Erzsébet asszony gyakran váltogatta a lelkivezetőket? 4
»1963. január 20-án így szólt az Üdvözítő. Lelkedben a vakság és fényesség úgy fog váltakozni mint ahogy az éj felváltja a nappalt, ezen Én nem változtatok. Csak hagyatkozz Rám, az Én akaratom fog úgyis érvényre jutni. Csak figyelj és várj az intésemre mikor jelt adok az újabb indulásra. Az elmúlt napokban Az Úr Jézus is, meg a Szűzanya is többször felszólított, hogy most már ne halogassam az indulást. Az Úr Jézus még ezt is mondta: „Erős ellentmondásaid azért vannak, mert én ezáltal is biztosítani akarlak, hogy az ügy Tőlünk ered.” Most e szavak hallatára, szenvedéseim valóban az eddiginél is nagyobb fokra emelkedtek. Úgy ahogy azt az Úr Jézus előre megmondta. A küzdelmek ismét majd levesznek a lábaimról! Vannak idők amikor az Úr csodálatos fényessége néhány pillanatig bevilágít lelkembe és úgy érzem, /hogy/ tisztán látom a dolgokat, de amint ez a néhány pillanat elmúlik még kínosabbá válnak.« (II/72) „Ne tépelődj, mire jó ez? Úgysem tudod felfogni, hogy mekkora utat kellett megtenned, míg lelked ily magaslatra emelkedett. Nemhogy te, de még a föld összes csillagászai sem tudnák kiszámítani azt az utat, melyet te ily rövid idő alatt megtettél, melyen az ég angyalai és szentjei is csodálkoznak. Ugye érzed azt, hogy ez a megoldás részemről mily egyszerű. Én szeretetemmel ragadtalak el, hogy, amint mondtam, már nyílegyenesen repülj Felém, Hozzám! Ismétlem, nyílegyenesen, ez a szeretet útja, mely nem kerülget, nem latolgat, és mivel te ezt az Általam nyújtott szeretetet elfogadtad és minden erőddel magadhoz ragadtad, azért most itt vagy Nálam. Ne csodálkozz most már tovább egy pillanatig sem, ha azt teszem veled, amit szeretetedért adnom kell. Én sem tudok ellenállni, mert az Én szeretetemből felkínált áldozat nálad megértésre talált, és ez az, ami miatt kegyelmeim gátlás nélkül működnek lelkedben (...) a te lelkedet Én vettem kezembe, (...) Magam akartalak megnevelni nagy elhivatottságodra, és hogy megengedtem a sok bukdácsolást, ez is szándékos volt, mert így edzettem meg lelked arra a nagy alázatosságra, mely nélkül semmire sem mentem volna veled. Most is Én vezetlek! Ez természetesen nem jelenti azt, hogy gyóntatód szavai nem Tőlem valók. Sőt, igenis kihangsúlyozom, fogadd el minden utasítását, és csak azt tedd, amit Ő mond. Az Ő szavai az Én szavaim. Ő az Én sugallatomból veszi mindazt, amit mond. Bárcsak megértené és megfogadná ezt minden lélek és alázatos engedelmeséggel követné!” (III/142-143)
»A szentmise után, amint hazamentem, nem várt szavakkal szólt. „Kis lánytestvérkém. Égő tűzként árasztom rád szeretetemet, mely által még nagyobb kegyelemre méltatlak. Nem újak ezek előtted, de mindenesetre a szavak felemlítése lelkedben újabb (ön)átadásra és kérésem újbóli elfogadására késztet. Szenvedned kell a vértanúságig. E szavaim mintegy bizonyítékát fogadd el, mely isteni szeretetem végleges és vissza nem vont bizonyítéka.” Ezek az igen komoly szavak mély elgondolkodásra késztettek. És még ugyanaznap a gonosz felháborító vakmerőséggel rontott lelkem elmélyülő csendjébe. Lelket megrázó pokoli erőszakkal támadt rám: 
„Miért áltatod te magad és fogadsz el emberi természeteddel ellenkező, értelmetlen dolgokat. Kár! Habár azt nem tagadom én sem - mert erre kényszerítve vagyok -, hogy elismerjem a rád bízott ügy igaz voltát, egyben azonban biztos lehetsz: soha nem tudsz annyit szenvedni, hogy ezt tovább vidd. Azért sem, mert alázatosságba temetkezve nem teszel egyetlen lépést sem és ha tennél, ez is csak a kudarcok megismétlése lenne. Gyóntatód is személyes ellenszenvet táplál irántad. Tehát rajta keresztül ne remélj: úgysem tesz semmit! Neked nélküle kell menned és többfelé kísérletezned, mert csak így tudsz rájönni arra az igazságra, hogy gyengécske vagy te a megbízatás keresztülvitelére. Azt hiszed, hogy a kemény életmódod által jutsz előre? Tévedsz, mert ez csak még jobban gyengíti a magabiztos cselekvőképességedet, mely sem magadnak, sem másoknak nem lesz hasznára. Kapcsold ki gondolataidból ezt az előre is látható lehetetlenséget. Ha külső megnyilvánulási jelek kísérnék a te emberi törekvésedet, az más (volna), de így senki nem hiszi el. Bármennyire igaz is az, amiért életedet kell feláldoznod, ennek hitelessége soha nem jut érvényre általad. Mert a tények nem bizonyítanak semmit, és ez a be nem bizonyított és mindenki előtt lehetetlen eszköz, melynek te vagy esztelen szenvedője, semmi körülmények között sem világosodik meg senki előtt sem. Mondom, tehát vesd el magadtól egyszer s mindenkorra ezt a lehetetlenséggel határos törekvésedet, mely úgyis hiábavaló.” Órákon át tartott ez a lelket-testet kimerítő támadás, mely elmémet sötét kínban tartotta. Ez gyakran megtörténik, de csak nagyon ritkán írom le.« (III/147-148)
„Miért áltatod te magad és fogadsz el emberi természeteddel ellenkező, értelmetlen dolgokat. Kár! Habár azt nem tagadom én sem - mert erre kényszerítve vagyok -, hogy elismerjem a rád bízott ügy igaz voltát, egyben azonban biztos lehetsz: soha nem tudsz annyit szenvedni, hogy ezt tovább vidd. Azért sem, mert alázatosságba temetkezve nem teszel egyetlen lépést sem és ha tennél, ez is csak a kudarcok megismétlése lenne. Gyóntatód is személyes ellenszenvet táplál irántad. Tehát rajta keresztül ne remélj: úgysem tesz semmit! Neked nélküle kell menned és többfelé kísérletezned, mert csak így tudsz rájönni arra az igazságra, hogy gyengécske vagy te a megbízatás keresztülvitelére. Azt hiszed, hogy a kemény életmódod által jutsz előre? Tévedsz, mert ez csak még jobban gyengíti a magabiztos cselekvőképességedet, mely sem magadnak, sem másoknak nem lesz hasznára. Kapcsold ki gondolataidból ezt az előre is látható lehetetlenséget. Ha külső megnyilvánulási jelek kísérnék a te emberi törekvésedet, az más (volna), de így senki nem hiszi el. Bármennyire igaz is az, amiért életedet kell feláldoznod, ennek hitelessége soha nem jut érvényre általad. Mert a tények nem bizonyítanak semmit, és ez a be nem bizonyított és mindenki előtt lehetetlen eszköz, melynek te vagy esztelen szenvedője, semmi körülmények között sem világosodik meg senki előtt sem. Mondom, tehát vesd el magadtól egyszer s mindenkorra ezt a lehetetlenséggel határos törekvésedet, mely úgyis hiábavaló.” Órákon át tartott ez a lelket-testet kimerítő támadás, mely elmémet sötét kínban tartotta. Ez gyakran megtörténik, de csak nagyon ritkán írom le.« (III/147-148)
