordult hozzám segítségért. Mint elmondta, az öngyilkosság gondolatát forgatja fejében, mert nem képes elviselni népes családjának éhhalálát. A gyilkos eszközt állandóan magánál hordja.
     A vigasztalás már nem ért el az ő szívéig!
- Nézze, kérem! Nincs módomban, hogy magán segítsek. Azonban fogadja el ezt az Érmet és viselje nyakán bizalommal, és mondja naponta a köriratát: Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk! Tartsunk együtt egy szent kilencedet a jó Szűzanyához, mert még sohasem lehetett hallani, hogy valakit, aki hozzáfordult, segítség nélkül hagyott volna...
     A mi emberünk máris kitárta lelkét a kegyelem harmatának. Szívére szorította a kapott kincset s meggyötört homlokát bizalommal hajtotta a mindenkor segítő, Szentséges Szűz ölébe.
     Nemsokára rá, vasúton utazom. A kalauz feltűnően figyelmes. Meg is szólít:
- Nem ismer engem tisztelendő nővér?
     Hiába kutattam emlékezetemben.
- Pedig tisztelendő nővér életem megmentője. Mikor azt a csodálatos Érmet adta nekem, akkor kezdődött a boldogságom. Ez az Érem, – s áhítattal megcsókolta – éppen akkor került a kezembe, amikor már lelkemben minden megrendült. De a drága Szűzanya könyörgött értem, mert hozzá menekültem.
     Elmondotta aztán, hogy a fohászimát egyetlen nap sem mulasztotta el. S egy szép napon minden remény ellenére bejutott a vasúthoz, és most mint kalauz teljesít szolgálatot.
Az érmemet a sírba is elviszem magammal! – mondta.

Az imádságos kislány

     A váci Karolina-intézet főnöknője a következő levelet kapta egyik volt tanítványától:
     Kilencéves leánykám gyermekhűdést kapott, jobboldali bénulással. Még beszélni sem tudott. Ha mondani akart valamit s nem bírta, csak a fogát csikorgatta. Ilyenkor a könny is kicsordult szegénykének szeméből s legyintett.
Azt azonban gyakran láttam, hogy Csodásérmét bal kezével minduntalan ajkához emelte és szája mozgása elárulta, hogy imádkozik.
     Az orvosi konzílium után háziorvosunk a kezelések fájdalmas tortúráját ajánlotta, de még így is csak két évre ígért javulást. Teljes eredménnyel nem biztatott. Mivel pedig a kínos kórházi kezeléseknek gyakorlati értékét nem láttam, nem egyeztem bele.
     Gyógyulás mégis bekövetkezett! A drága Szűzanya gyógyította meg kisgyermekemet. Karácsonykor kisleányom már saját lábán ment föl a doktor bácsihoz, hogy saját kezűleg készített kézimunkájával kedveskedjék neki. Azonban addig... ó hányszor, de hányszor kulcsolódott kezünk forró imára! Hányszor elsírtuk a fohászt: "Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!"

 Az alábbiak forrása: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998.. (Részletek) 

A biztos út
     "...Fatimában, a Cova da Iriában történt 1917. május 13-án, eljöttem az égből, hogy kijelöljem számotokra azt az utat, amit meg kell tennetek a században, hogy elnyerjétek a békét, hogy kijelöljem a megtérés útját és az Úrhoz való visszatérés útját az imádság és a bűnbánat által.
     Eljöttem az égből, hogy nektek adjam Szeplőtelen Szívemet mint menedéket, amelyben elrejtőzhettek, és megmutassam a biztos utat, mely a megmenekülés és a béke Istenéhez vezet.
‒ A biztos utat ezekben az időkben, amikor sok más út is mutatkozik, könnyebbek, melyeken sokan járnak, amelyek azonban nem biztonságosak és nem vezetnek az üdvösség Istenével és az isteni Irgalmasság Atyjával való találkozásra.
‒ A biztos utat, mely a Fiam, Jézus Evangéliumában lévő teljes igazság befogadására vezet benneteket.
     Ezen az úton, amelyen én jártam, az igazság ragyogása vonz titeket és mélyrehatóan átalakít a kegyelem, mely meghozza életetekben a szentség isteni illatát.
Így váltok a megélt Evangélium világító példaképeivé és Krisztus bátor tanúivá, aki magához vonz benneteket, hogy kövessétek Őt isteni Szavának mindennapi megvalósításában.
‒ A biztos út, amely rávezet, hogy lemondjatok a bűn és a gonoszság minden formájáról és kézzelfoghatóan megtapasztaljátok a szeretet és a tisztaság kegyelmét.
     A materializmusba és a hedonizmusba, az élvezetek és a tisztátalanság elkeseredett hajszolásába merült pogány világban, amelyben éltek, ti a szentség és a tisztaság, az érzékek megtagadásának és a bűnbánatnak fényét árasztjátok és így mindenkinek felkínáljátok a segítséget, amelyet Szeplőtelen Szívem ad nektek, hogy Istennel, a ti Megváltótokkal és Üdvözítőtökkel való életközösségre jussatok.
‒ A biztos út, mely szeretetközösségre vezet, testvérré tesz azzal a kötelékkel, amely egyesít titeket mint ugyanannak az egy Atyának fiait, akiket ugyanaz a Fiú váltott meg és ugyanaz a Szentlélek szentelt meg és ugyanannak az egyetlen Anyának fiaivá tett benneteket.
     Szeplőtelen Szívem különösen ezekben az időkben válik biztos úttá, amely közösségre, kölcsönös megértésre, az önzés és mindenfajta megosztottság visszautasítására vezet benneteket, hogy így végül megvalósulhasson az új parancsolat, amit Fiam, Jézus adott nektek: 'Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!' (Jn 13,34)
     Ma (...), újból szeretném felkínálni nektek Szeplőtelen Szívemet mint menedéketeket és Istenhez vezető biztos utatokat.
‒ Ez a biztos út, mely titeket a megmenekülés és a béke Istenéhez, az igazság és szentség Istenéhez, a közösség és az egység Istenéhez vezet.
‒ Ezen a biztos úton járjatok velem mindannyian bizalomban és biztos reményben, boldog várakozásban Isten legnagyobb diadalára, mely Szeplőtelen Szívemnek a világban aratott diadalával együtt következik be."

     Kedves Olvasóm! Egy alkalommal utazás közben, a rózsafüzérek végeztével megakadtam, és nehogy csönd legyen, hát hirtelen kérdeztem valamit Erzsébet nénitől.

– Tessék nekem beszélni a naplókról! – mondtam, nem eléggé kifejtve a kérdést.

Ő mindjárt rá is kérdezett:

– Mit mondjak neked róluk?

– Hát például, voltak-e valamilyen veszélynek kitéve? – vágtam ki magam. És ha ügyetlenül is, de jól tettem, mert igen érdekes történetek kerekedtek ki!

– Fiacskám, a naplók legalább háromszor voltak nagy veszélyben! Egyszer, amikor olyan kísértéseknek voltam kitéve, hogy mindhármat el akartam égetni a kandallóban (akkor még nem volt negyedik)! Már ki is nyitottam a tűzhely ajtaját, amikor betoppant a Cili lányom és rosszat sejtve kérdezte, hogy „mit csinál édesanyám”? Erre én a bedobó mozdulatom közben azt válaszoltam, hogy „elégetem ezeket a hazugságokat”! Ő meg se szó, se beszéd kikapta a kezemből, pedig ilyen vad határozottságot soha nem tanúsított velem szemben! Megjegyzem, hogy ő egyedüliként ismerte a naplóim tartalmát!

– És, mi lett? – kérdeztem izgatottan.

– Mi lett volna titkár testvér? Nem futottam a lányom után, mert ez elterelte a figyelmemet, aztán közben meg is nyugodtam, és valami józan mérlegelés vett rajtam erőt!

De ez csak az első veszély volt! A másodikat már meséltem, amikor a Gyimóthi atyánál volt mindhárom naplóm, és közben a rendőrség házkutatást tartott nála. Minden iratot és füzetet elvittek tőle, de a napló ott maradt az íróasztalán! Hát tudod, ez volt az a „kegyelmi hatás”, amely vakká tette a rendőröket!

(folyt.)

Pátriárkák Királynője – Könyörögj érettünk! (Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ Máriában érvényre jutott az ősi Ígéret, az ős-evangélium, mely szerint az Asszony ivadéka ‒ Krisztus ‒, megrontja a kígyó fejét. 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

 https://youtu.be/svnn8pT0dIo

     Az előző részben Erzsébet asszony egy álmáról beszélt!

Ma reggel még sok mindent mondott (az Úr) és kérdezett. Én rácsodálkoztam, mert előző napi álmommal kapcsolatban is kérdezett és mondott több mindent: „Tudod-e, hogy mi az a fekete korong? Ez a Magyarok Nagyasszonya országa. A fehér felhőben az Én Édesanyám volt, és az Őhozzá közel eső lélek az Én kármelita fiam, kinek szíve Hozzám van nőve, megtesz Értem mindent.”

Hogy ki az, azt nem mondta, és én is elfelejtettem megkérdezni. És közben az Úr Jézus átadta a szót a Szent Szűznek. Ezt oly nagy tisztelettel és áhítattal tette, hogy szívem dobogni kezdett hallatára. Most a Szűzanya ismételte el az Úr előbb mondott szavait az Ő kedves kármelita fiáról. Utána ismét az Úr Jézus szólt: „Tudod-e, mit jelent a korongon a sűrű feketeség? Az a hét főbűn. Ez a korong hét lemezből van összerakva, (…) de mégis úgy néz ki, mintha eggyé lenne olvasztva.

A legfelső a bujaság, ez egy nagyon vékony és erős, de hajlítható lemez, melyet el kell onnan hajlítani. Ezt sok áldozatos imádság teszi hajlíthatóvá. Utána következik a másik, ez a jóra való restség, ezt nem lehet elhajlítani. Ez egy olyan fekete fémből van, mely törik, és csak egész apró szilánkokra törve, rettentő nagy fáradsággal lehet egy-egy porszemnyit lekoptatni belőle. De félni nem kell, Én veletek leszek a nagy munkánál. De vigyázzatok, mert a gonosz sem marad tétlen, és csak a szünet nélküli törekvés az, mely lekoptatja a kemény korongot.” És újra a Szent Szűznek adta át a szót. A Szent Szűz hangja határtalanul biztató és egyben könyörgő is volt: „Tekintsetek már Rám, és vegyétek igénybe közbenjárásomat, közbenjáró segítségemet! Én akarok és tudok is segíteni, csak már látnám jóindulatú és szorgalmas elindulásotokat! Ne halogassátok! Igen sok időt elvesztegettek. A gonosz sokkal több eredménnyel és szorgalommal dolgozik, mint ti. Úgy fáj ez Nekem! (I/71-72)

E sorok írójának hozzáfűzendője: Erzsébet asszonnyal való beszélgetéseim során többször szóba került ez az álma. Természetesen megkérdeztem tőle, hogy ki lehet az a három személy? Feltételezéseket magam is mondtam, de ő mindig ragaszkodott ahhoz, hogy a kármelita személy a Marcell atya (Marton Boldizsár) lehetett.

A másik kettőre vonatkozóan már nem volt olyan határozott, de közösen feltételeztük, hogy esetleg Szent István és Mindszenty József.

Erzsébet asszony ezt az álmot nem csak leírta naplójába, de hosszú időre el is gondolkoztatta! Ez azt jelentette nála, hogy lényegében elmélkedési tárgya volt.

Végül, arra a következtetésre jutott, hogy Magyarország, mind az Isten Anyjának – Örökös Királynőnknek –, mind pedig a sátánnak és csatlósainak különös figyelmében áll!

