A Hajnal Szép Sugara

Sajnos nehezen ismerik fel a Két Szív egységes üdvtervét 1 

     Nagy Szent Gertrúd egyik látomásában védőszentjével Szent János evangélistával társalgott. E látomásban az Apostol elvitte Gertrúdot az Úrhoz, és ráhajthatta fejét Jézus Szívére, hallhatta az isteni szeretet szívverését. Szent János bevallotta neki, hogy ő is érezte az utolsó vacsorán ezt a Szeretetet és ettől gyulladt fel a lelke, mely tűznél tüzesebb lett.

Szent Gertrúd megkérdezte tőle: „És miért hallgattad ezt el, miért nem írtál legalább valamit erről a mi előrehaladásunkra?” Szent János így felelt: „Az én hivatásom az volt, hogy az Isten örök Igéjéről írjak az újszülött Egyháznak annyit, hogy a világ végezetéig elég legyen az elmélyedő emberi értelem számára ‒ bár megérteni azt soha senki sem fogja!

"Az isteni Szív dobbanásainak édességét feltárni az új idők számára tartatott fenn. Hogy amikor ezekről hall majd az elvénült világ, melyben az isteni szeretet már fogyni indul, e szívveréstől megfiatalodjék és új életre keljen”. (Gertrúd: Lelkigyakorlatai)

Korunkat, melyet ha még nem is nevezhetünk „új időknek”, de Mária-korszaknak igen, s ott tartunk, hogy a hűlni indult emberi szívek felforrósítása érdekében maga az Úr kérte Erzsébet asszonytól (a Szeretetláng kiválasztottjától), hogy imádkozzák az emberek az Általa diktált imát:

A mi lábunk együtt járjon.

A kezünk együtt gyűjtsön. Szívünk együtt dobbanjon.

A bensőnk együtt érezzen. Az elménk gondolata egy legyen.

Fülünk együtt figyeljen a csöndességre.

A szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon.

Az ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért. (I/63) 

Nos, kedves Olvasóm, akinél ez megvalósul, arra érvényes Szent Pál kijelentése: Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem. (Gal 2,20) Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul Vele, s ez gondolatvilágára, szándékaira és cselekedeteire is egyaránt kihat.

Ehhez a „szív együtt dobbanáshoz” kínálja Szíve Szeretetlángját Mária, melynek „kegyelmi hatása” ha kiárad a világra, ez fogja átformálni az emberiség lelkületét és megváltozik a föld színe. Ez lesz a fatimai ígéret beteljesülése, a szeretet végső győzelme!

A Szentlélek sugallatára hívunk mindenkit ebben az esztendőben is az engesztelő ima-hadjáratra a lelkek és hazánk megmentéséért!

Kapcsolódjatok be minél többen, mindenki ott, ahol tud!

Alapszándék:

Kérjük nagy alázattal, hogy Jézus Krisztus drága Szent Vérével, a Szűzanya Szent Palástjával és a Szent Angyalok lángpallossal védjék meg a Kárpát-medencét! Tartsák távol határainktól a járványokat, a természeti csapásokat és az idegenszívűeket, oltalmazzon minket az Antikrisztus előharcosainak támadásaitól!
Könyörögjünk édes Magyar Hazánkért és az egész emberiségért!

"Ha Isten velünk, ki ellenünk?" "Bátorság! Ne féljetek!" 

Sanctus, Sanctus, Sanctus

Dominus Deus Sabaoth.

Pleni sunt cæli et terra gloria tua.

Hosanna in excelsis.

Benedictus qui venit in nomine Domini.

Hosanna in excelsis.

Az engesztelő imaórákat 2020-ban is (az év hátralevő részében) az alábbi Mária-ünnepeken, az Irgalmasság Órájában tartjuk:

Október 8. (csütörtök) – 15-17 órakor – Magyarok Nagyasszonya

November 21. (szombat) – 15-17 órakor – Szűz Mária bemutatása

December 8. (kedd) – 12-15 órakor – Szeplőtelen Fogantatás

A részvétel módja, a szándékok részletezése és az ajánlott imák:

Imádkozzuk otthon, összekapcsolódva az összes imádkozóval, a Szent Angyalokkal, a Szentekkel és a Szűzanyával.

Az Engesztelő rózsafüzért minden egyes emberért, a világ vezetőiért, a papokért, az Egyházért!   http:// oratio.hu/r-olvaso08.php 

Az Irgalmasság rózsafüzérét Magyarország békéjéért, a járvány megállításáért és minden magyar ember megtéréséért.    http:// oratio.hu/r-atya4.php 

A Szeretetláng rózsafüzért, hogy a Szent Anna réten minél előbb felépüljön az Engesztelő Kápolna a Világ Győzelmes Királynője tiszteletére.   http:// oratio.hu/r-maria06.php

A Fájdalmas rózsafüzért Európa és a világ békéjéért, miniszterelnökünkért, a kormányért. Az idegenszívűek hatalmának megtöréséért.    http:// oratio.hu/r-alap2.php 

Hittel, reménnyel és szeretettel Hozzád fordulunk Szép Szűz Mária, az Angyalok és a Világ Győzedelmes Királynője.

Kérünk, terítsd ránk palástodat, védelmezz meg minket minden látható és láthatatlan ellenséges támadástól, hogy nemzetünk, a Te jogos és örökös tulajdonod fennmaradhasson!

A ránk váró nehéz időkben az a remény éltet, hogy szentjeinkkel és Szent Angyalaiddal védelmezel minket. Ámen

Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején.

Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, mindenkor dicsőséges és áldott Szűz.

Mi asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk, engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak.

Ámen

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!

Esedezve kérjük: "Parancsoljon neki az Isten!" 

Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!

Ámen

Lehetőségeitek szerint, küldjétek tovább! Visszajelzéseket erre az e-mail címre küldhettek: erdeinem@gmail.com

 A Szeretetláng üzenetének képi hasonlatai 3

mindenesetre igen!

A Makkosmária búcsújáróhely rövid története

     A makkosmáriai Angyalok Királynéja tiszteletére felszentelt kegytemplom hiteles története a XVIII. századba nyúlik vissza. 1731-ben
egy Traub János nevű legény a Budakeszi határában fekvő szőlőkbe igyekezett. Egy útszéli tölgyfánál a szenvedő Krisztus arca jelent meg előtte. Traub később beteg lett. Csodás gyógyulása után egy Falconeri nevű olasz származású budai festőtől olajfestményt vásárolt, mely a Gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázolta. A képet az említett tölgyfára függesztette.
     Hamarosan sokan kezdték látogatni ezt a helyet. Acsádi Ádám (1680-1744) veszprémi püspök kivizsgáltatta az eseményeket és engedélyezte, hogy a szentképet nyilvános tiszteletben részesítsék. A zarándokok adományaiból kicsi kápolna épült a Mária-kép fölé. Gondozására a közelben élő két remete vállalkozott. A fokozódó érdeklődés eredményezte, hogy az Óbudán működő trinitárius szerzetesrend itt szép egytornyú templomot és egy kis kolostort épített.
     Koller Ignác (1725-1773) veszprémi püspök 1768-ban szentelte fel a templomot tízezernél is több zarándok jelenlétében. A templomban elhelyezték a tölgyfa törzsét és a kegyképet. Rövid időn belül 50 csodálatos gyógyulás és imameghallgatás történt itt a Szent Szűz közbenjárására.
     A virágzó Mária-kegyhely azonban nem sokáig működhetett. II. József császár 1784-ben a trinitáriusok rendjét is feloszlatta, és a templomot bezáratta. A kegyképet és a fatörzset a Budakeszi plébániatemplomába vitték le, és itt megőrizték. A kolostor és a kegytemplom világiak kezére került és néhány évtized alatt rommá lett.
     Az első világháború alatt Miller József budakeszi plébános a templomromot a hozzátartozó kolostorral együtt az egyház számára visszavásárolta.
     A második világháború előtt néhány évvel a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére alapított szervita rend papjai kezdtek újra szentmisét mondani vasárnapokon és Mária-ünnepeken a romokból összeállított kis kápolnában, a mai gyóntatófolyosó helyén. A világháború alatt és után mind többen jöttek ide hadifogoly hozzátartozóikért imádkozni. Meghonosodott a Fogolykiváltó Boldogasszony tisztelete.
     A hívek adományaiból és munkájából a szervita atyák néhány év alatt felépítették a jelenlegi templomot, melyet 1950-ben Shvoy Lajos (1927-1968) székesfehérvári püspök szentelt fel. Újra elhelyezték a plébániatemplomban megőrzött fatörzset és kegyképet, a kegyoltár mögött illetve fölött.
     A szerzetesrendek feloszlatása kapcsán 1950-ben távozni kényszerült szervita atyák helyébe, az egyházmegye keretébe felvett P. Tamás János (1915-1993) jezsuita atya lett a kegyhely vezető lelkésze. 33 esztendőn át végezte a kegyhely fejlesztésével járó igen áldozatos munkáját. Forrás: http://egykor.hu/budakeszi/makkosmariai-kegytemplom/1963

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, 

mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! 

Légy te az első!

A világban élni áldozatos, a világnak élni kárhozatos! 6

     És miről beszélt a Fatimai Szűzanya? ‒ „Sok lélek a pokolba kerül, mert nincs aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!”

‒ Nincs aki imádkozzon és áldozatot hozzon?? ‒ kérdezzük magunktól. ‒ Nos, egyre kevesebb! Mert nem hallgatjuk meg a Szűzanya szüntelen imára és engesztelésre való kérését! Ahogyan a Szent Szűz 1917. július 13-án mondta: „Tejesíteni fogják, de akkor már késő lesz!” ‒ Ijesztő! ‒ Tehát meg fogjuk végül tenni, de addigra már késő lesz!?

A Szentírás után talán a fatimai üzenet a legerősebb és a legmélyebb benyomást tevő leleplezése a bűnnek, és bizony komoly lelkiismeret-vizsgálatra hívja az Egyházat és a világot. Maga az ember kerül veszélybe, ha Istent kiiktatja a lelkiismeretből, mert nem csupán egy hitvesztésről van szó, hanem az emberi méltóság és az örök üdvösség elvesztéséről is.

Nem lehet kétséges, hogy az emberiségnek lelkületi változáson kell átesnie! Bármily furcsán hangzik, de a Szeretetlángban ígért „kegyelmi hatás” az, mely ebben segítségünkre lehetne!

Sajnos, azonban az egyháziak és a hívek sokasága csupán a Mária-tisztelet egyik szép megnyilvánulásai közé sorolja, holott felismerhető az Egyház és a szentek tanításaiban! Ugyan bizony száz évnek kell eltelnie – mint Fatima esetében –, hogy rájöjjünk, mit mulasztott el az emberiség azzal, hogy nem segítette elő Mária Szíve Szeretetlángja kegyelmi hatásának mielőbbi kiáradását?!

,,Mária olyan lámpás, amelyet azért gyújtottak, hogy az egész bensőt megvilágítsa, és az isteni szeretet lángjára lobbantsa; hogy meglássuk benne és vele Istent.”

Bevezető

Az ünnep történetét, két megközelítésben dolgoztam fel.

Az első részben a Fogolykiváltó Rend (mercediáriusok, majd a trinitáriusok) rövid történetét foglalom össze, a második részben pedig a magyarországi vonatkozását, mely a Makkosmariai kegytemplomhoz, ill. búcsújáró helyhez kötődik. Fogadják szeretettel! 

A Fogolykiváltó Rend

Eredetét 1218-ra vezethetjük vissza, amikor augusztus 1-jén, a Boldogságos Szűz látomásban buzdította Nolascói Szent Péter és Pennaforti Szent Rajmund  a fogolykiváltó rend megalapítására. Mint rendi ünnepet a pápa 1615-ben hagyta jóvá, és az egész Egyház számára 1696-ban írta elő.

Magyarországon a török idők óta ünneplik. A története szerint Bécs török uralom alóli felszabadítása után szeptember 24-én, a visszavonuló török sereg 3200 foglyot vitt magával, akik csodás módon szabadultak meg.

A középkorban a muzulmán fogságba esett keresztény rabok kiszabadulásáért az Egyház rendszeresen imádkozott. A mercediáriusok, majd a trinitáriusok (A Fogolykiváltó Szűzanya Szentháromságról nevezett rendjének tagjai) pedig magukat adták cserébe - életüket is áldozva - a foglyok szabadságáért.

Ez a nagyhatású Mária-ünnep érdekesmód 1969 óta nem szerepel a liturgikus naptárban (állami nyomásra, talán a politikai foglyok fogalma miatt). Mindazáltal a Fogolykiváltó Boldogasszony tiszteletének tartalma bővült a szenvedélybetegek, a különböző függőségekben "megkötözöttségben" szenvedők szabadulásának kérésével.

Fogolykiváltó ünnepe szeptember 24, vagy szeptember utolsó vasárnapja!

Jelenleg a rend 158 házában 790 mercediárius fáradozik a modern kor "rabszolgáinak" fölszabadításáért. A rendnek női ága is van 1265-től.

Magyarországon különösen a Budakeszi-Makkosmária búcsújáróhelyen tisztelik a Fogolykiváltó Boldogasszonyt, és ez idő szerint is Hozzá imádkoznak a "foglyokért és a megkötözöttekért". Az alkohol-, a kábítószer, a dohányzás, a testiség, a pénz és a szerencsejáték rabjaiért. Azokért is, akik szenvednek miattuk (családjaik), akik felszabadításukért fáradoznak, hogy kikerüljenek a szenvedélyek és megkötözöttségek rabságából! (folyt. holnap!)

