Modern világunkban az örök életre teremtett ember hitét az elvilágiasodás és az erkölcsi liberalizmus súlyosan veszélyezteti. Biztos útmutatás hiányában, még az istenkeresők is átveszik a környező világ mentalitását és óhatatlanul úgy sodródnak az élet jó és rossz hullámverése közt, mint hajó a viharos tengeren!
Nem tudják – mert nem is oktatták őket –, hogy a nagy elődök, a szentek példáját kéne követniük. Például Bosco Szent Jánost aki rámutatott az emberi élet hajójának két lehetséges kikötői oszlopára, amiként Szent Bernát pontos útmutatást adott: „Ha a kísértések szele ér, ha a gyötrelmek szirtjei között hajózol, nézd a Csillagot és hívd segítségül Máriát”.
Sajnos, megeshet, hogy az élet örvényei közt sodródó lélek még számon is kéri az eget, mondván: „ha Isten mindent lát és számára semmi sem lehetetlen, akkor miért nem avatkozik be a világ dolgaiba?”
Végtére is Montforti Grignon Szent Lajos is sokat töprengett a „miért nem” kérdésen, mígnem felfedezte az üdvösségre vezető út egyik lehetséges törvényszerűségét. Vagyis, a Szentlélekisten csak azt a szívet-lelket érinti meg mélyebben, amelyben már kiformálódott Szeplőtelen Jegyesének képe ‒ és oly mértékben teszi ezt ‒, ahogyan az adott ember éli a bensőséges Mária-tiszteletet. (Vö. TMT 20)
De fordított esetben is érvényesülhet ez, vagyis a Szentélek azt az emberi szívet is megérintheti, akit Mária vezet hozzá.
Hogyan történik ez meg a lélekben? Úgy, ahogyan a Hiszekegy tanítja „Megtestesül a Szentlélek erejéből Szűz Máriától”.
A lényeg, hogy az ember újjászületik Krisztusban! Márpedig akinél ez megvalósul, arra érvényes Szent Pál kijelentése: „Élek ugyan, de már nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). ‒ Márpedig ez az üdvösség krisztusi útja!
(folyt.)