Ennek pedig a sátán részéről az az oka, hogy rásejtett a magyar nemzet, Isten örök tervei szerinti engesztelő hivatására!

(folyt.)

Csodásérem a gyulladt sebre

     Súlyos beteget szállítottak be kórházunkba – mesélte az egyik irgalmas nővér –, körülbelül 30 éves lehetett. Többgyermekes apa. Lábát egész hosszában összeroncsolta egy kocsi. A szerencsétlenség este történt egy mezőn, úgyhogy csak megkésve jutott segítséghez. Sebe irtózatos fertőzésbe ment át. Az orvosok mindjárt első látásra megállapították, hogy a bajon legfeljebb csak amputálással lehetne segíteni, de az sem tanácsos, mert a lázmérő 39 fokot mutat. Az altatás örök álmot jelenthetne számára.
     Az orvosok annyit hagytak meg a nővérnek, hogy tartsa tisztán a sebet. Nincs segítség. Az egész comb teljesen megfeketedett, s elviselhetetlen bűzt árasztott.
     Kértük a beteget, hogy gyónjon meg és kezdjen szent kilencedet a Csodásérmű Szűzanyához. Mi is megkezdtük vele a szent kilencedet, sőt csupa szánalomból a kórterem betegei is. A sebre pedig Csodásérmet kötöttünk.
     A novéna negyedik napján, mely a szentáldozás napja is volt – csodák csodája – a fertőzésnek nyoma sem volt. A seb szagtalan, tiszta és piros volt. Betegünk nagyszerűen aludt egész éjjel.
Pár napra rá kértük az orvost: nézné meg betegünket. Csaknem kővé vált a meglepetéstől. Folyton azt hangoztatta: Ez érthetetlen! Ez csodálatos! Azután tréfálkozva odaszólt a beteghez: Mondja, kérem, melyik Szenthez imádkozott?
- Uram! – felelte a beteg – a Szeplőtelen Szűzhöz!
     Az orvos elhallgatott.
     Rövid ideig kezeltük még és egészségesen hagyta el a kórházat. Térde kissé merev maradt ugyan, de ez nem gátolta őt a kenyérkeresetben.

Angyaloknak Királynője – Könyörögj érettünk!

(Litánia itt!)

Elmélkedés a Szűzanya szavaival: ‒ Ti, akik ezen a néven tiszteltek, az angyalaimat mégsem kéritek! Pedig nap mint nap tapasztalhatjátok, hogy a gonosz ádáz küzdelmet folytat minden egyes lélekért! Gondolkozzatok és imádkozzatok! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Keresztények segítsége – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ Napjainkban hihetetlen méreteket öltött a keresztényellenesség a világban, amely csírájában akarja kiirtani a Katolikus Egyházat! Négy percenként végeznek ki egy keresztényt a hitéért! – Hogyan történhet ez meg? Úgy, hogy nem imádkozunk és nem hozunk áldozatot a lelkekért, kérve a Keresztények Segítségének hathatós közbenjárását!

  Virrasszatok tehát, és szüntelenül imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni. (Lk 21,36) ‒ Ugyan bizony, imádkozzuk a litániát és a rózsafüzért?? –

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Hívják azt a papot!

     Egy budapesti klinikán súlyos epekővel operáltak meg egy katonatisztet. Öt-hat hétig jóformán csak injekciókkal tartották benne a lelket. Meg is mondták neki, hogy betegsége emberi számítás szerint halálos. Megtéréséről azonban hallani sem akart, de egy jól eltalált pillanatban mégis csak elfogadta a Csodásérmet – mondván –, hogy
utóvégre "se nem árt, se nem használ", de papot ne hozzanak – tette hozzá!
     Egész nap föl sem hozták neki ezt a témát, pedig állapota válságosabbra fordult. Annál sűrűbben fohászkodtak azonban a nővérek a Csodálatos Szűzhöz, hogy ne hagyja elveszni a Szent Fia Drága Vére által megváltott szegény lelket.
     És az érem dolgozott. Éjjel a nagybeteg egyszer csak megszólalt:
- Hívják azt a papot!
     Az ápoló kedves nővér nyomban indult is, nehogy késve érkezzen a pap. De már szaladnak utána, hogy nagy baj van: mert a beteg kidülledt szemekkel földhöz vágta a feszületet és messze eldobta Érmét is.
     A gonosz lélek indított rohamot még egyszer s utoljára kiszemelt zsákmánya ellen.
Kérlelték, nyugtatták a haldoklót. Négyszer is visszakötötték rá az Érmet, de ő mindannyiszor letépte, eldobta.   Utoljára már közeledni sem lehetett hozzá.
- Menjenek innen, mert ütök! – kiáltotta.
     Mialatt így viaskodtak vele, megérkezett a főtisztelendő úr. Magával hozta Mária Fiát, a Béke Istenét. Amint belépett a szobába, a haldokló Laudetur Jesus Christus-szal köszöntötte. Feszületet és Érmet kért, s megható töredelemmel meggyónt, megáldozott. Alighogy véget ért a szertartás, félórára rá csöndes megnyugvással adta vissza megtisztult lelkét teremtő Istenének.

      Idézet a Naplóból: Nemigen szoktam álmodni, és ha igen, mire felébredek, azt is elfelejtem.De ezt az álmot nemhogy elfelejtettem volna, hanem inkább a felébredés után még jobban és élénkebben előttem volt.

Egy nagy, fekete korongot láttam. A korong a felhők közepe táján volt, körülötte szürkésen gomolygó felhőkkel. A korong bal oldalán különös kinézésű férfiakat láttam, egészen soványakat, majdnem test nélkülieket. Szürkés ruha volt rajtuk. Arcukat nem láttam, csak tarkójukat. Ezekről hirtelen megéreztem, hogy ördögök, mégpedig a fő gonoszok. Mikor a korongra pillantottam, épp akkor lettek kész. Valami vasszerű lemezzel takarták el az imént még kristálytisztán látható korongot. Amikor a vaslemezzel elfedték, jól megvizsgálták, hogy jó munkát végeztek-e. És nagy vigyorgó önteltséggel megállapították, hogy jó munkát végeztek, munkájuk eredményével meg vannak elégedve. A jobb oldalon fehér felhőkben éreztem, hogy valaki nézi őket. Nem tudom, hogy ki volt az, csak éreztem, hogy nem rosszindulattal van. Lábainál három személyt /férfit/ láttam. Nem tudom, kik voltak, de úgy éreztem, a gonoszok ellenfelei lehettek, mert ahogy nézték a fekete korongot, azon tanakodtak, hogy miképpen lehetne eltávolítani. Közben a bal oldali személyek közül, aki a legközelebb állt a jobb oldali személyekhez, közel hajolt és így szólt, szörnyű kárörvendően, mint aki egész biztos a dolgában:

„Ezt aztán vizsgálgathatjátok, ezt jól megcsináltuk.” S még azt is mondta, hogy sok bajunk lesz vele. Álmomban én is jól szemügyre vettem a fekete korongot, és nem tudom, hogy a jobboldali személyek is észrevették-e, de ahogy én elgondolkozva nézegettem, miként is lehetne a sötétségtől a korongot megszabadítani, észrevettem, hogy a szélénél kis átlátszó hajszálnyi rés van. Miután ezt észrevettem, nagy megkönnyebbülés vett erőt rajtam. Elhatároztam, hogy szólok a többinek, nincs minden veszve, csak fogjunk hozzá a fekete lap eltávolításához, mert sikerülni fog.

Felébredtem. Utána élénken átgondoltam az álmomban látottakat. Nem tudom, mit jelent, csak az a tudat maradt meg bennem, hogy bármilyen nehéz is, sikerült a lehetőséget megtalálni és a sötét korongot ismét átlátszóvá tenni. (I/66-68) (Később az álomra Erzsébet magyarázatot kapott)

(folyt.)

     Magyarország Királynőjének bensőséges kultuszát királyaink is elmélyítették népünk szívében, hiszen tudták, hogyha a Földön nincs már segítség, kihez fordulhatunk!

Szent László király, mint „Szűz Mária választott vitéze” a csatákban mindig Máriához fohászkodott segítségért. Mária tiszteletére építtette a nagyváradi székesegyházat és ő volt az, aki Magyarországot Regnum Marianumnak nevezte, mely a Szűzanya sajátságos közjogi méltóságát ‒ vagyis ‒, a tényleges királynői mivoltát nyomatékozta.

Kiemelkedő IV. Béla király is, aki a tatárjárás idején a születendő gyermekét Margitot Istennek és a Szűzanyának ajánlotta, és ő építtette fel a budavári ékes Nagyboldogasszony-templomot.

Nagy Lajos királyunk bőkezűen támogatta, felemelte és erősítette a Pálosok Máriás Engesztelő Rendjét!

Mátyás király Mária-tisztelete is kimagasló volt, hiszen pajzsán és aranypénzein Szűz Máriát a gyermek Jézussal ábrázoltatta. És bizony, egészen a modern korig „máriás” pénzek voltak használtban.

I. Lipót 1687-ben a Pozsony melletti Máriavölgy pálos kegyhelyén ajánlotta fel Magyarországot Nagyasszonyának. A király ezt a felajánlást a török megszállás alól való felszabadulás iránti hálából 1693-ban a bécsi Szent István dómban ünnepélyesen megújította.

A Királynőnknek méltán járó Magyarok Nagyasszonya ünnepet végül XIII. Leó pápa 1896-ban, az ezeréves keresztény magyar államiság alkalmából engedélyezte október 8-ra.

 Előző rész

Szomorúak vigasztalója – Könyörögj érettünk!

(Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ A nagy szomorúságok alkalmával egyedüli vigasztalónk a Fájdalmas Anya. Hisz' van-e fájdalom, amelynél Ő nagyobbat ne szenvedett volna. A Kereszt alatt álló Anyára joggal alkalmazza az Anyaszentegyház Jeremiás szavait: „Ó ti valamennyien, akik általmentek az úton, figyeljetek és nézzétek, vajon van-e fájdalom olyan, mint az enyém” (Sir 1,12). 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Harctéri csoda

     S. L. irgalmas nővér saját öccséről mesélte a következő történetet:
     Amikor kitört az első rettenetes világháború, öcsém külföldön tartózkodott. Bevonulásra haza kellett térnie. Mielőtt harcba ment volna, azzal bátorítottam, hogy Isten és a Csodásérmű Szűzanya nem fogja elhagyni, ha jobban bízik bennük, mint a fegyvereiben. Arra kértem őt, maradjon hű a Szentolvasóhoz és a Csodáséremhez.
Az olasz frontra került. Egy alkalommal 24-órás folyamatos golyózáporban húzódott meg katona társaival egy sziklába vájt fedezékben. Mikor a lövöldözés kissé szünetelt, valami ellenállhatatlan belső ösztönzésre előmásztak fedezékükből. Friss levegő után kívánkozva, egy kis sétára indultak. "Várjatok, – szólt öcsém társaihoz – hozom a fegyvereimet!" – s pár pillanat múltán diadalmasan felmutatta olvasóját, rajta a Csodáséremmel – mert a nővérem lelkemre kötötte, hogy állandóan magamnál hordjam! Most éppen ráérünk, imádkozhatunk is együtt néhány "Üdvözlégyet"!
     Barátai szívesen ráálltak. Szentolvasó imádkoztatás közben vagy fél kilométeres utat tehettek meg, amikor az olaszok hatalmas ágyúzásba kezdtek. Egy-egy gránát a közelükben is lecsapott anélkül, hogy egyiküknek is baja esett volna.
     Mikor ismét visszatérhettek fedezékükhöz, elképedve látták, hogy az telitalálatot kapott. Holmijukból semmi sem maradt. Kézzel foghatóan a Szeplőtelen Szűz mentette meg életüket.