»1964. VIII. 13. reggel az Úr Jézus megelőzött. /.../ „Szenvedéseid érdemei által gyóntatód lelkében nagy fényességet árasztottam. Ügyem hitelessége mostantól érvényre jutott előtte, melyet általad közöltem. A megvilágosítás Tőlem, isteni fényességemből áradt lelkébe. Tudod mit jelent ez? A 12 közül egyet megnyertünk! A te szenvedéseidre /azonban/ még tovább is szükség van. Most, rövid pihenés után újra fokozom szenvedéseidet. Elfogadod? Felelj erre Nekem szavaiddal és határozott önátadásoddal! Én egészen egyedüli uralkodója akarok lenni lelkednek. Ez, isteni szavaim biztosítékát is jelenti számodra.” Értelek imádott Jézusom. Újra határozott önátadást kérsz? Hogyan boruljak le isteni lábaidhoz? Hisz' annyira összeforrt minden tagom Veled, hogy már nem élek én, csak Tebenned! (Vö. Gal 2,20) Imádott Jézusom fogadj el így, ahogy vagyok teljes semmiségemmel és bűneim szünet nélküli bánatával! Más szavam nincs, csak még az, hogy nagyon-nagyon szeretlek! Úgy akarlak szeretni, ahogy még egyetlen megtérő bűnös sem szeretett! Ő közbe szólt: „Mondd csak, mondd ezt Erzsébetkém! Gyönyörűséges szavak ezek számomra. Ezekért a szavakért szenvedtem és haltam kínhalált. És minden ember ajkáról ezt szeretném hallani. Te jól érted ezt, taníts meg erre másokat is!”« (III/182)
Isten bármely korban megszólíthatja az embert! 1
Mivel többen is gyóntattak nem tudtam melyikhez menjek. 'Vezesd lépteim Édesanyám!' - és megkérdeztem a mellettem levő gyóntatóhoz menjek-e? A Szűzanyától vezettetve /azonban/ átmentem a másik oldalra és az ott gyóntató papnak elkezdtem mondani jövetelem célját. Először meggyóntam és csak utána tértem rá amiért hozzá kellett jönnöm. Szívem /ilyenkor a/ torkomba dobogott. Az előttem ismeretlen atya, mikor még csak a felénél tartottam azt kérdezte, /hogy/ miért kellett ezt neki elmondanom, és miért vagyok olyan nyugtalan? Közben megkorholt, hogy amit neki mondtam öt perc alatt is el lehetett volna mondani, miközben folyton sürgetett. Én sajnos nehezen kapok levegőt és ez még lassította beszélni valóm. Ö azt mondta szakítsuk meg /bár hozzátette/ közömbös hangon, ha éppen akarom később folytassam mondani valóm. Én közben a gyóntató helység közelébe maradtam és mivel a gyónók hamarosan elfogytak újra bementem hozzá, nem részletezem a gyötrő kínokat, a megaláztatást és a szégyent amit átéltem, nem is tudom miért. Semmiért! A lelkemben ezt a választ hallottam: 'a te kevélységedért melytől nem akarsz szabadulni!' Ilyen gyötrelmek között mégis bementem folytatni. Most már az atya türelmesebben hallgatta mindazt, amit elmondtam. Közben több mindent mondott, hogy egyszer egy fiatal ember arra kérte vegye fel a szerzetükbe, mert őt az Úr Jézus küldte. Ő erre azt válaszolta a fiatal embernek, hogy ha az Úr Jézus neki is megmondja, akkor felveszi, és a fiatal ember nem jött többet vissza. Azután a sarkalatos erényekről kezdett beszélni és hivatkozott az okosságra, melyek mind között a legfontosabb, és megkérdezte tudom-e én ezt. Majd Szent Pál szavait idézte, vizsgáljátok meg a szellemeket, /mert/ háromféle szellemi /hang/ van. Az egyik Istentől a másik a gonosztól a harmadik önmagunktól /való/. Hosszas beszélgetés után végre abban állapodtunk meg, hogy én a legközelebbi vasárnap elviszem hozzá az Úr és a Szent Szűz közléseit. Ő közömbös hangon /erre/ ennyit mondott: 'ha éppen akarja, hozza el. Elolvasom, de ez még nem jelent semmit!' Még utoljára arra kért, hogy imádkozzam a Szeretet lelkéhez. Én is megkértem, hogy imádkozzon értem és áldjon meg még egyszer. Mikor kijöttem a gyóntató atyától át gondoltam a hallottakat és kértem a Szentlélek Úristent, /hogy/ derítsen fényt azok lelkére is kik már tudnak valamit a Szeretetlángról, és hassa át bensőjüket a Szent Szűz Szeretetlángjának kegyelmi kiáradása.«
»1963. Január. 19-én. Most ismét nagy szenvedésekkel vagyok telítve az én Uram és én Istenem szeret engem, a zavaros hangok melyek miatt gyötrődöm lelkem sötét vakságát borítják rám. Angyalom hangja azt mondja, ő eszközölte ki nekem a kegyelmet: „Látod jó, hogy őszinte voltál és lelkivezetőd szavára hallgattál, ő bölcs, okos és szentéletű, s megszabadított kínjaidtól. Tudod, hogy gyóntatód tanácsát szent engedelmességgel követned kell! /.../ Légy hálás nekem és gyóntatódnak, nagy harcunk volt veled, mert igen erőszakos vagy. Gyóntatód is megmondta, hogy ő azt látja te erőszakolod a dolgokat. Ezek a zaklatások csak úgy özönlöttek bennem.” 
Az 1789-es Gyalázatos Francia Forradalom nem csak a "Felvilágosodás" iszonytató sötétségét borította az emberiségre, de elvetemült háborút üzent a Katolikus Egyháznak és a keresztény erkölcsnek. Apokaliptikus, gyilkos őrület tobzódott Franciaországban, a levágott és közszemlére tett fejek látványa végigkísérte a forradalmat, és ezt a sátáni őrjöngést nevezik ma "Dicsőségesnek és Nagynak"! (Ha ez a Kárpát-medencében történt volna, máig szajkóznák az "ázsiai" magyarok primitív brutalitását és minden év július 14-én bocsánatot kellene kérnünk a "művelt" nyugattól!) A terror csúcspontján szerte Franciaországban több ezer guillotine működött a nép által csak „nemzeti borotvának” csúfolt eszközből. Egy korabeli katolikus szerző a nyilvános ünnepségként megrendezett kivégzéseket „a forradalom Molochjának való áldozatokként” jellemezte. Az újpogányság és neoprimitivizmus térhódítását (akkor is!) lelkes tollnokok támogatták, így az uszító és hazug újságírás atyja, a svájci származású, önjelölt orvos-forradalmár újságíró Jean-Paul Marat 1790-ben röpiratot tett közzé, melyben így ostorozta az általa lagymatagnak tartott forradalmi vezetőket: „Kezdetként öt- vagy hatszáz levágott fej garantálta volna a szabadságotokat és boldogságotokat, de a hamis humanizmus lefogja a kezeteket. Ha most nem sújtotok le az ellenségre … akkor ők fogják kímélet nélkül elvágni a torkotokat, és feldarabolni az asszonyaitokat.” A forradalom második szakaszában, 1792-től kezdődően egyre inkább e gonosz uszítónak az "útmutatásai" szerint kezdtek alakulni az események – mely őt Marat-t –, Descartes, Voltaire, Rousseau és Diderot mellé "emelte". 
A "forradalmi lendület" azonban nem állt meg itt. Az Egyházat a forradalom ellenségének tartották. Miközben a törvényhozás állami kézbe vette az anyakönyvezést – és mily érdekes, elsőként – törvényesítette a válást! A párizsi utcákon kitört a "szabadszerelem", miközben a felbőszült tömeg a papságra és a templomokra támadt. A szeptemberi vérengzés az első 48 órájában három katolikus püspököt és több mint 200 papot lincseltek meg. De még brutálisabb atrocitások történtek Nantes-ban, ahol elfogott szerzeteseket, papokat és apácákat meztelenre vetkőztetve és párosával egymáshoz kötözték és a forradalmi ítélőszék „víz alatti házasságra ítélte” őket. Több mint 6000 embert fojtottak így vízbe a "nantesi keresztelőkben”. Az "ötletszerzőt" is utolérte a végzete és két évvel később maga is a nagy terror guillotine-ja alatt végezte.
