A képet a 17. század végén Johann George Melchior Schmidtner festette Hieronymus Ambrosius von Langenmantel kanonok 
megrendelésére. A kanonokot annak gondolata ihlette, hogy „Éva engedetlenségének csomóját Mária engedelmessége bogozta ki”. Állítólag ezt Szent Iréneusz Adversus haeresis (A hamis gnózis leleplezése és cáfolata) c. írásának elmélkedéséből merítette.
A lényeg, hogy a 182 x 110 cm-es festményt egy "házasságrendeződési csoda" emelte kegyképpé. A történet szerint ugyanis Langenmantel kanonok, nehéz helyzettel szembesült amikor papként, saját nagybátyja válságba került szentségi házasságát kellett a válástól megmentenie. Tanácsot kért ezért barátjától Jakob Rem jezsuita atyától, aki híres volt bensőséges Mária-tiszteletéről és bölcs tanácsairól.
A kanonok legnagyobb csodálkozására Rem atya elővett egy, az esküvői szertartásokon használt szalagot, mellyel a párok kézfogását volt szokás átkötni, és felkérte Langenmantelt, hogy huszonnyolc napon keresztül együtt imádkozzanak a Szűzanya közbenjárásáért.
Az imádságot záró napon, Rem atya a szalagot a Havas Boldogasszony képe elé tartotta e szavakkal: „Feléd nyújtom Isten Anyja e szimbolikus köteléket és hittel kérem, hogy a házasfelek közti minden csomó feloldjon és elsimuljon.”
És lám, a szalag hófehéren ragyogni kezdett, s a krízisben szenvedő házaspár közti csomók feloldódtak és a továbbiakban békében, szeretetben éltek!
(folyt.)
(Források az első részben!)
Csomóoldó Édesanyánk, sok bajunkban tekints le ránk!
Nehéz utunk göröngyeit, simítsák el szent kezeid!
Bajban vagyunk, most is látod, görcs szorítja a világot.
Ide drága szent kezed kell, görcsinket hadd oldja fel!
(1700-ból származó augsburgi ima-részlet)
