Erzsébet asszony, a Szeretetláng kiválasztottjának élete 9 (1948-től 1951-ig)
Az államosításig még viszonylag kiegyensúlyozott volt az életük. Kezdetben még alkalmazták Erzsébetet adminisztrátorként (férje hivatalában) az Állami Kéményseprő Vállalatnál, ez azonban nem tartott sokáig! A cégnél, végül minden volt mester hozzátartozóját „B-listáztak”! Ezzel, kereset nélkül maradt a család. Erzsébet asszony állást nem kapott és hetedmagával ott állt megélhetés nélkül, teljesen kisemmizve az indulóktól hangos „népidemokráciában”! 
Minden családanyai ügyesség ellenére hamar felélték tartalékaikat, és most ismerték fel igazán Károly bácsi előrelátását az 1000 négyszögöles kerttel, mely egyedüli létalapukká vált. A termő gyümölcsökön kívül, zöldségeket, krumplit, sőt az állatok számára kukoricát is termeltek! A mindennapi „egyforintos” kenyér árát és a rezsit kezdetben lószőr-szitavászon-, majd gépi és kézi harisnyakötéssel igyekeztek megkeresni. Hol egyikre, hol másikra volt igény! A legnagyobb lány kézzel kötött pulóvereket, melyeket szövetkezeteknek és házalóknak adtak el. Erzsébet később kendőt festett, sőt különféle hímzéseket is elvállalt. Az un. házi tevékenységek azonban nem biztosították a hét tagú család megélhetését. Erzsébetnek mindenképp „rendes” fizetés után kellett néznie. Kisebb-nagyobb megszakításokkal ez sikerült is, ha ugyanis felvették valahová, hamarosan – úgymond – „klerikális beállítottsága” miatt „utána nyúltak”! Ez abból is kiderülhetett, hogy mindenkit követett az un. „káderlap”, amiben jegyezve volt minden, ami felkeltette a kommunisták figyelmét! .jpg)
Erzsébet asszony lapjára hamarosan rávezették: a Mindszentyt elítélő irat aláírásának megtagadását, hogy gyermekeit beíratta a hittanra, a "békekölcsönre nem volt pénze és hogy hiába osztották be vasárnapi munkára, a szentmisét a család soha nem mulasztotta el!
Erzsébet asszony lapjára hamarosan rávezették: a Mindszentyt elítélő irat aláírásának megtagadását, hogy gyermekeit beíratta a hittanra, a "békekölcsönre nem volt pénze és hogy hiába osztották be vasárnapi munkára, a szentmisét a család soha nem mulasztotta el!A gonosz, azonban nem csupán „szorongatni” akarta a családot, hanem „ordító oroszlán” módjára egyenesen széttépni! A Tanácsházán ugyanis kiírták a kitelepíttetésüket!
Még 1948-ban történt, hogy amint Erzsébet egyik „átmeneti” munkahelyéről holt fáradtan hazaért, két idegen férfit talált kertjükben. A bőrkabátos alakok, körbejárták házukat és rá ügyet sem véve, elmélyülten tervezgettek, mit hogyan alakítsanak át. Erzsébet nyomban berohant a Tanácsba, ahol a hirdetménytáblán meglátta nevüket, a kitelepítendők listáján. Családi imahadjáratot kezdetett a gyerekekkel, és megszakítás nélkül könyörögtek az Úrhoz, teljes szívvel és lélekkel, sikerrel!
1949. Először az Üllői úti Ludovika Akadémián kapott állást, mint ebédlői felszolgáló polgári alkalmazott, napi 12 órában. Kevés fizetés mellett, a ki nem osztott ételekből vihetett haza! Hét hónap után, egy rutinszerű „nemzetbiztonsági” családlátogatást követően azonnali hatállyal elbocsátották, mivel a lakásukban friss virággal díszített Mária szobrot találtak!
1950. Az Állami Munkaközvetítő a Budaörsi úti laktanyát jelölte ki Erzsébet asszony számára, amint azonban áthaladt az udvaron, egy benső hang figyelmeztette, hogy ne menjen tovább!
1950. novemberének végén emberileg teljes volt a kilátástalanságuk. Erzsébet asszony a Fogaskerekű vasút végállomásánál, két utas beszélgetésére figyelt fel, akik a szabadsághegyi traktoriskolai állásról beszéltek. Nehezen találta meg, mert mint kiderült az Isteni Szeretet Leányai Kongregáció államosított épületéről volt szó. Itt néhány hónapra állást talált, mint szakácsnő. Jóllehet ilyen képesítése nem volt, de abban az időben, megsemmisült irat indokával bemondásra is elfogadtak szaktudást. Erzsébet ezt egy jóindulatú adminisztrátornak köszönhette, aki átérezte képtelen helyzetét. Elbocsátását viszont a helyi párttitkárnak köszönhette, aki „klerikális beállítottsága” miatt zavarta el.