Megjegyezzük, hogy a gyóntatók jelentős része közömbösen fogadta az Erzsébet asszony lelki vergődését, bár volt egy, aki nyomban lelki vigaszt nyújtott Erzsébetnek és kijelentette, hogy épp ezáltal hitelesedett benne a Szeretetláng égi eredete! A lelki naplóban megrázó sorokat olvashatunk ezekről a kísértésekről, melyet a 'mellé rendelt' nővérnek írt: »Sajnálom, hogy soraimmal zavarom, de Isten Szent Nevében kérem imádkozzon értem! Pokoli kínokat szenvedek és nem tudok szabadulni bűnösségem nyomorúságából. Órákon át zokogásba vergődöm. Nem tudom mi kényszerít, hogy hagyjak fel hazudozásaimmal, ne áltassak még másokat is. Hisz' láthatom, nem hiszik el nekem egyetlen szavam sem. Félnek, irtóznak tőlem, mert látják gonoszságaim és csak hagynak magamra, mert amíg én nem akarok szabadulni, addig ők sem tehetnek semmit. A feloldozás, melyet Marcell atyától kaptam az sem érvényes! Nincs meg bennem a megjavulásra való igaz akarat, enélkül pedig a feloldozás sem érvényesül lelkemben, mert én bűnt bűnre halmozok. Nagyon kérem önt bocsásson meg, hogy jóhiszeműségét kihasználtam és visszaéltem jóságával! Ne higgyen elmondott szavaimban, mert hazugság mindaz! Megcsaltam önt és önmagam is! /.../ Lelkem békéjét addig nem tudom megszerezni, míg rettenetes hazugságaim vissza nem vonom, de erre képtelen vagyok. A kevélység útját járom. Minden szó vádol, melyet eddig kimondtam, vagy leírtam. /.../ Marcell atya is megbánta, hogy szóba állt velem. Nem akar velem Ő is elkárhozni. Ön se akarjon! Sajnálom a jóságát, melyet el fogok veszíteni, de vissza kell vonnom az ügyet. Kérem legyen segítségemre, hogy megszabaduljak pokoli kínjaimtól, mert úgy érzem állandó szentségtörő áldozást végzek. Ima sem jön ajkamra már napok óta. Kevélységem nem engedi gondolataimhoz a jóra való enyhülést. Összetörten magamba roskadva vergődöm, minden csak vádol, nem tudok semmire se ránézni ami szent! A Szentlélek Mátkája kép is vádol, hogy én Őt ilyen hazugsággal szennyeztem be. Ha a Szent Imre képre nézek az is csak vádol, hogy Őt is hazugsággal szennyeztem be. A szenvedő Krisztus Arcára sem tudok ránézni. A hang lelkemben oly erős; 'ne nézz rám még bűneidből ki nem vetkőzöl! A gőg miatt, melyet nem akarsz elhagyni, én is elhagytalak. Nem kellesz! Távozz tőlem! Irgalom csak a megtérő bűnös részére van. Hiába bánod régi bűneidet amikor a mostani hazugságod nem akarod visszavonni. Míg ezt meg nem teszed, hazug vagy, álnok és kevély! Önmagad taszítod a kárhozatba! Énrám ne számíts! Én csak a megtérő bűnöst emelem magamhoz, te pedig konok vagy, nincs benned semmi alázat, a kevélység tart vissza, hogy jóvátedd égbekiáltó bűnödet...' Összetörten borzalmas lelki kínokba vergődöm. Körülöttem a elkárhozott lelkek sokasága esedezve kiált felém, rimánkodnak, hogy ők is azért kárhoztak el mert nem tudtak szabadulni konok kevélységükből. És én is a kárhozat szélén állok! Meg kell mentenem magam, mert csak én tehetem meg ezt a saját akaratomból. De nincs akaratom! - zokogtam magamban. Nagy félelem töltött el. Az imádságot mintha kitörölték volna elmémből. Órákon át nem tudtam kimondani Jézus nevét, nem tudtam Hozzá küldeni szavaim: „Imádott Jézusom!” Néma nyelvvel csak próbálgattam, ha nem is egyben, de minden betűjét külön próbáltam, ám a betűk kiejtése is vádolt. 'Ne merd a nevet ajkadra venni, csak bűnbánó lélek teheti meg! Te konok szennyes-szájú mit akarsz?' /.../ Ha az Úr szavaira gondolok, csak vádol. Mikor arra gondoltam, hogy a közléseket az ország főpapjához kell vinni, égető kín támadt lelkemben. /.../ Nem tudom mi lett akaratommal! Hisz' én átadtam magamat Istennek és arra kértem ne cselekedjek semmit az Ő akarata ellenére. Tegyen bénává, némává, szüntessen meg bennem mindent amivel nem Őt szolgálom! És most mégse tudok kevélységemből megszabadulni? Még a nevét sem engedi ajkaimra venni? Az Úr Jézus szavaira gondoltam, amikor egyszer azt mondta „csak Anyám által!” Égi Anyám, Te is elfordultál tőlem hazug életem miatt? Most nem indítod bűnbánatra lelkem úgy mint máskor? /.../ A bűn, jaj a bűneim távol tartanak Tőled! Égbe kiáltó fájdalom ez, amit akkor érzek /legjobban/ mikor az Úr Szent Testét veszem magamhoz. Lelkemet hasítja a vád: 'szentségtörő távozz Tőlem!' Én mégis megyek bízó reménnyel. Bűneim terhével nem tudom rászánni magam, hogy amit átadtam a püspök atyának azt most vissza vonjam. Eléje álljak, hogy hazug vagyok a többi úgy sem hisz. (B.J.) is megmondta, hogy alázatosságba burkolva akarom elhitetni vele kevély hazugságom. El kell mennem hozzá /is és/ meg kell mondanom igaza van! Észbontó gonoszság /az, hogy/ belehazudtam lelkembe a kegyelmeket! Nem tudom miként lehet ez? Ennyire mélyre hogyan süllyedtem a bűnbe? Lelkem hangosan kiált irgalomért az Ég Anyjához, de Ő elfordul; 'Őszintének kell lenned!' Csak ez szabadít meg semmi más! /.../ Ki fog feloldozni égbekiáltó bűnömtől? Senki nem áll szóba velem! Ajkam néma, nem tudom imára nyitni, bensőmben megszűnt az Istenre gondolás. A böjtöket és virrasztásokat felajánlom s irgalomért kiáltok Istenhez, hogy ne hagyjon el. Eszembe jutott Marcell atya szava: 'szenvedjek szelíden!' De bűneim kétségbe ejtenek. Ha a Szent Szűz Szeretetlángjára gondolok a pokol kínjai árasztanak el! Hisz ép ezért kell szenvednem! Az irgalmasság Anyja nem áll mellettem mert én most nem tudok Őhozzá őszinte lenni. Kérem Őt csak még egyszer fogadjon vissza. /.../ Arra kértem, Égi Anyám engedd, hogy megtérjek, várok szelíd szenvedéssel, de ezt nem bírom soká! Szenvedéseim kiforgatnak emberi mivoltomból és kezdek kétségbe esni. Minek a sok pap, ha félnek a bűnöstől? Engem az ördög szállt meg? Azért nem tudok a hazugságról lemondani? Drága jó Nővérkém segítsen megszabadítani, vagy hová, kihez forduljak? /.../ A hang lelkemben tovább vádol „miért okvetetlenkedsz? Másokat akarsz megmenteni, mikor te sem tudsz a bűntől megszabadulni? Ne légy okvetetlenkedő, a magad lelkére kellett volna előbb gondolni!” - kiáltozott felém a hang.« (II/55) .jpg)
Érdekesmód, Erzsébet asszony két héttel korábbi dátum alatt, folytatta gyötrelmeinek megrázó leírását: »Reggel a tabernákulum előtt térdeltem és lelkem gyötrő kínjaiban sírva-zokogva kiáltoztam az Úrhoz! Imádott Jézusom hol vagy? Miért kell Nélküled élnem? Lelkembe ismét a vádló szavak: 'mert kevély hazug vagy!' Én tovább könyörögtem, Jézusom csak még egyszer légy irgalmas! /.../ 'Te szemétből kiszedett semmi, rongyhalmaz! Hálátlan mocskos-szájú hazug! Térj már észre! - ekkor a hang üvölteni kezdett, borzalmas dühre ragadtatva /magát/. Ekkor egy pillanatra megismertem, /hogy valójában/ a gonosz tombolt, hogy rákényszerítsen a beismerésre. Szelíd érzés fogott el egy pillanatra. Vajon Isten akarata ez?
