Egy Kapu, két ajtó
Egy lépéssel azonban még tovább is mehetünk az okoskodásban.
A) Tegyük föl – bár éppen nincs így –, de tegyük föl, hogy mi, akik hiszünk a túlvilágban, mi sem tudnánk hitünket erősebb érvekkel alátámasztani, mint azok, akik tagadják azt. Tegyük fel, hogy egyformán bizonytalan volna mind a két állítás, és hogy egy hajszállal sem biztosabb az, hogy van örök élet, mint az, hogy nincs. Kérdem: Még ez esetben is nem azt követelné-e a józan emberi ész, hogy inkább a túlvilág hite mellé álljak? Nem okosabb dolog-e számítani egy veszedelemre, még ha nem is következik az be, mint nem törődni vele, jóllehet bekövetkezhet!?
Az emberek mindenféle biztosításokat kötnek. Ha pl. tűzbiztosítást kötnek, vajon azért teszik-e, mert biztosan kigyullad a házuk? Ha baleset-, jégkár- és betörés elleni biztosítást is kötnek, tán avégett teszik, mert biztos, hogy jégeső lesz, balesetet szenvednek vagy jön a betörő? Nem! – De lehetséges bizony, hogy bekövetkezik!
Nos, kedves Testvéreim, ha a túlvilággal is csak ilyen bizonytalanságban volnánk, hogy vagy van, vagy nincs, akkor nem követelné-e a józan emberi gondoskodás, hogy úgy éljünk, mintha volna túlvilág és lenne isteni megítéltetés, tekintve, hogy az örök üdvösségről vagy örök kárhozat esélyéről lehet szó!
B) Vegyük a legrosszabb esetet: Úgy éltem, mintha volna túlvilág és ekként vigyáztam az erkölcsömre és a becsületemre. Aztán meghalok. És kiderül, hogy nincs semmi az élet után. Mit vesztettem akkor? Mindössze a bűnös földi élvezetek kétes örömét; de még így is élveztem a becsület magasztos öntudatát és az utódok emlékezetében az elismerést.
Ha ellenben van túlvilág – kedves Testvéreim –, akkor megnyertem mindent, mégpedig az örökkévalóságot!
De most vegyük a másik esetet: Úgy éltem, mintha nem volna túlvilág, oly léhán, könnyelműen, szürcsölve az élet bűnös élvezeteit. Meghalok és kiderül, hogy csakugyan nincs semmi a halálon túl. Mit nyertem akkor? Legfeljebb a bűnös élvezetek régen elmúlt csalóka örömeit, meg az emberekben a megvető emlékemet! De ha kiderül, hogy mégis van túlvilág! Mit vesztettem akkor? Ó, akkor mindent! Mindent és ÖRÖKRE! «Ó, te szegény keresztény! Becsapnak, hogy van mennyország!» – szólt egy hitetlen gúnyolódva a hívőhöz. Ez a keresztény azonban megfelelt neki: «Ó, te szegény ateista! Becsapnak, hogy nincs pokol!»
Igen, Testvéreim! Ha becsületesen élek, a legkisebb veszteség a legnagyobb jutalmam. De ha bűnben élek, a legkisebb jutalom a legnagyobb veszteségem! Hát nem a túlvilág mellé kellene-e állnunk még akkor is, ha éppoly gyönge érveink volnának mellette, mint amilyenek ellene a hadakozóké? Merthogy a halál nem végső állomása az életnek, hanem csak egy kapu, amelyen át kell mennünk, s amely mögött egy szebb, színpompásabb, el nem múló élet vár, amelyre végtére is megszülettünk! Az örök élet esélye nélkül semmi értelme sem lenne a földi világnak! 
Az emberiség általános meggyőződésén kívül a keresztény kinyilatkoztatás is egyaránt arról tanúskodik, hogy van örök élet és tulajdonképp erre születtünk!
Az emberiség általános meggyőződésén kívül a keresztény kinyilatkoztatás is egyaránt arról tanúskodik, hogy van örök élet és tulajdonképp erre születtünk!TÓTH TIHAMÉR: HISZEM AZ ÖRÖK ÉLETET könyve felhasználásával. Forrás:
.jpg)