 A Szeretetláng üzenetének képi hasonlatai 2

 

      Hogy a "lángra gyújtott szívek mécsese", a krisztusi kegyelemmel gyújtott hit szimbóluma, azt példázza Nagy Szent Leo pápa (+461) római néphez intézett prédikációja is: „Ha hittel és bölcsességgel gondoljuk át az ember teremtésének kezdetét, megértjük, hogy az Isten azért teremtette az embert saját képére, hogy kövesse Teremtőjét. Az emberi természet méltósága úgy valósul meg, ha az emberben mintegy tükörben, az Isten jóságának formája ragyog fel. Ezt a formát újítja meg bennünk nap mint nap a Megváltó kegyelme. Így az első Ádámban elbukott ember, a második Ádámban (Krisztusban) állhat ismét talpra. Az Isten szeret minket, saját képére újra formál és erőt ad ahhoz, hogy úgy cselekedjünk, ahogy Ő cselekszik, így megtalálva bennünk jóságának képmását. Vagyis, Isten lángra gyújtja szívünk mécsesét, hogy a szeretet tüzétől lángoljon és így szeressük Istent, és mindazt amit Isten szeret.”(Sermo 12,1)

Placid atya mesélte: 1953-ban történt, még Sztálin halála előtt. A fogolytáborban ekkor 900 km-re Moszkvától keletre voltam. Tőlünk kb. 2000 km-re, az Északi Jeges tengernél is volt egy hasonló GULÁG-láger. Egyszer átkerült onnan hozzánk egy magyar fogoly, és kezembe nyomott egy kis könyvszerűséget. Fedőlapja nem volt, hátlapja nem volt. A következőt mesélte: Ott fönn az Északi Jeges tenger mellett őt valami vétségéért sötétzárkába csukták, három napra. Ez csúnya dolog volt, mert három napig mínusz 25-30 fokos hidegben fél méterre a föld alatt, betonozott padlózatú ablak nélküli odúban volt. A »bűnösöket« egy kis nadrágban és trikóban lökték be oda, és semmit, se kenyeret, se levest, az égvilágon semmit sem kaptak a három nap alatt. Ez bizony keserves dolog.
Kínjában mit csinált a szerencsétlen? Elkezdte a falat eszegetni. Gerendákból volt a kis épület összeállítva. Ahogy a gerendák között tapogat, valamire rátalált a kezével. És jó rab szokás szerint a gatyája korcába rejtette. Szinte elképzelhetetlen, hogy hogyan tudta azt onnét kihozni, megőrizni, amikor örökké motoztak bennünket, és ő most elhozta s nekem adta!
És most kapaszkodjék meg mindenki! Ez a valami, a Budapesti Szent István Társulat által 1930-ban kiadott »egypengős« Újszövetségi Szentírás volt. Máté első betűjétől az Apokalipszis utolsó szaváig, fedőlap és hátlap nélkül. A háború után 8 évvel! Teljesen érthetetlen, hogyha egy magyar hadifogoly oda rejtette, miért nem találta meg a kutya sem a 8 év alatt? Hiszen annyi büntetett volt már abban a sötétzárkában! Az Úristen azonban nekünk szánta ezt az Újszövetségi Szentírást. És mi, akik akkor már 7-8 esztendeje magyar betűt sem láttunk, szét vágtuk ívekre és felváltva elkezdtük olvasni. 2-3 naponként cseréltünk, és nem volt különbség, hívő, hitetlen, protestáns vagy katolikus között. Faltuk! Persze volt úgy, hogy a szalmazsákba kellett eldugni, volt úgy, hogy el kellett ásni, mert ugye, ilyesmit nem szabad volt kézbe venni sem, de az tény, hogy mi három és fél hónap alatt ronggyá olvastuk azt az Újszövetségi Szentírást. 

(Forrás nyomán: http://www.biblia-tarsulat.hu/docum/vallolof.htm)

A világban élni áldozatos, a világnak élni kárhozatos! 5

     1517, 1717, 1789, 1917, 2015, és 2020 a Katolikus Egyház leépítésének nevezetes évszámai. Ezekhez köthetően alakulhattak ki azok a totalitariánus politikai rendszerek, melyek sorra elkezdték vagy meg is valósították az addig elképzelhetetlen gaztetteket, melyet tűzzel-vassal-kötéllel, vagy a fogyasztás imádatának propagálásával próbálnak elérni. Rombolják a társadalmi együttérzést, a vallási kötődést, nevetségessé teszik a szemérmességet, megzavarják a nemi identitást, és mindezt a családok bomlasztásával, az Egyház súlyos korlátozásával és a nemzettudat teljes kioltásával kívánják betetőzni! És ehhez újabb eszköz a muszlim tömegek programozott betelepítése Európába!

A totalitárius uralom elengedhetetlen eszköze a szisztematikus hazugság, mely Vlagyimir Iljics Lenin tanításán alapul, „hogyha a hazugságot sokat ismételgetik, igazsággá válik”!

De hogyan is fogalmazott a Fatimai Szűzanya 1917. július 13-án, melyet 1929. június 13-án megismételt Lúciának:

„Hogy (a tévtanok elterjesztését és s szörnyű világháborút) megakadályozzam, jönni fogok és kérni fogom Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek és az elsőszombati engesztelő szentáldozást. Ha nem (teljesítik), az egész világon elterjeszti tévtanait, háborúkat és üldözéseket provokál: a jókat megölik, a Szentatya sokat fog szenvedni és több nemzet megsemmisül.”

Remélem nem kérdés, hogy a Szűzanya valójában mit akart és akar máig is? ‒ Nos, nyilvánvalóan a krisztusi hit kiirtásának és a lelkek kárhozatba döntésének megakadályozását! ‒  Ezért csupán egyénileg és közösségileg egyszerű és végrehajtható kéréseket tolmácsolt!

És megvalósítottuk a Szűzanya fatimai kéréseit? ‒ NEM!

Pedig a próféciák sorra megvalósultak és észbekaphattunk volna, az ideologizált törekvések, az emberek „nagyüzemi” megsemmisítése (akár haláltáborokban, akár az abortuszklinikákon) és a hit pusztítása láttán ! És ebben a nemzetközi-szocializmus és a nemzeti-szocializmus karöltve dolgozott! Persze mindkettőnek a Katolikus Egyház volt (van) a leginkább útjában! Olyannyira, hogy a 20. században több keresztényt gyilkoltak le a hitéért, mint a megelőző 19 évszázad alatt összesen! Sajnos, hasonló nagyságrendű a nem keresztény emberáldozatok száma is, akik szintén a felvilágosodás jegyében lettek feláldozva, egy „szebb jövő” érdekében!

A múltat végképp eltörölni, a jövőről csak ígérgetni, a jelenben bebetonozni a totális hatalmat az előző kettő megvalósítására!

E céljuk érdekében, a társadalmi elégedetlenségek szítását, a bomlasztások minden fajtáját képesek bevetni, hogy az embereket Isten ellen, és a népeket népek ellen fordítsák! A cél a halál kultúrájának megvalósítása ‒ és ennek folyományaként, pokolra küldeni minél több lelket, mert a sátán célja, hogy népet gyűjtsön maga köré a kárhozatba!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet,

mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozta!

Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet,

mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozta!

Légy te az első!

A világban élni áldozatos, a világnak élni kárhozatos! 4

     Nos, a felvilágosodás kor eszméi nyíltan hirdetik, hogy céljuk az ember, ember általi megváltása. Sokak nem veszik észre, hogy az ő látszólagos felemelésük Isten totális tagadásával jár. Ezen az eszmeiségen alapul egyébként a marxizmus, mely azt verte a fejekbe, hogy Istennek meg kell halnia, hogy az ember éljen. Csakhogy az emberi élet értékének hangsúlyozása csupán csalétek, hiszen ez az eszmeiség küldött halálba százmilliónyi embert! Sorolhatnám tételesen, de túl borzalmas! A lényeg, hogy ez a démoni fertőzöttség maradt örökségként a 21. századra, melyet az 1917-es bolsevizmus terjesztett el világméretekben! Ennek megakadályozására jelent meg az Égi Anya Fatimában (még az oroszországi, októberi puccs előtt)!

A „halál civilizációjáról” szólva: A felvilágosodás nevében az európai filozófia elfordult Istentől: úgy építette fel gondolatmenetét, mintha Isten nem létezne, ezáltal a jó és rossz közötti különbségtétel alapvető viszonyítási pontjától szakadt el. Ha az ember nem számol Istennel, nem marad saját magán kívül álló erkölcsi mérőpontja, így maga dönti el, mi a jó és a rossz! Ennek veszélyeit, épp a 20. századi totalitárius ideológiák mutatták meg! Ha az ember Isten nélkül dönthet, akkor úgy is határozhat, hogy az emberek egy bizonyos csoportját meg lehet semmisíteni, miként azt a kommunizmus és a nácizmus meg is tette! Sőt, ma is folytatódik a megfogant, de még meg nem született emberi lények kiirtása, ráadásul erről választott parlamentek döntenek – melyek paradox módon –, éppen az emberi haladás nevében teszik ezt!

 Szemelvények a Lelki Naplóból -- 1965. V. 30.

A Szűzanya szólt:
„Kislányom, írd le, amit most mondok, megkülönböztetett betűkkel. Halálod után neked Mellettem lesz a helyed, és a földön összegyűjtött olajcseppjeid, melyeket áldozatos életed által Szent Fiam az Ő érdemeivel egyesített, vissza fognak hullani a lelkek kialudt mécsesébe. Az Én Szeretetlángomtól tüzet fognak, és ennek fényénél megtalálják az üdvösségre vezető utat. Ezek az olajcseppek még a mécses nélküli lelkekre is ráhullanak. Ők keresni fogják ennek okát és Szent Fiamhoz jutnak. Tehát neked a mennyben is dolgod lesz, és a megváltó munkában való részvételt folytatni fogod halálod után is.”
Nagyon meglepődtem ezeken a szavakon, hisz a Szűzanya ezt már máskor is közölte velem. De most, hogy ismételten leíratta, nagyon kihangsúlyozta, hogy az égben sem fogok tétlenkedni, mert lelkesedésem, a lelkek megmentéséért folytatott áldozat az égben is folytatódik.

1965. VI. 4
Nagyon érdekes dolog történt, vagyis inkább úgy kell írnom, hogy amint éppen kis lakásomba mentem este, útközben a sátán keserves nyögését és szemrehányását kellett hallanom. Elpanaszolta nekem, hogy ő már nagyon régen gyanította azt, hogy személyemmel kapcsolatban neki nagyon nagy baja keletkezik. Azért is igyekezett ez időtől kezdve engem állandóan szemmel tartani, és tovább panaszkodott, hogy mégis csak sikerült kiszabadulnom mindig karmai közül, pedig ő minden eszközt latba vetett, és mégis a vesztes fél lett.
Amint kis szobámig elértem, mely a kert végében van, velem jött, vagyis csak tapogatózott, mert mint világtalan, tehetetlen a közelemben. Már azelőtt is éreztem világtalanságát és tehetetlenségét, de volt idő, amikor éreznem kellett gyűlölettől villogó és bosszútól szikrázó szemeit, melyek akkor még félelemmel töltötték el egész lényemet. 

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

A világban élni áldozatos, a világnak élni kárhozatos! 3

     Az ördögi harc és a megtévesztő hamisítás már Jézust követően elkezdődött, ám a médialehetőségek mára milliószor nagyobbak, így hatalmas tömegeket tudnak elérni!

Mit mondhatunk? Álljon itt Ratzinger bíboros két megnyilatkozása: „Akinek világos képe van korunk sötét oldalairól, láthatja azokat az erőket, amelyek azon munkálkodnak, hogy szétverjék az emberi kapcsolatokat.”       „Van valami ördögi abban az aljas közönyben, amivel a pénz nevében tönkreteszik az embert, kihasználva gyöngeségét és megkísérthetőségét. Pokoli az a nyugati kultúra, mely bebeszéli az embernek, hogy az élet egyetlen célja a gyönyör és az egoista önzés!”

Kísértetiesen hasonló aktualitásokat olvashatunk ki Szent Newman bíboros (†1890) Breviáriumából:

Napjainkban nem törekednek-e csaknem mindenhol a világban a vallás nélkülözhetővé tételére? Hirdetik, hogy a vallásosság nem nemzeti-, hanem magánügy. Nem kísérlik-e meg kizárólagossá tenni a vallás nélküli nevelést? Nem kísérlik-e meg, hogy a hasznosságot és nem az igazságot tegyék az állami törvények s rendelkezések iránymutatójává? Nem kísérlik-e meg mást belemagyarázva kiforgatni a Szentírást? /Sajnos/ a gonosz összeesküvésével állunk szemben, mely a világ minden részén szervezkedik, intézkedik, hogy Krisztus Egyházát gúzsba kösse és előkészítse az utat az általános elszakadásra! Ez a nagy aposztázia vajon megszüli-e az Antikrisztust, vagy halasztódik még? Mindenesetre ez a taktika összes jeleivel és eszközeivel a sátántól ered! Távol álljon tőlünk, hogy megtévesszenek szép ígéretei, melyben mérgek vannak elrejtve. Ne gondoljátok, hogy ügyetlen a mesterkedésben! Csalétkeit nagyon is nyíltan kínálja: Ígér polgári szabadságot, egyenlőséget, jó üzletet és jólétet, ígéri az adók csökkentését és reformokat. Ezáltal fedi el műve sátáni célját, melybe be akar minket is vonni. Ezért gúnyolódik az elmúlt időkön és a hagyományos intézményeken. Nekünk azonban szükséges megértenünk, hogy az első keresztények helyzetében vagyunk; ugyanazon friggyel, papi renddel, szentségekkel és kötelességgel!

