A tisztaság készsége
Egy nyári délután Jean, gabonával megterhelt szamarat vezetett a malomba. A szomszéd 7 éves leánykája Vincent Marion, el akarta őt kísérni. A szülők meg is engedték. Meleg volt. Megpihentek az árnyékban. A bizalmas beszélgetés órája volt ez, és Marion értékelte a nyugodt, engedelmes szomszédfiút, akinek kék szemei oly szelídek voltak. Így szólt a kislány teljesen ártatlanul:
‒ Jean-Marie, ha a szülők is úgy akarják, megegyezhetnénk, hogy majd feleségül veszel!
‒ Ó nem, soha! ‒ válaszolt élénken Jean, hirtelen meglepődve – ne beszéljünk erről Marion!
Felálltak és a két gyermek folytatta útját a távoli malom felé.
Hatvan évvel később ez a Vincent Marion meghatott hangon és neheztelés nélkül beszélte el ennek a szép, kedves, s talán egyedüli idilljének a történetét.
Jeannál már ekkor megvolt az a tartózkodás és bensőséges szemérmesség, amely képessé tette őt, hogy még a legtisztább és a legjogosabb szeretet megnyilvánulásoknak is ellenálljon. „Jól tudom, hogy ezek megengedettek ‒ vallotta be később ‒, néha mégis tartózkodtam még attól is, hogy szegény jó anyámat megcsókoljam!”
A liberális politika, már akkor is azt hitte, hogy a templomok bezárásával megszüntetheti az Isten iránti tiszteletet. Ez persze többé-kevésbé sok lélek elvadulásával járt, mely mindenféle társadalomra káros, hiszen az Isten nélküliség, istentelenséget szül! De az emberi szív jóságát nem volt hatalmukban elnyomni, és ez a könyörületességben nyilvánult meg. 
(A Dardilly szülői ház.) Márpedig ebben a Vianney család élen járt. És ezen isteni erénynek apostola volt természetesen a mi kis szentünk is. A szegényház számára, fával megrakott szamarat vezethetett Jean-Marie, akinek ragyogott az 
arca. De könnyen találtak menedékhelyet Dardilly-ben a szerencsétlen nincstelenek is.
A Vincent család ‒ Marion szülei ‒ és a Vianney-család megegyeztek abban, hogy a Vincent család a szűkölködő nőket fogadja be házába, míg a férfiak pedig a Vianney családban találnak helyet. Jean-Marie sokszor vezette be a szegényeket atyja házába. Bizony, a mezítlábas koldusokkal gyermekek is voltak. E nyomorultak láttára könnyekig meghatódott, és kézen fogta a szegény kis ártatlanokat, s anyjának gondoskodását kérte ki számukra. Egyiknél hiányzott a cipő, a másiknál a kabát, a nadrág, az ing. Vianney asszony elérzékenyült, és kisfia szívében örömmel látta, amint a kívánt ruhadarabok távoznak a szekrényből.
A szegények az asztalnál étkeztek a vendéglátó gazdákkal együtt, először őket szolgálták ki. Egy este a Gondviselés húsz ily szegény vendéget küldött a Vianney-házba.
Már nincs elég leves mindenki számára ‒ mondta néha férjének a feleség.
„Jól van, én lemondok róla” ‒ felelte a derék családfő.
(Források a 2. részben!) (folyt.)
A Dardilly-i ház konyhája) 
016) 
De azért olykor kérdésekkel is bombázták a kis Jeant, aki bátran, bosszankodás nélkül válaszolt, mert korbeli társai még azt sem tudták, hogy kit ábrázol a kis szobrocska? Persze lehet, hogy valamikor ők is jártak a templomba, de a szüleik nem tartották bennük a „lelket”. És íme, a kis Vianney akaratlanul is barátai apostola, hitoktatója lett. Az egyszerű oltár előtt állva, ismételgette mindazt, amit ő a titokzatos éjek csendjében hallott: tanította őket azon imákra, miket anyjától tanult. „Nem szabad engedetlenkedni a szülőknek ‒ figyelmeztette őket, ‒ nem szabad haragudni, káromkodni, mocskosul beszélni!” És szent komolysággal, szinte „paposan” intette társait, hogy legyenek jók, és szeressék nagyon a Jóistent!
vihesse ezen barátait.
