KERESZTÚT
II. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet
Nekem, nevem sincs! Az anyám és pribékjeim úgy döntenek rólam, hogy csak egy „esetként” említenek. Nekem − a „névtelen senkinek” − abortuszbeutalót töltenek ki a Golgotára.
A meg nem születettek szégyenbélyegét pecsételik rám és a szüleimnek még egy sajnálkozó sóhaja sincs felém – pedig őmiattuk és őbennük, Isten által létezem és élek.
– Anyám, apám, szépen kérlek, nincs egy esély, hogy mégis éljek?!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...