De a másik pillanatban ismét még nagyobb súllyal nehezedett rám hazugságom nyomasztó kínja. /Hogy/ nincs ki út, a kárhozatból szédülök a gondolattól! Inkább kárhozzam el, semhogy belássam és vissza vonjam hazudozásaim melyről azelőtt úgy véltem, hogy égi szavak? Emiatt kárhozom el? Nem nem nem! Le tudok mondani, ha azok sem hiszik, akiknek átadtam a Szent Szűz szavait, ez a Szűzanya dolga! /.../ Nem tudom folytatni... /.../ amit átéltem és át élek az a végsőkig kimerített. /.../ Nem tudom mely hatalom az, mely további erőt ad, de bárhonnan származzék is, ez földöntúli!« (vö II/57-58-59) – 
Alacoque Szent Margit vizitációs nővér 1673. 12. 27-i látomásában Jézus Krisztustól a következő üzenetet kapta: ,,Isteni Szívem oly szenvedélyes szeretettel van eltelve az emberek iránt, hogy Szeretetének Lángját nem képes magában tartani. A te közvetítéseddel áradjon az emberekre...'' Csaknem háromszáz évvel később, a Szent Szűz hasonló élményben részesít egy magyar édesanyát: ,,Én Fénycsóvát adok kezedbe, ez Szívem Szeretetlángja... Leányom, vedd e Lángot, melyet neked nyújtok először... Gyújtsd meg vele a tiédet, és add tovább!... E kegyelemmel teljes Lánggal, melyet Szívemből adtam nektek, szívről-szívre járva gyújtsátok meg mindenkiét az egész országban. Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, s amelynek fénye a sátánt megvakítja.'' (I/39.) A nővér felszólítást kapott továbbá Jézustól, hogy terjessze Szent Szíve tiszteletét, és elsőpénteken járuljon szentáldozáshoz. Akik kilenc egymást követő elsőpénteket gyónással, áldozással megtartanak, Jézus ígérete szerint sokféle kegyelmet kapnak Istentől. Ezeknek az ígéreteknek nyomán az elsőpénteki nagykilenced megtartása széles körben elterjedt az Egyházban és a Jézus Szíve tisztelet legelterjedtebb formája lett. A Szent Szív kultuszának terjedésében nagy szerepe volt Alacoque Szent Margit gyóntatójának, a jezsuita 
(A forrásoldal lábjegyzete:) Szent Margit Mária 1689-ben, (...) többször is megkísérelte, hogy eljuttassa a napkirályhoz, XIV. Lajoshoz, Jézus Szent Szívének üzenetét, amely a következő négy kérést tartalmazta: a királyi zászlókat díszíttesse fel Jézus Szentséges Szívének képével; építtessen egy templomot tiszteletére, hogy ott az udvar hódolatát fogadhassa; a király ajánlja fel saját magát a Szentséges Szívnek és használja fel tekintélyét arra, hogy a Szentszéknél kieszközölje a misét Jézus Szíve tiszteletére. Sikertelen volt minden igyekezete, és úgy látszik, hogy az üzenet el sem jutott a királyhoz.
Ne feledjük, hogy csak 1961-ben (a közlések kezdeti évében) 35 papot és 30 világi apostolt tartóztattak le és ítéltek hosszú börtönbüntetésre! De sokan hunytak el balesetnek, öngyilkosságnak álcázott veretésbe, kínzásba! A börtönökben meggyötörtek halálokát cinikusan „heveny szívelégtelenségnek”, a tüdejükbe csapvizet vezetetteknek „tüdővizenyőt” diagnosztizáltak (már akiről elismerték, hogy egyáltalán náluk volt!). Az ötvenhatos szabadságharcosokat még sorra végezték ki és az általános félelem mételyező füstje beszűrődött a gyóntatószékek szentségi félhomályába is! Nem beszélve, a titkosszolgálat részéről esetlegesen beszerelt „poloskákról”! Nyilvánvaló, hogy az időtájt egy reveláció, mely azt állította magáról, hogy a szíveken át az egész emberiséget kívánja megérinteni, ráadásul Magyar Ügyként (még „asszonybeszédként” is) gyanakvást keltő lehetett, különösen azok körében, akik addigra már jártak az alattomban működő államapparátus „árnyékvilágában”. Senki sem tudhatta ugyanis, hogy ki az aki csak „kikóstolja” hozzáállásukat, véleményüket. Érdekes módon, pont az akkor regnáló "internacionalisták" rettegtek leginkább egy máriás-lelkiség internacionalizmusától!
Az viszont tény, hogy az efféle rettegés és beijedés nem volt jellemző a Mária Szíve Szeretetlángja továbbadására kiválasztott hatgyermekes családanyára! Erzsébet bátorságára jellemző, hogy annak idején környezetében egyedüliként nem írta alá a Mindszentyt elítélő gyűjtőívet, nem fizetett békekölcsönt (nem is volt miből) és hősiesen kitartott gyermekeinek iskolai hittan-beíratása mellett is! Erzsébet asszony csupán egyetlenegytől félt és egy dologtól rettegett: attól, hogy maga megtévesztett és másokat megtévesztő legyen (vö III/138;190)! Kifejezetten aggasztotta emberi tehetetlensége, hogy egyedül nem képes az égi megbízatását kétségek nélkül teljesíteni! Alig-alig akadt olyan gyóntatóra, aki útbaigazítást adott volna teendőit illetően. Egyszóval, nem támaszkodhatott képzett lelkivezetőre (nem is beszélve arról, hogyha akadt is valaki az ő lehetőségei is roppant szűkösek voltak!). Így kell értelmezni azt, amikor azt olvassuk, hogy Erzsébet asszony sorra felkereste azokat a papi személyeket akikhez az Úr (!) sürgetve irányította. Olyan papi személyeket kellett megkeresnie, akiket addig nem ismert és ők sem hallottak még róla! Erzsébet asszony valamennyi személy esetében azt remélte, hogy ő lesz a lelkivezetője, érthető tehát, ha nyugtalanság töltötte el, amikor értetlenséget, halogató óvatoskodást vagy egyenesen gyávaságot tapasztalt. Így alakult ki azon gyóntatók sokasága, akik hozzáállásuk szerint a nyomban elutasítótól, a néhány hétre vállalóig, a tovább küldőtől, egészen az évekig kitartóig terjedt. Erzsébet képtelen helyzetben volt, hiszen valamit sürgetően kellett teljesítenie, miközben maga az Úr figyelmeztette: „Vigyázz! mert gyóntatód parancsát nem mellőzheted el még Isteni kérésem miatt sem!” (IV/ 6) A „lelkivezetők" pedig többnyire csak halogattak és a "drága idő" hasztalan telt!
Koporsós temetése 1985 április 16-án volt, kérésének megfelelően az Érd-Ófalui temetőben. 5-6 pap volt jelen. A búcsúbeszédet Böcskei József Bertold OCD mondta, mintegy képviselve a kármelitákat, akikre a Szent Szűz ügybeni reményét helyezte. (lásd I/40). Folytatva Ángyi néni visszaemlékezéseivel:
Németország, Boldog EMMERICH KATALIN (1774-1824)
1798-ban megkapta a töviskorona adományát, mely kezdetben nem volt látható, de a későbbiekben sebek nélkül is véreztek!
1812-ben fokozatosan megkapta sz Úr látható (vérző) stigmáit!
költőnek, 
Március 13, szerda. Este 7 órára mentem a válaszért. Csak a fia volt otthon, felesége még nem ért haza a kórházi látogatásból. Elmondta, hogy érdemben nem tudott a testvérekkel beszélni, de a nevükben hozzájárul, hogy édesanyjukat egy ideig mi ápoljuk. Erzsébettel a kórházban nem tudtuk a döntést megbeszélni, mert hirtelen tüdőgyulladás lépett fel nála. Teljesen eszméletlen állapotban volt napokig és emiatt nem adhatták ki. Március 18-án, szerdán látogatáskor már jobban volt, de rendkívül gyönge. Arról beszélt, hogy ő már nem is ezen a földön járt és az életben semmi mást nem érdemes tenni, csakis a jót... Állapota, hála Istennek annyira javult, hogy felcsillant a reménye annak, hogy hazavihetjük hozzánk az előkészített betegszobába. Alig tudtam elhinni puszta lehetőségét is, hogy a Szűzanya Szeretetlángjának kiválasztottját otthonunkban ápolhatjuk. Sajnos azonban értesültem, hogy fia mégis magához kívánja venni. Úgy éreztem, hogy Isten nem tart engem méltónak.
Erzsébet asszony saját halálával kapcsolatos próféciája – melyet e sorok írójának többször említett – beteljesült, miszerint teljesen egyedül fog meghalni! Az egyedüllétet elsősorban gyermekei, unokái és közvetlen munkatársa (titkára) hiányára kell érteni. Végül is abban a bensőséges, istenes nyugalomban szenderült el, melyre végül is egész életében annyira vágyott. Az Üdvözítő és Szent Anyja bizonyára kézen fogták, s ettől volt oly 'földöntúli' az arca. – Begyik Tibor – (Minden idézet vagy közlés, csak a szerkesztő és a forrás megemlítésével!)
A feltámadt Krisztus az „élet kenyerévé” (Jn 6,35) változik értünk az Eucharisztiában. Jézus ezt mondja: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért” (Jn 6,51); „Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya, (...) úgy aki engem eszik, az is általam él. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá. (...) Aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.” (Jn 6,55-58)
mintha faragva lennének.
Mint már említettem, amikor Erzsébet 1984-ben betegeskedni kezdett, fokozatosan „leépített” mindenkit maga körül. Úgy nézett ki a dolog, mint akinek valami sértődöttség folytán „végleg elege lett mindenkiből”. Ez az általános "visszavonulás" – mint később kiderült –, nem annyira neki, mint az akkori lelkivezetőjének tudható be, aki igyekezett mindenkit kizárni Erzsébet addigi környezetéből, akivel a dolgait megbeszélhette volna. Sajnálatosan – többé-kevésbé – erre a sorsra jutott e sorok írója is, aki rákérdezve ennek okára, Erzsébet asszony azt felelte: „Én Fiacskám nem azt mondtam, hogy a Szűzanya visszavonta megbízatását, hanem azt, hogy mellettem most nincs semmi feladatod, tehát fölösleges hozzám járnod!” (Ez természetesen igen rosszul esett!) A Szeretetláng kiválasztottja tehát egészen új arcokkal lett körbevéve, akik szeretettel gondozták, de nemigen beszélgethettek vele, és égi megbízatásában már nem lehettek segítő munkatársai!
