A táblákon a felirat mellett öt, a vértanúságra utaló jel is látható:
A horgony, mely reménység szimbóluma, egyben a kivégzés eszköze is nyakba akasztva a folyóba dobáskor. A két fel-le mutató nyílvesszők a lenyilazást jelenti, az oda-vissza irányuk pedig azon csodát, miszerint a nyílvesszők visszafordultak, mint pl. Szent Sebestyén esetében is. A harci lándzsa és a pálmaág, a vértanúságra utal. A liliom pedig az ifjúság és a szüzesség jelképe.
Filoména csontjait, fadobozba helyezték a fiolával és háromszor lepecsételték. Így szállították vatikáni Ereklyék Kápolnájába, ahonnan csak pápai engedéllyel kaphatta meg valamely neves templom.
1805-ben Potenza püspöke Bartolomeo de Cesare egy kiváló papjával Francesco di Luca atyával érkezett Rómába, hogy a Nápoly melletti kis falu Mugnano del Cardinale plébániatemplom számára vértanú ereklyét kérjen.
Amint Francesco atya a püspökkel belépett az Ereklyék Kápolnájába, tanácstalanul keresgélt a polcok között, amikor azonban Filoména ládikájához ért, rendkívül erős vágyat érzett a megszerzésére. Kérte tehát a ládikát, de a válasz nemleges volt, mivel egy falusi templom nem katedrális, hogy egy teljes ereklyét kapjon, elégedjen meg egy hitelesített kis relikviával! Francesco atya ebbe belebetegedett és magas lázzal ágynak esett. Állapota olyannyira romlott, hogy az orvosai csak napokat adtak neki!
Egy éjjel azonban a beteg halk imában kérlelte Filoménát gyógyulásáért, esküvel ígérve meg neki, hogyha teljesíti kérését, akkor ereklyéjét nagy tisztelettel szállítja haza, és temploma fő helyére teszi! Ezt a révült könyörgést azonban hallotta az ápolónő is ‒ ami egy dolog ‒, ám a beteg másnap reggelre teljesen gyógyultan ébredt! És ezzel indultak el Filoména csodái! (folyt.) Előző rész