Tudatosítanunk kell, hogy egy bűnben fetrengő világban élünk, hogy helyzetünket felmérve lehessünk tanúságtevők Krisztus mellett. Az szükséges, hogy éber legyen a szívünk, éberek legyünk a reményre /mentsük a lelkeket/ és várjuk az Ő második eljövetelét.

(vö. Newman Breviáriuma, Szent István Társulat /Bp. 1961/ 358-363. o.)

Szent Pio atya!

 Te nagy reményeket fűztél Mária Országának jövőjéhez,

könyörögj érettünk Királynőnknél,

mert nagy veszedelemben vagyunk!

 Szemelvények a Lelki Naplóból

 Jézus:   »"Kármelita kislányom!  Emlékezz vissza, amikor özvegy maradtál és gyermekeid nőni kezdtek, hogy kérted őket, legalább egy órát segítsen mindennap mindegyik, mily könnyebbség lenne ez neked. És milyen szomorú voltál, amikor mindenféle ürüggyel kimentették magukat, és neked egyedül, elhagyottan kellett fáradoznod. Leányom, de sok gyermekem van Nekem is, és ha csak egy órát segítene is mindegyik, mily gyönyörűségem telne bennetek. Ilyenkor különösen a Nekem szentelt lelkekre gondolok, akiket Szívem választottjainak tekintek, és ők mégsem egyesülnek Velem bensőségesen. Szétszórják őket a világias gondolatok. Kis kármelitám, úgy kérlek, merülj el Bennem! Legalább te óhajts még több kegyelmet! Segíts helyettük is, de ne egy órát, hanem szünet nélkül! Ne kérdezd, hogyan, légy találékony, és ragadj meg minden kis alkalmat, hogy a te áldozataid által a lelkek utáni szomjúságomat csillapítsd.”

     „Uram, én soha nem szűnő szomjúsággal vágyódom Utánad! Minden erőmmel szeretni akarlak, azok helyett is, akik nem jönnek Hozzád.” A beszélgetés közben oly nagy kegyelmeket kaptam az Úrtól! „Én Istenem, mit tettél velem? Most már végképp nem tudom, én élek-e. Mintha nem is a földön járnék, nem látok szemeimmel semmit, füleim  nem fogják fel  a világ hangját, szívem nem dobog már csak Benned, Érted."« (I/29)

A világban élni áldozatos, a világnak élni kárhozatos! 2

     Sajnos beszélhetünk új evangelizációról, meg a szeretet civilizációjáról, ha egyszer süket fülekre talál. Nagyon úgy néz ki, hogy az Egyház a hagyományos lelkipásztori módszerekkel nem képes megállítani a veszélyes hanyatlást, mert az emberek elvakultak, a lelkek eltompultak! Az említett sátáni taktika az, hogy nem valami látványosan rosszat ajánl az embernek, hanem szabadságot, egyenlőséget és a mindenhez való jogot! Amikor a sátán valami módon teret kap, egyre jobban birtokába veszi az egyéni és a kollektív akaratot, melyet általában észre sem vesznek, s nem csak kiszolgálják, de szenvednek is tőle. Ez leglátványosabban egyes eszmék és izmusok megtévesztő hazugságaiban mutatkozik meg. Lényege, hogy elfordít az Istentől és távol tart tőle, a végeredmény pedig a bűn lavinaszerű elhatalmasodása (vö. Róm 5,20).

Mária, anyaként figyelmeztet bennünket a bűn elhatalmasodásának veszélyére, mert ha a bűn elhatalmasodik, akkor annak következménye is elhatalmasodik, és társadalmi méreteket ölthet. Ez pedig a lelki és az evilági élet szempontjából végzetes lehet. Erre figyelmeztet Jakab apostol: ,,a bűn meg, ha elhatalmasodik, halált von maga után” (1,15). A bűn ‒ ha nem szállnak vele szembe ‒, átlépheti az országhatárokat, s földrészeken, vagy akár az egész világon elhatalmasodhat, és következményei pusztulással fenyegethetik akár az egész emberiséget. Az viszont kifejezetten súlyosbítja a helyzetet, ha az emberek az elhatalmasodott bűn elhatalmasodott következményeit természetes okokra vezetik vissza, s ezeket csupán természetes összefüggésükben értelmezik, mert így nem veszik fel vele szemben a harcot!

1964. III. 21.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, 

mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. 

Légy te az első!

A világban élni áldozatos, a világnak élni kárhozatos! 1 

     Az Újszövetségi Szentírás közel 150-szer említi a bűn szerzőjének nevét különböző formában. Jézus Krisztus igehirdetéséből, s a teljes kinyilatkoztatásból világosan látható: az ember létét és történelmét alapjaiban fenyegető tényezőről van szó.

A sátán megnyilvánulása az egyén, a közösség és a társadalom életében bár igen változatos, mégis felismerhető. Nagyon fontos ráébredni, hogy a bűn szerzője, a megtévesztő szellem (vö. 1Tim 4,1) „tévútra akarja vezeti az egész világot” (Jel 12,9b), a bűn következményei révén igyekszik tönkretenni az ember testi-lelki valóságát, s az emberi kéz munkáját.

A gonosz általános módszerei közé tartozik a kísértés, az ördögi zaklatás, a megkötözöttség és a megszállottság. A piacgazdaság, a szabad verseny, a test kívánságának túlzott kiszolgálása lényegesen kiszélesítette a lehetséges áldozatok körét, ez a helyzet pedig különös nehézséget jelent az evangelizációs munkában.

Először a szívben, majd a családban vagy más közösségben igyekszik békétlenséget kelteni. Amikor egy családban vagy bármilyen más közösségben a széthúzás, a békétlenség révén sérül az egység, tudni kell: a háttérben sátáni erő, a bűn szerzője kezdi működését.

A helyzet súlyossá válhat, ha az ember lelkében tanyát vert a gőg, mert a sátán kezében a gőg igen hatékony eszköz, de vele szemben az alázat az első és legfontosabb fegyver. ,,Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak kegyelmet ad” (1Pét 5,5b).

Bármerre jársz, bárhol is állsz, imádkozz egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott! 

Légy te az első!

     »Az Üdvözítő szavai: „Leánykám, téged választalak ki, hogy isteni Irgalmasságomnak közvetítője légy. Te magad is töltekezz isteni Irgalmam bőségével, és ha ajkadat szóra nyitod, hirdesd Szívem Irgalmát, mely majd elég a bűnösök utáni vágyakozástól. A te egész életed is vágyakozás legyen, az áldozat, az imádság és megváltó munkámban való segíteni vágyás.” Édes Jézusom, már hányszor leírtam szomorú panaszaidat, de segíteni vajmi keveset tudok.

    „Leánykám, csak égjen a vágy szívedben, már ez is enyhíti Szívem égő fájdalmát. Bárcsak az Én Szívemnek szentelt lelkek mind vágyódnának utánam, akkor megnövekedne az Én engesztelő táborom. Tudod, milyen sokan vannak, és ha ezek szívvel-lélekkel, imájukkal és áldozataikkal részt vennének az Én megváltó munkámban, nem volna olyan sok a panaszom. Leánykám, nagyon szépen megkérlek, szeress Engem még jobban, és szolgálj Engem még több odaadással. Ne hagyd magadon úrrá lenni a megszokás szürke hatalmát. Áldozataid mindig frissen izzók legyenek. Kislányom, fokozni szeretném benned kegyelmeimet, de ehhez előbb fokozott áldozatvállalásod szükséges. Megkérlek, fogadd el kérésemet, légy nagyon szerény, mondj le minden örömödről, élvezeteidről, melyekkel  nem  Engem  szolgálsz. Mondj le a szórakoztató  könyvekről, kedvenc zenéidről, a társaság kereséséről, sétáidon pedig csak az Én kínszenvedéseimről elmélkedj. Böjtjeidet szeretném még fokozni, ha te is elfogadod. Ne add át magad semmi élvezetnek, reggelid és vacsorád szerényen csak kenyér és víz legyen. Csak a főétkezésnél fogyassz egyebeket, de megkérlek, hogy ezeket is tedd számodra élvezhetetlenné. Ne az ízletes ételek miatt fogyaszd, hanem csak azért, hogy testedet tápláld vele. A test úgyis megköveteli a magáét. Az éjszakai pihenődről is le kell még jobban mondanod. Kétórai virrasztást kérek tőled úgy, hogy külön-külön kelj fel egy-egy órát. Leánykám, édes, számíthatok rád? Én, az Istenember kérlek.”« (I/60-61) 

Kérdés: mitől hamis valamely újabb üzenet, hiszen bármelyik elismert reveláció is volt valamikor új!? 2

     Amiként áldozat nélkül nincs üdvösség, prófétaság sincs áldozat nélkül! Így volt ez ez a Szeretetláng esetében? Erzsébet asszony legnagyobb félelme az volt, nehogy megtévesztett, vagy megtévesztő legyen. (III/190) Ezért, bár a közlések 1961-ben kezdődtek, de csak 1965-ben szivárgott ki, miközben Erzsébet asszony lelkét a

kételyek a kimerülésig gyötörték (vö. III/125)!

Tehát a kellő óvatosság, a bensőséges Mária-tisztelet és a szentségi élet, az Evangélium útja!

A jelenések ‒ így a fatimai üzenet is ‒ sürgető buzdítás, hogy a keresztényi élet közepébe helyezzük vissza a Szeretet Istenének imádását, elsőségét, felgyújtva másokban is az Isten- és emberszeretetet és a lélekmentés vágyát. Ebben súlyos nehézség az értékrend átrendeződése a pénz és az élvezetek javára. Ez persze már régi probléma és veszélyükre Jézus is figyelmeztet (Mt 19,22-23).

Gondoljunk bele, hogy egyes bizonytalan „naprakész” üzeneteket, milyen széles kör fogadja lelkesen, és ennek tudható az eseti aránytévesztés is a hívekben! Ma már ott tartunk, hogyha a pap meghirdet egy szentségimádási órát a templomában, akkor üresek a padsorok, viszont ha ugyanez a pap, kihirdet egy zarándoklatot 15 órás utazással, akkor bizony alig marad hely a buszon! Tehát üdvösségünk érdekében el kell hagynunk a hiszékenységet, szétszórtságot és céltudatos, egyházhű hittel kell imádkoznunk, áldozatot hoznunk és engesztelnünk! Ezzel, és csakis ezzel vehetünk részt a megváltás széleskörű érvényre juttatásában, vagyis az evangéliumi hit lelkekben való érvényesítésében, megtérésükben!

A megtévesztési igyekezet mára globális „építkezéssé” vált, és ennek kis „téglája” az egyéni látnok! A folyamat azonban egyre inkább felgyorsulni látszik, az „Istennel szembeni autonómiát” hirdető New Age mozgalom térhódítása révén. Erről nyilatkozta már X. Piusz is: „Az összes eretnekség végső összefoglalása.”

Általánosan megfigyelhető, hogy így vagy úgy, az Evangéliumot és a katolicizmust minden módon igyekszenek kikezdeni, megfélemlíteni – nem kevesebb céllal –, minthogy Jézus személyét egyszerű szupersztárként, a megváltás tényét ámításként, Szentségi Jelenlétét „kárhozatos bálványimádásnak” degradálják. Ál-evangéliumok ál-történeteinek ál-kutatási eredményeit jelentetik meg, rombolásként (Da Vinci kód, Júdás evangéliuma, protestáns Káték, „Nagy Figyelmeztetések” és a Harry Potter féle démoni gyermekmesék stb.) ‒ Ez mind a Gonosz műve, bár ügyes!

Kérdés: Mitől hamis valamely újabb üzenet, hiszen bármelyik elismert reveláció is volt valamikor új!? 1 

     „Hamis” alatt annak a veszélye értendő, hogy kiforratlan és bizonytalan! Értsd ezalatt, hogy álnév alatt valaki „kap” egy üzenetet 16 órakor, és az interneten már fenn is van 16 óra 20-kor! Mindezt anélkül, hogy az illetőben a legkisebb kétség, vagy méltatlanságtudat felmerült volna! Se átelmélkedés, se szakemberrel való megbeszélés! Mert az, hogy valakiben szép monológok fogalmazódnak meg, az magán ajándék is lehet, és csak neki szól.Meghirdetni azonban súlyos felelőtlenség, sőt bűn! Aztán ha követőkre talált, már röstelli abbahagyni a közléseket. És ez az a pont, amikor óhatatlanul bekapcsolódik sugalmazóként a megtévesztő szellem!

