Pio atya alázatos türelme – ráadásul – mély benyomást tett a doktorra, aki végül baráti szálakkal kötődött a titokzatos kapucinushoz. Sok és kedvező értekezést írt Padre Pio stigmáiról, mint „természetfeletti megnyilvánulásokról”. Ezek a nyilatkozatok végre megnyugtatták a Vatikánban aggodalmaskodókat.
De nem így a liberális sajtót! Ezek most már nem csak Pio atyát támadták: „szemfényvesztő mutatványosnak” kikiáltva, hanem dr. Festát is sarlatánnak és hiszékenynek nevezték. Újságaik tele voltak úgymond „tényfeltáró” cikkekkel, ilyen hasábcímeken: „Csoda vagy népbutítás?”, vagy „A klerikálisok újabb propaganda fogása!” stb. (Ugye ismerősek ezek?)
Ám nemcsak a külvilágban tárgyalták élénken az esetet, hanem az öreg rendház falai közt is dúltak a viták, és úgy látszott, azok kerekednek felül, akik el akarják távolíttatni maguk közül a felfordulás okozóját. Pio atya sebeinek kötszereit és átvérzett kesztyűit mindenkor leadta házfőnökének megőrzés végett, mivel a Szent Officium bűn terhe alatt megtiltotta, hogy ezek a relikviák bárhová is kikerüljenek! A rendelkezésre azért volt szükség, mert általános volt a vélemény, hogy a fent nevezett holmik gyógyító erővel bírnak. Ezt alátámasztotta az a kivételes eset is, mely szentszéki engedéllyel történt:
Egy haldokló apácafőnöknőre ráhelyeztek egy elhasznált kesztyűt. A beteg azonnal elaludt, majd rövidesen teljesen gyúgyultan ébredt. Elmondta, hogy álmában Padre Piót látta ágya mellett állva imádkozni. A főnöknőnek gyomorrákja és főütőér sérülése volt. Napok óta már nem evett semmit.
A kálvária
A kedvező orvosi szakvélemények és a bizonyított csodák ellenére az egyháziak további óvatoskodó lépéseket kényszerültek kilátásba helyezni. Amikor aztán felröppent a hír, hogy Pio atyát áthelyezik valahová, fenyegető tömeg gyűlt a kolostor elé, s a rendőrök kénytelenek voltak felkeresni az elöljárót, hogy tisztázzák a valódi szándékot. Annak ellenére, hogy a küldöttség végülis megnyugtató válasszal tért vissza, a tömeg mégsem hitt nekik. Magától Padre Piótól szerették volna hallani, hogy marad. Őt azonban főnöke eltiltotta a nyilvánosságtól. A téren zúgolódás támadt, helyenként provokált verekedéssel, mígnem a rendfenntartók újabb közbenjárására mégis engedélyezték Pio atya megjelenését, aki sápadt, szenvedő arccal megnyugtatta híveit.
(folyt.) Források az I. részben!