     Az előzőkben említést nyert, hogy Erzsébet asszony pihenni és kikapcsolódni elment az egykori „Szociális Testvérek” rendházába, ahol alázatból megkérdezte, hogy mit segíthetne?

Egy fiatal „nővér” azt ajánlotta, hogy takarítsa ki a padlást!

A padlás természetesen olyan volt, mint a rossz álmokban: fullasztó, poros-szürke és tele kacattal. Erzsébet egy kicsit meg is orrolt ettől a „nagylelkűségtől”, de nem mutatta ki és alázatosan elvállalta!

Nekifogott hát 'erzsébetes' alapossággal pakolgatni és leporolni a dolgokat, amikor egyszeriben újra kellett megtapasztalnia, „hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra válik!” (Róm 8,28) Talált egy szürkéskék keménytáblás, 70 mm-es dombor-gerincű (szaknyelven: „kötészeti makettet”, vagyis üres oldalakból fűzött) könyvet. Az első oldalán Slachta Margit kézzel írott sorai voltak.

Erzsébet elkérte a „könyvet” Piroska nővértől, aki az első oldalt ügyesen kitépve, mosolyogva át is adta, mert tudta, hogy a naplók másolatához kell.

És Erzsébet asszony lemásolta az addig meglévő három naplót egy negyedikbe! (Ez azonban az évek folyamán eltűnt! Dr. Molnár Gyula bácsi kivitte Franciaországba, egy bizonyos Mirjam nővérhez, aki valami „máriás” rendben  a főnökasszony volt. Nos ezek a nővérek '89 után hazatelepültek Magyarországra és a Csatkai plébános,  Németh József adott nekik egy házrészt a plébánián. Itt a nővérek olyan súlyos és méltatlan viselkedést mutattak az atya iránt, hogy a Magyar Püspöki Kar örökre kitiltotta őket Kis-Magyaroszágról. Ekkor a Felvidéken telepedtek meg Pozsony környékén. A bizonyos napló másolatot kérte tőlük a Szeretetláng Mozgalom vezetősége, de ők nem is tudnak róla!)

(folyt.)

Az előzőek bizonyítására három példát hozok fel.

1) A Szent Koronának Magyarországon nem csak birtok-, de jogi státusza is van! Emlékeztetőül pl. a II. Világháború előtt, minden állami vagy igazságügyi döntést, a "Szent Korona nevében" hirdettek ki.

2) Egyedülálló tény, hogy a Szent Szűz képeinek, szobrainak megkoronázása vagy ábrázolása, kizárólag csak szimbolikus koronával engedélyezett, vagyis egyetlen más királyi ház jelvényét sem használhatják ‒ kivétel ebben ‒ az Árpádházi királyok Szent Koronája! Ez a Coronation Canonicá-ban lefektetett paragrafus is jelszerűen mutatja, hogy a Magyar Szent Korona nem csak azért szent, mert az Istenanyáé, hanem mert angyali eredetű ‒ amiként Hartvik püspök legendája is említi, sőt, egyes latin források "Sacra Coronának" is említik, amely szentségest jelent!

3) Nem szabad felednünk, hogy a Magyar Szent Korona nemcsak a magyarság számára "jogi személy státuszú", hanem például még a pápaválasztásra is vétójoga volt! Ez történt 1903-ban, amikor XIII. Leo pápa utódjául államtitkárát, a szabadkőműves Mariano Rampolla del Tindaro kardinálist választották a pápai trónra. Ámde Ferenc József osztrák császár és magyar király, a Magyar Szent Korona jogán a krakkói érsek által vétót jelentett be a konklávé döntése ellen, és sikerrel! Az ezt követő új választással kerülhetett a pápai trónra a velencei pátriárka Giuseppe Sarto, Szent X. Piusz.

(folyt.)

Előző rész

Bűnösök menedéke – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ A bűnös ember nem tehet jobbat, minthogy teljesen a Boldogságos Szűz anya karjaiba veti magát. Az Ő Szíve Szeretetlángja felperzseli a bűnt, csodálatos Tisztasága fertőtleníti a lelket, és Tökéletessége természetfölötti ambíciókat kelt a lélekben.  

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Eredményes kilenced

     A 10-es számú Honvédkórházban történt az alábbi eset:
     Komoly szívbajjal szállítottak be egy alezredest. Bár katolikusnak vallotta magát, közben azonban bevallotta, hogy több, mint 25 éve nem volt templomban s azóta nem is gyónt, mert nézete szerint ezt csak a papok találták ki.
     A nővér, látva a beteg súlyos állapotát, ajánlotta neki a Szentségeket. Tagadó választ kapott. Helyzete azonban mind aggasztóbbá vált. S mert a Csodásérmet sem fogadta el, a nővér titokban párnája alá rejtette azt és egy szent kilencedet kezdett érte a Szentséges Szűzhöz.
     A beteg állapota rohamosan súlyosbodott. Gyónásról azonban hallani sem akart. Azzal csak fölöslegesen izgatnák őt – mondta.
A szentkilenced 5. napján a beteg hangos jajveszékeléssel fogadta a nővért:
- Kedves nővér, segítsen rajtam! Jaj, mindjárt meghalok!
- Alezredes úr! Ne keményítse tovább a szívét, mert a jó Isten még mindig megbocsátólag hajol önhöz és kínálja az alkalmat. Ha elutasítja ezt a kegyelmet is, örökre elvész a lelke. Már pedig milyen jó lenne egy hosszú földi szenvedés után a jó Istennel megbékélve, a szép mennyországba jutni!
- Nem! – hangzott újra a válasz.
A nővér aggódó szívvel hagyta el a betegszobát.
- Szűzanyám, tégy csodát - fohászkodott! Ne hagyd elveszni ezt a szegény lelket!
Alig tett azonban néhány lépést a folyosón, a beteg sürgősen hívatta:
- Nővér, nővér, hívjon papot! Rövid előkészület után buzgón meggyónt, megáldozott, s fölvette a betegek szentségét a pápai áldással.
Utolsó pillanataiban hálás szívvel csókolgatta a Csodásérmet és mondogatta a kis fohászt.

     1965 második felében, minden imádság, elvonultság és küzdelem ellenére sem zajlott az élet zökkenőmentesen! Gondoljunk bele! Erzsébet asszony égi kérésre böjtölt és adorált, sorra felkereste azokat a papokat Budapesten, akiket az Úr név szerint kijelölt neki! És végül, nem csak ezen igyekezetének a „hiábavalóságát” kellett megtapasztalnia, de családtagjainak egyre kilátástalanabbnak látszó helyzetét is. (IV/31)

Ha az Olvasó belegondol, hogy a fentiek mennyi időigénnyel jártak, akkor maguk is csodálkozva olvassák, hogy Erzsébet asszony, még a böjtnél és az ismeretlen papok felkeresésénél is keményebb feladatot kapott az Úrtól. Éspedig azt, hogy az addigi három naplófüzetét, saját kezűleg másolja le egy különálló vastag füzetbe!

Tudnunk kell, hogy amiként Jónás próféta rühellte a prófétaságot, akként volt Erzsébet asszony is az írással!

Bár a felszólításnak nem mondott kifejezetten ellent, de halogató kifogásokat keresett, mint például egy alkalmas, vastag füzet keresése. Tbk. emiatt sem fogott hozzá.

Egy napon aztán a kerten belüli jeges járdán elcsúszott és eltört a bal keze. Ő mesélte, hogy épp nem volt ideje orvoshoz menni, ezért csak másnap ment el a kórházba, ahol elképedve hallgatták, sajátos hozzáállását!

Bal kezének eltörését Erzsébet figyelmeztetésnek vette a másolásra!

Legkevésbé a kéztöréstől, de tény, hogy kimerült volt és úgy érezte kikapcsolódásra, lelki frissülésre lenne szüksége. Ezt megbeszélte Piroskával (a mellé rendelt nővérrel), aki meghívta őt a hűvösvölgyi volt missziós rendházukba 8 napos lelkigyakorlatra.

Az egykori „Szociális Testvérek” egykori rendháza (II. ker. Báthori L. u. 10) lakóházként működött ekkor, néhány volt szerzetesnő lakóval. Erzsébet kitörő örömmel fogadta a lehetőséget. Gondolta, hogy a törött karját is pihenteti!

A közös elmélkedések és imádságok szünetében nem tudott mit kezdeni magával, azt meg különösen nehezen viselte, hogy „mások dolgoznak őrá”. Megkérte tehát a nővéreket, hogy adjanak neki valami „félkezes” munkát. Jellemző, hogy az egyik fiatal „nővér”, a lelki elvonulást kereső, de udvarias vendégnek a legelképesztőbb feladatot kínálta fel, miszerint, menjen fel a padlásra takarítani!

(folyt.)

De lássuk e három ünnep történetiségét!

Augusztus 15-e nem csak Mária Mennybevételének ünnepe okán, de a szentistváni Országfelajánlás által lett nemzetünk legnagyobb ünnepe. Sajátos módon épp Magyarországon nem munkaszüneti nap. Ezt ugyanis az eddigi kormányok csak annak feltételével adták volna meg, ha a protestánsok lemondanának a Húsvét Hétfő mintájára tartott Pünkösd hétfőjükről.

Holott augusztus 15-én Szent István szentkoronás országfelajánlását is ünnepeljük, azt, hogy örök államjogi szerződés jött létre Magyarország és a Mennyek országa között! Ez pedig páratlan, nem csak az államszerződések-, de a világ népeinek történetében is!

1038. augusztus 14-én első királyunk, érezve halála közeledtét, összehívta a Magyar Egyház- és az ország nagyjait ‒ mondhatni az akkori "parlamenti bizottságot" ‒, és az ő jelenlétükben felajánlotta a Szent Koronát, az ország földjével, minden javával, rendjeivel és népeivel a Boldogságos Szűz Mária örökébe, s ezzel a Isten Szentséges Anyját Magyarország örökös királynőjévé tette. És ennek, úgy szakrális-, mint közjogi következményei is lettek. Mennyei Királynőnk az államigazgatásbani főségét, a Szent Korona által érvényesíti, bár ezt az égi vezetést a később megjelenő reformátorok és ateista politikai tényezők folyvást igyekszenek akadályozni!

Az országfelajánlás jelentőségének elmosására több más nemzet felajánlás-analógiáját hozzák fel, elhallgatva a Magyar Szent Korona eszmeiségének mibenlétét, a szent és angyali mivoltát, sőt az egyházi- és nemzetek feletti státuszát is!

(folyt.)

Előző rész

Betegek gyógyítója – Könyörögj Érettünk!

(Litánia itt!) 