»Akadtak a nép körében hamis próféták, ahogy a ti körötökben is föllépnek majd hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek (2Pét 2,1). Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket a köztetek lakó próféták és jövendőmondók, se álmaikra ne figyeljetek, amelyeket álmodnak, mert hazugságot jövendölnek nektek, az én nevemben, noha nem küldtem őket ‒ mondja az Úr (Jer 29, 8-9). Óvakodjatok tehát a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok (Mt 7,15). A Lélek azonban kifejezetten mondja, hogy az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek (1Tim 4,1-2). Sokan fogják követni eltévelyedéseiket, s miattuk becsmérelni fogják az igazság útját (...) de az ítélet már régóta készül ellenük, és a rájuk váró pusztulás el nem alszik (2Pét 2,2-3).«

„Rendkívül sok égi segítséget kapunk a Rózsafüzér elmondásával.

Eretnekségeket győztek le vele, erkölcsök újultak meg általa, járványokat űztek el vele és háborúknak vetettek véget. ...

A Rózsafüzér fegyver az egyén és az Egyház kezében.”

(Bosco Szent János)

Bármerre jársz, bárhol is sétálsz, mondj el egy Üdvözlégyet,

mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott.

Légy te az első!

Változnak az idők, de az Evangélium ugyanaz! 2

     Furcsának tűnik, de az ateista Nietzschét kell idéznem ‒ más célzatú ‒, de lényegileg igaz következtetésében: ,,Idő kell a fénysugárnak és a villámnak, a csillagok fényének s a tetteknek is, hogy lássák és hallják őket.” Tehát, sajnos idő kellett, hogy az emberiség megértse a Mária-jelenések célját és komolyan vételének szükségét. De az túlzás, hogy száz év kellett ahhoz, hogy megértsük a fatimai üzenet ijesztő valódiságát, mélységét és jelentőségét.

Egy angol történész szerint a 20. század ‒ melyet „rövid századnak” nevez ‒, 1914-ben az első világháborúval kezdődött, és 1989-ben a berlini fal leomlásával ért véget! Nos a fatimai üzenet épp ezt az időszakot fogja át!

Különösen a 20. századi történelem két nagy konfliktusa az, mely minden összefüggésével és borzalmával, mintha a prizmája lenne mindannak a rossznak, ami ezt a századot jellemzi, és amely után sajnos nem következett be az egyetemes megtérés!

Ha hirtelen (emberiség szinten) össze nem szedjük magunkat, a 21. században már csak rosszabb következhet a világ bűneinek következményeként.

Elsőként említhetjük a megelőző századok új eszméinek és fogalmainak a „gyümölcseit”, amelyekkel a hit pusztításának és az emberi élet elértéktelenedésének állomásait is jelölhetjük. Mert bizony a megelőző századokban tucat számra születtek új fogalmak, amelyekkel a hit pusztításának állomásait is jelölhetjük. Pl. a racionalizmus, a felvilágosodás, a modernizmus, a szekularizáció, az ateizmus, az anarcho-liberalizmus, abortusz és eutanázia.

Az eszmék aztán az élet minden területén kifejtették hatásukat. A magánéletben, a közösségben, a képernyőn, a rockszínpadon, a politikában éppen úgy, mint az egyetemi katedrán, sőt az egyháziakat sem kerülték el. A megfelelő ismeretek és a megkülönböztetés hiánya sajnos azt is eredményezi, hogy az emberek jó szándékkal támogatnak káros eszméket, lelkesen követnek hamis üzeneteket.

Keresztes Szent János szerint ,,az ördögnek sokféle furfangja között, melyekkel igyekszik befonni a lelki embereket - a legközönségesebb, - hogy nem rosszat, hanem valami jót, vagy legalább jónak látszót ajánl nekik.” ‒ És itt a probléma!

A klasszikus teológia felépítői, sajnos metafizikai értelemben túlságosan eltávolították Isten fogalmát az emberektől; s a hívők már-már olyan Istenre gondolnak, aki nem sokban különbözik a pogányok sorsfogalmától, vagyis nem hall, és nem szól bele az emberi történelem folyásába.

Ez a gondolkodásmód pedig nagyban akadályozza az Istennel való kapcsolatot, az imát és a szentségi életet, hatékony akadályt képezve az engesztelés kibontakozása elé. E vallási elsekélyesedés után csoda-e, ha a Krisztus által megváltott embert a közömbösség vagy egyenesen a tagadás jellemzi?

 (Egy gyóntatói elutasítás után.) Jézus:  »Most is Én vezetlek! Ez természetesen nem jelenti azt, hogy gyóntatód szavai nem Tőlem valók. Sőt, igenis kihangsúlyozom, fogadd el minden utasítását, és csak azt tedd, amit Ő mond. Az Ő szavai az Én szavaim. Ő az Én sugallatomból veszi mindazt, amit mond. Bárcsak megértené és megfogadná ezt minden lélek és alázatos engedelmességgel követné!« (III/143)  

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet,

mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott.

Légy te az első!

     »Most azonban Ő kért: „Írd le ezeket. Ez is a megváltó munkámban való részvétel. Leánykám, bűneid mélységes bánata sokakat fog bűnbánatra indítani, és a bűnösök visszatérnek Hozzám. Még a jók is jobbak lesznek, s bűneik bánata által még közelebb kerülnek Hozzám. A mi kezünk együtt gyűjt. A bűnbánattól megtisztult lelkek az Én utamat fogják járni, melyet veled együtt taposunk.” 

Egy 1957. december 26-án folytatott beszélgetésben Lúcia nővér a következőket mondta: „Nézze atya, a Boldogságos Szűz Mária ezekre az utolsó időkre, amiben mi élünk, a rózsafüzér imádkozásának különleges hatékonyságot szerzett. Olyan hatékonyságot, hogy nincs az a probléma, akár az evilági, akár a szellemi életben, akár a privát-, a családi- vagy a közösségi életben, népek és nemzetek sorsában – amit a rózsafüzérrel ne tudnánk megoldani!

Ismétlem Önnek, hogy nincs olyan probléma – bármily súlyos is az –, melyet a szentolvasóval ne tudnánk megoldani. A rózsafüzérrel fogjuk magunkat megmenteni! A rózsafüzérrel tesszük magunkat szentté. A rózsafüzérrel fogjuk Urunkat és Megváltónkat megvigasztalni és számos lélek megmenekülését elérni!”

(Pater Fuentes 1957. dec. 26-i interjúja a fatimai Lucia nővérrel) (NET)

Jobb, ha a tudomány marad az „ősrobbanásnál", azt ugyanis senki sem látta. Januárius vércsodáját viszont igen!

     Nem lehet tudományosan megmagyarázni az alvadt vér csepp­folyóssá változását, különösen nem az ismétlődéseket az újra bekövetkező alvadásokkal. Ha Szent Januárius vére a természeti törvények szerint visel­kedne, akkor már rég teljesen lebom­lott és porrá vált volna.

Gastone Lambertini olasz tudós hosszú évek tudományos kutatása után erre a következtetésre jutott: "Az energia megmaradásának tör­vénye, a kolloidok folyékonnyá válását és megszilárdulását irányító törvényszerűségek, a szerves kolloi­dok öregedésének elmélete és a plaz­ma alvadására irányuló biológiai kísérletek. Mindezek megerősítik, hogy az évszázadok óta tisztelt anyag a természet törvényeinek rejtélye, és próbára teszi azokat, akik Isten természetfölötti működését figyel­men kívül hagyva keresik a magya­rázatot. Szent Januárius vére olyan alvadék, ami él és lélegzik. Ez az örök élet és a feltámadás jele.”

Corrado Ursi, nápolyi bíboros ér­sek azt mondta, hogy Szent Januá­rius vére „újjáéledésének” csodája közvetlenül összefügg Krisztus fel­támadásával. Ez Isten működésének különleges jele, mellyel Isten meg­térésre hívja az embereket.

1972-ben Ursi bíboros azt írta: „A vértanú al­vadt vérének élő emberi vérré való át­változásával Isten meg akarja értetni velünk, hogy Krisztus feltámadt és itt van velünk, s hogy az ő örök éle­tet adó vére mindenkor él és lüktet azokban a keresztényekben, akik megmaradnak a megszentelő kegye­lemben. Miért ne szólhatna hozzánk napjainkban a feltámadt Krisztus Szent Januárius vértanú vére által, így sürgetve minket, hogy térjünk meg, és higgyünk abban, hogy ő va­lóságosan jelen van az Euchariszti­ában?”

Jézus részesíteni akar min­ket feltámadásának teljességében, s ezért arra buzdít minket, hogy gyű­löljük meg a bűnt, hogy a bűnbánat szentségében álljunk fel minden bu­kásból, s hogy szívünk legyen tiszta, és maradjunk meg a megszentelő ke­gyelem állapotában.

Szent Januárius vércsodája tehát felszólítás, hogy élő hittel higgyük, hogy az Oltáriszentségben a feltámadt Krisztus van jelen. Jézus így szól hozzánk: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. Vagyis élő hittel higgyünk Krisztusnak az Oltá­riszentségben való jelenlétében és az örök életben.

Változnak az idők, de az Evangélium ugyanaz! 1 

     Amit feltétlen követnünk kell, az az egyetlen, az üdvösséghez szükséges kinyilatkoztatás az Evangélium és az Anyaszentegyház hivatalos tanítása! 

A súlyosbodó helyzet abban áll, hogy generációink az elhangoló sátáni divatok és gondolatok légkörében nőnek fel úgy, hogy nem, vagy alig ismerik a Kinyilatkoztatást. Ennek következményeként, még a minimális keresztényi- és nemzeti identitásukat is elveszítik. Megeshet, hogy sokan végül mégis istenkeresők lesznek, ámde az ezernyi gyülekezet kínálata közt, kellő ismeretek hiányában nem is tudják, hogy Isten EGYEDÜL csak a Názáreti Jézust igazolta (ApCsel 2,22). Az meg végképp ismeretlen számukra, hogy „az Apostoli Egyház, az Istenről szóló hiteles tanítás egyetlen megbízott továbbadója és értelmezője” (Katekizmus 85-87).

Csak Jézus Krisztus által lehet eljutni az Istenhez (vö. Jn 14,6), és ,,nincs üdvösség senki másban” (ApCsel 4,12).

Ő az egyetlen ,,közvetítő Isten és ember között” (1Tim 2,5), Ő az, aki megmutatja az üdvösség egyetlen útját, mert Ő ,,az út, az igazság és az élet'' (Jn 14,6).

Jézus tanítói megbízatást és hatalmat adott az apostoloknak: ,,Aki titeket hallgat, engem hallgat'' (Lk 10,16).

Hasonlóképp Egyházára bízta az Úr a hit szent örökségét, a hitletéteményt (depositum fidei), így az Egyház az Istenről szóló hiteles tanítás egyetlen birtokosa! Tudatlanság azt állítani, hogy „minden vallás a sajátját tartja igaznak”! Ugyan bizony, melyik vallásalapító áldozta fel magát az emberiség üdvéért, támadt fel a halálból, és melyik ajánlott minket Édesanyja gondoskodására?

 Ezt az elistentelenedést készítette elő az ún. „felvilágosodás”, a racionalista „modernkedés”, és némely eretnekség súlyos fertőzése! Isten azonban még így is gondoskodik arról, hogy Szentséges Anyja által újra és újra emlékezetünkbe hozza azokat a hitigazságokat, amelyek az üdvösségünk lehetséges útjai, még ha a kor mentalitása, vagy maga az ördög „badarságnak” sugallja is ezeket.

Néha az Üdvözítő személyesen nyilatkoztat ki valamit, példa erre Szentséges Szívének kinyilatkoztatása Alacoque Szent Margit révén, amiként az Isteni Irgalmasság üzenete is Szent Fausztina által.

Természetesen a leggyakoribb, hogy Szent Anyját ‒ a Boldogságos Szüzet ‒ küldi a figyelmeztetésünkre. De az viszont kifejezetten ritkaság az Egyház történetében, hogy angyal jelenik meg a figyelmeztetésünkre, ahogyan Fatima esetében is, előkészítve a Szent Szűz érkezését. Úgyhogy angyali szózatokat hirdetni, eleve gyanús lehet ‒ persze anélkül ‒, hogy azt az egyházi Hatóság kivizsgálta volna!

A tudományos vizsgálat eredményeit nem kürtölik világgá!

     Fizikus és hematológus  szakemberek egyöntetűen állítják, hogy a jelenség a tudomány előtt rejtély, tudományosan megmagyarázhatat­lan, hogy a vér 305-től mostanáig morfológiailag változatlan állapot­ban maradt fenn, alvadtból folyé­kony halmazállapotúvá változik, és ezzel együtt megváltozik a térfo­gata és a tömege is, hogy aztán visszatérjen az eredeti, megalvadt ál­lapotba. A jelenség megismétlésére irányuló valamennyi laboratóriumi kísérlet kudarcba fulladt. A jelenlegi tudomány semmilyen módon sem képes megmagyarázni ezt a titokza­tos jelenséget.

Néha Szent Januáriusz megal­vadt vére a folyékonnyá válása során olyannyira megnöveli a térfogatát, hogy kitölti az egész ampullát, más­kor meg éppen hogy jelentősen csök­ken a térfogata. A tudósokat megdöb­benti, hogy a vér tömege is változik, változáson megy át a vér színe is az élénkvöröstől kezdve a sötét­vörösön keresztül egészen a sárgás­vörösig. Teljesen megjósolhatatlan a vér halmazállapot-változásának az időtartama is. Néha rögtön megtörténik, máskor eltart néhány percig, óráig vagy egy egész napig. Ehhez ha­sonlóan alakul vissza a vér alvadt ál­lapotba is. Mindezek a jelenségek el­lentmondanak a fizika törvényeinek.