Kis szentünk tizenegy éves volt, amikor otthon, a szobájuk a nagy órája alatt, először járult szentgyónáshoz egy bujkáló papnál, aki hősiesen vállalta a hivatását Krisztusért, és a lelkekért. Ezt követően éjnek idején járt hittanórákra, ahol a kolostorukból elűzött, civil ruhát öltött apácák tanították. Az elemi iskola óráin csak néha vehetett részt, atyjának ugyanis szüksége volt az ő munkaerejére is a mezőn. Ezért alig tudott írni és olvasni. Nem volt tehetséges, és amit tanult, azt is nagyon hamar elfelejtette. Az igazán hívő keresztényeknél egyedül a szívek szentélye maradt sértetlen. Ami János-Máriát illeti, ő egyáltalán nem adta ki kezéből az ő Szűz Máriáját, ellenkezőleg, még több elővigyázatossággal őrizte, mint előbb, a mezőre menet zubbonyának egyik zsebében hordta.
hogy mély átadottságban imádja Istent.
titkokat fogják ünnepelni. A Vianney család éjjel elindult, csendben, néha hosszas gyaloglással. A kis Jean-Marie boldog volt, hogy velük mehet az ünnepségre. Fivérei és nővérei néha zúgolódtak a hosszas menetelés miatt, de az anyjuk így szólt nekik: „Utánozzátok a kis Jeant, aki mindig kitartó!”
előtt.
Dardilly lakossága alig akarta észrevenni a változásokat, hiszen a templom nyitva maradt, és jött egy új lelkész, akit már az alkotmányra esküt tevő püspök küldött. A szertartások látszatra semmit sem változtak, csupán a „szentbeszédek” szóltak kissé politikusabb nyelven, mint pl. „polgártársak”, és a „felvilágosult gondolkodás”.
Ahogy a koronavírus terjed a világban, sok embert meglep a halál lehetősége. Sokan bizony nem csak a levegő után kapkodnak, hanem a Szentségek után is! A lehetőség azonban szinte megszűnt! Az egészségügy dolgozói mindent megtesznek ugyan a testért, de semmi szolgálatot nem tehetnek a lélekért! Egy fuldokolva haldokló asszony kétségbeesett Twitter-üzenete sokkoló:
Március 31-én Szent Ámoszra emlékezik az egyház. Ámosz az első „klasszikus próféta”; az első, aki jövendöléseit könyv formájában hagyta az utókorra, egyszóval, akinek beszédei megmaradtak. A prófécia 1,1 versének megfelelően Júda szülötte, a hegyek között, az izraeli határ menti Tekoa kis városában látta meg a napvilágot. Pásztor volt és fügetermesztő. Egy könyvével, ő a harmadik kispróféta a Szentírásban. A legrégibb próféta 360 körül Krisztus születése előtt. Megjövendölte Izrael népének bukását, mert elterjedt köztük a zsarolás, az elnyomás és a pogány istentisztelet. II. Jerobeám júdeai király idején Bételben lépett fel.
Azok a katolikusok, akiket talán csak rövid ideig, néhány hétig vagy hónapig megfosztottak a szentmisén való részvételtől és a szentáldozás vételétől, átérezhetik azoknak az üldöztetéseknek az idejét, amikor a hívek éveken át nem vehettek részt szentmisén és nem részesülhettek szentségekben, mint például a kommunista üldöztetések során a Szovjetunióban.
Édesanyjához, kérve Szeplőtelen Szívének közbenjárását, hogy a szentmisétől való megfosztás jelenlegi helyzete bőséges lelki gyümölcsöt teremjen az Egyház igazi megújulása számára (...). Hallgassuk meg Szent Cyprián szavait:
Összetett kézzel, buzgón imádkozott, a maga előtt a kis Szűzanya szobrocskával. Az anya karjaiba zárta kisfiát s szívéhez szorította.