Elmélkedés: ‒ A Máté evangéliumában elhangzó szavak visszhangzanak minden Mária-jelenésben: ”Beteljesedett az idő... Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban!” (1,15) Mária ismételt felhívásai, az aggódó Édesanya kérései a megtérést és bűnbocsánatot igénylő gyermekeinek testi-lelki gyógyulása érdekében. 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Gyógyulás és életerő

      Germány Károly írta Nógrádverőcéről 1937. február 21-én:
Feleségem megkért, hogy a Tisztelendő Nővéreknek leírjam a betegségem és gyógyulásom lefolyását. Szolgáljon ez is hálaadásul a mindenható Istennek és Szűz Máriának, hogy engem így megsegített és életben hagyott családom javára.
     1935. decemberben hirtelen lépvérzést kaptam, s ez néhány hónapon belül többször is megismétlődött. Közben kórházi és szanatóriumi kezelésen mentem át. Időnként jobban lettem ugyan, de a vérzés megismétlődött.
     Szeptemberben 15-én oly rosszul lettem, hogy a községünkben levő két orvos tehetetlenül állt mellettem. Mentővel szállíttatott az Uzsoki utcai kórházba. Ott sem tudták elállítani a vérzést. A szállítás közben a mentők, elláttattak a haldoklók szentségével is, mert annyira rosszul voltam.
A kórházban vérátömlesztést kaptam, de javulás csak nem állott be. Miután más kezelés már nem állt rendelkezésükre, szintén mentővel szállíttattak vissza családomhoz, hogy még életben lássanak.
     Október 1-én esti 8 órakor érkeztem haza váratlanul. Egyedül kislányom Évike volt otthon. A feleségem felgyógyulásom szándékára elment gyónni és az esti ájtatosságon vett részt. Úgy szaladtak el érte. Hazaérve egészen megrémült, mert teljesen halotti formám volt.
Ekkor Évikémnek, akinek én voltam a mindene, hirtelen levette nyakáról az Érmet s az enyémre tette. És csodák csodája! Ettől fogva egyre jobban lettem, a vérzés teljesen elmaradt. Nyilvánvaló volt, hogy Évikém csodás Szűzanya-érme segített rajtam.
     December elejéig feküdtem erőtlenül. Nyolcadikán Szűz Mária ünnepén nagyon bántott, hogy nem tudok fölkelni s elmenni hozzá a templomba. Kértem Őt, adjon erőt, hogy fel tudjak kelni. És bekövetkezett a második csoda. Ezen imádságom és kérésem után oly erőt kaptam, hogy felöltözködtem. Pedig előtte való nap még a feleségem mosdatott és magamat sem bírtam tartani.
     Ez az Istentől jött erő bámulatba ejtette családomat és a szomszédokat is. Mind azt mondták: Lám, mily nagy hatalma van a jó Istennek és a Boldogságos Szűz Máriának! Mert tudott volt, hogy már lemondottak rólam az orvosok és nem volt már emberi segítség számomra.

     Tehát életemet a jó Istennek, a Boldogságos Szűz Máriának és a Csodásérem kegyelmi hatásának köszönhetem. Amíg csak élek, családommal együtt napi imánkban köszönjük meg Szűzanyánk végtelen jóságát.

     Az előzőkben felsoroltam a kármelita Marcell atya sanyarú sorsát és annak vélt indokait, ami miatt Erzsébet asszony lelkivezetését elutasította!

e). Nyomorúságos életkörülményei miatt az idegzsába egyre jobban kezdte gyötörni, melyre nyugalom és meleg lett volna a terápia. Ennek ellenére minden nap 6-7 órát gyóntatott (ősztől-tavaszig) jéghideg kis helyiségben. Amikor végre biztosítottak számára egy nyirkos és kifűthetetlen udvari szerszámos kamrát (!), boldogan költözött be újra a ,,cellába”. (Emlékhelyként ma is megtekinthető a rendház Rózsafa utcai bejárata felől!) Erzsébet jelentkezése idején (1962-ben) már többször volt Marcell atya kórházban, műtéteken esett át és életereje is nagyban megfogyatkozott.

Vajon tévedtek volna az Égiek azzal, hogy a Szűzanya Szeretetlángja ügyében Marcell atyára és a Kármelita Rendre számítottak? Aligha! Isten mindenkor tiszteletben tartja a szabad akaratot és számít az emberekben eredendően meglévő jóra való készségre. Sajnos bizony, ez állt a Marcell atyát körülvevő maroknyi kármelitára is!

De némi felelősség terheli a korabeli gyóntatók hozzáállását is! Ha a bátortalan és időhúzó magatartásuk helyett, akár csak egy évvel korábban irányítják Erzsébet asszonyt Marcell atyához, ő jobb erőnlétében, bizonyára még felkarolta volna Égi Anyánk Ügyét, mely számára aligha lehetett ismeretlen fogalom, hiszen (Marcell atya) naplójában 1957. január 24-én így ír: „Sok-sok áldozat kell, hogy innen indulhasson el a katolikus restauráció, a nagy megújhodás. Kérjük a Szentlelket, jöjjön el az egész világ szívébe és művelje csodáit.”

Nyilvánvaló, hogy már az első, Erzsébettel való lelki beszélgetések során tökéletesen felmérte az Ügy nagyságrendjét és a látnok őszinteségét. Tudatában volt, hogy lelkivezetőként önmagára hagyatottan ilyen súlyú ügyet felelősséggel, minden egyházi hatáskör nélkül képtelen képviselni!

Tisztában volt azzal is, hogy nem adhat semmiféle támadási felületet, sem a politikai apparátus, sem a szorongatott egyháziak felől! Marcell atya már maga is teljesen csak az Égiekben bízott és ezt ajánlotta a türelmetlen Erzsébetnek is: „Csak legyen bizalommal, a Szűzanya mindent elintéz!” (Ha a kedves Olvasót bővebben érdeklik az ide vonatkozó naplórészletek, akkor olvassa el a Lelki Napló II/1-3 és II/88-89-i bejegyzéseit!)

(folyt.)

     A magyarság Boldogasszony-tisztelete a történelem homályába vész. Jóllehet később nem volt számukra ismeretlen az őskeresztény tanítás sem. Ezt igazolja a honfoglalók sírjaiban talált keresztek, hátoldalukon a tárt karokkal imádkozó Babba Mária, mintegy a "Megváltó Társaként"! Ezen ismereteikkel is magyarázható a magyarságnak a Római Katolikus apostoli hitelvekkel való gyors azonosulása. Ez pedig teljesen egyedülálló a népek történelmében!

Nem csoda tehát, ha nekünk magyaroknak három olyan ünnepünk is van, mely sajátosan kötődik a máriás lelkiséghez.

Ezek:

- augusztus 15-e a Nagyboldogasszony főünnepe, mely a magyarságnak egyben a szentistváni országfelajánlás ünnepe is.

- január 16-a, a Remeték Királynőjének ünnepe, melyben a Pálos Rend Anyját és Védasszonyát köszöntjük. Csupán megjegyzem, hogy nem lenne szabad a január 16-ról megfeledkezni, mert a Pálosok az egyetlen magyar alapítású rend, és a Pázmány Péternek tulajdonított intelem így szól: "hogyha virágzik a Pálos Rend, akkor virágzik a magyar nemzet is!"

-  február 2-a ‒ Gyertyaszentelő Boldogasszony napja ‒, melyhez Mária Szíve Szeretetlángjának ünnepe is kötődik.

(folyt.)

Oltalom a harctéren

     Az 1942. év nyarán a Budapest Keleti pályaudvarról harctérre indultak honvédeink. A vezénylő fiatal tiszt fölszólította csapatát, hogy mindenki szerezzen be magának Csodásérmet, mert nem hajlandó olyan katonával elindulni, aki nem helyezte magát Szűz Mária különös oltalma alá. A csapat legénysége készséggel eleget tett a parancsnak. Egytől-egyig fölvértezték magukat a Csodáséremmel.
     Történt azután, hogy orosz földön kemény ütközetre került sor. Egyszer csak arra eszméltek, hogy támadóik bekerítettek őket. Egyetlen lehetőség sem volt, hogy a gyűrűből kitörjenek. Szovjet fogságba esni pedig gyötrelmesebb volt a halálnál. Mindenki a Csodásérmű Szűzanyába helyezte bizalmát.
     Mintha vakság sújtotta volna az ellenséget, azok érthetetlen okból visszavonultak. Honvédeinknek bántódás nélkül el tudtak vonulni és a derék csapat utolsó szál emberig hazakerült Budapestre. Többen sebesülésekkel ugyan, de valamennyien életben maradtak. 

     Kedves Olvasóm! Az előző részben a boldogreményű Marton Boldizsár Marcell atyának a Szeretetláng üzenetéhez való viszonyulását taglaltam!

Gondoljuk át még egyszer, Marcell atya azon mondását: „Én, leányom, nem tehetek semmit. Ha a Szűzanya rám bízta volna, az más, de így nem tehetek semmit. Csak legyen bizalommal, a Szűzanya mindent elintéz. Én megteszek mindent, imádkozok és szenvedéseimet is fölajánlom.” (vö. II/2)

Felsorolom a szentéletű gyóntató sajátos elutasításának lehetséges okait:

a). Marcell atya lényegében hitelesnek tarthatta a Szeretetláng ügyét, hiszen ha csupán annyi kifogása volt, hogy a 'Szűzanya nem őrá bízta'. Még nagy elszántságot is feltételezett önmagáról, „mert ha ő kapta volna”, ám „így” sajátos helyzetében már nem vállalhatta! Cusztódia nővér válaszpróbálkozása is ezt látszik igazolni.

b). Az atya saját tehetetlenségére való utalása, mindenképp célzás volt gyötrelmes egészségi- és életkörülményeire! Pl. A Rend feloszlatást követően (1950), rendfőnöke a Rózsafa utcában fennmaradó számos „templom-gondnoki” szobából nem biztosított számára helyet, sőt albérletet ajánlott Marcell atyának egy családnál, ahol nemhogy kosztot, de még önálló szobát sem biztosítottak neki!

Volt, hogy végállomástól-végállomásig utazgatott villamoson, kisétált a Margitszigetre vagy felment a Jánoshegyi csendbe imádkozni, ahol esetenként lelki gyermekeit is fogadta. A „cella nélküli Remete” végtére is hajléktalan volt! (lásd lenn!)

c). Tekintve tehát, hogy Marcell atya tudatában volt az állandó megfigyelésének (mely egészen az 1966-ban bekövetkezett haláláig tartott) és nem akarta a bontakozó Szeretetláng Mozgalomra terelni a belügy figyelmét. Ezért is mondhatta, hogy „mivel nem én kaptam”!

d). Felsejlik azonban egy sajnálatos háttértörténet is, melyet megpróbálok röviden összefoglalni: Marton Marcell kármelita, a XX. század egyik legnagyobb magyar gyóntatója volt, akiről gyónóinak visszaemlékezései alapján állítható, hogy lélekbe látott. A gyónásra várók hosszú sora némi féltékenységet szült rendtársai körében és néhányuknak kapóra jött az un. „látnok botrány” (Győr, 1936), mely Marcell atyát vétlensége ellenére is nagyfokú óvatosságra intette a továbbiakban. (II/89)

Egy Sz. Ilonka nevű gyónó, állítólagos látomásaival és hihető „égi üzeneteivel” ostromolta az atyákat! Voltak papok, aki örömmel hallgatták „biztató értesüléseit”. Ám amikor kiderült, hogy csupán tehetséges csaló, mindnyájan Marcell atyára mutogattak mondván, hogy csak ő vette komolyan. Ez természetesen nem volt igaz, sőt a nő terjesztette róla a „támogatást” azért, amiért mindig szigorúan csak a gyónási beszélgetésre intette!

(folyt.)

Hajnali Szép Csillag – Könyörögj érettünk!

(Litánia itt!)

 Elmélkedés: ‒ A napfelkeltét megelőző, reményt adó csillag a Naptól kapja ragyogását. Mária viszont közvetlenül az Isteni Napot ‒ Krisztus Fényét ‒ sugározza a még sötétség és homály borította népek számára. 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

A FATIMAI ELSŐSZOMBAT https://youtu.be/PXdDPf-3XCc

     Erzsébet asszony évekig azon gondolkodott, hogy miként értheti a kármelita Marcell atya kijelentését: „Én leányom nem tehetek semmit. Ha a Szűzanya rám bízta volna, az más, de így...”

