Erzsébet gyakran váltogatta a lelkivezetőket? 1
Korrajzként előre kell bocsátani, hogy a 60-as évek légköréről és a megfélemlített egyházról teszünk említést. Abban az időben az óvatosság különösen jellemző volt a gyóntatók körében. 
Ne feledjük, hogy csak 1961-ben (a közlések kezdeti évében) 35 papot és 30 világi apostolt tartóztattak le és ítéltek hosszú börtönbüntetésre! De sokan hunytak el balesetnek, öngyilkosságnak álcázott veretésbe, kínzásba! A börtönökben meggyötörtek halálokát cinikusan „heveny szívelégtelenségnek”, a tüdejükbe csapvizet vezetetteknek „tüdővizenyőt” diagnosztizáltak (már akiről elismerték, hogy egyáltalán náluk volt!). Az ötvenhatos szabadságharcosokat még sorra végezték ki és az általános félelem mételyező füstje beszűrődött a gyóntatószékek szentségi félhomályába is! Nem beszélve, a titkosszolgálat részéről esetlegesen beszerelt „poloskákról”! Nyilvánvaló, hogy az időtájt egy reveláció, mely azt állította magáról, hogy a szíveken át az egész emberiséget kívánja megérinteni, ráadásul Magyar Ügyként (még „asszonybeszédként” is) gyanakvást keltő lehetett, különösen azok körében, akik addigra már jártak az alattomban működő államapparátus „árnyékvilágában”. Senki sem tudhatta ugyanis, hogy ki az aki csak „kikóstolja” hozzáállásukat, véleményüket. Érdekes módon, pont az akkor regnáló "internacionalisták" rettegtek leginkább egy máriás-lelkiség internacionalizmusától!
Ne feledjük, hogy csak 1961-ben (a közlések kezdeti évében) 35 papot és 30 világi apostolt tartóztattak le és ítéltek hosszú börtönbüntetésre! De sokan hunytak el balesetnek, öngyilkosságnak álcázott veretésbe, kínzásba! A börtönökben meggyötörtek halálokát cinikusan „heveny szívelégtelenségnek”, a tüdejükbe csapvizet vezetetteknek „tüdővizenyőt” diagnosztizáltak (már akiről elismerték, hogy egyáltalán náluk volt!). Az ötvenhatos szabadságharcosokat még sorra végezték ki és az általános félelem mételyező füstje beszűrődött a gyóntatószékek szentségi félhomályába is! Nem beszélve, a titkosszolgálat részéről esetlegesen beszerelt „poloskákról”! Nyilvánvaló, hogy az időtájt egy reveláció, mely azt állította magáról, hogy a szíveken át az egész emberiséget kívánja megérinteni, ráadásul Magyar Ügyként (még „asszonybeszédként” is) gyanakvást keltő lehetett, különösen azok körében, akik addigra már jártak az alattomban működő államapparátus „árnyékvilágában”. Senki sem tudhatta ugyanis, hogy ki az aki csak „kikóstolja” hozzáállásukat, véleményüket. Érdekes módon, pont az akkor regnáló "internacionalisták" rettegtek leginkább egy máriás-lelkiség internacionalizmusától!