Az ampullákat tudományos hitelességgel először 1902. szeptemberében prof. Raffaele Ianuario és dr. Gennaro Sperindeo vizsgál­ta meg spektroszkóppal. A tudósok nem nyithatták ki az ampullákat, mert azok masztixszal, pisztáciafá­ból nyert gyantával vannak lepecsé­telve. A masztix az évek során úgy megszilárdul, mint a kő, így az am­pullákat szét kellene törni ahhoz, hogy hozzájussunk a tartalmukhoz.

1902. december 22-én a vértanú vére épp folyékony állapotban volt, ami lehetővé tette a tudósok számára az ampullában levő folyadék spekt­roszkópiás vizsgálatát. Megállapították, hogy emberi vérről van szó.

1988. őszén Michele Giorda­no bíboros kérésére egy tudósok­ból álló csoport Luigi Baima Bollo­ne-nak, a Torinói Egyetem ismert professzorának vezetése alatt Szent Januáriusz vérét újabb spektroszkópiás vizsgálatnak vetette alá, és megerősítették az 1902-ben végzett kutatások eredményeit. Az elem­zése kimutatta, hogy az edénykékben hemoglobin található, tehát ütőérből származó, valódi, tiszta emberi vérről van szó, ami úgy viselkedik, mint az élő ember artériás vére. Ezzel telje­sen megcáfolták azt a feltevést, hogy a középkorban Szent Januáriusz vé­rébe olyan anyagokat tettek volna, melyek előidézik a vér folyékonnyá válásának és megalvadásának jelenségét.

 »1962. április 13-án fájdalmas péntek volt. A Szent Szűz első közlése!

    Ezen a napon az Úr Jézus óhaja szerint tizenkét órától három óráig imádtam és engeszteltem Őt. És Benne elmerülve kértem a Szent Szüzet, vésse szívembe Szent Fiának Sebeit, és indítsa mind nagyobb könyörületre Szent Fiának irgalmát. Könnyeim sűrűn hullani kezdtek. Sűrű könnyhullatásom közepette a fájdalmas Szűz kimondhatatlan bánatát és szomorú zokogását éreztem lelkem mélyén. Az Ő zokogása áramlott át az én lelkembe is, majd zokogó hangján így szólt hozzám:

„Kármelita kislányom!   Oly sok bűn van az országban. Segíts Nekem, mentsük meg. Én fénycsóvát adok a kezedbe. Ez Szívem Szeretetlángja lesz. Az Én Szívem Szeretetlángjához add a te szeretetedet is, és add tovább, kislányom!” „Édesanyám, miért nem teszel nagy csodákat, hogy higgyenek Neked úgy, mint Fatimában?” „Leánykám, minél nagyobb csodákat tennék, annál inkább nem hinnének Nekem. Kis kármelitám, az első szombatot is azért kértem, és mégsem veszik figyelembe. Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok, és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat), és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a magyar szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra. (I/36-37)«

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet,

mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott.

Légy te az első!

Bensőséges Mária-tisztelet hirdetése hit kérdés-e, vagy óvatoskodó szakmai presztizs? 2

     Márpedig ez a szomorú tény amellett, hogy ádáz küzdelemnek vagyunk nap mint nap a tanúi, részesei, nem „összesküvéselmélet” megállapítanunk, hogy történelmünk utolsó századaiban a sátáni erők lépésről-lépésre mindent előkészítettek, hogy létrehozzanak egy általuk irányított globalizált sátáni világot, hogy megteremtsék a tömeges kárhozat lehetőségét!

Az idők jeleiből úgy tűnik, az Üdvözítő nem hagy magunkra ebben a veszélyben sem. Elküldi Anyját, hogy a bűn eme pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel ‒ Szeplőtelen Szívének túláradó kegyelmi hatásával is segítségünkre legyen és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot. Ezzel, a Szűzanya Istentől kiesdett kegyelmeivel, a kéréseit megfogadó és teljesítő emberiségnek győzedelmes harcot ígér, amiként Fatimában tette, „Szeplőtelen Szíve végül győzedelmeskedni fog”! Ennek megvalósulása viszont nagyban függ a bensőséges Mária-tisztelet lelkekben való megvalósulásától!

A Szent Szűz evangelizációs tevékenységének fontos célja tehát az Egyház lelki újjászületése, mely feladat világméretű és történelmi léptékű. Az Egyház Anyjának bolygónkat átfogó munkája napról-napra erősödik, és egyre világosabban kirajzolódnak az egymásból eredező kontúrok is.

Amikor a Boldogságos Szűz anyai hivatását gyakorolja velünk, Fiának testvéreivel és társörököseivel, akkor Ő Isten örök és egyetemes üdvözítői tervén munkálkodik.

A modern tudomány kénytelen hallgatni!

     Minden évben megismétlődik az a csoda, hogy a megalvadt vér folyékonnyá változik, ahogy a tudósok megállapították: élő ember artéri­ás vérévé. Ez a titokzatos átváltozás általában évente háromszor játszó­dik le: a május első vasárnapja előt­ti szombaton, szeptember 19-én, vagyis Szent Januáriusz vértanúha­lálának napján, valamint december 16-án, a Szent liturgikus ünnepén.

A székesegyházi kanonokok által ve­zetett krónika részletesen leírja az eseményeket. Több évszázad megfigyeléseiből kitűnik, hogy szeptem­ber 19-én majdnem mindig és azon­nal folyékonnyá változik a megalvadt vér. A többi dátumot illetően nincs semmiféle szabály: néha a megal­vadt vér rögtön folyékony vérré vál­tozott, máskor hosszan várni kellett, sőt, volt olyan is, hogy az átváltozás egyáltalán nem történt meg. Szent Januáriusz vérét egy ereklyetartó­ban őrzik, amelyben két ódon üveg­ ampulla van. A nagyobbik ellipszis alakú, és 75%-át tölti ki a vér. A kiseb­bik henger alakú, és csak kis mennyiségű vért tartalmaz. A szakértők szerint mindkét ampulla a 4. század­ból származik.

Szent Januáriusz vér-ereklyéjéhez számtalan nagy és látványos csoda is fűződik, mint pl. 1527-ben leállította a nápolyi nagy pestist.

És ami még látványosabb, 1631-ben kitört a Vezuv, és lávaömlés fenyegetett több lakott települést, különösen Nápoly városát! Ekkor körmenetben vitték szentünk ereklyéjét a Vezuv felé, mire a lávafolyam megállt!

Szent Januáriusz vérének szokatlan jelensége próbára te­szi a modern tudományt. A tudósok nagy talány előtt állnak, hiszen saját szemükkel láthatják, amint megváltoztatja a vér a színét, az állagát, a tömegét és a térfogatát. Ez az elképesztő jelenség időpontoktól, emberek jelenlététől, hőmérséklettől függetlenül megy végbe. A vér halmazállapota szilárdból csepp­folyóssá válik, akár 5 C, akár 32 C a hőmérséklet a székesegyházban.

A vértanú vére ugyanúgy megváltoztatja a halmaz­állapotát akkor, amikor sok ember van jelen, mint akkor, amikor csak néhány személy, vagy senki.

Tehát Szent Januáriusz vére halmaz­állapotának megváltozása nem függ az emberi elvárásoktól, a hőmérsék­lettől vagy egyéb külső tényezőktől, például 1976-ban Szent Januáriusz ereklyéjét nyolc napra nyilvánosan kiállították. Bár e napokban sokan imádkoztak buzgón és vártak feszül­ten a csodára, mégsem történt sem­mi Szent Januáriusz vérével.

     A képen Crescenzio Sepe bíboros, nápolyi metropolita a Szent Januáriusz vérét tartalmazó ampullát mutatja a híveknek. Világosan látszik, hogy az ampulla tartalma folyékony halmazállapotú.

 A Szeretetláng Mozgalom 

     A Szeretetláng lelkisége – mint Engesztelő Mozgalom –, Erzsébet asszony Örök Hazába való távozását követően (1985) Magyarországon csendben-, parttalanul-, „szívről-szívre” terjedt tovább és gyarapodtak a imaközösségek a Szeretetláng jegyében. Az Ügy azonban hathatós egyházi vezetés, a klérus és a szerzetesrendek bekapcsolódása nélkül, megmaradt a „népi vallásosság” megtűrt szintjén.

A Küzdő Egyház tagjai vagyunk, de van nekünk Anyánk az égben! 1

      A Teremtés könyve így fogalmaz: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15). Ezek az ószövetségi szavak szünet nélküli, történelemre szóló harcot hirdetnek az ember és a sátán között. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik.

A II. Vatikáni Zsinat megfogalmazta Mária üdvtörténeti szerepét. Test szerint édesanyja Jézus Krisztusnak, „ezért ismerjük el és tiszteljük őt mint Istennek és Megváltónknak igazi anyját.” Ugyanakkor „a katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére szerető szívű anyjaképp tiszteli őt...”, tehát édesanyja az Anyaszentegyháznak (Lumen Gentium 53), a kegyelem rendjében pedig édesanyja minden embernek (uo. 61). Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében (uo. 62). Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök életéért!

A történelmi méretű küzdelem külön-külön folyik valamennyi lélekért a technika, a szemenszedett hazudozás és a manipuláció minden eszközével. Ebből a harcból viszont mindenkinek részt kell vállalnia! Az ember rövid életének tétje, hogy bizalommal megvívja a „jó harcot” (1Tim 1,18), s így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az ember ugyanis kezében hordozza örök sorsát, és tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek és az elkárhozottak számát! Ezt vegyük figyelmeztetésnek!

Szűz Mária azért jön, hogy Isten akaratából és erejéből leleplezze a bűn szerzőjét és segítségünkre legyen az örök életünkért vívott küzdelmünkben. Különösen, hogy az emberek tömegesen elveszítették képességüket az Isten Országáért hozott erőfeszítésre, pedig "erőfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet" (vö. Lk 16,16).

És persze egy kényelmes, „ima és áldozatmentes” élet után senki sem sétálhat be Isten Országába, mert meg vagyunk ugyan váltva, de a Szent Keresztségben kapott „belépőt” sokan, vidáman és lazán elveszítették!

A feltámadás jele

     Természetes módon nincs magyarázat erre a jelenségre, mert a történelem folyamán kiderült, hogy sem időponthoz, sem külső körülményekhez nincs kötve. Nemcsak a fej-ereklye jelenlétében, nemcsak nagy sokaság körében történik meg, még csak a mondott dátumokhoz sincs kötve, mert máskor is, a fej-ereklyétől távol és néhány szemlélő szeme láttára is megtörténik. Minden próbálkozás zátonyra fut, amely e jelenséget meg akarja magyarázni.

A 16. század óta a legkülönbözőbb okfejtésekkel próbálkoztak kritikus elmék: a csalástól az okkult jelenségekig mindent próbáltak fölhozni a csoda ,,megmagyarázása'' érdekében. Azt is mondták, hogy az egész jelenségnek semmi köze sincs az emberi vérhez. Miután azonban már ismerték a vér összetételét, 1902-ben két professzor a szeptemberi csoda után megvizsgálta a folyadékot, és azt találta, hogy az rendes emberi vér, és alvadása is ugyanúgy történik, ahogy a friss vér szokott megalvadni.

Ráadásul a csoda nemcsak Nápolyban, hanem egyidejűleg Pozzuoliban is történik, abban a templomban, amely a hagyomány szerint a kivégzés helye fölé épült. Sőt, magánszemélyek birtokában is van néhány apró vérrög, amellyel ugyanúgy megtörténik a csoda, mint a főtemplom ampulláiban őrzött vérrel.

A csoda első hiteles leírása 1389. augusztus 17-éről származik. Azóta gazdag dokumen­táció halmozódott fel, mely arról ta­núskodik, hogy egészen napjainkig Szent Januáriusz csodás vére, végsősoron a feltámadás jele számunkra, vagyis hogy a földi halállal nem ér véget az ember élete!

Nápoly népe a város fő patrónusaként tiszteli a vértanú püspököt, és a csoda bekövetkezését a következő hónapok kedvező vagy kedvezőtlen előjeleként értelmezik.

     Szeptember 15. Hétfájdalmú Szűzanya, Mária felmagasztalt anyai fájdalmának ünnepe.

Simeon megjövendölte Mária szenvedését – azt –, hogy hét tőr járja át a szívét (Lk 2,34-35).
Az 1423-i kölni zsinat Húsvét utáni 3. vasárnapjára rendelte az ünnepét.
XIII. Benedek pápa az ünnepet péntekre tette, a huszita képrombolás kiengesztelésére.
1814 után VII. Piusz pápa a napóleoni fogságból való szabadulása emlékére szeptember harmadik vasárnapjára tette.
Az ünnep tartalmának képi megjelentetése a Pieta-ábrázolás és Fájdalmas Szív hét tőrrel.