(...) Hogyan reagáljanak a katolikusok és hogyan viselkedjenek ilyen helyzetben? Úgy kell felfognunk és elfogadnunk, mint próbatételt az isteni gondviselés kezéből, amely nagyobb lelki haszonnal fog járni, mintha nem tapasztaltuk volna meg. Ezt a helyzetet úgy kell felfognunk, mint isteni beavatkozást az Egyház jelenlegi példátlan válságába.
engedelmesebb, mint ti, ő azonnal megteszi azt, amit kérek tőle”.
áldozat. Hogy könnyeit felszárítsa, kedveskedés helyett anyja megajándékozta őt egy fából faragott Szűz Mária-szoborral. Ezt az egyszerű szobrot-gyönyörűséggel szemlélte a kisfiú, és a konyha kemencéjére helyezte el. 
plébános néven, szentként tisztel a világ. Margit – akit a család 
"Gothonnak" is nevezett –, születésben megelőzte szentünket, a Vianney-gyermekek közül egyedül élte túl híres öccsét. A gyermekek sorát egy második Ferenc zárta, a „fiatalabb” melléknévvel, és akit elvittek katonának, nem is tért vissza többé. 
keresztfiának. Így lett szentünk neve franciásan: Jean-Marie Vianney.
A forradalmi törvényhozás állami kézbe vette az anyakönyvezést, és törvényesítette a válást. A szeptemberi vérengzésként ismert eseményekben 48 óra alatt három katolikus püspököt és több mint 200 papot lincseltek meg. Még brutálisabb atrocitások történtek Nantes-ban, ahol az elfogott szerzeteseket, papokat és apácákat párosával egymáshoz kötözve, a forradalmi ítélőszék „víz alatti házasságra ítélte” őket. Több mint 6000 ember fojtottak vízbe a „republikánus keresztelőkben”.
Az igazi vírus mi magunk vagyunk. Mert ha már magyarázni kell embertársainknak, hogy gyilkolni a legsúlyosabb bűn; ha kérlelni kell őket, hogy ne tegyék, akkor már nagyon nagy a baj. Akkor a romlottságnak, erkölcstelenségnek, butaságnak olyan mélységes bugyraiban vagyunk, ahonnan talán már nincs is visszaút.
Egyháznak", a hívek azt kiáltozták: "Mi vagyunk az Egyház!".
A Szent Evangélium tanítása, hogy „erőfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet” (vö. Lk 16,16)! Következésképp, semmi Istennek tetsző eredmény nem érhető el komoly áldozatok nélkül! Ha lenne ilyen, akkor az Üdvözítő Krisztus sem a Kereszthalált vállalta volna az emberiség üdvösségéért!
Előszó 1 
Vianney Szent Jánost sokan tanulatlannak tartják, mégis nagy szónok volt, mert a lélekből beszélt!
közömbös, aki hallgatta.
A koronavírus egy "büntetés" a katolikus egyházon belüli Pachamama imádatért – mondta a fülöp-szigeteki 
„Mária igenje Krisztus igenjét vetítette előre, amikor a világba jött. Mária válasza az angyalnak tovább folytatódik az Egyházban, amely arra hivatott, hogy Krisztust megjelenítse a történelemben, készséggel kínálva fel szolgálatát, hogy Isten továbbra is meglátogathassa az emberiséget az ő kegyelmével” – mondta XVI. Benedek pápa.
– Megváltó Jézusom, engedd, hogy Szeplőtelen Édesanyád lángra lobbantsa szüleim szívében és minden megszületettben a Szeretet Tüzét, hogy felmelegítse fagyos szívüket és megismerjenek Téged, a Feltámadtat! Add, hogy átérezzék a szülőség szent hivatását, a teremtő együttműködés örömét és felelősségét! Őszinte bűnbánatuk bizonyosan elnyeri Szent Szíved Irgalmát, így majd óvják, várják s örömmel fogadják a gyermekáldást!
