Gyermekkora
1778. február 11-én Écully-ben egy Mathias Vianney nevű gazdálkodó megnősült, a fiatal felesége Marie Beluse hozományul a legjobbat: tevékeny és bensőséges katolikus hitét hozta.
Isten hat gyermekkel áldotta meg frigyüket, akiket az idők szokása szerint még születésük előtt a Szent Szűznek ajánlottak fel. Első lányuk Katalin, aki fiatalon ment férjhez, kevéssel menyegzője után szentül hunyt el. Jean-Marie, ötéves korában az égbe költözött. Ferenc, az atyai ház örököse lett, és megszületett a „második” Jean-Marie, akit majd az Ars-i 
plébános néven, szentként tisztel a világ. Margit – akit a család 
"Gothonnak" is nevezett –, születésben megelőzte szentünket, a Vianney-gyermekek közül egyedül élte túl híres öccsét. A gyermekek sorát egy második Ferenc zárta, a „fiatalabb” melléknévvel, és akit elvittek katonának, nem is tért vissza többé. (Lentebb balra, szentünk nővére Margit.)
Életírásunk főszereplője 1786. május 8-án éjféltájban született és még aznap megkeresztelték. A keresztszülők apai nagybátyja és ennek felesége voltak. A keresztapa a sok névkeresés helyett egyszerűen saját neveit adta 
keresztfiának. Így lett szentünk neve franciásan: Jean-Marie Vianney. (A medence, amiben megkeresztelték!)
Az újszülöttnek, mihelyt a tárgyakat egymástól meg tudta különböztetni, anyja örömest mutogatta neki a feszületet, vagy a szentképeket, melyek a lakás szobáit ékesítették. Amint a csöppnyi gyermekkarok könnyebben tudtak mozogni a pólyán kívül, az anya már vezetgette kis kezeit a keresztvetésre. A baba ezt csakhamar megszokta, olyannyira, hogy egy napon 13 hónapos korában, amint az anyja elfelejtette az etetés előtt a kezét vezetni a keresztvetésben, az ártatlan gyermek zárva tartotta ajkait és többször nemet intett kis fejével. Ám anyja ebből megértette mit akar a gyermek. Keresztvetés után, máris megnyílt a kicsi száj.
A kis Jean a jámborság tekintetében koraérett gyermek volt és jobban tudott reagálni kiváló anyja gondos figyelmeztetéseire, mint fivérei és nővérei. Egyike volt azoknak a szerencsés természetűeknek akik könnyen tudtak elmélyülni az imában. 18 hónapos kora óta, amikor a család az esti imára összegyűlt, önmagától térdelt le övéi közé, az utánzási ösztöntől is vezettetve és kellőképpen összekulcsolta kis kezeit. (Részlet szentünk keresztleveléből.)
Anyja ezután lefektette és mielőtt még egyszer utoljára megcsókolta volna, fölé hajolva -- a kis Jézusról a Szent Szűzről, a jó őrangyalról suttogott neki. A gyermek elszunnyadt az anyai suttogás közben.
A szorgalmas, tevékeny anyja mellől nem igen mozdult el a kis Jean-Marie. Anyja pedig háztartási teendői közben tanítgatta kis fiát a gyermekes szólásmód változatos kifejezéseire. Így tanította meg a Miatyánk és az Üdvözlégy Mária kapcsán az Istenre és a lélekre vonatkozó ismeretekre. A kis legény korát meghazudtoló fürge ésszel csakhamar naiv kérdéseket tesz föl. Ami pedig őt mindenekfölött érdekelte, az Jézus gyermekségének sok kedves titka volt, különösen a karácsony, a jászol, a pásztorok.
Megtörtént, hogy ezek az ártatlan beszélgetések a késő éjszakába húzódtak el, csakhogy meghallgathassa a Szentírás történeteit, a kis Jean-Marie anyjával és Katalinnal, legjámborabb nővérével virrasztott. Néha letérdelt a kőpadlóra összekulcsolt kezeit anyja kezei közé rejtette.
(Források a 2. részben!) (folyt.)
