‒ Hogy miként értsük ezt a „lánglelkűséget”? ‒ Példa erre a két emmauszi tanítvány esete Szent Lukács evangéliumában.
A szörnyű jeruzsálemi események harmadnapján elkeseredetten mentek hazafelé Emmauszba, amikor a feltámadt Üdvözítő melléjük szegődött, ők nem ismerték föl. Az Úr kérdezte is tőlük, hogy miért keseregnek ennyire, és sorra megvilágosította nekik a történteket az Írás szavaival! Közben hazaértek, és mivel a Nap lemenőben volt, marasztalták Őt. A vacsoránál a Kenyértörés közben felismerték a Mestert, de ő eltűnt szemük elöl! Ekkor így szóltak egymáshoz: Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton? A Kenyértörésben való személyes találkozás az Úrral, kegyelmi hatásként hatotta át a két tanítványt. Elmúlt minden csüggedésük és minden fáradtságuk. Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe, mintegy 14 kilométert gyalogolva a bizonytalan sötétben, hogy tanúságot tegyenek a Feltámadottról az Apostoloknak. (Vö. Lk 24,13-35)
Nos kedves Testvérek, erről van szó! Vannak akik ezt megértik, míg mások képtelenek felfogni, holott hatalmas kegyelmi ígéretről van szó, melynek félvállról való kezelése következményekkel járhat! Idézet a Lelki Naplóból: „Szavaimat ki ne forgassátok, félre ne magyarázzátok, mert nagy felelősséggel tartoztok ezért. Álljatok munkába, ne tétlenkedjetek! Én csodával határos módon segítek nektek, bízzatok Bennem! (II/18) Ilyen nagy megmozdulás még nem történt részemről, mióta az Ige testté lett! Vissza ne utasítsátok, mert ez nagy pusztulást vonna maga után. Szeretetlángom kigyúlásakor vakká lesz a sátán. Ezt mindenki érezni fogja! Nemcsak a Nekem ajánlott országban, hanem az egész földkerekségen, még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is, mert a sátán előtt sincs megközelíthetetlenség. Merítsetek erőt és bizalmat. Én eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül, szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére. (Vö. I/84-85)
Sajnos akadnak, akik e szavak hallatán a Szent Szüzet fenyegetőzéssel vádolják!
(folyt.)