Jézusom, Te Édesanyád ölén holtan is nyugodhattál. Én, anyámnak csak teher vagyok és még az emlékemtől is szabadulni akar! Halára szánt, alighogy fogantam, és s
Csapások idején, erre még nem volt példa a történelemben!
Nem csupán jelképes és nem csak időleges lelkesedés kell!
meggyalázzák, például a
Franciaország az "Egyház leánya" azóta még jobban lealjasult és még inkább eltávolodott Istentől, a Teremtés logikájától, rendjétől. A csodás katedrálist csak idegenforgalmi látványosságnak, bevételforrásnak tartotta fenn, de most elvesztette, amiként a lebontott templomait is! Nos a francia liberálisok által felépített "civilizáció" úgy dől össze, mint a Notre Dame Huszártornya. Az 1846-os 
Uram, Téged keresztre szegeznek. Engem darabokra szabdalnak, aztán megszámlálják részeimet, hogy fertőzést ne okozzak! Ennyi volt a létem? Ó ti megszületettek! Nézzétek lábacskáimat, mellyel köztetek járhattam volna! 
Nézzétek a kezeimet, melyek alkothattak és áldhattak volna! 
Ezen a napon, a nagyböjt negyedik vasárnapján – a görög-katolikus egyházban –, szentéletű János atyánknak, a mennyekbe vezető létráról szóló írás szerzőjének emlékét tartják.
Kedves Olvasóm! – írja Montforti Grignon Szent Lajos – ha gyakorlod ezt az ájtatosságot s prédikálsz róla, akkor nem a könyvekből, de saját tapasztalatodból győződhetsz meg a szentolvasó csodáiról. Örömmel látod majd azon ígéretek valóra váltását, melyeket 
Most sokan azt mondják, hogy ez a pusztító tűz egy "jel"! ‒ Jel?? ‒ Legfeljebb a jelek sokaságának egyike! Ugyanis, csak 2018-ban 875 katolikus templomot ért gyalázat Franciaországban és naponta háromszor támadnak templomokra Franciaország területén! (Michel Aupetit érsek SudRadio. fr 2019. április 17.) Legutóbb a St. Sulpice katedrális bejáratát borították lángba, nem is beszélve a Rouen-i templomról, ahol a 85 éves 
Jelek? Vajon figyelmeztetéseknek fogadják-e a franciák (vagy a világ katolikusai), hogy (csak) Franciaországban tucatszám bontják le az egyébként ép templomokat? Persze erről se hang, se kép!
Mindenható Urunk, atyáink Istene!
Családtervezés, túlnépesedés? = Ó, mindez ördögi tőrvetés! Íme, a „tudatos tervezést” rajtam kezdik azzal, hogy legyilkolnak! Nekem nincs helyem, nincs falatnyi kenyerem széles e világon? – Miért? – Azért, mert a szüleim is mindent elképzeltek, megterveztek, csak épp a "kapcsolatuk" következményeit nem! Mert ők nem az "együttlét" időpontját tervezték későbbre, hanem engemet!
Napjaink első számú beszédtémája a corona-vírus. Kevesen tudják viszont, hogy az Egyháznak van egy viszonylag kevéssé ismert szentje, Szent Corona (vagy Stephana, mely görögül „koronázottat” jelent), aki Kr. u. 160-177 körül 16 évesen szenvedett vértanú halált Szent Viktorral együtt Marcus Aurelius üldözése idején, feltételezhetően Szíriában vagy Thébában.
Viktor római katona volt, ám kitudódott, hogy keresztény, és egy Sebastian nevű bíró elé hurcolták, aki példát akart statuálni, ezért megvakították, s oszlophoz kötve súlyosan megkorbácsolták, majd lefejezték. Viktor nem tagadta meg Krisztust.
A koronavírus abban az időben érkezett, amikor a társadalom nagy része úgy érzi, nincs szüksége Istenre, hiszen számukra az Isten helyébe a "kenyér és cirkusz" lépett. Modern korunk bűnei sajnos attól "modernek", hogy már lelkük legmélyén sem számolnak az eltékozolt élet következményével, a kárhozat lehetőségével! Nagyra tartják magukat és mindenkit lenéznek, aki nem úgy él, ahogyan ők! 
