Ami harmonikus, szimmetrikus és ismétlően azonos, az nem lehet véletlen. Létezik tehát egy téren kívüli ok, mely ennek a létnek megfelelő formát adott. A világegyetemet egyedül a mindentudás teremthette meg, hiszen rajta kívül semmi más nem létezik.
Max Planck szerint semmilyen ellentmondás sincs a tudomány és a hit között: „a hívők számára Isten van a kezdetben, a tudósok számára Ő van minden kutatás végén.” Röviden: „Ahol a tudomány véget ér, ott kezdődik a hit”.
Míg a természetfeletti jelenségeket a tudomány soha nem lesz képes megmagyarázni, addig a természettudományos eredmények mindig magyarázhatók lesznek a természetfelettivel! Mindazáltal a tudomány nemcsak alátámasztja Isten teremtett rendjét, hanem – akár akaratlanul is – igazol olyan spirituális valóságokat, amelyek teológiai értelemben is jelentőséggel bírnak. A CERN részecskegyorsító kísérletei során az anyag-antianyag ütközései, az idő-tér manipulációja és a kvantumösszefonódás azt sugallják, hogy valós lehet a dimenziók közötti átjárás. A kérdés már csak az, hogy hová? A mennybe, vagy a pokolba? A kvantummező és az anyag szintjén a menny és a pokol nem pusztán szimbólum, hanem elérhető tartomány.
A hinni vagy nem hinni kérdésre a választ, még a földi életünkben meg kall adni, jóllehet nincs arányban egy röpke emberöltőnyi tagadás az örök boldogság elvesztésével! Helyes lenne ennek még az „időben” utána nézni, mert tét az örök élet! E kérdésben az emberé a szabad döntés joga: örök élet, vagy örök kárhozat között. Az, hogy ennek lehetőségét sokan fel sem fogják, vagy tagadják, annak épp a gyermek- és felnőttkori hittan hiányának tudható be! A szerető Teremtő Isten tagadását ugyanis mindenkibe kezdettől fogva belesulykolták és máig sem álltak le!
Bár az öntudatot, a gondolkodás képességét és a szabad akaratot, mely szellemi- és embervoltunk meghatározó vonása, mégsem veszik sokan észre a világ csodáit, és az Isten által Teremtett Rendet, amely az ő sejtjétől az univerzumig, hajszálpontos egyensúlyban tartja a világot, és amely nélkül minden összedőlne! Márpedig ami harmonikus, szimmetrikus és azonos, az nem lehet véletlen. Létezik tehát egy téren kívüli ok, mely ennek a létnek megfelelő formát adott. (Folyt.) Előző rész