Ajánljátok fel munkátokat Isten dicsőségére! Ez a kegyelem állapotában történő felajánlás is a sátán megvakítását fokozza. Éljetek tehát kegyelmeim szerint, hogy egyre jobban és egyre nagyobb területre terjedjen ki a sátán megvakulása. A sok kegyelmet, melyet nektek nyújtok, egyre jobban használjátok fel, mert ez a lelkek tömeges megjavulását fogja maga után vonni. (II/36) A sátán megvakítására (...) törekednetek kell, melyet az egész világ összefogó erejével fogunk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a reátok bízott (...) tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. Mert a sátán oly mértékben lesz világtalanná, amilyen mértékben ti munkálkodtok ellene.« (III/130) Kérem a Szentatyát, hogy Szívem Szeretetlángjának ünnepét Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án tartsátok!« (I/85)

     A Naplóban említett papokról három vonatkozásban beszélhetünk. Egyfelől 1962-ben az Úr által néven nevezett fővárosiakról, akiknek Erzsébet asszony lelkivezetését kellett volna felvállalniuk! Másfelől tizenkét olyan papról (bárhol), akik 12 héten át a csütörtök és pénteki napon kenyér és vízen való böjtöt vállalnak a Szűzanya Szeretetlángjáéért! Harmadsorban: „Mikor már a tizenkét papi lélek összejött, tizenkét tiszteletemre szentelt templomban egyszerre kezdődjön meg (az ájtatosság). (A hívek) adják át a gyertyalángot egymásnak, melyet az ájtatosság idején kaptak, vigyék haza, és a családi ájtatosságot is így kezdjék meg.” (I/40-41)

Az első vonatkozásban nem jött össze a „tizenkettő”! A második esetben számszerűen összejött ugyan, de az adott korban, nem volt lehetőségük azon égi kérés teljesítésére, melyet csak a harmadik feltétel szerinti tizenkettő valósított meg! Erdő Péter bíboros védnöksége mellett, az ország 8 legnépesebb kegyhelyén és 4 Szűzanyának szentelt fővárosi templomban (vö I/49) megtörtént a „Láng átadás” 2010. február 2-án, évenkénti ismétléssel.

Bensőséges Mária-tisztelet hirdetése a hit, vagy az óvatoskodó szakmai presztizs kérdése? 2

     A hiteles üzenet rendszerint az életvitelében hiteles, többnyire képzetlen személyektől való „mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek” (Mt 11,25). Az üzenetek pedig behatárolt idejűek, és nem térnek el az evangéliumi tanítástól! Bűnbánatra, megtérésre biztatnak, áldozatra és imádságra szólítanak fel (Mk 9,29), s a bűn elhatalmasodásának veszélyeire figyelmeztetnek, s az „égi kéréseket” elsősorban maga a látnok teljesíti, és nem csupán másoknak hirdeti (akár az interneten)!

A népek körében népszerű zarándoklatok, a bensőséges Mária-tisztelet megnyilvánulásai, alkalmassá teszik a híveket Szíve Szeretetlángjának befogadására, „mely maga Jézus Krisztus” (I/107)! ‒ Hogyan?

Nos, Szent Ágoston 'Isten formájának' nevezi Szűz Máriát, aki méltó arra, hogy mint istenformában átalakuljanak a lelkek Jézus Krisztusba (vö. Grignon: TMT 219). ‒ És ez ‒ az istenanyai pedagógia lényege, vagyis gyermekeinek krisztusivá formálása!

Mai fogalmakkal élve: Szűzanyánk előkészíti és irányítja az Egyház újjászületését. Indítani és támogatni kíván bennünket a megtérés útján. Az Istenanyát mellőzni az evangelizációban, igen merész és önfékező cselekedet!

Az Úr szavai a Szeretetláng Naplóból: „Kérd meg fiaimat, hogy küldjék a lelkeket Édesanyánkhoz, és egyetlen beszédet el ne mondjanak Édesanyám különös tiszteletének említése nélkül. A Magyarok Nagyasszonya országa vagyunk, ezt ragyogtassák szüntelenül a lelkek felé.” (I/41)

Isten igazolja övéit!

     A ha­lálbüntetés végrehajtása előtt Janu­áriusz püspök letérdelt, és röviden így imádkozott: „Mindenható Uram, Istenem, kezedbe ajánlom lelkemet!

Ezután bekötötték a szemét, s ő mély békével fogadta a halálbüntetést.

A hagyomány szerint egy bátor, jámbor keresztény nápolyi asszony fölfogta két kis edénybe a vértanú püspök vérét. Sokáig magánál őrizte, majd amikor már nagyon öreg lett, 389-ben átadta az ereklyét a nápolyi egyháznak. És ekkor történt először a csoda: a nápolyi hívek körmenetben vonultak ki a vér-ereklye fogadására, és magukkal vitték Januarius püspök fejereklyéjét is. Amikor a két ereklye találkozott, a beszáradt vér folyékony lett. Azóta Nápoly és a környék lakosai Szent Januáriuszt tartják a fő patró­nusuknak.

Az alkalmasint megismétlődő csodálatos jelenség abban áll, hogy Szent Januáriusz ampullákban őrzött, összeszáradt vére időről időre folyékonnyá válik, fölbuzog és friss, oxigéndús vérré változik.

Két nagy ampullát Nápolyban őriznek: a nagyobbik ovális keresztmetszetű, köbtartalma kb. 60 cm3 a kisebbik hengeres, köbtartalma kb. 25 cm3. Általában a május első vasárnapja előtti szombaton és szeptember 19-én történik a csoda, és megmarad nyolc napon át mindkét ünnep után. Utána a megalvadt vér ismét teljesen beszárad.

Szent Januáriusz „vércsodája” az örök élet létezésére is rámutat, és arra szólít fel minket, hogy higgyünk az igazságban, hogy Jézus feltámadt, és minden ember teste is feltámad az utolsó ítélet napján, „akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra” (vö. Jn 5,29). És bizony a feltámadt Krisztus nagy jeleket és csodákat tesz Szent Januáriusz közbenjárá­sára. Minden évben megismétlődik a szent vértanú vérének „újjáéledé­se", és ahogy azt a krónikák bizonyít­ják, mindazok, akik bizalommal könyörögnek az Úr végtelen irgalmáért imádságban, a Bűnbánat Szentségé­ben és az Oltáriszentség vételével, megszabadulnak a gonosz lelkektől, és testben-lélekben meggyógyulnak.

Bensőséges Mária-tisztelet hirdetése a hit, vagy az óvatoskodó szakmai presztizs kérdése? 1

     Érdekes megfigyelni, hogy a magánkinyilatkoztatások témájában kevesen vállalják a kockázatot. Vannak, akik Jézus Anyjától féltik Jézus dicsőségét, az Egyház Anyjától féltik az Egyház jövőjét. Mások az „ökumenizmust” vélik veszélyeztetni az Egyház Anyjával való foglakozás miatt, sőt sokak a magánkinyilatkoztatások kérdését lekicsinylik és szükségtelenségnek tekintik. Aztán, ha netán valaki mégis vállalkozik tárgyalására, aligha számíthat egységes támogatásra, sőt kimosolyogják! A leginkább azok ártanak, akik úgy képviselnek határozott véleményt, hogy az ügyben lényegileg és részleteiben teljesen tájékozatlanok.

Fontos belátni, hogy a hiteles magánkinyilatkoztatások nem új kinyilatkoztatást hirdetnek, nem korrigálják és nem egészítik ki a Szentírást, nem adnak úgynevezett felsőbb utasítást az Egyház vezetésének, legfeljebb kérnek ezt vagy azt. Nem új hitet, nem új erkölcsöt hirdetnek, de kivizsgálásuk mégis kötelező: „Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg” (1Tessz 5,21). Az üzenetek nem képeznek hitkötelezettséget, nem tartoznak a ,,depositum fidei-hez” a hitletéteményhez, nem Mária-tiszteletet hirdetnek és nem azt népszerűsítik, hanem szembesítenek a valósággal: lelkiállapotunkkal, a veszélyekkel és az elhatalmasodó bűn végkimenetelével.

Az elhatalmasodó bűn természetes következménye az, amit az egyre nagyobb terephez jutó sátán művel az egyes ember, a társadalom és az emberiség történetében ‒ amiként tapasztalhatjuk is.

A sátáni rombolás fellelkesíti a valamiképp megkötözött embereket, tönkreteteti velük a környezetet, sőt a megszállottság tipikus jeleivel ordítoznak, elképesztően hazudnak, akár fetrengve is politikai szerephez juthatnak, hogy alattomos ígéreteikkel intézményesen terelhessék a lelkeket a kárhozat felé. Márpedig, ha a pusztítás elhatalmasodik, az Isten tisztító ítéletére is sor kerülhet, éppen úgy, ahogyan Noé és családja, vagy Lót és családja körül megtisztította Isten a világot. Ezt a kilátásba helyezett tisztító ítéletet nevezzük az elhatalmasodó bűn természetfölötti következményének!

Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. (Mt 10,28)

     A 7. századi vértanúakták szerint Januáriusz és társainak adatai meglehetősen hézagosak. De annyi tudható, hogy 305-ben a fiatal püs­pök elhagyta Beneventót, és aposto­li körútra indult Campaniában, majd Pozzuoliba. Ezen a területen már számos keresztény közösség élt, s nekik szükségük volt hitük megerősítésére a kegyetlen ke­resztényüldözés közepette. Tudjuk, hogy korábban Szent Pé­ter tartózkodott Pozzuoliban, innen folytatva az útját Rómába. Az Apostolok Cselekedeteiből (28,14) pedig megemlíti, hogy Szent Pál 61-ben jött Pozzuoliba, és pár napot az ottani keresztények között töltött.

Sossus, a Miseno-i diákonus megtudta Januáriusz püspök Pozzuoliba (Puetoliba) való érkezését, és nagy titokban többször felkereste, ám sajnos a Cumana-i Szibillához zarándokló pogány tömeg igen ellenséges volt a keresztényekkel, és így Sossust, minden óvatossága ellenére fölfedezték. Beárulták Dracontius bírónak, aki bebörtönöztette. Ekkor Januáriusz és két kísérője elment a bíróhoz, bizonyítandó Sossus ártatlanságát, kérelmezve, hogy bocsássa szabadon. Ebből természetesen kiderült, hogy ők is keresztények, és mindhármukat letartóztatták. Januáriusz püspök a kihallgatás során habozás nélkül meg­vallotta hitét Jézus Krisztusban, az egy igaz Istenben, aki emberré lett, hogy üdvözítsen minket.

Dracontius bíró halállal fenyegette meg a püspököt, arra akarta kényszeríteni, hogy ta­gadja meg a Krisztusba vetett hitét és mutasson be tömjénáldozatot a ró­mai isteneknek. Ám Januáriusz püspök ezt határozottan elutasította és kije­lentette, hogy inkább meghal, mint­sem megtagadja a feltámadott Urat, aki a boldogság és az örök élet egye­düli forrása. A tár­sai és saját maga nevében kijelentet­te, hogy készek vértanúhalált halni. „Krisztus­sal egyesülve nem félünk semmilyen szenvedéstől, amit emberek akarnak okozni.”

A bíró még egyszer felajánlotta ne­kik az azonnali szabadon bocsátást, azzal a feltétellel, hogy tömjénáldo­zatot mutatnak be. Januáriusz püspök és két társa ezt elutasították! Ekkor a bíró kimondta a halálos ítéletet: vessék a foglyokat vadállatok elé a Puteoli (Pozzuoli-i) amfiteátrumban. Dracontius bíró az ítélet kimondásakor megvakult, Januarius azonban meggyógyította, s a bíró ekkor módosította ítéletét fővesztésre.

Miközben a vesztőhelyre kísérték a püspököt és most már három társát, a puteoli egyház diákonusa, Procolus és két hívő, Eutüchész és Acutius tiltakozott az igazságtalan ítélet ellen. Erre őket is melléjük társítva, lefejezték.

Egy másik történet szerint, megtörtént a vadállatok elé dobásuk, ámde a bestiák nem támadták meg áldozataikat. Ezért Januáriusz püspököt hat társával végül lefejezték. Halálának napja 305. szeptember 19-e, a Jeromos-féle Martirológium szerint.

Tiszteletét a 4. század óta őrzi a hagyomány. Relikviáját 835-ben Nápolyból Beneventbe vitték, de 1491-ben visszaadták őket Nápolynak. A római naptárba 1586-ban vették föl ünnepét.

Komolyan veendők-e a hiteles égi figyelmeztetések? 4

     A Szent Szűz, nem véletlenül hangsúlyozta Erzsébetnek Szeretetlángjáról: »„ez a legnagyobb csodám, melyet most teszek veletek!” (...) nehogy félreértsük. „Hisz szavaim tiszták és értelmesek, csak ti ki ne forgassátok, félre ne magyarázzátok. Mert nagy felelősséggel tartoztok ezért. Álljatok munkába, ne tétlenkedjetek! Én csodával határos módon segítek nektek, melyet érezni fogtok minduntalan. (...) Szeretetlángom a sátánt oly mértékben teszi vakká, amilyen mértékben elterjesztitek Szeretetlángom fényét szerte e világon. Úgy, ahogy nevem ismert az egész világon, úgy legyen ismert Szívem Szeretetlángja is, mely csodákat tesz a szívek mélyén. (II/18) „Mit gondoltok, ki lesz a felelős a gátlásokért? Ha akadnak köztetek ilyenek, minden erővel védjétek meg Szeretetlángom. A sátán megvakítására törekedjetek, törekednetek kell, melyet az egész világ összefogó erejével fogunk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a reátok bízott munkáért, a tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. Mert a sátán oly mértékben lesz világtalanná, amilyen mértékben ti munkálkodtok ellene.” Itt a Szűzanya azt is mondta, hogy nemcsak a papságot fogja terhelni a tétlenségért a felelősség, hanem mindazokat is, akik kényelemből nem álltak be a sátán megvakítására. „Szeretetlángom kegyelmi kiáradását indítsátok már el. (...) A felelősség nagy, de munkátok eredménye nem lesz meddő. Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen, és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani.”« (III/130)

Kérdés: Lehetséges-e, hogy Isten Szentséges Anyja valóban segítő szándékkal szólt Szent Fia társörököseinek, vagy csupán kitaláció az egész? Nos, egyfelől hitelesíti a kiváltságolt küzdelme és számtalan megaláztatása az ügyért, miként a Szeretetláng lelkiségének szembetűnően futótűzként (I/40) való terjedése a világban (magas szintű jóváhagyások mellett).