Akik felettem döntöttek, azok mind „felvilágosodottak”, mégis istentelen sötétségben élnek! El vannak telve a „korszerűségtől”, miközben fogalmuk sincs, hogy mi az önzetlen szeretet, a tiszta öröm, az érdemszerzés és hogy mivégett is élnek! Céljaik meghatározója a siker, a pénz, az élvezet és az ún. „emberi jogokért való harc”. Ezt is úgy, hogy az én jogaimról megfeledkeznek! Pedig a foganással, az élethez való jog is érvényre lépett! 
A megfogant gyermeket pedig Istentől el kell fogadni és úgy felnevelni, hogy Istenhez majdan vissza is találjon! 
A koronavírus járvány megfékezésére, különféle indíttatások és weboldalak kínálnak egyéni és szervezett imákat. Mindegyikkel Isten segítségét kérik, mert magunktól tehetetlenek vagyunk! Abban a kérdésben viszont tisztában lehetnénk – és meg is tehetnénk –, hogy azt az imát és imamódot válasszuk, mely bizonyítottan a legeredményesebb volt üdvtörténetünkben! Mert lehet-e szebb, igazabb és érdem-szerzőbb az Üdvözlégynél? Ezen ima ugyanis nem fogalmazvány, hanem a Szentlélek szavai, az Angyal, Szent Erzsébet és az Egyház által kifejezve.
Higgyétek el, a ti egyöntetű imáitok és áldozatotok, meg tudná fékezni azt az általános érzéketlenséget és közömbösséget, melynek én is áldozata vagyok! 
Minden valószínűség szerint 389-ben született Skóciában, Kilpatrick-ban. Apja katonatiszt, vagy szerpap volt, ez bizonytalan. Édesanyja rokona volt a tours-i Szent Márton püspöknek. Patrik neve püspökké szentelése előtt Szukát volt.
A csodálatos szent életpéldája, hősies áldozatossága és rendkívüli imaélete bő aratásokkal és kegyelmi gyümölcsökkel áldották meg Írországot. Elmondott naponta 150 zsoltárt 200 imádsággal, éjjel ennél is többet. Alig aludt, és imádságai mellett tevékeny apostoli életet folytatott.
Uram Jézus! Már nem élnek segítő Simonok! Én csak Rád számíthatok! Csak Terád! Aki érettünk megélte az iszonyatos kínhalált –, amely rám is vár! 
Nekem nincs igazi édesanyám, csak egy asszony foglya vagyok, aki eltakaríttat az életéből, apám pedig közömbösen mossa a kezeit. Életre hívóimnak van anyja és apja, de a hitre és áldozatos szeretetre példát és nevelést tőlük aligha kaptak! „Nagyszüleim” talán még biztatták is őket, hogy „korai a kicsi, ráértek még, fiatalok vagytok, szórakozzatok!” De nekem erre esélyt sem adnak! Nekem nem jár semmi az élet örömeiből? Nem én jöttem „korán”, hanem ők felelőtlenkedtek elhamarkodva az 
Hát képtelenek megérteni? Emberi személyként fogantam meg és jogom van az élethez! De anyám az én érveimet, szíve alatt nem hallja meg! Az emberek lelkileg is süketek és vakok, hiszen némán sikoltva kiáltom feléjük: 
Jézusnak ezek a szavai számunkra sem félelmet hivatottak ébreszteni, hanem tisztánlátást, a benső felismerést: miszerint magunknak is tennünk kell valamit az üdvösségünkért. Ha én nem akarom beengedni,
Olyan erős és olyan nehezen kijátszható lesz az antikrisztusi felügyelet, hogy még maguk a leghűségesebbek is annak veszélyébe kerülnek, hogy végül engednek a szívó hatásának.
Anyaszentegyházat mintegy fölöslegessé teszi.
Uram Jézus! Te súlyosan elestél, engem pedig könnyedén ejtenek – és mindezt –, egyszerű „ballépésként” fogják fel. 