Az viszont tény, hogy az efféle rettegés és beijedés nem volt jellemző a Mária Szíve Szeretetlángja továbbadására kiválasztott hatgyermekes családanyára! Erzsébet bátorságára jellemző, hogy annak idején környezetében egyedüliként nem írta alá a Mindszentyt elítélő gyűjtőívet, nem fizetett békekölcsönt (nem is volt miből) és hősiesen kitartott gyermekeinek iskolai hittan-beíratása mellett is! Erzsébet asszony csupán egyetlenegytől félt és egy dologtól rettegett: attól, hogy maga megtévesztett és másokat megtévesztő legyen (vö III/138;190)! Kifejezetten aggasztotta emberi tehetetlensége, hogy egyedül nem képes az égi megbízatását kétségek nélkül teljesíteni! Alig-alig akadt olyan gyóntatóra, aki útbaigazítást adott volna teendőit illetően. Egyszóval, nem támaszkodhatott képzett lelkivezetőre (nem is beszélve arról, hogyha akadt is valaki az ő lehetőségei is roppant szűkösek voltak!). Így kell értelmezni azt, amikor azt olvassuk, hogy Erzsébet asszony sorra felkereste azokat a papi személyeket akikhez az Úr (!) sürgetve irányította. Olyan papi személyeket kellett megkeresnie, akiket addig nem ismert és ők sem hallottak még róla! Erzsébet asszony valamennyi személy esetében azt remélte, hogy ő lesz a lelkivezetője, érthető tehát, ha nyugtalanság töltötte el, amikor értetlenséget, halogató óvatoskodást vagy egyenesen gyávaságot tapasztalt. Így alakult ki azon gyóntatók sokasága, akik hozzáállásuk szerint a nyomban elutasítótól, a néhány hétre vállalóig, a tovább küldőtől, egészen az évekig kitartóig terjedt. Erzsébet képtelen helyzetben volt, hiszen valamit sürgetően kellett teljesítenie, miközben maga az Úr figyelmeztette: „Vigyázz! mert gyóntatód parancsát nem mellőzheted el még Isteni kérésem miatt sem!” (IV/ 6) A „lelkivezetők" pedig többnyire csak halogattak és a "drága idő" hasztalan telt! Megítélhetjük-e Erzsébet asszonyt, amiért az Ügynek megfelelő lelkivezetőt igyekezett keresni? 
Keresztes Szent János tanácsa szerint is „nagyon kell ügyelni arra, hogy kinek a kezeire bízza magát, mert amilyen a mester, olyan a tanítvány, és amilyen az atya, olyan a gyermek”. Továbbá: a vezetőnek nemcsak „bölcsnek és okosnak kell lennie, de tapasztalatokkal is rendelkeznie kell. /.../ Mert ha nem tapasztalt igazán a lelki dolgokban, nem fogja tudni vezetni a lelket, sőt meg sem fogja érteni őt.” (Flama de amor viva redactio secunda, stropha 3., declaratio 30: Biblioteca Mística Carmelitana, 13. köt. Burgos, 1931. 171)
Keresztes Szent János tanácsa szerint is „nagyon kell ügyelni arra, hogy kinek a kezeire bízza magát, mert amilyen a mester, olyan a tanítvány, és amilyen az atya, olyan a gyermek”. Továbbá: a vezetőnek nemcsak „bölcsnek és okosnak kell lennie, de tapasztalatokkal is rendelkeznie kell. /.../ Mert ha nem tapasztalt igazán a lelki dolgokban, nem fogja tudni vezetni a lelket, sőt meg sem fogja érteni őt.” (Flama de amor viva redactio secunda, stropha 3., declaratio 30: Biblioteca Mística Carmelitana, 13. köt. Burgos, 1931. 171) Erzsébet a felkeresett papoknál meggyónt, feltárta megbízatását, lelke állapotát, majd többnyire gépelt írásként is átadta a Szeretetláng ismertetését az Égiek kérésével. Tekintve, hogy megbízatásával kapcsolatban a gonosz − ha tehette − szüntelenül zaklatta; hogy adja fel, "mert hazugság az egész", Erzsébet asszonyt – a naplója tanúsága szerint is – a kételyek kínja gyötörte, ezt szenvedte folytonosan, és ehhez kellett (kellett volna) egy tapasztalt lelkivezető, aki nem csak a kegyelmek milyenségét, de a lélek vergődését is képes lett volna orvosolni!
Egy alkalommal Erzsébet súlyos kísértések közt vergődve olyan indítást érzett, hogy menjen vissza minden paphoz akinél addig járt és összetépesse mindazt az ismertetőt amit előző hetekben átadott, mivel ő egy "megátalkodott hazug"... És legyen tanúságul ez a mai látnokoknak, hogy a Szeretetláng kiválasztottja ezt meg is tette! Hogy mi lett az eredménye? Néhány pap önelégült nevetéssel mondta, hogy "tudta", néhányukat még ez is közömbösen hagyott, ám volt egy atya, aki később elárulta, hogy voltak ugyan fenntartásai, de ez volt az, ami ezt eloszlatta!
