Rettegünk, pánikolunk a koronavírustól, jaj, pedig március 15-e óta tíz honfitársunk halt meg ebben a szörnyű kórban – ám ugyanezen idő alatt nyolcvanszor ennyi, vagyis nyolcszáz magyar kisgyermeket gyilkoltak meg még megszületésük előtt.
Az igazi vírus mi magunk vagyunk. Mert ha már magyarázni kell embertársainknak, hogy gyilkolni a legsúlyosabb bűn; ha kérlelni kell őket, hogy ne tegyék, akkor már nagyon nagy a baj. Akkor a romlottságnak, erkölcstelenségnek, butaságnak olyan mélységes bugyraiban vagyunk, ahonnan talán már nincs is visszaút.
A halál kultúrája bizony itt dörömböl az ajtónkon. Míg a világ a koronavírussal viaskodik, Új-Zélandon ripsz-ropsz elfogadtak egy új törvényt, amely alapján egészen a születésig (!) meg lehet gyilkolni a gyermekeket, ráadásul bármilyen indokkal. Engedélyezett a nemi alapú válogatás is. A liberális haladás vívmánya az is, hogy Új-Zélandon immár fájdalomcsillapítót sem kötelező beadni a húszhetes vagy idősebb babáknak a kivégzésük előtt – hadd szenvedjenek csak. Annak a csöppségnek pedig, amelyik esetleg túléli a merényletet, nem lesz kötelező orvosi segítséget nyújtani a megszületése után. Ott fog elhalálozni szerencsétlen, a kórházi személyzet és a „szülők” pedig kart karba téve végignézhetik.
Ott tartunk, hogy az emberiség tekintélyes része frigyre lépett a Sátánnal, s ezt megünnepeltetné a többiekkel is.
Kivonat Pilhál Tamás cikkéből. (Teljes cikk):
Nem álságos-e Istenhez fohászkodni, hogy mentsen meg minket a vírus-járványtól?
(Képek az internetről!)