Az ember teremtése óta léteznek olyan erők, melyek örök céljától – Istentől – el akarják téríteni, el akarják csábítani. Ádám és Éva ősbűne nem jött volna létre az ördög megtévesztése nélkül!
Az Antikrisztus álságos eredményei meghozzák a sikert számára, a népek sokasága behódol és ekkor kezdődik el majd az a
A halálom olcsóbb és kényelmesebb. 
A La Salette-i, melyben a Szűzanya kérte, hogy ne káromkodjanak az emberek,
Szent Pál így ír a második tesszaloniki levélben az Antikrisztusról:
Ezt az iszonyatos istenkáromlást a Jelenések könyve megerősíti:
Minden kisgyermek, akit igazságtalan módon abortálásra ítélnek, magán hordozza Jézus Krisztus arcát. Ez a gyermek, aki még mielőtt megszületne vagy amint megszületett, megtapasztalta a világ elutasítását. Ugyanúgy az idősek is – akkor is, ha betegek, és életük utolsó napjait élik – magukon viselik Krisztus arcát. Nem dobhatjuk el őket, amint napjainkban hirdetik. A Hittani Kongregáció művi vetéléssel kapcsolatos nyilatkozata szerint, a személy első számú joga az élethez való jog.
Az Antikrisztus egy totális eretnek, márpedig az eretnekség kéz a kézben jár a hitehagyással.
Isten ellenségének gigantikus világuralmához a globalizáció feltétel, ehhez pedig alapul szolgál az emberek globális elistentelenedése! Már a Jelenések könyve így említi: „Az egész föld csodálta a vadállatot.” (Jel 13,3) ‒ AZ EGÉSZ FÖLD!
1614. októberében letartóztatták, de ő a kínzások hatására sem hagyta el hitét, nem árulta el társait és a rómahű kisközösségeket.
véletlenül járt Glasgow azon részében, és csupán a kaján elvhűség vitte a helyszínre. A rózsafüzér, szó szerint szíven ütötte és úgy érezte, mintha kígyó marta volna meg. Lelkében mély nyomot hagyva, hetekig nem tudott szabadulni annak gondolatától, hogy nem véletlenül történt vele az eset. Ez kikezdte kálvinista hitét. 
Mit is mondjak? A La Salette-i próféciák 1846-ban hangzottak el – jóllehet csak 1858-ban lettek közzétéve ‒, ám elegendő ha visszapillantunk az eltelt 170 év történéseire. Világosan láthatjuk, hogy pontról-pontra miként valósulnak meg a jövendölések. Bár az Antikrisztus fellépésének időpontját ezzel együtt sem tudjuk megjósolni, de az elmondottak után feltételezhetjük, hogy egy hosszú földi béke után következik majd be! Vajon ez megvolt-e már?
Nos, folytatva a La Salette-i üzenetet, az Egyház Anyja beszél az Antikrisztus születéséről, a tevékenységéről, az Egyház válságáról, az évszakok megváltozásáról, az égitesteken tapasztalható feltűnő jelekről, rettenetes földrengésekről, egyéb katasztrófákról, a sátáni erők hamis csodáiról stb. A békés korszak elmúltával az Antikrisztus megkezdi rémisztő munkáját, aki iszonyatos vérontást fog okozni, de ezt a pusztítást mindennemű csapás is kísérni fogja majd. Így pl. pestis, éhezés és háborúk.
És sorra jöttek a csodák. A kislány idővel meg tudta tartani a fejét, három és fél éves korára pedig járókerettel és lábrögzítőkkel már járni is képes volt. 
Aquinói Szent Tamás a második Tesszaloniki levélről szóló kommentárjában ezt írja:
1846-ban például a Szűzanya La Salette-i üzenetében, nem csak felvázolta az Istentől elrugaszkodó emberiség lehetséges jövőjét, de itt-ott még időpontot is említ, ami pedig nem szokása! Megemlítette például, hogy 1864-ben Lucifer időlegesen számtalan ördöggel kiszabadul a pokolból, hogy gonoszságaival megrostálja a megtérésre nem hajlandó emberiséget! Nem világos, hogy miért épp 1864-ben kerül sor a pokoli erők elszabadulására, de azt tudjuk, hogy 1864-ben volt az Első Internacionálé...
