Bizony a fentiekkel kezdődnek a tájékozatlanságból fakadó kérdések: a kicsoda, hol, mikor és mi végett? Ha a féloldalasan képzett személy hallott is Jézus Krisztusról, a mennyországról és pokolról (melyet hitetlenül is tagad), Jézus legfeljebb egy „szupersztárnak” ismeri, a mennyek országába pedig egyáltalán nem vágyódik, mert a marxista propaganda szerint, az egy feudalisztikus idea, ahol – ha létezne – folyvást „hajbókolni kell” Isten előtt! Na, jól ki van találva, hogy elvegyék a lelkek kedvét, még a „nem létezőről” is! Márpedig Isten nem valamiféle központi hatalmasság, hanem Mindenséget átfogó személyes valóság, maga a Szeretet! És mi Benne élünk a Szeretetben, és ahol ez nem így van, ott szeretetlenség van, amely borzalmas!
Hogyan lehet a „túlvilágot” hinni vagy nem hinni? Úgy, ahogyan egy kedves fikcióban az anyaméhében beszélget két magzat. Az egyik bizonygatja, hogy van egy külső fényes világ, melyben a legnagyobb öröm az édesanyjuk mosolya! A másik ezt csupán szép elmélkedésnek tartja, hiszen a jelen helyzetüknél jobb nem létezhet. A másik hiába mondja, hogy nem halljuk-e édesanyánk hangját és énekét, és a külső zajokat? De az értetlenkedő testvér mindezt a természetes körülménynek tartja, és az érvek nem győzik meg! ‒ Ennyi a példázat.
A materiális anyagi világ nem a végső valóság, hanem van mögötte egy transzcendens, spirituális, másik fajta valóság, ami fontosabb, mint az anyag. Ennek felsimerése és megkülönböztetése, emberi képesség! Aki hiszi és követi az Isten nélküli materializmust, az igen súlyos döntést hozott örök sorsát illetően! „Aki hisz Istenben és megkeresztelkedik az üdvözül, aki nem hisz és nem imádkozik, az biztosan elkárhozik.” (Vö. Mk 16,16 és ÚK 2744)
Bár az öntudatot, a gondolkodás képességét és a szabad akaratot, mely szellemi- és embervoltunk meghatározó vonása, mégsem veszik sokan észre a világ csodáit, az Isten által Teremtett Rendet, amely a sejtektől az univerzumig, hajszálpontos egyensúlyban tartja a világot, és amely nélkül minden összedőlne! Márpedig ami harmonikus, szimmetrikus és azonos az nem lehet véletlen. Létezik tehát egy téren kívüli ok, mely ennek a létnek megfelelő formát adott. A világegyetemet egyedül a mindentudás teremthette meg, hiszen rajta kívül semmi más nem létezik. (Folyt.) Előző rész