Nos, Marcell atya utolsó gondozója Hódosy Erzsébet Cusztódia nővér IML (Isteni Megváltó Leányai) nővér, így próbálta megválaszolni ezt a 'talányt': „Az atya nem akarta a Szeretetláng ügyére ráhozni a hatóságokat! Őt ugyanis figyelték és napközben egyenesen bujkálnia kellett, mivel a Szemináriumból pl. tévedésből vitték el az 'ávóra' Marcell Mihály teológiai tanárt, akit az adategyeztetések után szabadon engedtek.”

(Hozzá teszem, hogy Mihály atya figyelmeztette ezt a kollégáját! A tévedést követően a belügyisek még egy alkalommal próbálták Marcell atyát letartóztatni, de az egyik kirendelt nyomozó a lakásából indulva, még a saját ajtajában holtan esett össze!)

Sok mai Olvasóm el sem tudja képzelni, hogy milyen volt az a „népidemokrácia”, amely mindenkit figyeltetett, és különösen az egyházat akarta megfosztani szervező és lélekmentő feladatától!

És ebben a veszélyes közegben kellett feladatokat teljesítenie Erzsébet asszonynak!

A Lelki Napló szerint a Szűzanya így szólt Erzsébethez: „Leánykám, ne légy bátortalan, indulj el mielőbb. Szeretetlángom a Kármelből fog elindulni. Ők tisztelnek Engem a legjobban, vagyis ők vannak erre legjobban hivatva, hogy tiszteljenek engem. Vigyél két gyertyát, gyújtsd meg előbb a te kis lángodat, add tovább az én kármelita fiamnak...” (I/40)

 (folyt.)

Felelősek vagyunk embertársunk üdvösségéért

     Körülbelül egy héttel később O'Leary atya az Oltáriszentségről szeretett volna beszélni az öt fogollyal. Ismét úgy tűnt, hogy Szűz Mária már előre felkészítette Claude-ot. Az atya megengedte neki, hogy elmagyarázza a többieknek: "A Szűzanya azt mondta, hogy a szentáldozás szemünknek csupán egy darab kenyérnek tűnik, ez a fehér ostya azonban valóban az ő Fiának valóságos teste. Elmagyarázta nekem, hogy Jézus, aki az Eucharisztiában jön hozzám, bennem van. Mi több, pontosan olyan, mint amilyen akkor volt, mikor Betlehemben megszületett. Ezért kell a szentáldozás után csakis vele foglalkoznom és azt tennem, amit Ő tett egész élete folyamán: szeretni Őt, imádkozni Hozzá, áldását kérni és hálát adni neki. Abban a pillanatban nem kell senki és semmi mással foglalkoznom, csupán Vele."
     Elérkezett a tanítás befejezésének ideje. 1944. január 16-án Claude-ot és négy társát megkeresztelték. Négy nappal később, éjfél után öt perccel kellett végrehajtani a halálos ítéletet. Az ítélet végrehajtása előtt egy nappal Williamson serif megkérdezte Claude-tól, hogy mi az utolsó kívánsága. Mindenkit meglepett, hogy egy közös ünnepséget kért. Claude örült, hogy nemsokára találkozik Jézussal, akit annyira megszeretett, s aki a keresztség és a bűnbánat szentségében megbocsátotta minden bűnét. Az őrök egy órát töltöttek a foglyokkal, melynek során közösen elimádkozták a keresztutat, és felajánlották imáikat Claude-ért. Végül O'Leary atya elhozta az Oltáriszentséget, s megáldoztatta Claude-ot. Majd mindannyian térdre borultak, s imádkozva várták az ítélet végrehajtásának óráját, amely könyörtelenül közeledett.
     Tizenöt perccel az ítélet végrehajtása előtt Williamson serif futott oda az elítélthez azzal a hírrel, hogy a büntetés végrehajtása két héttel későbbre tolódik. A serif és az ügyész mindenáron igyekeztek megmenteni Claude életét. Ő azonban elsírta magát. O'Leary atya és a serif azt hitték, hogy az öröm és megkönnyebbülés könnyei ezek az ítélet elhalasztása miatt. Claude azonban sírva felelte: "Nem értenek semmit! Vajon látták valaha a Szűzanya arcát, és belenéztek már a szemébe? Ha ez megtörtént volna, egy nappal sem szeretnének tovább élni. Mi rosszat tettem az utóbbi napokban - fordult a paphoz –, hogy Isten nem engedi, hogy hazatérjek? Miért kell még két hétig a földön maradnom?"
Minden hívő élete felkészülés az irgalmas Jézussal való találkozásra. Claude már úgy érezte, hogy felkészült. A saját üdvösségünkért való felelősségen kívül azonban keresztényként mások üdvösségéért is felelősek vagyunk és fontos szerepet játszunk. Ezt a dilemmát fogalmazta meg Szent Pál is: "A kettő között vívódom: szeretnék elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez mindennél jobb lenne" (Fil 1,23). Tapasztalt papként jól értette ezt O'Leary atya is, aki rögtön rájött, hogy ez a döntés lsten Claude-dal való rejtett szándékára mutat. James Hughes-ról volt szó, aki annak ellenére, hogy katolikus családban nőtt fel, erkölcstelen életet folytatott, s gyilkosságért ítélték el. "Talán Szűz Mária azt kéri tőled, hogy ezt az időt a földön Hughes megtéréséért ajánld föl" – mutatott rá az atya. "Miért nem ajánlsz föl minden pillanatot, amelyet a Szűzanyától elválasztva töltesz, azért az elítéltért, hogy ne legyen örökké Istentől elválasztva?" Claude beleegyezett, és megkérte a papot, hogy tanítsa arra az imára, amelyet Hughes üdvösségéért tudna felajánlani.
     A fiatalember még aznap így fordult a paphoz: "Atyám, Hughes ittlétem kezdetétől utált engem, most azonban gyűlölete nem ismer határokat..." Mindezek ellenére Claude földi életének utolsó két hetében kitartóan imádkozott Hughes-ért, mindent megbocsátott neki, és könyörgött megtéréséért. Tizennégy nap múlva Claude-ot kivégezték. O'Leary atya ezt mondta: "Még soha senkit nem láttam, aki ilyen örömmel nézett volna szembe a halállal..." Szorosan halála előtt ezt mondta a papnak: "Készen állok arra, hogy elmenjek."

Angol nyelvű forrás nyomán

(folyt.)

Mennyország Ajtaja – Könyörögj érettünk!

(Litánia itt!)  

Elmélkedés: – A jeruzsálemi Templom elpusztult az ékes kapujával együtt. Az Üdvözítő Jézus az új Templom, és Hozzá Mária az Ékes Kapu! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     A lelki naplóban 71-szer szerepel a kármelita szó, ebből az égiek 18-szor „kármelita kislányom”-nak, 8-szor pedig „kis kármelitám”-ként szólítják Erzsébetet. Az tény, hogy a Szeretetláng látnoka harmadrendi kármelita volt, melyet 1946-ban vett fel a Budapest, Huba utcai Kármelben.

Rendi neve: Kármelhegyi Boldogasszonyról nevezett Jolánta volt.

Lelki Naplójában ez olvasható: „Leánykám Szeretetlángom először a kármelben fog kigyúlni. Mert van-e hely, ahol jobban tisztelnek Engem mint ők, vagy legalábbis ők vannak erre legjobban hivatva...” (I/84)

A Naplóból kitűnik, hogy a Szent Szűz kifejezett reménnyel van ügyének a kármeliták részéről való felkarolására, „legalábbis ők vannak (lettek volna) erre legjobban hivatva.” (Ld. I/84) Feltűnő, sőt egyenesen ellentmondásosnak tűnhet, hogy az Égiek Erzsébet lelki vezetését újból és újból arra a Marcell atyára kívánták bízni, aki a saját kármelita rendtársai részéről való kirekesztettségében, a politikai üldöztetés és egyre súlyosbodó idegzsába (neuralgia) betegsége miatt képtelen volt ezt felvállalni.

A naplóban Marcell atya neve 26-szor szerepel, ezen felül még „az én kármelita fiam”-ként is többször említve van.

A kármelitáknak a Szeretetláng ügyében elmaradt szerepe kérdésként merült fel Dr. Takács Nándor Jusztin OCD püspökben is. (Akinél – mint illetékes püspöknél – bár 3 évig volt a négy kéziratos Lelki Napló. A kérdését mégsem ennek alapján tette fel nekem, hanem a barátilag neki átadott „A szeretet lánghevében” c. készülő könyvem kézirata alapján.)

Tehát találkozásunkkor a püspökatya csodálkozását fejezte ki, hogy abban az időben Erzsébet miért nem fordult Marcell atyához, vagy ha megtette is, az atya vajon miért nem állt az ügy mellé!? Erre hirtelen azt tudtam válaszolni, hogy akkor Marcell atya már nagyon beteg volt.

Tekintve, hogy Marton Boldizsár Marcell kármelita atya boldoggá avatása folyamatban van, illő egy kicsit többet írnom róla!

A püspökatyával folytatott rövidke beszélgetésben sajnos nem kerülhetett sor, Marcell atya Erzsébetnek a Szeretetláng ügyére adott 'dodonai' válaszára: „Én, leányom, nem tehetek semmit. Ha a Szűzanya rám bízta volna az más, de így nem tehetek semmit. Csak legyen bizalommal, a Szűzanya mindent elintéz. Én megteszek mindent, imádkozok és szenvedéseimet is fölajánlom.” (vö. II/2) 

(folyt.)

Mit ígért Jézus azoknak, akik megtartják az elsőpénteki nagy kilencedet?
Ez azt jelenti, hogy kilenc egymást követő hónap első péntekén meggyónnak és megáldoznak.

Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket.
Családjaiknak megadom a békét.
Minden bánatukban megvigasztalom őket.
Életükben és különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.
Minden vállalkozásukat megáldom.
A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.
A lanyha lelkek buzgókká lesznek.
A buzgó lelkek nagy tökéletességre jutnak.
Megáldom a házakat, ahol Szíven képét kifüggesztik.
Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb
bűnösöket is megtérítik.
Azok neveit, akik ezt az ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.
Végül Jézus Szíve legnagyobb ígérete az elsőpénteki nagy kilencedet elvégzőknek a következő:
Mindazok, akik kilenc egymás után következő hónap első péntekén a szentségekhez járulnak, vagyis
meggyónnak és megáldoznak, nem halnak meg kegyelem nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele
nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.