Mielőtt azonban elindult volna a belső istenkeresés útján, nagy érdeklődéssel kezdte olvasni a legnagyobb konvertiták önéletrajzait. Elolvasta Malcolm Muggeridge, Newman bíboros, Graham Greene, C.S. Lewis, Walker Percy és mások önéletrajzait. Leginkább azonban saját professzora Karl Stern önéletírásával tudott azonosulni, aki „A tűzoszlop” című könyvében leírta megtérése megható történetét. Nathanson bevallotta, hogy ahányszor e könyvet olvassa, nehezére esik visszafojtania könnyeit. „Az egész földkerekséget bejártam, hogy megtaláljam azt, aki nélkül elkárhoznék, most viszont kétségbeesésemben belekapaszkodom ruhája szegélyébe, és nem engedem el. Gondolataim visszakanyarodnak egyetemista éveim hőséhez, Karl Stern-hez – aki éppen akkor ment át ezen a lelki változáson, amikor nekünk tanította az emberi elme megismerésének módját –, és eszembe jut, amit a testvérének írt: »Nincs semmilyen kétségem, hozzá futottunk vagy éppen el tőle, de Ő mindvégig a mindenség középpontjában állt.«”
Nathanson tudta, hogy rengetegen imádkoznak érte az életvédő 
december 6-án keresztelte meg a Szt. Patrik székesegyházban 
Ha az Antikrisztus kérdését a gyakorlati oldalról nézzük, akkor végtére is mindegy, hogy egyetlen személy, vagy egy világhatalommal bíró nagy hatalmú vezető, esetleg egy nagy befolyású bankár. Mert effélék már voltak a történelemben, és sokszor hihette már a világ egy-egy része, hogy elérkezett az Antikrisztus birodalma, a római keresztényüldözések idejétől a kommunista diktatúrákon át a dzsihadista terrorig! Ezek a helyzetek ugyanis tökéletesen egybevágnak a szentírási jövendölésekkel. Merthogy a halára gyötört emberek számára nincs is jelentősége, hogy a vezért Caligulának, Sztálinnak, Hitlernek, Maonak vagy Dzsihad-vezetőnek nevezik, hiszen ezek tökéletesen meg is felelnek az Antikrisztus ismert kritériumainak, a Krisztus iránti különleges gyűlölet és az ártatlanok tömeges legyilkolása tekintetében! Persze jellemzően valamennyien a világuralomra törtek, törnek, vagyis a globalizációra! Szent Newman bíboros ezeket az alakokat az Antikrisztus árnyékainak nevezi, akik lényegében az előfutárai.
A maga módján Szent Pál apostol is rámutat az Antikrisztus előfutáraira:
Elgondolkodtam ezen. Hogyan lehetséges, hogy ezek az emberek olyan sokat adnak magukból. Egy olyan kisebbség érdekeit képviselik, amely néma, láthatatlan és képtelen a háláját kimutatni feléjük.”
„Az ultrahangnak köszönhetően nem csak arról győződhettünk meg, hogy a magzat egy teljesen normális szervezet, hanem méréseket, megfigyeléseket tudtunk rajta végezni, meg tudtuk állapítani a korát, nézhettük, hogyan nyel, alszik, ébredezik, mozog.”
bejelentette, hogy ő több abortuszt nem végez. „Lelkem mélyéig megráztak a látottak” – írta később Nathanson. Először látta, hogy mi történik igazából abortusz közben, hogy mit is jelent ez az eljárás valójában. A felvétel felhasználásával megalkották a „Néma sikoly” című filmet. Ez a film bizonyítéka lett annak, hogy az abortusz milyen embertelenül végrehajtott bűncselekmény a legártatlanabb és legvédtelenebb teremtményen. Egy tizenkéthetes magzatot mutatott be, amint az anyaméhben menekülni próbál az őt szétszaggatni próbáló készülék elől. A filmet először Floridában, 1985. január 3-án mutatták be, s a vetítés szenzációt keltett.
ne jusson el szélesebb körökhöz az Egyesült Államok társadalmában. 
