Emberek halásza
Pio atya szívét valóban a szeretet lángjai emésztették. Lelki gyötrelmei szinte eltörpültek testi kínjai mellett. Tudatosan osztozott Jézus megaláztatásában, szenvedéseiben, melyhez rendtársai is hozzásegítették – „mert a szolga nem nagyobb az uránál”. Elevenen átszegezve szenvedett hallgatagon. Ő lett a célpont, a kutatási terület, – tömegek számára pedig a kíváncsiság tárgya. Pio atya azonban mindezt igyekezett a megtérések és a lelkek Istenben való megszentelődésének irányába fordítani. Egyedüli célja volt ezentúl, hogy bármi áron mentse a lelkeket. Egy levelében ezt írta: „Igaz, szenvedek – mégpedig nagyon –, mégis túlon-túl boldog vagyok, mert minden szenvedésem közepette az Úr szüntelenül kimondhatatlan örömet éreztet velem…”31
Pio atya a végletekig kimerült, mert fárasztó napokat töltött a gyóntatószékben – akár napi 15 órát is! –, hogy a minden felől San Giovanni Rotondóba érkező, Istent szomjúhozó lelkek ezreit mentse ki a sátán kelepcéjéből. Szerzetestársai és lelkigyermekei elbeszélték később, hogy mibe kerültek neki egyes megtérések. Már napokkal előbb hevesen harcolt értük az isteni igazságossággal. – Lám megint egy nagy hal közeledik! – sejtette meg sokszor környezete, látván az iszonyatos szenvedést és fáradtságot arcán az éjszakai küzdelmek miatt.
És Pio atya újra meg újra felajánlotta sebeit, testének vérét váltság gyanánt. Mert „vérontás nélkül nincs bűnbocsánat” – mondja a Zsidókhoz írt levél. És ez az, melyet elfelejtett kurta emlékezetünk. Pedig ha tudnánk, hogy egy-egy lélek elvesztése csak azért van, mert nem fizettük meg az árat értük. Ezt mondta az Istenanya is 1917. augusztus 19-én Fatimában: „Imádkozzatok, sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!” Hasonlóképp nyilatkozott XII. Pius pápa is: „Megdöbbentő misztérium – melyet nem lehet eleget szemlélni –, hogy sok ember üdvössége függ Jézus Krisztus Titokzatos Teste tagjainak imáitól és önkéntes elégtételétől, amit értük vállalnak…”
(folyt.) Források az I. részben!
________________________________________
31. Levelek, 208.
