A férj, Kindelmann Károly 1878-ban született Szentgyörgyön (Pozsony megyében). Hét (!) nyelven beszélő módos özvegy, kéményseprő és kályhás mester volt. Erzsébet idejében, mint nagyvállalkozóhoz tartozott az egész nyolcadik kerület összes kazánjának és kéményének a felügyelete! Irodát tartott fenn, és igen jól kereső ember volt.
16 évig élt házasságban a már említett asszonnyal, aki nem tudta megajándékozni gyermekkel, és rákban halt meg. Károly bácsi híres volt a nélkülözők iránti nagylelkűségéről. Két rászoruló fiatalember taníttatási költségeit fedezte, akiket nevelt fiainak tekintett. (Az egyik pap lett!)
Erzsébet és férje élete között számtalan párhuzam vonható, nem csak korai árvaságuk tekintetében, de regénybe illő gyermekkori hányódtatásaikat illetően is.
Például gyermekként Károly bácsi is dolgozott kefekötőként egy évig, és csak utána tanulta ki a kályhásmesterséget. Ő is, szinte egyik pillanatról a másikra lett totálisan árva. Egyszeriben az utcán találta magát, úgyhogy még a fejét se tudta sehová lehajtani. Elképesztő sok közös vonásuk volt, és eközé tartozott a talpraesettségük is!
Az ifjú úriasszony ábrándosan gyakorolgatta új családnevét, és egy papírlapon az aláírását próbálgatta Kin-del-mann Ká-roly-né. Soha nem hallott ilyen nevet, és ki is tárgyalták férjével, hogy bizony ilyen nincs több az országban!
Ez a hiedelmük azonban hamarosan megcáfolódott, mert becsöngetett hozzájuk egy képeivel házaló festő, aki nem más néven mutatkozott be és szignálta képeit, mint KINDELMANN. Az első találkozásuk alkalmával, Erzsébet egyedül volt otthon és meg se nézte a kínált alkotásokat, ám megkérte a művészt, hogy adott időben jöjjön vissza, mert bizonyára a férjével lesz miről beszélgetniük! – Volt is!
A festő megjelent a megbeszélt időben és Károly bácsi nagy vendégszeretettel fogadta az ismeretlenségből felbukkant „rokont”.
Bár közös őst nem találtak, kiemelt áron megvásároltak egy a „Jézus, Keresztelő Szent Jánossal” képet. (A kép sajnos a háború alatt eltűnt!)
(folyt.)