De ha mégis IGAZ ‒ márpedig sok ország mellett hazánkban is megkapta az egyházi jóváhagyást a 494-1/09 sz. Dekrétumban ‒, akkor viszont teljesítenünk is kell a Szűzanya kéréseit! És ezt papjainknak méltányolnia kéne, vagy ránk is érvényes a Fatimai Szűzanya keserű kijelentése: „Tejesíteni fogják, de akkor már késő lesz!” (?)

Miért soroljuk a Szeretetlángot a Mária-jelenések közé, amikor formális jelenésről nem beszélhetünk?

      Erzsébet asszony, a Szeretetláng üzeneteket és az Égiek tanítását mindig lelke „legmélyén” élte meg, ennek ellenére mégis világosan tudta, hogy ki az aki beszél, sőt azt is ,,látta”, hogy az Égiek tekintete szomorú, vagy derűs volt. A misztikus irodalom ezt a jelenséget értelmi látomásnak nevezi. A Lelki Napló 70%-át részben Jézus tanításai, részben pedig az Erzsébet asszony lelkében erre adott reflexiói teszik ki, mégis Mária-jelenésnek nevezzük. Ez abból az egyedülálló lélekmentő stratégiájából következik, melynek kegyelmét az Istenanya esdette ki a Mennyei Atyától! Maga az Úr szavai is ennek a rendkívüliségét tanúsítják: "Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett!" (III/129; 140) A Szűzanya célja gyermekeinek (az egész emberiségnek)  Szíve Szeretetlángja által való üdvösségre segítése! " Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el!" (III/130)

     A 'Szeretetláng magánkinyilatkoztatás' annyiban mindenképp egyedinek mondható, hogy nem egy angyal készítette elő a látnokot – mint pl. Fatimában –, nem is a Szent Szűz kérte kiválasztottját Szent Fiára mutatva, hogy „tedd amit mond!”, hanem maga Jézus készítette elő, nevelte és tette alkalmassá Erzsébet asszonyt, Szent Anyja ügyének felvállalására! A naplóból világosan kitűnik, hogy az Úr Jézus a megváltás 'érvényre juttatása' eszközeként beszél a Szeretetlángról és saját szívügyének tekinti Édesanyja Szíve Lángját (mely Ő maga – ld I/107)! Tehát az Úr magáénak vallja Édesanyja Ügyét és így biztat mindannyiunkat: "vegyetek részt mindannyian ebben a lélekmentő, nagy megváltó munkámban!” (III/164) Ennek kapcsán csodásan felismerhető a Két Szív nyilvánvaló célja és titokzatos egysége!

     /Jézus:/ „Anyánk Szeretetlángja Engem lekötelez, kislányom! Kicsi eszközünk vagy és a hűség, mellyel hozzánk ragaszkodsz, az tesz érdemessé kegyelmeim közvetítésére. (II/98) Leánykám, meg kell neked mondanom, hogy ily nagy tisztelete még nem volt Anyámnak, mióta az Ige testté lett, mint most, amit Szeretetlángjának kigyúlásával áraszt az emberi szívekbe-lelkekbe. Minden fohász és ima, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért. (II/109) A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik." (II/94)

Nem túlzás tehát azt állítanunk, hogy Mária Szíve Szeretetlángja nem csupán egyike a Mária-jelenéseknek, hanem végső megkoronázása valamennyinek! Különösen felismerhető ez azok számára, akik máriás lelkületűek, és a Mária-jelenések sorában felismerték az Istenanya, egymásra épülő édesanyai pedagógiáját, lélekmentő stratégiáját!

A keresztény áldozatok vére, az Egyház győzelmének biztos záloga!

     Szent Januáriusz (olaszul San Gennaro) Beneventó vértanú püspökének születési ideje és helye ismeretlen. Egyedül 305-ben történt vértanúhalála ismert, mely a legkegyetlenebb keresztény-üldö­zés idején, Diocletianus császár ural­ma alatt történt. Sajnos, csupán nyolc évvel később 313-ban, Constantinus császár ediktumával, teljesen megszűnt a keresztény-üldözés és biztosítva lett a keresztények vallásszabadsága.

A 3-4. század fordulóján a kereszténység még súlyos üldöztetést szenvedett, ennek ellenére rend­kívül gyorsan terjedt. Diocletianus uralkodásának idején a Római Birodalom 120 tartományá­ban néhány millió keresztény élt, és már 1800 püspöki székhely volt. A császár 303 és 304 között egy egész sor rendeletet adott ki, melyek­ben elrendelte az összes keresztény templom és szent könyv megsemmi­sítését. Elrendelte, hogy tartóztassák le és kényszerítsék aposztáziára (hit­ tagadásra) a püspököket és a papokat, és megfosztotta a kereszténye­ket minden polgári joguktól. Ezek a legkegyetlenebb keresztény-üldö­zésekhez tartoztak. Ahhoz, hogy egy keresztény megmeneküljön a halál­ büntetéstől, nyilvános tömjénáldo­zatot kellett bemutatnia a római is­tenek és a császár istenségének tiszteletére, ezzel kifejezve, hogy tel­jesen aláveti magát a császár hatal­mának. Aki ezt teljesítette, az ún. li­bellust kapott, vagyis igazolást arról, hogy a birodalom lojális alattvalója, és helyes a vallási meggyőződése. Ha va­lamelyik keresztény nem volt hajlan­dó tömjénáldozatot bemutatni az isteneknek, azt azonnal halálra ítélték, melynek végrehajtása előtt az elítélteket kegyetlenül megkorbácsolták. Az elítéltekre lefejezés, keresztre feszítés, felnégyelés, máglyahalál, vagy vadállatok elé vettetés várt. A vértanúk testét álta­lában nem adták át a rokonoknak, hanem folyóba dobták vagy kutyák­nak adták eleségül. Azt a néhány keresztényt, aki megúszta a halálbün­tetést, szardíniai bányákba küldték kényszermunkára.

     A Boldogasszony-kultusz, népünk Szent István előtti hitvilágában gyökerezik. Az istenszülő szűz képzete már ott volt a magyarság egyisten őshitében. Népünk tehát nem a térítés során találkozott először az Istenszülő anyával.

Gellért püspök méltán figyelmeztette szent királyunkat, Istvánt arra, hogy a magyarokat legkönnyebben a Boldogasszony hitén át lehet a Római Katolikus hit kötelékébe vonni.

A szentistváni Országfelajánlás a Szent Koronával, földjével és népeivel, királynőnkké emelte Szűz Máriát, aki elfogadta ezt, és szent kezében tartja a Szentséges Magyar Koronát. Ezt követően a Szűzanyát, nem csak Boldogasszonynak nevezzük, hanem Nagyboldogasszonynak is, mely tisztelet oly mértékben fokozódott, hogy eleinte nem mertek a gyermekeknek Mária nevet adni! Szent László megújította a népi Mária-tiszteletet, sőt országunkat Mária Országának – Regnum Marianumnak –, nevezte, és egyben széleskörűvé tette a Mária névadás is!

A szent Mária név kultusza kiterjedt a templomi titulusok (Sarlósboldogasszony, Kisboldogasszony, Nagyboldogasszony stb.) és helynevek választására is (Mária-kútja, Mára-remete, Boldogasszonyfalva, Máriapócs, Máriaradna) stb. Míg a Kárpát-medencében kultikus név volt Jézus Anyjának neve, addig névünnepe (festum nominis Beatae Mariae Virginis) az Egyházban a Mária-ünnepek közt csak jóval későbbi keletű. Szent XI. Ince pápa intézkedésére vált egyetemessé, Bécs 1683. szeptember 12-én történt török ostrom alóli megszabadulásának emlékére.

Mária nevének eredete és jelentése több oldalról közelíthető meg.

Héberül MIRJAM. Jézus idejében a MARIAM formát használták. Az arám MARA (= Úr) szóból eredeztetve, jelentése Úrnő. A görög szentatyáknál három értelmezése szerepel: Úrnő; megvilágosító, tenger mirhája. Szent Jeromos 'a Tenger Csillagának' mondja. Temesvári Pelbárt szerint: A MÁRIA név öt betűje jelenti azt az öt hatalmas jótéteményt, amellyel elárasztja a földet.

M – (mater misericordiae et mediatrix) azt jelenti hogy ő az irgalmasság anyja, a világ szószólója.

A – (advocata) jelentése: hogy ő az emberi nem szószólója az Úrnál.

R – (reparatrix ruinae) azt jelenti, hogy ő mind angyali, mind pedig az emberi romlás helyreállítója.

I – (Illuminatrix) jelentése, az egész egyház és a világ a megvilágosítója. Mert amint a nap megvilágosít minden csillagot, így Mária dicsőségének fényével megvilágosít minden szentet, angyalt.

A – (auxiliatrix) jelentése, hogy ő minden szükségben a segítség.

Ábrázolása: a Mária név betűiből összeállított monogram, mely egyben a szerviták attribútuma is.

"Testvérek, veletek kapcsolatban meg vagyok győződve arról, hogy ti is telve vagytok jósággal, bővében vagytok az ismeretnek és képesek vagytok figyelmeztetni egymást. Itt-ott merészebben írtam nektek, testvérek, hogy emlékeztesselek titeket bizonyos dolgokra. Annak a kegyelemnek erejében tettem ezt, amit Isten adott nekem..." (Róm 15,14-15)

     Több privát üzenet érkezett hozzám, nevezett cikkeim esetenkénti irónikus megfogalmazásaival kapcsolatban. A levelekre válaszoltam, itt csupán a lényegesebb vádakra és kérdésekre kívánok nyilvánosan reagálni, egyben azt is megválaszolva (kérdezetlenül), hogy miért foglalkozom ÉN egyáltalán ezekkel a sajátos témákkal!
     A némi gúnyt illetően, kétség kívül itt-ott merészebben írtam, de visszakérdeznék: Ha kedvesen és hízelgőn méltatnám egyes látnokocskák sürgető üzeneteit, vajon eleget tehetnék-e a kegyelem ereje által azon benső lelkiismeretemnek, mely az elburjánzó üzenetek iránti óvatosságra intenek (engem) és arra késztetnek, hogy másokat figyelmeztessek a veszélyeire? Ez persze nem jelenti azt, hogy minden üzenetet hamisnak tartanék! Mert ha egy részük igaz is, azok legfeljebb kisebb közösség tájékoztatására szolgálnak és korántsem a hívek széles táborának! Tartalmuk esetenként szép és találó annak okán, hogy ismételgetik az eddig is ismerteket (La Salette; Fatima; Garabandál; Szeretetláng stb. üzenetrészeit). Sajnos azonban nagyon úgy néz ki, hogy mára az "égi üzenetek", illetve a látnokok elszaporodása az egyik legtipikusabb vonása korunk lelki és politikai légkörének! Bátran tehetik, mert szabad a sajtó és ingyenes az internetes közlés! Politikai légkörön azt értem, hogy "bizonyos körök" valamiképp ösztönzik és bizonyára finanszírozzák is az egészet! Azzal a nyilvánvaló céllal teszik ezt, hogy zavart keltsenek és megosszák a hívők társadalmát, széthúzást generálva az üzenetek vak követői és az óvatos egyházi hierarchia közt!

     Határozottan kijelentem tehát, hogy általánosságban, a magánkinyilatkoztatásoknak – mint a Szentlélek lehetséges útmutató ajándékainak – nem vagyok ellene, hiszen ezzel szemben állnék az Egyház tanításával. Annak tudatában viszont, hogy ugyanilyen színben megszólalhat a Megtévesztő Szellem is – nos –, óvatosságra kellene hogy intsen mindenkit, hiszen írva van: maga a sátán is a világosság angyalának tetteti magát. (2Kor 11,14) Sajnos, a szemem láttára emberek sokasága dől be a nyilvánvalóan hamis és "bizonyos erők" által inspirált üzenet-dömpingeknek és szinte ehhez igazítja kegyelmi életét, szinte harmadlagosnak tartva az Evangélium és az Egyház tanítását! (Elképesztő!!!) Nos ezt, keresztényi felelősségem tudatában -- a magam részéről --, nem nézhetem tétlenül! Hasonlóképp ellene vagyok egyes "befutott" üzenetek folytatólagosságának! Tulajdonképp ettől lettem érzékenyebb a 'privát revelációk' iránt! A véleménynyilvánításomat, meggyőződésből teszem – lásd a bevezető idézetet! (A figyelmeztetés – végtére is –, az is lehet a Szentlélek ihletése, nemde?!)

