Vianney Szent János Szentmiséje
Mindazok, kik abban a szerencsében részesülhettek, hogy a Szentmiséjén jelen lehettek, észrevehették azt az átalakulást, amely egész lényét áthatotta. S ennek annyira tudatában volt, hogy az árvaházi leánykáknak azt ajánlotta, hogy ne tekintsenek a miséző papra!
Amikor a szent Ars-i plébános misézett, szemei tűzben égtek, s az arca lángba borult. Egyik ministránsa megfigyelte, hogy egész magatartása az elragadtatás összes ismertető jelét magán viselte. Az emberek ösztönszerűleg figyelték a lábait, hogy érintik-e még a földet.
Bevallotta, hogy az eucharisztikus színek elegendő táplálékot nyújtottak neki, mint ez több más szent életében is előfordult. „Ó, mily éhes lettem mise közben ‒ mondta egy alkalommal bizalmasának, Lassagne Katalinnak. Amikor az áldozás ideje elérkezett, így szóltam az Üdvözítőhöz: „Istenem, tápláld testemet és lelkemet! És az éhségem teljesen eltűnt!”
Az, hogy szentünknek voltak-e mise közben látomásai? Láthatta-e Krisztust?
Toccanier nevű káplánja szerint Ars-ban az volt az általános vélemény, hogy az Oltáriszentségben Vianney az Úr érzékelhető jelenlétének is örvendett. „Az átváltoztatás után, amikor Urunkat ujjaim között tartom, teljesen megfeledkezem magamról” ‒ vallotta Vianney Szent János.