z egész liturgiában, de különösen a nagyböjti liturgiában uralkodik a megdicsőülés gondolata. Az Egyház a liturgia által a mi „színeváltozásunkat” akarja elérni, a megdicsőült Krisztus elé megdicsőült hívőket akar vezetni. Ezért mutat ismét az Úr Jézusra, akihez hasonlóan megdicsőülhetünk mi is, ha hozzá hasonlóan küzdünk a kísértések ellen. Üdvözítőnknek is szenvednie kellett, mielőtt dicsőségébe bement; nekünk, tanítványainak sem lehet jobb helyzetünk, mint Mesterünknek volt. Böjttel és önmegtagadással előkészülve élvezhetjük csak a Húsvét örömét. A mai szentlecke (1Tesz 4,1-7) is erre buzdít, az imádságok és énekek is ezt kérik.
(Gábriel arkangyal csak 1921-ben került be a hivatalos római katolikus kalendáriumba, ekkor ünnepét március 24-ére tették. 1969-től azonban Szent Mihállyal és Szent Rafaellel együtt szeptember 29-ére tették római katolikus ünnepét. Az ortodox egyházakban november 8-án ünneplik, de megemlékeznek róla március 26-án és július 13-án is. -- Wikipédia)
Könyörgés: Emlékezzél meg Uram, könyörületedről és irgalmadról, hisz azok megvannak öröktől: sohase uralkodjanak rajtunk ellenségeink, szabadíts meg minket minden szorongatásunkból.
