A magyarság Boldogasszony-tisztelete a történelem homályába vész. Jóllehet később nem volt számukra ismeretlen az őskeresztény tanítás sem. Ezt igazolja a honfoglalók sírjaiban talált keresztek, hátoldalukon a tárt karokkal imádkozó Babba Mária, mintegy a "Megváltó Társaként"! Ezen ismereteikkel is magyarázható a magyarságnak a Római Katolikus apostoli hitelvekkel való gyors azonosulása. Ez pedig teljesen egyedülálló a népek történelmében!
Nem csoda tehát, ha nekünk magyaroknak három olyan ünnepünk is van, mely sajátosan kötődik a máriás lelkiséghez.
Ezek:
- augusztus 15-e a Nagyboldogasszony főünnepe, mely a magyarságnak egyben a szentistváni országfelajánlás ünnepe is.
- január 16-a, a Remeték Királynőjének ünnepe, melyben a Pálos Rend Anyját és Védasszonyát köszöntjük. Csupán megjegyzem, hogy nem lenne szabad a január 16-ról megfeledkezni, mert a Pálosok az egyetlen magyar alapítású rend, és a Pázmány Péternek tulajdonított intelem így szól: "hogyha virágzik a Pálos Rend, akkor virágzik a magyar nemzet is!"
- február 2-a ‒ Gyertyaszentelő Boldogasszony napja ‒, melyhez Mária Szíve Szeretetlángjának ünnepe is kötődik.
(folyt.)