Az Eucharisztiával kapcsolatban Jézus a következő üzenetet bízta Szienai Szent Katalinra: „Így tehát az édességes szentségben a Kenyér fehérsége alatt az egész isteni lényeget fogadjátok. És miként a Napot nem lehet megosztani, ugyanúgy az egész Isten és egész Ember nem osztható meg az ostya fehérségében. Jóllehet az ostyát megtörik, ám ha ezer morzsát törnének is belőle, mindegyikben jelen van Krisztus, egész istenségében és emberségében. Amiként darabokra tört tükör cserepeiben, de a kép, a benne látható kép nem oszlik szét. Úgy, amikor Ostyát megosztják, sem az Isten, sem az ember nem oszlik részekre, hanem minden részben teljesen jelen van. Így van ez a tűzzel is a következő példa szerint. Ha neked volna világosságod, és az egész világról hozzád jönnének, hogy fényt gyújtsanak a tiédről, világosságodat – bár egészen átvették – nem csökkenne ettől. Igaz, hogy az egyik kevésbé, a másik jobban részesül a világosságból, ám mindegyik annyira világít, amennyi éghető anyagot hozott magával. Ugyanez történik azzal is, aki e Szentséget fogadja. Hozza az ember a maga gyertyáját ‒ a szent vágyat ‒, amellyel veszi és fogadja a Szentséget, de ez önmagában nem ég, hanem a szentség bensőséges fogadásában gyullad meg. Megkaptátok tőlem azt az anyagot, mellyel fogadhatjátok és táplálhatjátok magatokban ezt a világosságot, és ez az anyag a SZERETET, hiszen szeretetre teremtettelek benneteket, és így nem tudtok szeretet nélkül élni. Tehát, hol gyullad fel a lélek? Az isteni szeretetem Tüzénél, azáltal, hogy szeret és fél engem, s követi Igazságom tanítását. Az igaz, hogy sokaknál többé vagy kevésbé gyullad meg aszerint, ahogyan hordozza és táplálja ezt a Tüzet. Ugyanis jóllehet valamennyien ugyanazt az anyagot birtokoljátok, hiszen valamennyien az én képemre és hasonlatosságomra vagytok teremtve, s mint keresztények birtokoljátok a Szent Keresztség világosságát, mégis mindegyiktek úgy növekedhet a kegyelem segítségével a szeretetben és az erényben, ahogy neki tetszik. Ez nem azt jelenti, hogy megváltoztathatjátok a természetfeletti életet, melyet én adtam nektek, hanem, hogy növekedhettek és gyarapodhattok az erény szeretetében, ha szabad akarattal éltek az erény és a szeretet érzésében, míg erre időtök van: mert ha az idő lejárt, már nem tehetitek!” (Vö. Dialógus 110)
Erzsébet asszony, egészen különös figyelmességgel gondozta. Egy alkalommal sajtot készített elő a bácsi reggelijéhez, és a szeletelésnél egy piciny foltot látott meg rajta. Valami azt súgta neki, hogy „nem számít, úgy sem látja!” Lelke mélyén azonban az Úr hangját hallotta: – Nekem is így adnád oda? – Mint mesélte, igen elszégyellte magát!
Lelkivezetője Mersey Antal (a képen) előzetes bejelentkezésére, látogatást tett a fehérvári püspöknél. Nem ez volt első találkozásuk, most azonban Erzsébet asszony igen neheztelőn tekintett az apostolutódra, amiért az nemhogy nem lépett semmi pozitívet a Szűzanya ügyében, sőt még elődje jóváhagyását is visszavonta. Még lelkivezetőjét is tehetetlenkedéssel vádolta és (e sorok írójával) a titkárával sem volt elégedett. Ettől kezdve Erzsébet asszony kissé rezignáltabbá vált, mint aki nem találja a helyét. A gyomrát fájlalta és nem kis iróniával meg is említette, hogy „amíg évekig böjtöltem, a gyomromra soha semmi panasz nem volt!”
1984-ben súlyosbodott az állapota, novemberben kórházba szállították. A Szent János és a Tétényi úti Kórházban is kezelték.
1985. április 16-án volt koporsós temetése 6 pap és nagyszámú gyászoló jelenlétében. A búcsúbeszédet P. Böcskei József Bertold OCD kármelita atya mondta, aki jól ismerte Erzsébetet, az általa képviselt ügyet pedig hitelesnek tartotta. 
Antalóczi Lajos pápai prelátus végezte. 
Az éjféli misén megláttam az Ostyában a kisded Jézust, s lelkem elmélyedt Benne. Bár kis Gyermek, de fensége átjárta lelkemet. Mélyen megérintett ez a titok, Istennek ez a nagy leereszkedése, megfoghatatlan önkifosztása. (Napló 182)
meg: ,,A Szentostyában van a te erőd, ő fog megvédeni.'' ‒ Itt eltűnt a látomás, de lelkemet csodálatos erő és megvilágosodás töltötte be: Isten iránti szeretetünk az ő akaratának megvalósításán alapszik. (Uo. 616)
1976 őszén, Erzsébet asszony benső indíttatásra, felvette a kapcsolatot egy általa addig nem ismert fiatal családapával – 
„Vörös Brigádok” ügyvédje volt, az Aldo Moro elleni merénylet perében. A vonaton egyedül utazó Erzsébet asszonyt, úgy a vámhatóságok, mint a titkosszolgálatok sorra átkutatták, az utolsó kis papírdarabig! Mikor végre megérkezett Rómába, fény derült zaklatásai okára. Amikor kicsomagolt, keze ügyébe akadt az a – még otthon összegyűrt és eldobott – papírdarab, melyet a lelkivezetője írt össze számára, a Rómában tartózkodó bíborosok nevével. Épp negyvenen voltak! Valamennyien kézhez kapták a Szeretetláng üzenetét, elsőként az épp Rómában tartózkodó Dr Lékai László magyar prímás. (IV/32)
A Szent Szűznek így panaszkodott: „Te tudod, milyen parányi porszem vagyok, és nem tudok semmit tenni Nélkületek. Ő (a Szűzanya) pedig így válaszolt: És mégis a te kicsiségeden, tehetetlenségeden és alázatosságodon keresztül fog megindulni, szelíden, minden erőszak nélkül. Azért csak vigyázz és maradj rejtett alázatosságban! A Szűzanya megígérte: Állandó külső és belső megaláztatásokban lesz részed, mert csak így tudlak megtartani Szeretetlángom továbbadásához." (I/112) 
Amikor a szent Ars-i plébános misézett, szemei tűzben égtek, s az arca lángba borult. Egyik ministránsa megfigyelte, hogy egész magatartása az elragadtatás összes ismertető jelét magán viselte. Az emberek ösztönszerűleg figyelték a lábait, hogy érintik-e még a földet.
mise közben ‒ mondta egy alkalommal bizalmasának, Lassagne Katalinnak. Amikor az áldozás ideje elérkezett, így szóltam az Üdvözítőhöz: „Istenem, tápláld testemet és lelkemet! És az éhségem teljesen eltűnt!”
.jpg)
A dolgok azonban korántsem mentek zökkenőmentesen! Miközben az Égiekkel szent párbeszédet folytatott, az értetlen és közömbös földiekkel kénytelen bajlódni. Az Úr Jézus böjtöt kért tőle, miközben egyre kilátástalanabbnak látta szerettei helyzetét. (Lásd IV/31) Az évek teltek, de egyben bonyolódtak is! Az egészségileg stabilizálódott özvegy fia újra munkába járt, de még mindig a hidegkúti házban húzta meg magát három gyermekével. Mindenképp előnyükre vált volna egy életmód- és környezetváltás. Egy önálló lakásra lett volna szükség, de erre pénz nem volt. A három kicsi ráadásul sorra csak betegeskedett, és bizony nagyanyjuknak szüntelenül ostromolnia kellett az eget. A gyermekek anyjához is könyörgött, hogy segítse meg három kis árváját. A tiszteletreméltó édesanya azonban megjelent Erzsébet asszonynak álmában, és kezeit szomorúan széttárva csak ennyit mondott: „Nem hoztam magammal!”
„Tekintsetek már Rám, és vegyétek igénybe közbenjárásomat, közbenjáró segítségemet! Én akarok és tudok is segíteni...” (I/71). 
