1928. december 5-én Peppa asszony Maria Pylével a templom téren összetalálkozott a fiával. Mielőtt az elkaphatta volna kezét, anyja megragadta és így szólt: „Pio atya! Most megcsókolom kezed Libera nénéd nevében (1. csók), most Pellegrina nevében (2. csók), most Philoména…”, stb. Legalább 10 vagy még több csókot adott fia kezére, a különféle nénikék nevében, amikor egy még nagyobbat adott „most pedig a saját nevemben!” Ekkor az atya villámgyorsan elrántotta a kezét, s feje fölé emelte. „Soha!” – kiáltotta. „A fiú csókoljon kezet édesanyjának, és ne fordítva!” – és megcsókolta édesanyja dolgos kezét. Peppa mama ezt követően soha nem akarta fia kezét csókkal illetni, de a szentmisék után oda-odament az oltárhoz és megcsókolta fia átsebzett lába helyét a szőnyegen.
Karácsonykor is részt vett fia mindhárom miséjén, ám erősen átfázhatott, mert hazatérve rosszul lett. A diagnózis: tüdőgyulladás. Padre Pio mindennap meglátogatta hőn szeretett édesanyját. A gvárdián atya nap mint nap megáldoztatta Peppo mamát. Pio atya édesanyja utolsó pillanatáig virrasztott ágya mellett. Utolsó lélegzetvételénél anyját homlokon csókolta, s szívet tépő zokogásban tört ki. A holttest melletti virrasztást a gvárdián atya vette át, mert Padre Pio eszméletét vesztette. Magához térve minduntalan ismételgette: „Mama, mama, édes jó mamácska!”34
A jelenlévő orvos megkérdezte Pio atyától, miért nem gyógyította meg az édesanyját? Az atya, égre emelt tekintettel rövid hallgatás után ezt válaszolta: „Legyen meg az Isten akarata.” – és újabb könnyek szöktek a szemébe.
A következő nap eltemették Peppa mamát a kapucinusok kriptájába. Hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára. Sírkövére a következőket vésték:
„AHOGY A HAJNALPÍRBÓL KIEMELKEDIK A NAP, HOGY LEGYŐZZE AZ ÉJ ÁRNYAIT; ÚGY NŐTT KI AZ ANYA KEBLÉN EGY FÉNYLŐ PAPI CSILLAG, AKI A BŰN S MINDEN EMBERI SZENVEDÉS SÖTÉTSÉGÉBE ISTEN VILÁGOSSÁGÁT HOZTA.”35 (Folyt.) Források az I. részben!
___________________________________
34. Die Stimme P.P. 27. évf. 2. nyomán
35. Die Stimme P.P. 27. évf. 2. nyomán