Szent Pál is ír a második Tesszaloniki levelében az Antikrisztusról, de ő sem nevezi néven, bár egyértelműen egy olyan személyről beszél, aki az utolsó időkben lép fel, és aki Isten elleni bűnében és gyűlöletében minden más embert felülmúl.
Kedves Olvasóim! Olykor mintha az lenne az érzésünk, hogy manapság az utóbbi ,,szárazföldi rejtett hatalom” az, amely fel akarja éleszteni az előző vadállatot, a tíz szarvú elődjét! Brüsszel, mintha fokozatosan sutba dobná az eleddig hirdetett demokráciát és baloldali módszerekkel szeretne kormányozni! Nekünk magyaroknak különösen feltűnő az a ,,belemagyarázás”, miszerint a vörös szegfű jelképnek pont tíz ága van!
A Jelenések könyve azt írja, hogy a második vadállat nem csak megtéveszti a föld lakóit, de hatalmat kapott, hogy megbüntesse azokat, akik nem borulnak le KÖTELEZŐEN a vadállat szobra előtt. Elrendelte, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát, hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét, nevét vagy nevének számát, mely: 666. (Jel 13)
„Ha ma visszagondolok arra – írja Nathanson – hogy huszonöt éve miket műveltünk a terhes asszonyokkal és gyermekeikkel, akkor elborzaszt, hogy milyen felelőtlenül végeztük a feladatunkat. Milyen nagy volt az erkölcsi és lelki üresség bennünk, azon ‒ a ma már hihetetlennek tűnő meggyőződés szerint ‒, hogy amit teszünk, az igenis erkölcsös magatartás. Pedig, amit tettünk, az egészen egyszerűen 
brutális volt és gyalázatos! A nagy kérdés, hogy mi és ki vakított el bennünket annyira, hogy tanult ember létünkre, nem vettük észre a hazugságot, a benne rejlő ellentmondást , és az egész tevékenység mérhetetlen erkölcstelenségét?” 
Ezt tapasztalhatjuk korunkban is, akár névvel, akár névtelen
A Nagyböjt szokását – 
kiskapukat keresni az abortuszt még valamilyen formában korlátozó törvényekkel szemben. Nem feledve azt, hogy a hatvanas években az amerikaiak nagy része ellenezte az abortuszt. Ám öt év intenzíven folytatott kampány után, a NARAL „szakemberei” végül meggyőzték az Amerikai Legfelsőbb Bíróságot, amely 1973-ban korlátozások nélkül engedélyezte a művi terhesség megszakítást a terhesség 9. hónapjáig. 
A hatékonyság elsődleges kulcsa abban rejlett, hogy a sajtót meggyőzték, hogy az abortusz elfogadása a felvilágosultság jele (tudták ugyanis, hogy egy felmérés esetén csúnyán elvéreznének). Ezért hamis statisztikai adatokat gyártottak fiktív felmérésekre hivatkozva. Tájékoztatták a médiát, hogy a legújabb felmérések szerint az amerikaiak 60%-a támogatja az abortuszt. Azt állították, hogy az illegális abortusz miatt évente nők tízezrei halnak meg, pedig ez a szám évente 200-250 volt. Arról próbálták meggyőzni a közvéleményt, hogy az Egyesült Államokban évente 1 millió nő végez illegális abortuszt, pedig ez a szám valójában tízezer volt. Márpedig ha a médiában állandóan ugyanazokat a hazugságokat olvassa az ember, előbb-utóbb el is hiszi. (Amiként Lenin mondta: "Ha a hazugságot sokat ismétlik, igazsággá válik"!) És ez valóban működött is. Öt év alatt sikerült meggyőzni a társadalom nagy részét arról, hogy az abortuszt minél előbb legalizálni kell.