A Szeretetláng lelkinaplóban olvashatjuk a Szűzanyától: „Felelősek vagytok egymásért!... Az egész világ összefogó ereje kell…!” Jézus szavai: „Vegyetek részt mindannyian megváltó munkámban!... Áldozat, imádság. Ez a ti eszközötök. Cél: a megváltó munka érvényre juttatása.”
Gondolkozzunk el a fentieken, és amikor Pio atya gyógyításainak, csodáinak, lélekmentéseinek lajstromát felidézzük, ne feledjük a fenti igazságokat és a mögöttes áldozatokat sem!
Padre Pio „látványos” csodái nem azért történtek, hogy napi szenzációk legyenek a sajtóban, hanem azért, hogy „csalétkek” legyenek. Egy ilyen csalétket mutatunk be a következőkben.
1920 nyár végén Pio atya gyóntatószéke előtt feltűnt egy igen híres ügyvéd is, Albertp Del Fante doktor, aki a XIII. Leo által 1892-ben elítélt egyházellenes szervezethez, a szabadkőművesekhez tartozott. A genovai Páholy magas rangú tagja azzal az elhatározással utazott San Giovanni Rotondóba, hogy filozófiai „nagyágyúi” – Spinosa, Cartesius, Descartes és más modern filozófusok – érveinek felsorolásával sarokba szorítsa a „szenteskedő csuhást”. Pio atya azonban nemcsak rámutatott a „nagy gondolkodók” még nagyobb tévedéseire, de a fekete keretes szemüvegű ügyvég bűneire is. Ezt a történetet természetesen Del Fantétől tudjuk, akinek elbeszéléséből idézek: „Provokációmból életgyónás lett. Mikor ugyanis a Padre felsorolta titkos vagy elfelejtett bűneimet is, egyszerűen térdre estem a gyóntatószékben. Megígértem, hogy megtérésemről beszámolok a sajtónak is, és bocsánatot kérek az olvasóktól azért, amiért az Egyházat és Padre Piót is oly sokszor becsméreltem. Az atya hevesen óvott szándékomtól és figyelmeztetett, hogy kapcsolataim miatt az életemmel játszom!” – Ennyi az idézet.
(folyt.) Források az I. részben!