A XIII. században Páduai Szent Antal, hogy a nép benső lelkiségét elmélyítse, rendszeres szentségimádást szervezett a templom előtti térre. Egy Bononillo nevű gazdálkodó, aki ismerten eretnek nézeteket vallott, gúnyolta Szent Antalt a „maradiságáért”. Ő azonban így válaszolt: „Olyan makacs vagy, mint az öszvéred. De ha elhoznád magaddal a szentségimádásra és öszvéred imádattal letérdelne az Oltáriszentségben jelen levő Teremtője előtt, akkor szakítanál-e tévhiteddel?”
Sajnos, az utókor már nem láthatja Erzsébet asszony „saját kezűleg” (egy-két önkéntes mesterember segítségével) épített kis lakását. A szerény hajlék már befejezéshez közeledett, mikor két szomszéd is feljelentéssel fenyegetőzött. Az persze nyilvánvaló volt, hogy építési engedély nélkül épült. A jobb felőli (víkendházas) szomszéd (M), aki Palesztinából települt haza, igen határozott fenyegetést tett. Erzsébet azidőben eszperantót tanult magánúton, s a szószedetben egy bölcs mondásra talált: „Egy kis jóindulat, a legrosszabb szándékot is képes megenyhíteni.” Ekkor könyvével együtt átment a szomszédhoz és megmutatta neki. A férfi zavarba jött és másnap azon ajánlattal szólította meg szomszédasszonyát, hogy „felejtsük el az egészet, hiszen a házikó szebb, mint a régi tyúkól volt!” A másik telek felől is lényegében hasonló „eljárással” oldódott meg a feszültség. 
.jpg)
1965-től, Erzsébetnek emberfeletti „hívásokkal és kihívásokkal” kellett szembesülnie! Egyfelől az Égiek állandó sürgetéseivel, az emberiséget mentő Szeretetláng ügyének továbbvitelére, másfelől pedig a „nagyanyai” kötelességtudat sürgető elvárásával, hogy semmiképp ne hagyja állami gondozásba kerülni fia három kicsi árváját (IV/31)! A jóságos nagymama, egyfelől saját sorsától kívánta megkímélni kicsi unokáit, másfelől pedig, az ateista állami neveltetés végzetes lelki következményeitől kívánta megóvni beteg fiának elárvult gyermekeit.
Franciaország, Bordeaux 1822
A bordeaux-i eucharisztikus csoda szorosan kötődik a 
hogy hallották amint Jézust azt mondja: „Én az vagyok, aki van.” 
A Szentírás szerint Dávid király családjából származó Máriának az angyal véget nem érő királyi széket ígér az Angyali üdvözletben..JPG)
kereszténység központjának, mert pápai székhely volt, és a palota hét egymást követő pápának adott otthont. Egy néhány napos özönvízszerű esőzés következtében a Sorgue és a Rhône folyók szintje veszélyesen 
megemelkedett, és végül 1433. november 30-án a víz elárasztotta Avignon utcáit. A szerzetestestvérek biztosra vették, hogy a Sorgue folyó partján álló kicsiny templomukat az áradó víz elpusztította. Mivel aggódtak az állandó szentségimádásra kihelyezett Oltáriszentség sorsa miatt, a rend vezetője egy másik testvérrel együtt csónakkal a templomhoz evezett. Elég küzdelmes volt megközelíteniük a templomot, ám érkezésükkor valódi csoda tanúi lehettek. 
templomhoz hála- és dicsőítő énekeket énekelve az Úristennek. A csodának több száz tanúja volt, és ezek tanúságtételét, vésett márványtáblán megörökítették. 
Az Úr Erzsébetet kemény megpróbáltatásaival, nehéz döntés elé állításaival, valami egészen nagy dologra készítette elő: „...Azért illesztettelek családod körébe, hogy lássák, hogyan kell és hogyan lehet egyszerre a családnak és Istennek élni, szolgálni.” (III/194) 
Nápolyban született Anna Mária Róza néven. Már hétévesen kérte lelkipásztorát, hogy szentáldozáshoz járulhasson, aki meggyőződött a leány átlagot felülmúló hitbeli tudásáról, meg is engedte. Napi áldozó lett. 16 évesen apja férjhez akarta adni, de Anna Krisztust választotta Jegyeséül, s ellenállt. Az apa dühöngve megverte, majd bezárta egy szobába s kenyéren és vízen tartotta. Apja végül engedett, hogy lánya a ferences III. rend ruháját öltse magára, s ekkor vette fel az Öt Sebről nevezett Mária Franciska nevet. A név előre jelezte szenvedéseit. Elragadtatásban gyakran végigszenvedte Jézus kínjait, haláltusáját. Elnyerte a Szent Sebek adományát (stigmákat), prófétai és csodatevő képességet. Életének utolsó éveiben ágyhoz kötötte a betegsége, ezért nem tudott részt venni a szentmiséken. Gyóntatója észrevette, hogy a konszekrált nagy Ostya egy kis darabja egy kevés borral együtt állandóan eltűnt a szentmise alatt. Mária Franciska őrangyala vitte el, hogy szentáldozásban részesíthesse a szentet. IX. Piusz pápa iktatta a szentek sorába 1869-ben.
Régen a gyermekek nyolc éves korukban még nem járulhattak szentáldozáshoz, de Szent Gerard Majella ezzel nem tudott megbékélni, és olyan keservesen sírt, hogy megsajnálta őt az Úristen. Egyik éjjel Szent Mihály arkangyal a gyermek nyelvére helyezett egy Szentostyát, majd eltűnt. A következő reggelen Gerard boldogan és diadalittasan újságolta: „A tisztelendő atya nem engedte, hogy szentáldozásban részesüljek, de múlt éjjel Szent Mihály arkangyal maga hozta el nekem az Oltáriszentséget.” Olyan magaslatokat ért el az életszentségben, hogy olykor levitált!
szentáldozásban részesítette.
Szent-István napján (Reviczky Gyula)
Boldog az a nemzet, melyet az Úr örökségül választott magának. (Zsolt 32,12)
évszázadokig törvénynap volt, majd az államalapítás ünnepe.
Szent István személyéhez szorosan kötődik a Magyar Szentkorona eszmeisége, melyet a szent-istváni Ország és Koronafelajánlás által államjogilag érvénybe lépett a Szentkoronának, Nép- és Országbirtoklási kiváltsága is magasztosít!
Érdekesség (és nagy titok), hogy
.jpg)
Erzsébet asszony lapjára hamarosan rávezették: a Mindszentyt elítélő irat aláírásának megtagadását, hogy gyermekeit beíratta a hittanra, a "békekölcsönre nem volt pénze és hogy hiába osztották be vasárnapi munkára, a szentmisét a család soha nem mulasztotta el!
1950. novemberének végén emberileg teljes volt a kilátástalanságuk. Erzsébet asszony a Fogaskerekű vasút végállomásánál, két utas beszélgetésére figyelt fel, akik 
Montepulcianói Szent Ágnes domonkos nővér gyakran kiment a viterbói kolostor kertjébe, hogy egyedül imádkozzon egy olajfa tövében. Egy vasárnap reggel már hajnalhasadtától imádkozott elmélyülten, és csak órákkal később eszmélt fel, hogy ünnepnap van, és részt kell – azaz kellett volna – vennie a kolostor ünnepi szentmiséjén. Az Úr angyala azonban eljött hozzá, és hozott neki egy Szentostyát, hogy szentáldozásban részesüljön. Ez az eset többször is megismétlődött.
Montefalcói Szent Klára életrajzírója a szentté-avatási iratok között a következő történetet idézi fel: „Egy napon Klára a liturgián használt kórusruhája nélkül járult szentáldozáshoz. Giovanna nővér erre gorombán ráripakodott, mondván: »Menj el innen, nem akarom, hogy szentáldozásban részesülj.« E szavak hallatán Klára ráébredt, hogy nincs rajta a kórusruhája, és annyira elkeseredett, hogy szobájába visszatérvén keserves sírásra fakadt. Amint könnyei közt imádkozott, megjelent előtte Krisztus, átölelte őt, szentáldozásban részesítette és megvigasztalta.”
Folignói Szent Angéla a következőkről számolt be: „Egy alkalommal láttam Krisztust gyermek képében, aki ugyanakkor hatalmasnak és felségesnek látszott. Úgy láttam, mintha a trónján ülve valamit tartana a kezében, ami a hatalom jelképének tűnt. [...] Azután, amikor a többiek letérdeltek én nem tettem. Már nem tudom, hogy odafutottam-e az oltárhoz, vagy mozdulni sem tudtam az elragadtatástól és csodálattól, de nagyon sajnáltam, hogy a pap olyan hamar visszatette az Ostyákat az oltárra.”
