Este elmaradhatatlanul együtt imádkozott az egész család, a szokott karosszékében ülő édesapával! Az imát, lelkiismeret vizsgálattal kezdték, bocsánatot kérve mindenkitől. A kezdéskor, mindig a másodszülött fiú gyújtotta meg a családi oltár gyertyáit, melyen a lányok gondozták a virágokat. Az esti ima után még egy külön fohászt is elmondtak, melyre 1962-ben az Úr emlékeztette Erzsébetet. Ez így szólt: „Édes Jézusom, add, hogy a bűnösök és a pogányok megismerjenek, megtérjenek, és Téged nagyon szeressenek!” (I/91)
A Naplóban, később is említés történik erre az imára: „Az Úr elkezdte nekem sorolni családunk érdemeit, azokat, melyeket én gyakoroltattam gyermekeimmel, amikor ők még kicsik voltak. Érdemül említette a meghitt esti imákat, és külön megjegyezte azt a kis fohászt, amit az imák után végeztünk, hogy ez Neki milyen jól esett.” (I/97) – naplóidézet vége! (Alább a Remetekertvárosi Szentlélek templom, ahol abban az időben Bozsik Pál prépost szolgált, és ahová a család legtöbbször járt.)
Decemberenként a nagyobbak rorátéra jártak és izgalommal készültek a Karácsonyra. A Szentlélek templom plébánosa Dr. Bozsik Pál prépost, már ősszel felkérte tehetségesebb híveit, hogy készítsenek egyszerű ajándékokat a kevésbé módos gyermekek részére. Ezek egy része ajándékként -, más része „karitász-vásár” keretében eladásra került. Ebből anyagi támogatás is jutott jónéhány családnak.
Ahogy közeledett a Szenteste, a polcon úgy szaporodtak a csecsebecsék, textilmaradékokból készült bohócok, vadgesztenye figurák gyapjúfonal hajjal és a „kötözött babák” selyempapír ingecskékben.
Papírból „szalmát” vágtak a zenélő betlehemi jászolukhoz, ám mindenki csak annyi „szalmaszálat” tehetett bele a Jézuskának, ahány jó cselekedete volt!
(folyt.)