(Forrás: http://www.farkasretiplebania.hu/jezus_szive_tisztelet)

Egy halálraítélt rendkívüli megtérése

     2013. június 29 és július 10 közt tizenhárom részben írtam már a Csodásérem csodáiról, e posztokat megelőzően pedig (június 14-től), a Csodásérem történetéről. Most azonban újabb három résszel bővítem a Szűzanya rendkívüli csodáit, melyet a Csodásérem révén közvetített.
     1944-ben a húszéves fekete elítélt várta halálos ítéletének végrehajtását, az USA-beli Missisipi állami börtönben.
Claude Newman 1923-ban született egy Mississippi folyó melletti kis faluban az Egyesült Államokban. Ötévesen elszökött az anyjától és nagyanyjánál, nevelkedett. Már nagyon fiatalon keményen dolgozott az ültetvényeken, ahol nagyanyja kicsapongó férje Sid Cook is dolgozott.
     Egy alkalommal, a már 19 éves  Claude észrevette, hogy Sid ütlegeli és megalázza szeretett nagyanyját. Hirtelen harag hatására megölte a brutális férfit és elmenekült. Néhány napon belül azonban elfogták, és gyilkosságért villamosszék általi halálra ítélték.
     Négy rabtársával volt egy cellában. Egyik este Claude figyelmét felkeltette egyik társa nyakában függő ovális érmecske.Ismétlődő kérdésére, hogy mi az, annyira feldühítette cellatársát, hogy letépve az érmet Claude-hoz vágta. Ő felvette a földről és az őr engedélyével nagy örömmel a nyakába akasztotta.
     Az ezt követő egyik éjjel Claude egy érintést érzett, melyre rémülten felébredt. Egy gyönyörűséges hölgy állt mellette. Először ijedt volt és nem tudta mit tegyen, de a Hölgy így szólt hozzá: "Ha a gyermekem akarsz lenni, és el akarsz fogadni édesanyádnak, hívass egy katolikus papot!" Ezzel eltűnt... Claude-nak, aki még sosem került kapcsolatba a Katolikus Egyházzal, eszébe sem jutott volna, hogy egy katolikus pap bármi módon is segíthet neki, s elvezetheti az üdvösséghez. Úgy tett azonban, ahogy a Hölgy mondta.
     A következő reggelen tehát Claude-t meglátogatta Robert O'Leary misszionárius, aki azon a környéken dolgozott. Claude Newman megosztotta vele titkát, hogy mi történt az éjjel, s más foglyokkal együtt megkérte a meglepődött misszionáriust, hogy magyarázza meg ezt a szokatlan esetet. A pap először szkeptikusan reagáIt, bár a másik négy fogoly, akik ugyan semmit sem láttak, buzgón bizonygatták, hogy Claude nem hazudik. A misszionárius tehát megegyezett velük abban, hogy a katekizmust fogja nekik tanítani.
     Claude Newman azonban nem tudott sem írni, sem olvasni, mivel sosem járt iskolába. Még alapvető vallási ismeretei sem voltak. Lényegében szinte semmit sem tudott – nem ismerte Jézust, de valahol hallotta, hogy létezik Isten. Így kezdődött a hitoktatás, melyen Claude más fogolytársaival együtt vett részt. Hamarosan kitűnt azonban, hogy Claude egy kivételes tanuló.
     Egyszer O'Leary atya a gyónásról beszélt a foglyoknak. Nagyon meglepte, mikor Claude ezt mondta: "Ezt már hallottam. A Hölgy azt mondta nekem, hogy amikor gyónunk, nem a pap előtt borulunk térdre, hanem az ő Fiának keresztje előtt. Ha pedig bűneinket őszintén megbánjuk és megvalljuk, a vér, amelyet Jézus értünk ontott a keresztfán, lemossa vétkeinket és megtisztít."  
     A papot ez mélyen megrendítette. Félrevonultak, hogy a többiek ne hallják, miről beszélnek, s akkor a fogoly ezt mondta neki: "A Hölgy azt, is mondta, hogy mindig, mikor az atya kételkedni kezd vagy félelem tölti el, emlékeztessem arra az ígéretére, amelyet 1940-ben a holland lövészárkokban tett, mert ő még mindig vár arra, hogy teljesítse."  Ezenkívül Claude még leírta neki azt is, miben rejlett ez az ígéret, ami a papot teljesen meggyőzte arról, hogy valóban az Isten Anyja szólt hozzá.
     Claude biztatta barátait: "Ne féljetek a gyónástóI! Én megvallottam bűneimet az Istennek. A Szűzanya elmagyarázta nekem: a pap által Istennel beszélünk, Isten pedig a pap által válaszol." 

Angol nyelvű forrás nyomán

(folyt.)

Frigynek Szent Szekrénye – Könyörögj érettünk!

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – A Názáreti Szűzben megvalósult az Újszövetség Ígérete és Ő lett az Élő Tabernákulum, isteni Szent Fia által! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Erzsébet asszony életéből, valami vidámabb epizódot szeretnék feleleveníteni a kedves Olvasó számára.

Az évek során számos atya kérdezte tőlem, hogy „ugyan kedves titkár úr, meséljen valamit arról, hogy a szürke hétköznapokban milyen volt ez az Erzsébet asszony”? Erre gyakran az alábbi vidám történetet meséltem el (mert hogy ilyen is volt)!

Beszélgetéseink során, valahogy felmerült köztünk a „kíváncsiság vétkének” témaköre (merthogy Erzsébet asszony így vagy úgy, de mindig oktatott engem valamiképp). Egy esetet mesélt el, melyben egy ember állandóan kukucskált a szomszédja portáját elválasztó palánkon. Ezt a szomszéd megelégelte, s egy tükröt helyezett a lyukra, fényével a kíváncsiskodó felé. Nos, amikor a kíváncsiskodó szomszéd megint a lyukba nézett – igen elcsodálkozott, hogy valaki visszanéz.

Na erre belőlem kitört a nevetés, de annyira, hogy alig bírtam magammal. Erzsébet néni néhány pillanatig csak döbbenten nézett, bizonyára azt hihette, hogy megzavarodtam. Végül rá is átragadt a nevetés és már meg se tudta kérdezni, hogy min is nevetünk. Nagy nehezen eldadogtam, hogy egy vicc jutott az eszembe, de nem mondhatom el! De mondjam csak el! – mondta ő még mindig kacagva! De nem, de igen, de nem! És így ment ez egy darabig, mígnem kötélnek álltam és röviden elmondtam az egyébként hülye vicc lényegét! Eszerint egy pasas véletlenül lenyelt egy üvegszemet (szem-protézist) és hamarosan egyre komolyabb problémái adódtak, úgyhogy kórházi konzíliumot tartottak fölötte. Az egyik orvos amikor tüzetes vizsgálatnak vetette alá, egyszer csak összecsapta kezét és így kiáltott: „megáll az orvostudomány, megáll az ész, nem lehet benézni, mert valaki kinéz!”

Na, Erzsébet nénit majdnem fel kellett locsolni! Ám, mint aki hirtelen észbe kapott, egyik pillanatról a másikra lehiggadt és csak ennyit mondott: – „Fiacskám! Akkor most mondjunk el egy Miatyánkot, meg egy Üdvözlégyet!”

Én erre döbbenten kérdőre vontam, ugyan bizony miért kéne épp most imádkoznunk, amire ő szépen elmagyarázta: – „Titkár úr! – mondta némi gúnnyal –, a mi Istenünk féltékeny Isten, nem veszi jó néven, ha egy pillanatra is elhagyjuk Őt! Márpedig most percekig megfeledkeztünk Róla!” (Én meg csak elcsodálkoztam, hogy mennyire igaza van, hiszen erre soha nem gondoltam volna, ő meg egyenesen ebben élt!)

 (folyt.)

     Ahogyan a Lélek jelen van Isten Anyjában, úgy formálja most a Szentlélek az újjászülető Egyházat Általa és az ő gyermekei által!

Köszöntsük tehát a Szűzanyát és mutassuk fel Őt embertársainknak, hiszen Szeplőtelen Fogantatása lett az emberiség örök sorsának fordulópontja, és bensőséges tiszteletére épül a katolikus érzésvilág a hit és az üdvösség reménye Szent Fiában, Jézus Krisztusban!

Idézet a Szeretetláng Lelki Naplóból: „Tekintsetek már Rám, és vegyétek igénybe közbenjáró segítségemet! Én akarok és tudok is segíteni, csak már látnám elindulásotokat! Ne halogassátok! Igen sok időt elvesztegettetek. A gonosz sokkal több eredménnyel és szorgalommal dolgozik, mint ti. Úgy fáj ez Nekem!” (Vö. I/71-72) ‒ idézet vége!

Kéréseinket és imáinkat tehát, esdeklő gyermeki lélekkel, mint illatos virágokat vigyük a Szűzanya lába elé most, amikor az ellenség erői megsokszorozzák pokoli támadásukat Isten Egyháza és a család intézménye ellen. 

(folyt.)

(Előző rész) 

***

Május Királynője, Boldogságos Istenanya és a mi Anyánk!

E vészes küzdelemben tekints le ránk,

és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre,

hogy megmeneküljön a világ! Amen.

5 perc 35 mp https://youtu.be/IkqRRBIyac0

A csoda híre villámgyorsan terjedt Rómában és az egész világon

     Mindenki kérdezősködött és mindenki mesélgette a keveset, amit a dologról megtudott. A legbuzgóbb érdeklődő, Chlapouski generális volt, aki nem nyugodott amíg személyesen nem találkozhatott a csodálatosan megtérttel. Ostromolni kezdte kérdéseivel: "Mondja csak, igazán látta a szent Szűz képét? Szóljon, beszéljen, hogyan történt?"
"Képét? – szakította félbe Ratisbonne – én nem csupán a képét láttam, hanem Őt magát, valóságban, személyesen, úgy, ahogy most önt látom magam előtt."
     Nyolc napra rá Ratisbonne Alphonse, aki eddig egyáltalán nem volt járatos hit dolgában, belső megvilágosodásában ráeszmélt, hogy nem élhet tovább úgy, ahogyan addig. Szakítani akart a bűnnel és ezért kérte a Keresztséget. Mint az Apostolok cselekedeteiből is ismeretes, ilyen esetben nincs szükség várakozásra. Január 31-én Róma helyettes püspöke keresztelte meg őt az Il Gesù templomban, amikor is felvette a "Mária" nevet. Alphonse február 3-án meglátogatta XVI. Gergely pápát, aki megmutatta neki féltve őrzött kincsét, a Csodásérmét. 1842. február 17-én Rómában megindították e figyelemreméltó esemény kivizsgálását, melyet az egyházi hatóságok hitelesnek fogadtak el. Ratisbonne Alphonse hamarosan kérelmezte felvételét a jezsuitákhoz.

     A damaszkuszi út csodája megismétlődött! Saul is azt kérdezte "Ki vagy?", ám a feleletre nem kellett neki sem várakoznia, mert lelkén átáradt az egyedüli üdvözítő Krisztus Fénye.
     A csodálatos megtérés ügyét a római Szentszék hivatalos vizsgálat alá vette és 1842. június 3-án XVI. Gergely pápa a következő dekrétumot adta ki:
"Őeminenciáia, főtisztelendő Patrizi bíboros érsek, pápai általános helynök, igazolja, hogy a csoda, melyet a jóságos Isten a Szeplőtelen Istenanya közbenjárására Ratisbonne Mária Alfonznak a zsidó hitről való hirtelen és tökéletes megtérése által művelt, igaz esemény, valóban megtörtént. Isten nagyobb dicsőségének és a Szeplőtelen Szent Szűz tiszteletének előmozdítása céljából Őeminenciája megengedi, hogy e nagy csoda írásban közöltessék, és az igazság jogerejével bírjon."
     Erre a dekrétumra támaszkodva, a Szertartások Kongregációja 1894. július 23-án külön ünnepet engedélyezett a Csodásérmű Szeplőtelen Istenanya tiszteletére, mint ahogy már régebb idő óta külön ünnepe van a Szentolvasónak és a kármelita Skapulárénak. A Csodásérem ünnepét november 27-én üljük".  
    A Csodásérem most már föltartóztathatatlanul terjedt az egész világon.
Alphonse Maria Ratisbonne-t 1848-ban pappá szentelték, és jezsuitaként annak az Egyháznak lett harcos katonájává, amelyet annyira gyűlölt. És íme "a jó fa jó gyümölcsöt terem", még előzőleg – mint neves embert –, felkereste tanácsadás végett őt két zsidó lány akik a vele való beszélgetések hatására megkeresztelkedtek. Ratisbonne atya megbízatásával visszatértek Palesztinába és megalapították a Notre Dame de Sion Leányainak Közösségét, melynek célja a gyermekkel való foglalkozás és iskolák fenntartása volt (Az intézmények ma is fennállnak!) (Alább a két Ratisbonne testvér)    

1855-ben, IX. Piusz pápa engedélyével Alphonse a bátyjával Theodorral együtt Palesztinába költözött és egész életétükben népük megtérítésén fáradoztak. Először a Sion Leányainak kolostora volt az alapbázis, ahonnan 1858-ban megalapította az Ecce Homo Notre Dame de Sion nevű kongregációt, pontosan azon a helyen, ahol Pilátus háza állt és az iskola építése közben fedezték fel a "Flagellatio" kolostor hajdani romjait 1857-ben. Alphonse Maria Ratisbonne több iskolát és árvaházat alapított a héber és arab gyermekek keresztényi nevelésére. (alább az Ecce Homo Monostor)

     1884-ben hunyt el hetven éves korában. A sírja Jeruzsálem közelében, Ein Karem-ben van. Sírjának felirata: "Ó Mária, emlékezzél meg gyermekedről, aki bizonysága lett győzedelmes szeretetednek". (ld a legalsó képen!)