Montieri Boldog Jakab hosszú időn keresztül élt úgy, hogy csak az Eucharisztia táplálta őt. Az is előfordult, hogy Jézus maga részesítette őt szentáldozásban. A 16. század elején egy festő meg is örökítette a jelenetet, ahogy Jézus szentáldozásban részesíti Boldog Jakabot.
A felvilágosodás nevében az európai filozófia elfordult Istentől: úgy építette fel gondolatmenetét, mintha Isten nem létezne, ezáltal a jó és rossz közötti különbségtétel alapvető viszonyítási pontjától szakadt el. Ha az ember nem számol Istennel, nem marad saját magán kívül álló erkölcsi mérőpontja, így maga dönti el, mi a jó és a rossz! Ennek veszélyeit, épp a totalitárius ideológiák mutatták meg! Ha az ember Isten nélkül dönthet, akkor úgy is határozhat, hogy az emberek egy bizonyos csoportját meg lehet semmisíteni, miként azt a kommunizmus és a nácizmus meg is tette! (…) Ma is folytatódik a megfogant, de még meg nem született emberi lények kiirtása, ráadásul erről választott parlamentek döntenek – melyek paradox módon –, éppen az emberi haladás nevében teszik ezt! (II. János Pál) (391) 'Felvilágosodott' nézeted: elsötétíti az életed! (535) Forrás: Begyik Tibor OCDS, Útravaló Húzó, Magánkiadás
A Szeretetláng kiváltságoltja, Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony nagyon beteg volt, és nem tudott elmenni naponta a Szentmisére. Annyira vágyakozott az Úr Szent Testének vételére, hogy lelke mélyén megszólalt Jézus, és ezt mondta: Kislányom! Hogy csillapítsam éhségedet utánam a Szentáldozásban, betegséged napjaiban minden első falat kenyér, amit aznap magadhoz veszel, az Én Szent Testemként veheted magadhoz! Mert „az átlényegülés egyszer s mindenkori jogát Istenségem fenntartja (...) én az első falat kenyérben, melyet elfogyasztasz, átlényegülve benne vagyok” (IV/23–26) A kiadott Lelki Naplóban, ez nincs benne, a hiánya […] van jelölve!
(Közbevető megjegyzés: Az, hogy a Kindelmann házaspárnak mégis márványtáblás sírhelye van az altemplomban, ez Károly bácsi egykori barátjának - Tamás József, volt kalocsai líceumigazgatónak - köszönhető, aki nyugdíjasként Ady-ligeten lakott.1959-60 felé, a misézésen kívül besegített a Szentlélek templom könyvelésébe is, és egy alkalommal feltűnt neki, hogy néhai barátja amellett, hogy hatalmas összeggel támogatta a templom építését, még sincs kriptája. Felhívta erre Kenéz Rudolf esperes-plébános figyelmét, aki maradéktalanul intézkedett. Tekintve, hogy ismerte és tisztelte Erzsébet asszonyt, aki éveken át a bal oldali első sor első helyén tartotta csendes szentségimádását, így a dupla-koporsós sírhelyet aszerint jelölte ki, hogy az közvetlenül a padozat alatti részre essen. El is készíttette a márványtáblát a Kindelmann házaspár nevére, (tehát Erzsébet nevére is!). Az édesapa újratemetésére azonban még várni kellett, mert a Kádár-kormány akkori rendeletei szerint, még nehezen engedélyezték a templomi temetkezéseket!)
A második gyermek hat hónapos volt, mikor 1935 február 2.-án (!) egy szép kis házat vettek a Remetei úton, melyet Erzsébet „tündérlaknak” nevezett, és a boldogságtól szinte hetekig alig tudott megszólalni. Felhőtlen öröme azonban nem tartott sokáig, röviddel ezután újra áldott állapotba került. Kilenc hónapon át élet és halál között volt. Egy hónapig vajúdott, de a megváltó öröm helyett, folytonos aggodalom érkezett a kis jövevénnyel, aki nem fejlődött és három évig kórházról-kórházra küzdöttek az életéért. Az orvosok sorra lemondtak róla, amikor azonban a gyermek betöltötte a 3. életévét, hirtelen csodamód, erőre kapott. Erzsébet minden ízében megélhette, hogy mi az „édesanyai aggodalom”! Nem csoda, ha később oly mélységesen átérezte az Égi Édesanya értünk, gyermekeiért aggódó fájdalmát! (A további három szülésével már nem volt gond.)
.jpg)
Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony a Szeretetláng magánkinyilatkoztatás kiváltságoltjának élete rendkívül embertpróbáló volt. Amellett, hogy 1913-ban született 13. gyermekként, tizenhárom éves korában teljesen árva maradt. Még a nevelését felvállaló nagynénje is meghalt 1928-ban. Úgyhogy 1930-ig teljesen hajléktalanként tengődött Budapest VIII. kerületében. A kiragadott történet innen kezdődik.
Közben közeledett a Szentmise kezdésének ideje és amint levették az Urat a trónjáról, olyan gyönyörű fénnyel csillant meg, hogy egy sugara szinte a lelkem mélyére hatolt! Szinte elmerültem ennek fennségében, amikor hangosan e szavakat hallottam világosan: – Akkor megegyeztünk!
Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony, hat gyermekes családanya (1913-1985) a Szeretetláng magánkinyilatkoztatás kiváltságoltja, 1961-től egészen egyedülálló égi párbeszédekben részesült.
„Leánykám, ha a szülő új ruhát vesz gyermekének, megköszönteti vele és lelkére köti, hogy vigyázzon rá, mert nehezen tudta megszerezni. Mennyei Atyám is új ruhát adott a Szent Keresztségben, a megszentelő kegyelem csodás szépségű ruháját. És ti mégsem vigyáztok rá! Van-e szülő, aki többet szenvedett, mint én?
Nem halok meg teljesen! A halál után is élni fogok! Hiszem a testnek föltámadását! Hiszem az örök életet! Ámen!
.jpg)
A kilenced, épp Pünkösdkor ért véget – 1931. május 25-én – amikor házasságot is kötöttek, a Ferencvárosi Szent József plébánián. Az ünnepélyes esküvői ebédre hivatalos volt a Krisztus Király plébánia egész énekkara. Első otthonuk a Baross utcában volt. (Károly bácsi addigi lakása.)
(A mellékelt képen Erzsébet 1932-ben 19 éves.)
A Katolikus Egyházban augusztus 15-e Szűz Mária elszenderülésének és mennybevételének ünnepe. Mi magyarok a legrégibb és legfontosabb ünnepeink közt tartjuk nyilván és 
2001. április 28-án a Chirattakonam-i Szent Mária Maiankara Katolikus Templom plébánosa Rev. Fr. Johnson Karnoor, a Szentostyán egy csodálatos képet vett észre. A történtekről a következőképpen számolt be:
2001. május 5-én szombat reggel, szokás szerint megnyitottam templomot a Szentmisére. Az oltárhoz lépve kinyitottam a tabernákulumot is, hogy köszöntsem az Urat. A monstranciába helyezett Szentostyán egy emberi archoz hasonló rajzolatot pillantottam meg. Rendkívül mély megrendültséggel néztem meg alaposabban, hogy nem valami tévedés áldozata vagyok-e, ám azt hittem, hogy csak én látom a krisztusi arcot! Felszólítottam a híveket, hogy térdeljenek le és kezdjenek el imádkozni, és eközben odahívtam a ministránsfiút, kérdezve, hogy lát-e valami különöst az Oltáriszentségen. Azt válaszolta, hogy „Egy férfi arcképét látom! 
Végül egy Krisztuséhoz hasonló, töviskoronát viselő szakállas férfiarc mutatkozott meg.
Már csak a rejtélyes Zsuzsa néniben bízott, de nem találkozott vele. Sarlós Boldogasszony ünnepe előtt, amint az Örökimádás templom közelébe eső Bokréta utcában sétált, egy cipész kirakatában meglátta azt a szép „gojzervarrott” zöld cipőt, melyről biztosra vette, hogy a Zsuzsa nénié. Megkérdezte a cipészbácsit, hogy kiértesítse-e a hölgyet a cipő elkészülte felől, mire az köszönettel megadta címét. Felkereste az asszonyt, akiről kiderült, hogy dadaként dolgozott a Szent Lujza Intézet bölcsődéjében. Úgyhogy vasárnap, Sarlós Boldogasszonykor el is vitte pártfogoltját a nővérekhez. 
