Felelősek vagyunk embertársunk üdvösségéért.jpg)
Körülbelül egy héttel később O'Leary atya az Oltáriszentségről szeretett volna beszélni az öt fogollyal. Ismét úgy tűnt, hogy Szűz Mária már előre felkészítette Claude-ot. Az atya megengedte neki, hogy elmagyarázza a többieknek: "A Szűzanya azt mondta, hogy a szentáldozás szemünknek csupán egy darab kenyérnek tűnik, ez a fehér ostya azonban valóban az ő Fiának valóságos teste. Elmagyarázta nekem, hogy Jézus, aki az Eucharisztiában jön hozzám, bennem van. Mi több, pontosan olyan, mint amilyen akkor volt, mikor Betlehemben megszületett. Ezért kell a szentáldozás után csakis vele foglalkoznom és azt tennem, amit Ő tett egész élete folyamán: szeretni Őt, imádkozni Hozzá, áldását kérni és hálát adni neki. Abban a pillanatban nem kell senki és semmi mással foglalkoznom, csupán Vele."
Elérkezett a tanítás befejezésének ideje. 1944. január 16-án Claude-ot és négy társát megkeresztelték. Négy nappal később, éjfél után öt perccel kellett végrehajtani a halálos ítéletet. Az ítélet végrehajtása előtt egy nappal Williamson serif megkérdezte Claude-tól, hogy mi az utolsó kívánsága. Mindenkit meglepett, hogy egy közös ünnepséget kért. Claude örült, hogy nemsokára találkozik Jézussal, akit annyira megszeretett, s aki a keresztség és a bűnbánat szentségében megbocsátotta minden bűnét. Az őrök egy órát töltöttek a foglyokkal, melynek során közösen elimádkozták a keresztutat, és felajánlották imáikat Claude-ért. Végül O'Leary atya elhozta az Oltáriszentséget, s megáldoztatta Claude-ot. Majd mindannyian térdre borultak, s imádkozva várták az ítélet végrehajtásának óráját, amely könyörtelenül közeledett.
Tizenöt perccel az ítélet végrehajtása előtt Williamson serif futott oda az elítélthez azzal a hírrel, hogy a büntetés végrehajtása két héttel későbbre tolódik. A serif és az ügyész mindenáron igyekeztek megmenteni Claude életét. Ő azonban elsírta magát. O'Leary atya és a serif azt hitték, hogy az öröm és megkönnyebbülés könnyei ezek az ítélet elhalasztása miatt. Claude azonban sírva felelte: "Nem értenek semmit! Vajon látták valaha a Szűzanya arcát, és belenéztek már a szemébe? Ha ez megtörtént volna, egy nappal sem szeretnének tovább élni. Mi rosszat tettem az utóbbi napokban - fordult a paphoz –, hogy Isten nem engedi, hogy hazatérjek? Miért kell még két hétig a földön maradnom?"
Minden hívő élete felkészülés az irgalmas Jézussal való találkozásra. Claude már úgy érezte, hogy felkészült. A saját üdvösségünkért való felelősségen kívül azonban keresztényként mások üdvösségéért is felelősek vagyunk és fontos szerepet játszunk. Ezt a dilemmát fogalmazta meg Szent Pál is: "A kettő között vívódom: szeretnék elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez mindennél jobb lenne" (Fil 1,23). Tapasztalt papként jól értette ezt O'Leary atya is, aki rögtön rájött, hogy ez a döntés lsten Claude-dal való rejtett szándékára mutat. James Hughes-ról volt szó, aki annak ellenére, hogy katolikus családban nőtt fel, erkölcstelen életet folytatott, s gyilkosságért ítélték el. "Talán Szűz Mária azt kéri tőled, hogy ezt az időt a földön Hughes megtéréséért ajánld föl" – mutatott rá az atya. "Miért nem ajánlsz föl minden pillanatot, amelyet a Szűzanyától elválasztva töltesz, azért az elítéltért, hogy ne legyen örökké Istentől elválasztva?" Claude beleegyezett, és megkérte a papot, hogy tanítsa arra az imára, amelyet Hughes üdvösségéért tudna felajánlani. 
A fiatalember még aznap így fordult a paphoz: "Atyám, Hughes ittlétem kezdetétől utált engem, most azonban gyűlölete nem ismer határokat..." Mindezek ellenére Claude földi életének utolsó két hetében kitartóan imádkozott Hughes-ért, mindent megbocsátott neki, és könyörgött megtéréséért. Tizennégy nap múlva Claude-ot kivégezték. O'Leary atya ezt mondta: "Még soha senkit nem láttam, aki ilyen örömmel nézett volna szembe a halállal..." Szorosan halála előtt ezt mondta a papnak: "Készen állok arra, hogy elmenjek."
Angol nyelvű forrás nyomán
(folyt.)