     A S. Andrea bazilika kápolnájában, ahol megtért, gyönyörű Csodásérmű Szűzanya oltárkép hirdeti a csodát. Kétoldalt, márványtáblák láthatók. A baloldalin ez áll: "Megátalkodott zsidóként jött ide, a Szűzanyát meglátva zsidóként borult le Előtte, de keresztényként emelkedett fel". A jobboldali pedig annak emlékét hirdeti, hogy Szent Maximilian Kolbe atya ennél a jelenési oltárnál mutatta be Első Szentmiséjét 1918. április 28-án. (ld alább!)
     Ha a Szűzanya egyetlen pillantása akkora hatalommal van felruházva, hogy fel tudja forrósítani a fagyos lelkeket és képes megújítani a hitetlen bűnös szívét, ugyan bizony Szíve Szeretetlángja nem százszor hatékonyabb-e, hogy áthassa azon számtalan keresztény elhidegült szívét, akik eltékozolván az isteni kegyelmet, hamis üzenetek és élvetegségek tévelyében fásultak el?

Mária Aranyház – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – A Salamon által kapott ígéretet, miszerint örök hajlékot építhet az Úrnak, végül a Szűzanya teljesítette be! Salamon "Aranyháza" elpusztult, Mária viszont önmaga lett a dicsőséges Arany Szentély mindörökre. ‒ 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     1965-től Erzsébetnek emberfeletti „hívásokkal és kihívásokkal” kellett szembesülnie! Egyfelől az Égiek állandó sürgetéseivel, az emberiséget mentő Szeretetláng ügyének továbbvitelére, másfelől pedig a „nagyanyai” kötelességtudat sürgető elvárásával, hogy semmiképp ne hagyja állami gondozásba kerülni fia három kicsi árváját (IV/31)! A jóságos nagymama, egyfelől attól a nehéz sorstól kívánta megkímélni kicsi unokáit, melyet maga megélt, másfelől pedig, az ateista állami neveltetés végzetes lelki és mentális következményeitől kívánta megóvni kicsi unokáit.

Ezt a ránehezedő „égi-földi” feladatot Erzsébet asszony az isteni Gondviselés segítsége nélkül aligha lett volna képes maradéktalanul megvalósítani!

Amellett, hogy az Úr sürgette a mindenéről való lemondásra (I/8; I/18; I/47;III/141;IV/9), és a Vele való csendes magány keresésére (II/62), ugyanakkor családanyai kötelességének érezte Erzsébet asszony, hogy még az életkezdő gyermekein is – a lehetőségei szerint segítsen.

Naplójában így ír: „Egyre nehezebb lett az életem, a három eleven fiú, a súlyos beteg apa, az Úr Jézus és a Szűzanya állandó kéréseinek és közléseiknek is teljes szívemből és erőmből eleget tettem, ahogy Ők irányítottak, vállalva minden megaláztatást, gúnyt és megvetést, minden csúnya jelzőt megkaptam, hülyét, bolondot, eszelőst. De ebben a nehéz helyzetemben csodálatos kegyelmeket és határtalan nagy segítséget kaptam fizikai munkám végzéséhez.” (IV/31)

Naponta járt szentmisére, rendszeresen adorált, sőt még a templomkulcsot is elkérte a plébánostól, hogy csendes magányban maradhasson Üdvözítőjével (I/13).

A családi házban, gyermekei javára végül lemondott a lakrészéről is. Szó szerint a fejét nem volt hová lehajtania (I/7-8).

Erzsébet asszonynak különösen nehéz volt a legapróbb tulajdonról való lemondás is, nem beszélve a lakrészéről – a saját ágyáról(!) –, mert a nehéz élet szinte megacélozta jellemében a konok „enyém-tudatot”! Ezek után nem túlzás azt állítani, hogy ilyen nagyságrendű lemondás-készség és tudva-akarva alázat, még a kegyelmekben bővelkedő lelkek esetében is ritkának tekinthető. Mellesleg, Erzsébet esetében épp ez a határozottság – csúnyábban szólva „konokság” az –, amely alkalmassá tette őt a ritka nagyságrendű küldetés végrehajtására, ráadásul igen nehéz és veszélyes politikai időkben!

(folyt.)

     Egyházunk a Szűzanyának, Isten legszebb teremtményének ajánlja májust, a virágba borulás hónapját. Köszöntsük tehát Május Királynőjét a lelki szépség, a jóság és Irgalom Anyját, aki a mennyország liliomkertjének legszebb virága!

Május az a hónap, melyben nemcsak Isten Anyját, de minden édesanyát köszöntünk, és a legszebb imáinkat küldjük értük az ég felé: a Loretói Litániát és a Szent Rózsafüzért!

Az évnek legalább ebben a legszebb, virágillatos hónapjában köszöntsük gyermeki szívvel Szűz Máriát, égi Anyánkat! Ó mennyi könny száradna föl, mennyi nyomorúság válna elviselhetővé, ha milliós tömegek egyszerre zengenék a rózsafüzért a Boldogságos Szűz oltalmáért esedezve.

A közösségi ima már az őskeresztény egyházban is gyakran Jézus Anyja felé irányult, nem csupán Istenanyasága miatt, hanem mert Szűz Mária a bensőséges hit és Isten iránti bizalom töretlen példája, segítője! Az Angyali Üdvözlet alkalmával ugyanis a Szentélek nem csak beragyogta a Szeplőtelenül Fogantatottat, de egészen sajátos módon állandó lakhelyévé tette. Ezzel magyarázható, hogy a Boldogságos Szűz a tanítás tiszta forrása lett, és ez alapozta meg Szűz Mária üdvrendi helyét az Egyházban és az emberi szívekben.

Ez az indokolt tisztelet még akkor is így van, ha az Evangélium keveset szól Róla és akkor sem a nevén, hanem „asszonyként” említi! Ezzel persze a személye csak látszólag szorult háttérbe, hiszen előtérbe került anyai mivolta, akinek Szent Fia által a mi földi életünk is már Istenhez kapcsolódik.

Az asszonytól született Jézus a mi testvérünk, és ez alapján nevezhetjük magunkat Isten fiainak, és épp ez a titulus emel ki bennünket a bűnös szolgai státusból, és tesz Isten családjának tagjává. Tehát a Szűzanya által vonódtunk be az isteni életbe, és részesülhetünk a Szentlélek sugalmában. ‒ Persze ‒, ha istengyermekségünk tudatában együtt imádkozunk égi Anyánkkal, egy szívvel-lélekkel dicsőítve Istent!

(folyt.)

Elefántcsont Torony – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – Amiként a keleti uralkodókat elefánthát magasában, elefántcsontból faragott ékes baldachinban hordozták, hogy mentesek legyenek a föld porától, úgy a Szent Szűz az isteni kegyelmek ékes magasában végtelenszer inkább mentes minden szennytől! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

1842. január 20-án feltűnő csoda irányította a figyelmet a Csodásérem rendkívüli kegyelmi hatására. 

     Alphonse Ratisbonne strassburgi vallástalan zsidó családból származott. Párizsi tanulmányai befejeztével szülővárosában lett banktisztviselő és 28 évesen már következetes liberál-ateista. Szüleivel együtt megtagadta Theodore nevű bátyját, amiért az katolikus pap lett (1830-ban). A diaszpóra hagyományait valamiképp tisztelve, saját unokahugát kívánta feleségül venni, aki azonban 16 évesen éretlen volt erre. Elhatározta ezért, hogy házasság előtt, egy ideig utazgatni fog a világban. Úti programjába Rómát is belevette, hogy meglátogasson egy baráti protestáns családot, Bussiere bárót. Érkezésekor a házaspár épp nem volt otthon. 

     Várakozás közben (mily érdekes) a báró egyik buzgó katolikus fiával keveredett beszélgetésbe, majd vitába a kereszténységről. Ratisbonne, aki felvilágosultsága következetességével bőszen érvelt, még durva szavakra is ragadtatta magát. Kijelentette, hogy "zsidónak születtem és úgy is fogok meghalni"! A fiatal báró, hogy véget vessen a vitának, barátságosan megkérte Alphons-ot, hogy "szó, ami szó", fogadjon el tőle egy Csodásérmet, melyet Labouré Katalin látomása alapján készítettek. Nézze – mondta a báró –, ön egy komoly és szilárd felvilágosult ember! Kössünk egy fogadást! Ratisbonne csak nevetett, de tekintve, hogy közben odagyűltek vendéglátójának gyermekei is, visszafogta magát és puszta udvariasságból belement a játékba, sőt még ígéretet is tett, hogy nem csak a nyakában fogja viselni, de még a báró által megmutatott Szent Bernát "Emlékezzél meg" kezdetű imáját is hajlandó lemásolni.
     A fiatal Bussiere báró másnap, felkérte egyházközségi imaközösségét, hogy imádkozzanak a szándékára, sőt egy idős gróf barátját kifejezetten megkérte, hogy imádkozzon egy figyelemre méltó izraelita fiatalember megtéréséért! A grófnak elmondta, hogy lemásoltatta vele Szent Bernát híres imáját is. Az idős ember ezt válaszolta: "Barátom, ha valaki elmondja az 'Emlékezzél meg' kezdetű imát, akkor nincs mit aggódnunk. Meg fog térni!" (Csak a nyomaték kedvéért jegyzem meg, hogy ez a gróf még aznap elment a S. Andrea delle Fratte templomba – ahová szentmisére járt – és százszor elmondta a Bernát imát, Ratisbonne megtéréséért. A lappangó betegséggel küzdő gróf, még aznap este meghalt!)

     Január 20.-a csütörtöki nap volt. Bussiere báró, az elhunyt gróf temetését intézte és felkérte Ratisbonnet, hogy kísérje el a Szent András templomba. Megkérte, hogy várakozzon rá a jobboldali hajóban. A gróf ott volt széltében-hosszában felravatalozva és Alphonse felettébb csodálkozott, hogy a ravatal körül egy fekete kutya csaholt.
Amikor a báró visszatért, legnagyobb meglepetésére, barátját a baloldali részben találta, térdre borulva a Szent Mihály kápolna áldoztatórácsa előtt. Hiába szólongatta, hiába ért hozzá, nem reagált. Aztán amikor végre felnézett, az arca könnyben úszott és mélységes megrendülés tükröződött rajta. Elővette Csodásérmét, rámutatva, nagy nehezen így szólt: „Őt láttam... Őt láttam!” Amikor kissé megnyugodott, elmondta: „Alig töltöttem pár pillanatot a templomban, megmagyarázhatatlan izgalom és nyugtalanság fogott el. Eltűnt körülöttem minden, illetve úgy láttam, hogy az angyalok kápolnájából fényesség árad. Egy ellenállhatatlan vonzóerő közeledésre késztetett. Odasiettem és az oltáron a fényben megpillantottam Őt, aki áldottabb minden asszonynál, és akit már ismertem az éremről. A valóságban alakja hatalmas, sugárzó és fenséges volt és emellett végtelenül szelíd. Intett, hogy menjek közelebb és térdeljek le. Nem szavakkal mondta, de én mindent megértettem! Ó milyen jó az Isten, és mily szerencsétlenek azok, akik nem hisznek! Kérem – fordult a báró felé, aki szintén könnyezett –, vigyen innen ahová csak akar!” Mellesleg, Alphonse később sem tudta megmagyarázni, hogyan jutott át a hatalmas ravatalon, hiszen semmi mást nem látott maga előtt, mint a kegyelmet sugárzó két kezet.