A 
.jpg)
Volt ő piaci hordár a Nagycsarnokban, cukorkaárus mozikban, hajnali péksütemény és tejkihordó, krumplihámozó pékségben, „szakszerű” diótörő cukrászatok számára, ahol egyetlen szemet sem ehetett meg, mert héjastól visszamérték. Itt is kitűnt azonban különleges adottsága, mely ellenszenvet váltott ki munkatársaiból, s ezek bele-bele csempésztek edényébe hibásakat is, minek következtében menesztették.
egy francia katona felmászott az oltárra, vadul kinyitotta tabernákulum ajtaját, hogy a Szentostyákat tartalmazó cibóriumot elvigye. Ekkor azonban csoda történt. A cibóriumból lángnyelv csapott ki, és megégette a szentségtörő francia katona arcát és egyenruháját. A rémült katona üvöltve a földre vetette magát, és könyörgött Isten irgalmáért. A templomot sűrű füst töltötte meg, a megdöbbenés és a félelem hatására véget ért a vandalizmus. A drágakövekből kirakott virágokkal díszített tabernákulum ajtaja még mindig magán viseli a katona megégett kezének nyomát. (A tabernákulumot lásd az oltár kinagyított képén!)
A Szűzanya fatimai üzenete felhívás, hogy új dimenziót nyissunk a történelemben, amelyet másfajta Jelenléttel táplálunk, másfajta Erővel tartunk fenn, másfajta Fénnyel irányítunk, s amelyben másfajta Cél felé tartunk 
1913. június 13-án Szent Antal napján keresztelték meg Kispesten, az 1905-ben épült 
3 éves koráig Erzsébet anyatejen nevelkedett. Amikor édesanyja ezt először tagadta meg tőle, sírva vonult egy sarokba. „Végtelen szomorúságában” amint rátekintett az üveges faliórára, annak számlapja helyén fényességben ragyogó galambot látott tündökölni. Mint elmondta, a látványt nem értette ugyan, de ezt a képet soha nem tudta elfelejteni.
Az apa halálakor Erzsébet négy éves. Már korán kitűnt éles eszével, akaratosságával, mozgékonyságával és talpraesettségével. Fizikailag azonban sovány volt, és orvosi tanácsra vidékre kerül, a Tolna megyei Cseresznyés-pusztára, ahol anyai nagyszülei nevelték 1919-ig. Ebből az időből csak a nagymamára emlékszik, aki még a disznóólba is kézre csavart, fekete rózsafüzérével ment. Arról azonban nincs emléke, hogy szentmisére jártak volna a 14 km-re fekvő Szekszárdra._1.jpg)
Valóban, a legnagyobb életbölcsesség: az életet a halál szempontjából mérlegelni, a halált pedig az örök élet fényénél nézni, így válik a halál az élet nagy kiegyenlítőjévé, szabályozójává. A szomorúnak és szenvedőnek azt mondja: Légy türelemmel, hiszen már nem sokáig tart! A léha dorbézolónak azt mondja: Vigyázz, oly hamar vége mindennek! A gőgös felfuvalkodottnak azt mondja: Várj csak, várj, mi lesz belőled nemsokára! A lelkiismeretesen küzdőnek pedig azt mondja: Tarts ki, s a végén elveszed az erény jutalmát! 
Olaszország, Torino 1453
Nem sokkal később egy második csoda is történt. A szentségtartó a földre esett, ám a ragyogó fényben tündöklő ostya a magasban lebegett: az ostya szép lassan leereszkedett a püspök kezében lévő kehelybe. Ludovico püspök ekkor körmenetben vitte a szent ostyát a székesegyházba, megáldotta az összegyűlt híveket és hálát adott a csodáért, amellyel Torino kiérdemelte a „Legszentebb
Oltáriszentség városa” címet. Az eucharisztikus csoda tisztelete rövid idő alatt elterjedt a városban. Előbb kápolnát, később pedig nagyobb templomot emeltek az eucharisztikus csoda helyén, amelyet az Úr testéről neveztek el. A Corpus Domini templom 
Ahogy a szentmiséről hazaértem és elkezdtem a házimunka végzését, a szent őrzőangyalom arra kért, hogy vonuljak el és imádjam a Szentháromságot. Őrangyalom kérésére a kis szobámba vonultam, mely a kertvégében egy különálló kis házacskában van. Itt a Szentháromság imádása közben átélt csodás kegyelmekről nem lehet beszélni, sem írni. Ezt csak átélni lehet, mert minden emberi szó gyenge! Volt idő, mikor a Szentháromság által átsugárzó kegyelmek áradását az Ő megvilágításuk fényénél valamelyest letudtam írni, de az is csak halvány homály ahhoz képest, ahogy azt most lelkemben érezni és átélni engedik. (III/124-125)
érintetlenek maradtak. Különböző tudós emberek számos alkalommal, minden lehetséges eszközzel vizsgálták az ostyákat, de mindig ugyanarra a következtetésre jutottak: „A Szentostyákon a legkisebb kiszáradás, kémiai bomlás jelét nem mutatják.”
vizsgálatokat végeztek 1922-ben, amikor a Szentostyákat hegyikristályból készült tartóba helyezték. Majd 1950-ben és 1951-ben ismét áthelyezték az ostyákat. 
1980. szeptember 14-én, II. János Pál pápa lelkipásztori látogatást tett Sienában, és a Szentostyák előtt így szólt: „Íme a valós Jelenlét!” A csodálatos Szentostyákat nyáron a Piccolomini kápolnában, télen pedig a Martinozzi kápolnában őrzik. A sienai lakosok számos eseményt szerveztek a Szentostyák tiszteletére: a város kerületeinek tiszteletadását, elsőáldozó gyermekek tiszteletadását, Úrnapi körmenetet, a szeptember végi eucharisztikus ünnepséget és a szentségimádási napokat minden hónap 17. napján tartják, az 1730. augusztus 17-én történt csoda tiszteletére.
Mikor a nagy angol konvertita,
Ebben a kis házban virrasztottam és itt böjtöltem az évek során, sok-sok meg nem érdemelt kegyelmet kapva Istentől! De itt történt az is, mikor egyszer a „fickó” megvert. – folytatta Erzsébet asszony a története mesélését. Most, hogy a tél hidege után újra kiköltöztem kis lakásomba, a csendes magány örömét kezdtem érezni, egyszerre hirtelen megnyílt az ajtó. Kinéztem, s abban a pillanatban ott láttam a gonoszt − nem mondhatok mást, lelki szemeimmel valósággal láttam −, amint teljesen világtalanul álldogált. Úgy két és fél méter magasnak érzékeltem, az arca takarva volt az enyészet foszladozó szürke rongyaival. Tehetetlenségében, valami kényszeredett vigyorral kérdezte, hogy mit csinálok itt egyedül? Többet egy szót sem szólt. Meglepődtem ezen a szűkszavúságon. Máskor órákig is szokott gyötörni. Most nem tehette, mert hatalmától megfosztottan, világtalanul csak állt közelemben ördögi tevékenységétől megfosztottan ugyan, de itt kellett maradnia mellettem. Ugye nincs hatalmad, nem tudsz bántani? 
kivetkőznél lázadó kevélységedből s elismernéd Isten szent fölségét, megbánva gonoszságodat, neked is megbocsátana. De mivel ostoba gőgöd visszatart, bűnhődnöd kell, pedig hamarosan elérkezik számodra az az idő, mikor hatalmad vesztve világtalan leszel! Bármennyire is irtózol ezt hallani, ez így lesz! − A gonosz kényszerülve volt arra, hogy végighallgassa a kérdésére adott válaszomat, és nagy kínnal végigszenvedte tehetetlenségét. Az Úr Jézus éreznem engedte a megalázott gonosz vergődését, aki megalázottan, észrevétlenül eltűnt. De sem jelenlétében, sem távozása után semmi félelmet nem ébresztett bennem. Az Úr velem volt, s ezt a gonosznak éreznie kellett. Távozása után a Üdvözítő ezt mondta: „Kislányom, merülj el az édes magányban, a mi kezünk együtt gyűjtsön, elménk gondolata egy legyen, szívünk együtt dobbanjon, és ezzel a szívdobbanással térjünk nyugovóra. Aludj el szépen, de Én egy kicsit még itt időzök nálad, aztán elmegyek az éjbe szíveket keresni!"
szenátor lányának nevéből ered. Bár Pudenziana és nővére, Prassede nem szenvedtek mártírhalált, azáltal váltak híressé, hogy feltörölték a kivégzett vértanúk vérét. A Kr. u. 145-ben, Piusz pápa idején épült, a korai kereszténység korából származó római mozaikokkal díszített templom Pudente szenátor egykori lakása helyén épült, a szenátor lányainak kívánsága szerint. A Caetani család által építtetett Caetani kápolna oltárának lépcsőjén még ma is látható a szentmisét celebráló atya kezéből földre esett Szentostya lenyomata és ott hagyott vérfoltja.
b) Igaza van 
