Athanasius Schneider, az Astana-i érsekség segédpüspökének 2020. március 19-én kelt leveléből részletek.
Azok a katolikusok, akiket talán csak rövid ideig, néhány hétig vagy hónapig megfosztottak a szentmisén való részvételtől és a szentáldozás vételétől, átérezhetik azoknak az üldöztetéseknek az idejét, amikor a hívek éveken át nem vehettek részt szentmisén és nem részesülhettek szentségekben, mint például a kommunista üldöztetések során a Szovjetunióban.
Isten következő szavai erősítsék azokat a katolikus híveket, akik jelenleg meg vannak fosztva a szentmisétől és a szentáldozástól (idézetek):
“Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. Sőt amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek.” (1Pét 4,12–13)
“Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket. (2Kor 1,3–4)
“Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.” (1Pét 1,6–7)
Az Egyház egyik kegyetlen üldözésének idején kartágói Szent Cyprián (+258) a következő tanítást adta a türelem értékéről:
„A türelem az, ami szilárdan megerősíti hitünk alapjait. Ez az, ami reményünk növekedését a magasba emeli. Ez az, ami tetteinket irányítja, hogy megmaradhassunk Krisztus útján, miközben az Ő türelmével járunk. Milyen nagy az Úr Jézus, és milyen nagy az Ő türelme, hogy az, akit imádtak a Mennyben, nem állt bosszút a földön! Vegyük fontolóra szeretett testvéreim az üldöztetéseinkben és szenvedéseinkben az Ő türelmét; éljünk teljes engedelmességben az Ő eljövetelére várva". (De patientia, 20; 24)
Isten megengedi, hogy a nyilvános istentisztelet és a szentmisék megvonásának rövid próbája a pápa és a püspökök szívében új apostoli buzgalmat keltsen a halhatatlan spirituális kincsek iránt, amelyeket Isten rájuk bízott - azaz buzgalom Isten dicsősége és tisztelete iránt, Jézus Krisztus egyediségéért és megváltó áldozatáért, az Eucharisztia központi szerepéért és annak szent és fenséges ünnepléséért, Krisztus eucharisztikus testének legnagyobb dicsőségéért, a halhatatlan lelkek üdvösségéért , tisztességes és apostoli gondolkodású papságért. (...)
Imádkozzunk teljes bizalommal az Egyház 
Édesanyjához, kérve Szeplőtelen Szívének közbenjárását, hogy a szentmisétől való megfosztás jelenlegi helyzete bőséges lelki gyümölcsöt teremjen az Egyház igazi megújulása számára (...). Hallgassuk meg Szent Cyprián szavait:
„Ha a katasztrófa okát felismerjük, egyúttal azonnal megtaláltuk a seb orvoslását is. Az Úr azt akarta, hogy a Családját próbára tegye; és mivel egy hosszú béke megrontotta az Istentől kapott tanítást, a mennyei dorgálás felébresztette a hitünket; és bár többet érdemeltünk volna a bűneinkért, az irgalmas Isten mindazonáltal úgy enyhítette, hogy minden, ami történt, inkább próbának, mint üldözésnek tűnt.” (De lapsis, 5) (...)
(Vége!)
