KERESZTÚT
IV. állomás: Jézus Édesanyjával találkozik
Nekem nincs igazi édesanyám, csak egy asszony foglya vagyok, aki eltakaríttat az életéből, apám pedig közömbösen mossa a kezeit. Életre hívóimnak van anyja és apja, de a hitre és áldozatos szeretetre példát és nevelést tőlük aligha kaptak! „Nagyszüleim” talán még biztatták is őket, hogy „korai a kicsi, ráértek még, fiatalok vagytok, szórakozzatok!” De nekem erre esélyt sem adnak! Nekem nem jár semmi az élet örömeiből? Nem én jöttem „korán”, hanem ők felelőtlenkedtek elhamarkodva az „életre hívással”!
Hát képtelenek megérteni? Emberi személyként fogantam meg és jogom van az élethez! De anyám az én érveimet, szíve alatt nem hallja meg! Az emberek lelkileg is süketek és vakok, hiszen némán sikoltva kiáltom feléjük:
– Emberek! Élni, élni akarok!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...