Csodásérem a gyulladt sebre
Súlyos beteget szállítottak be kórházunkba – mesélte az egyik irgalmas nővér –, körülbelül 30 éves lehetett. Többgyermekes apa. Lábát egész hosszában összeroncsolta egy kocsi. A szerencsétlenség este történt egy mezőn, úgyhogy csak megkésve jutott segítséghez. Sebe irtózatos fertőzésbe ment át. Az orvosok mindjárt első látásra megállapították, hogy a bajon legfeljebb csak amputálással lehetne segíteni, de az sem tanácsos, mert a lázmérő 39 fokot mutat. Az altatás örök álmot jelenthetne számára.
Az orvosok annyit hagytak meg a nővérnek, hogy tartsa tisztán a sebet. Nincs segítség. Az egész comb teljesen megfeketedett, s elviselhetetlen bűzt árasztott.
Kértük a beteget, hogy gyónjon meg és kezdjen szent kilencedet a Csodásérmű Szűzanyához. Mi is megkezdtük vele a szent kilencedet, sőt csupa szánalomból a kórterem betegei is. A sebre pedig Csodásérmet kötöttünk.
A novéna negyedik napján, mely a szentáldozás napja is volt – csodák csodája – a fertőzésnek nyoma sem volt. A seb szagtalan, tiszta és piros volt. Betegünk nagyszerűen aludt egész éjjel.
Pár napra rá kértük az orvost: nézné meg betegünket. Csaknem kővé vált a meglepetéstől. Folyton azt hangoztatta: Ez érthetetlen! Ez csodálatos! Azután tréfálkozva odaszólt a beteghez: Mondja, kérem, melyik Szenthez imádkozott?
- Uram! – felelte a beteg – a Szeplőtelen Szűzhöz!
Az orvos elhallgatott.
Rövid ideig kezeltük még és egészségesen hagyta el a kórházat. Térde kissé merev maradt ugyan, de ez nem gátolta őt a kenyérkeresetben.