     A báró a közeli Jezsuiták rendházához kísérte, ahol bemutatta Jean-Philippe Roothaan atyának, az általános főnöknek.
     A tiszteletreméltó pap így számolt be a nevezetes látogatásról: "Ratisbonne-t először láttam életemben. Egész viselkedése nagy izgatottságot árult el. Mellén a Csodásérmet viselte. Meglepődésemet igyekeztem eltitkolni, de közben behatóan figyeltem őt. Néhány elejtett, szaggatott szavából tisztán kivettem, hogy itt nem hétköznapi dologról van szó. Töredelmesen mesélte, hogy egy félórával ezelőtt még ócsárolta Jézus Krisztus hitét. "Tegnap éjjel – mesélte a megtért –, hiába igyekeztem gondolataimat másfelé terelni, mégis untalan egy különös alakú, fekete keresztet láttam magam előtt, Krisztus alakja nélkül... olyan volt, mint az érmemen... Most már értem! – zokogta el magát."

(folyt) 

2 p. 50 mp.

https://youtu.be/jPRy2zfaTNw

Elmélkedés a Szűzanyáról, aki a Világ Királynője

     Az előző részben azt a történetet mesélte Erzsébet asszony, amikor a kis háza ajtajában megjelent a Gonosz! Természetesen ezt is „csak” a lelki szemeivel látta! A mai részben ezt a történetet folytatom!

"Távozása után a Üdvözítő ezt mondta: „Kislányom, merülj el az édes magányban, a mi kezünk gyűjtsön, elménk gondolata egy legyen, szívünk együtt dobbanjon, és ezzel a szívdobbanással térjünk nyugovóra. Aludj el szépen, de Én egy kicsit még itt időzök nálad, aztán elmegyek az éjbe szíveket keresni!”

Gondolhatod fiacskám, hogy én csak sírtam-sírtam a boldogság forró könnyeivel... (vö. III/160-161)

Aki belépett Erzsébet asszony kis házába, annak megakadhatott a tekintete egy faliszőnyegre tűzött kis úttörő-jelvényen. Ez azért volt feltűnő, mert a szobácskában minden, valamiképp vallásos jellegű volt. Pedig-pedig ez a jelvény is megfelelt ennek a szempontnak. Természetesen rákérdeztem, hogy miként került ez ide? Ő, lelkendezve újságolta, hogy az unokájától kapta és épp azért, mert egy tábortűz látható rajta, alatta felirattal: „Őrizzük a lángot!”

„Tudod titkár testvér, megörültem ennek a jelvénynek, mert meggyőződésem, hogy a mai fiatalokra lesz bízva, szívükben fogadni, őrizni, tovább adni és kiteljesíteni a Szűzanya Szeretetlángját!”

(folyt.)

Felhívás május 20-ra!

ÉLŐ RÓZSAFÜZÉR  ZARÁNDOKLAT 3p 20mp videó: https://youtu.be/gs02mF5Zfw8

Dávid király tornya – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: Isten Anyja - Dávid királyhoz hasonlóan (aki magas toronyból kémlelte az ellenség mozdulásait) - ígéretet kapott, hogy Égi Édesanyaként a kegyelmek magasából kémlelheti az ellenséget, hogy minket időben figyelmeztessen a veszélyekre. Mária Szeplőtelen szűzi ébersége a mi oltalmazó menedékünk. ‒ 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Erzsébet asszonyt kérdeztem afelől, hogy milyen élményeket élt meg e kis házban?

Ő nevetni kezdett és így mesélt? „Él-mé-nye-keeet? Hát nem tagadom volt az is, de én inkább kegyelmeknek nevezném! Mert – titkát testvér – ebben a kis házban virrasztottam és itt böjtöltem az évek során, sok-sok meg nem érdemelt kegyelmet kapva Istentől!

De itt történt az is, mikor egyszer a „fickó” – mármint az ördög – megvert. Ezt követően a Szűzanya megígérte, hogy nem fogja megengedni többet, hogy a gonosz ütlegeljen. (Vö. II/45)

Most, hogy a tél hidege után újra kiköltöztem kis lakásomba, a csendes magány örömét kezdtem érezni, egyszerre hirtelen megnyílt az ajtó. Kinéztem, s abban a pillanatban ott láttam a gonoszt − nem mondhatok mást, lelki szemeimmel valósággal láttam −, amint teljesen világtalanul álldogált. Úgy két és fél méter magasnak érzékeltem, az arca takarva volt az enyészet foszladozó szürke rongyaival. Tehetetlenségében, valami kényszeredett vigyorral kérdezte, hogy mit csinálok itt egyedül? Többet egy szót sem szólt. Meglepődtem ezen a szűkszavúságon. Máskor órákig is szokott gyötörni. Most nem tehette, mert hatalmától megfosztottan, világtalanul csak állt közelemben ördögi tevékenységétől megfosztottan ugyan, de itt kellett maradnia mellettem. „Ugye nincs hatalmad, nem tudsz bántani?”

Mert amikor ütlegelt egy alkalommal, utána a Szent Szűz így szólt: „Ezt többé nem teheti meg!” Én tehát egy csöppet sem féltem tőle és bátran így válaszoltam neki: − Itt a csendes magányban több alkalmam van arra, hogy elmerüljek Isten imádásában, azok helyett is, akiket te eltérítettél erről az útról! Bármily borzasztó is hallanod, engesztelem a végtelen fölségű Istent a megbántásokért, melyet a te rossz befolyásod által elkövettem. Az irgalmas Isten létre hívta lelkemből bűneim bánatát és Ő annyira irgalmas, hogy minden megtérő bűnösnek megbocsát. Ha te is kivetkőznél lázadó kevélységedből s elismernéd Isten szent fölségét, megbánva gonoszságodat, neked is megbocsátana. De mivel ostoba gőgöd visszatart, bűnhődnöd kell, pedig hamarosan elérkezik számodra az az idő, mikor hatalmad vesztve világtalan leszel! Bármennyire is irtózol ezt hallani, ez így lesz! − A gonosz kényszerülve volt arra, hogy végighallgassa a kérdésére adott válaszomat, és nagy kínnal végigszenvedte tehetetlenségét. Az Úr Jézus éreznem engedte a megalázott gonosz vergődését, aki megalázottan, észrevétlenül eltűnt. De sem jelenlétében, sem távozása után semmi félelmet nem ébresztett bennem. Az Úr velem volt, s ezt a gonosznak éreznie kellett. (folyt.)

(Kép: Erzsébet asszony mesélés közben. A felvétel, nem a Kisházban történt!)

Titkos értelmű Rózsa – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – Szűz Mária a Rosa Mystika, a misztikus királyi Virág, amely szépségében az Élet szimbóluma. ‒  

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

2 p. 50 mp.

https://youtu.be/hO-j3faWhCw

Elmélkedés a Szűzanyáról, aki a Világ Győzelmes Királynője

Az elmélkedés előtt tartsunk bűnbánatot, és legfőképpen fogadjuk meg erősen, hogy többé nem követjük el azokat.

9. nap

     Szentséges édesanyánk, szószólónk, aki kioldozod életünk csomóit, eljöttem megköszönni, hogy kegyelmet szerzel számunkra. Ismered a fájdalmat, melyet életem e csomója okoz nekem… (nevezzük meg, ha lehetséges). Köszönöm, anyám, hogy irgalmasságodban felszárítod könnyeimet. Köszönöm, hogy megölelsz, és általad új kegyelmet kaphatok Istentől.

Csomóoldó Boldogasszony, áldott Szűzanyám, köszönöm életem e csomójának kioldozását… Rejts el szeretetköpenyedbe, őrizz védőszárnyaid alatt, világosíts meg a te békéddel!

Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

     Kedves Olvasóm! Az előző részben, Erzsébet asszony maga építette kis remete-házáról beszéltem, melyet 1980-tól karizmatikus fiatalok, kifejezetten az Efezusi ház szerint bővítették tovább! Mint említettem az e 'Kisház” a kert végében volt, és a bejáratból kifelé nézve jobbra, 3-4 méterre egy Lourdesi barlangocska állt, gránitból faragott Szűzanyával. Előtte egyszerű kis kerttel.

A 'Kisház' − melyet Erzsébet nevezett így −, csodálatos lelki élmények és nagy misztériumok tanúja volt. A hely rendkívüliségét az Égiek is megerősítették, erről tanúskodnak az alábbi bejegyzések is: »Délelőtt a Szent Szűz szobra körül liliomokat ültettem.

Munka közben a Szűzanya szólt: „Kis kármelita leánykám! Ez a hely lesz Lourdes után a világ legnagyobb kegyhelye. Írd le és add át ezt is gyóntatódnak. Én üzenem ezt neki s kérem őt, tegyen meg minden intézkedést a lelkek érdekében. Ő az én szeretett fiam, akit én anyai bátorítással és rendíthetetlen erővel halmozok el.” (III/199)

(Jézus): „Mától kezdve a te kis lakásod állandó szentélyem lesz, jelenlétemmel állandóan megtisztelem a számomra oly kedves kis otthont. Erzsébetkém! Lekötelezettnek érzem magam. Mit meg nem adnék neked! Hisz nemcsak Én láncoltalak Magamhoz, hanem te is magadhoz láncoltál bűneid állandó bánata és szeretni akarásod által. Szóval, érted ugye, amit mondok. Kibéreltem kis lakásodat. Itt mindig engesztelj. Én szívesen időzök itt állandóan, amíg itt a földön élsz. Egy pillanatig sem akarok lemondani rólad. Állandóan szomjazom szereteted után, s hogy ezt a szomjamat csillapítsam, mely a te szomjad is, azért állandóan jelen vagyok kis lakásodban.” (III/237) (Lásd még: II/160-161)

(folyt.)

(A képen a Kisház bejárata látható, a "vasajtóval".)

A CSALÁD ÉS ANYA, CSALÁDANYA https://youtu.be/LafF1t1kzxE

Ájtatosság jeles Edénye – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – Szűz Mária a Szentlélek kenetének és mennyei illatának hordozója, amely betölti az Egyházat és áthatja mindazok lelki küllemét is, akik Hozzá buzgón imádkoznak! – 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Az elmélkedés előtt tartsunk bűnbánatot, és legfőképpen fogadjuk meg erősen, hogy többé nem követjük el azokat.

8. nap

     Istennek irgalomban bővelkedő szűz anyja, irgalmazz gyermekednek, és oldozd ki e csomót… (nevezzük meg, ha lehetséges) az életemben.

Szükségem van arra, hogy meglátogass engem, ahogy Erzsébetet is meglátogattad. Hozd el nekem Jézust, hogy elküldje nekem a Szentlelket! Taníts meg a bátorság, az öröm, az alázat, a hit erényeinek gyakorlására, és eszközöld ki számomra, hogy engem is betöltsön a Szentlélek. Azt kívánom, hogy édesanyám, királynőm, és társam legyél. Neked adom szívemet, és mindent, ami az enyém: otthonomat, családomat, külső és belső értékeimet. Örökké hozzád tartozom. Rejtsd el bennem szívedet, hogy mindazt meg tudjam tenni, aminek megtételére Jézus hív engem.

Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!