     A jogos ellenvetésre, miszerint ezen dolgok eldöntésére nem én vagyok a hivatott, bizony el kell ismernem, hogy szó szerint igaz (ami a hivatalos döntéshozatalt illeti)! Nekem csupán a Szent Keresztségben rám ruházott felebaráti felelősségtudat a jogcímem, de épp annak láttán, hogy az elhivatottak nem kellő eréllyel lépnek fel (ha egyáltalán), de még ha meg is nyilatkoznak, látható módon az érintettek egyáltalán nem hallgatnak rájuk! És ez nagyon nagy baj, mert végsősoron, ez a sikere és célja az ördögnek! Igazamat nem csak a cikkeimben untalan idézett Marie Julie Jahenny támasztja alá, hanem az előző posztban bemutatott Malachi Martin ír atya is, akivel e tekintetben egyezik a véleményem: "... az állítólagos jelenéseknek egyik közös jegye az, hogy (...) csökkentsék a fatimai jelenés iránti érdeklődést, amely ennek a századnak a központi magán-kinyilatkoztatása. Ugyanazokat a dolgokat mondják és ugyanazokat ígérik. (...) Én mindenfelé megtévesztésre gyanakszom, mert a sátán igen eszes. Ezen a téren igen nagy zűrzavart sikerült létrehoznia". Márpedig a fatimai üzenet teljesítése az egyetlen menedékünk! A Fatimai Szeplőtelen Szív engesztelő felhívásának megvalósítására, a Szeretetláng lelkesítő többletkegyelme adhat reményt! A korunkban tapasztalható "légyraj" -szerű üzenet-dömping viszont, épp az ezek iránti figyelem-elterelését célozza, tudatosan vagy jóhiszeműleg, de a sátán érdeke szerint!!!
     Ami pedig a levélíróm szerint, Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony kezdetbeni (névtelenségére) rejtettségére utal, és idéz egy külföldön kiadott korabeli füzetből "hatgyermekes családanya, egy vasfüggöny mögötti országban". Válaszom: nagy tévedésben van a kedves Olvasó! Kétségkívül, az adott korban, a napi politikától eltérő ügyben nem léphetett fel senki sem névvel-címmel, mert ez önmaga feljelentésével lett volna egyenlő. Viszont, Erzsébet asszony sehol nem álnéven "jelentkezett be", ismerték gyóntatói, lelkivezetői (mert végtére is rájuk tartozott a képviselt ügy és nem a közszájra)! De nem csak a gyóntatószékig gyakorolta "rejtett alázatosságát", hanem – az Úr sürgetésére – elment megyéspüspökéhez, Dr. Svoy Lajoshoz is, aki szeretettel fogadta, meggyóntatta és kérte, hogy a lelkivezetője ismertesse felé írásban az anyagot (lásd Lelki Napló II/39-42)! A Szeretetláng kiválasztottja, nem inkognitóban ment feletteséhez, és nem is hagyta meg, hogy nevét címét (egyházközségét) kezelje gyónási titokként stb. Az egyházon belüli ismertsége végtére is annyira adott volt, hogy bel- és külföldi papok keresték fel levélben vagy személyesen (civil érdeklődőket igen ritkán fogadott)! Az pedig, hogy ÉN kit tartok igazán hiteles üzenetközlőnek a mai időkből? Pl. Gloria Polo Ortiz kolumbiai orvosnőt, akit villámcsapás ért, meghalt, megjárta a túlvilágot és megrázó élményekkel éledt újra, hogy isteni megbízatással figyelmeztesse embertársait a túlvilág és a számonkérés valóságára! Hiteles azért is, mert nem álnéven közölte a túlvilág üzenetét, hanem saját név, város és foglalkozás megjelölésével, sőt, a könyve végén a gyóntatója névvel, címmel és telefonszámmal áll rendelkezésére az érdeklődőknek! Aki ebből a könyvből nem képes leszűrni a "Nagy Figyelmeztetést", az könnyen elveszett ember! (A könyv címe: AKIT VILLÁMCSAPÁS ÉRT kiadta a Marana Tha, 2011) A könyv szövegét (kissé rövidebben) blogomban is közöltem sorozatként, ONNAN NEM JÖTT VISSZA SENKI? címmel!
     Mit mondjak még? "Timóteus! Őrizd meg a rád bízott kincset, kerüld a profán, újdonsághajhászó fecsegést, az álságos 'ismeret' ellenvetéseit, amelyet némelyek elfogadtak, és a hittől elszakadtak. Kegyelem veletek! Ámen!" (1Tim 6,20-21)      (Kérem a kedves Olvasót, hogy ezt az igét olvassa el lassan, még egyszer!)

Az alábbi fotót Erzsébet asszonyról a Székesfehérvári Püspöki Palota aulájában készítette e cikk írója.

Komolyan veendők-e a hiteles égi figyelmeztetések? 3

     A Szeretetláng Naplót olvasó számára, már az elején feltűnhetett, hogy Erzsébet asszony olyan Égi kéréseket írt le böjtről, virrasztásról, áldozatról és imádságról, melyeket öntetszelgésből aligha tett volna meg! Sőt anélkül, hogy ‒ a mai szokások szerint ‒ meghirdette volna, kizárólag ő maga valósította meg csendben, kizárólag a gyóntatója tudtával és engedélyével! Élete évtizedes gyakorlatává tette mindazt, amit leírt. A szenvedéseknek és megaláztatásoknak olyan mélységeivel küzdött meg, melyek ritkák még a misztika történetében is! Erzsébet asszonyról ugyanis megállapítható, hogy négy elemijével aligha lett volna képes ilyen magas szintű lelki irodalmat produkálni és ráadásul, ennek tanításában 24 évig helyt is állni! Emberségét − mi több állapotbeli életszentségét − tökéletesen igazolja a hatgyermekes családanyaként és három csecsemő unokát felnevelő nagymamaként való tisztes helytállása! Ezek bizony igazolhatják a kiválasztottat, miként az általa képviselt Ügy hitelességét is!

Sajnos épp azok nem vették a fáradságot az említett Lelki Napló átolvasására, akik hathatós segítséget nyújthattak volna az Istenanya kegyelmi ígéreteinek mielőbbi beteljesüléséhez!

Ebből következően, sok egyházi személy Szeretetláng iránti ellenszenvének oka egyfelől a tárgyi ismeret teljes hiánya, másfelől az előzőkben tárgyalt, utólagos pót-üzenetek komolytalanító hatása. Ezek a sátáni munka célzott eredményének tekinthetők!

„Külföldön szárnya van minden magyar becsületébe gázoló híresztelésnek, ellenben csigaháton jár minden igazság, amelyik a mi javunkra szól. Az okát ennek nagyon jól tudjuk. Bécsben vígan működik a határon túlra menekült magyar kommunisták hazugsággyára, amelyik torzító tükörben mutatja be a magyar földön történő eseményeket..." ( Pesti Hírlap 1920. július 3.)

   "Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által." (Marie Julie Jahenny 1850-1941)  

      Zárszóként, mielőtt bárki az én egyedi véleményemnek tartaná ezen poszt-sorozatomnak, a különféle üzenetek iránti kritikus hozzáállását. Ám engedjék meg, hogy idézzek az ír Malachi Martin: A kiforgatott katolicizmus című riportkönyvéből, mely megtalálható a PPEK 657 oldalán. Az 1990-es beszélgetéseket Bernard Janzen kanadai újságíró készítette a nagysikerű íróval Malachi Martinnal (+1999), az egykori vatikáni bennfentessel és ördögűzővel. 

     (Felhívom a figyelmet, hogy a teljes irat állításaival nem feltétlen, vagy nem mindenben értek egyet!)

   B: Az utóbbi tíz-húsz évben a jelenések, illetve az úgynevezett jelenések elszaporodásának lehettünk a tanúi.
Martin atya: Máig legalább 260-ról beszélhetünk.
   B: Ez hihetetlen! A jelenések legismertebb helyei közé tartozik Necedah, Bayside, valamint a (kis) Pebble Ausztráliában.
Martin atya: Japánban, Afrikában, mindenfelé! Ezeknek az állítólagos jelenéseknek az egyik közös jegye az, hogy Fatima utánzatának tűnnek. Az én elméletem vagy érzésem az, hogy ezeknek az a céljuk, hogy csökkentsék a fatimai jelenés iránti érdeklődést, amely ennek a századnak a központi magán-kinyilatkoztatása. Ugyanazokat a dolgokat mondják, és ugyanazokat ígérik. Gyengíteni igyekeznek Fatima szörnyű üzenetét. A fatimai történések iránti érdeklődés mégis változatlan. Egyedül Írországban a Szent Szűz számtalan szobra kezdett könnyezni. Erről írtak egy könyvet is, ott van a könyvespolcomon. Én mindenfelé megtévesztésre gyanakszom, mert a sátán igen eszes. Ezen a téren igen nagy zűrzavart sikerült létrehoznia. Vagyis ott van Medjugorje, ott van Pebble, és ott van Bayside. Ez mind képtelenség, zűrzavar és káprázat. (...) De általában a megjelenések profitképzése tipikusan sátáni vonás. Amikor a D-napon (partraszállás 1944) elözönlöttük Franciaországot, több ezer gumiból készült kis ejtőernyőst dobtunk le, és a németek sok időt és lőszert pazaroltak arra, hogy felszámolják őket.
   B: Ez diverzió!
Martin atya: Így van. Ez támadás a fatimai jelenés ellen, amelynek nagyon szörnyű és nagyon pontos katolikus üzenete van. Tele van a pápaság iránti odaadással, a Jézus szenvedése iránti mély tisztelettel, a katolikus erények iránti rajongással, és tele van katolikus meghittséggel. Medjugorjéban egyáltalán nincs meghittség, mindemellett van még egy jegye: karizmatikus vagy pünkösdi összetevő van benne. Medjugorje rajongói gyakran tekintélyeknek vélik magukat. A Szentlélek szól hozzájuk! Pontosan tudnak mindenről mindent! Én ebben nem találom az alázatosságot. A Lourdes-ba látogatókat vagy Fatima híveit általában megérinti a Szent Szűz szelídsége és alázatossága. Ebből semmi nincs Medjugorjéban, „ezt el kell hinned!” Az ilyesmi zavarja az én lelkemet.
   B: Lehetséges, hogy a jelenések elszaporodása kísérlet annak az űrnek a betöltésére, amely sok katolikus életében ott van. Áhítatot immár hiába keresnek a plébániájukon, de valamire szükségük van, és ezek a jelenések betöltik az űrt.
Martin atya: Természetesen, de én azt hiszem, hogy a sátán tölti be. Én nem hiszem, hogy ez a Miasszonyunk. Szerintem a sátán azt mondja: „Ó, valami különlegeset szeretnél? Valami olyat, ami megadja az istenivel való meghittség érzését? (Nézd) Miasszonyunk éppen ott jelenik meg.” Vagy magunk hozzuk létre magunknak a jelenéseket. Azt hiszem, ezek a jelenések valóban válaszok egy hiányérzetre, de arra nem katolikus választ adnak. (34-35. oldal)

   B: Szóljunk néhány szót a (medjugorjei) jelenésről. Mit gondol róla, valóságos-e?
Martin atya: Én személyesen arra a következtetésre jutottam, hogy Medjugorje a sátán megtévesztő akciója.
   B: És milyen alapon mondja ezt?
Martin atya: Három fő indokom van erre. Mindenekelőtt vizsgáljuk meg a hiteles jelenéseket. Egyébként én jobban szeretem a megjelenés szót. A Szent Szűz mexikói megjelenéseinek Guadelupéban, továbbá La Salette-ben, Lourdes-ban vagy Fatimában van egy közös jegyük. A résztvevők vagy a látnokok, ahogy őket gyakran nevezik, mindig engedelmeskedtek az Egyháznak, és néha évekig elhallgatásban és üldöztetésben vagy éppenséggel bebörtönzésben volt részük. Okvetlenül zaklatást, kihallgatásokat kellett elviselniük, és várniuk kellett az Egyház jóváhagyására, amely végül is megérkezett. Medjugorje ettől teljesen különbözik. Ez teljes mértékben egy lázadás. „Nem, nem, mi naponta beszélünk Szűz Máriával. Ő ezt és ezt mondta. Azt mondta, hogy mondjuk ezt. Mi ezt fogjuk mondani!” A medjugorjei emberek félretolták a helyi püspököt. Milliók mentek zarándokokként Medjugorjéba. Naponta gyónnak, rózsafüzért imádkoznak, zarándokolnak, körmenetet tartanak ott. A turistákkal óriási pénzösszegek áramlanak Jugoszláviába. A marxista hatóságok nagyon lelkesek lettek Medjugorjéval kapcsolatban, mert megnövelte a turizmust. A haszon kérdésétől eltekintve, az egyik jel az, hogy nem engedelmeskedtek az egyházi hatóságoknak. Ez az első jele annak, hogy Medjugorje nem nekem való. A második az, amit Miasszonyunktól idéznek az ő szavaiként. Állítólag azt mondta, hogy más hitek éppoly helyesek, mint a miénk. Jugoszláviában sok muzulmán él. Mária állítólag azt mondta, hogy az ő hitük jó nekik. Ez szerintünk nem helyes. Én nem tudom elképzelni, hogy a Szent Szűz ezt mondta volna. Aztán különös incidensek történtek. Az egyik dokumentált zavarba ejtő esemény során egy hírügynökség francia munkatársa, tipikus francia pimaszsággal, az ujjával az egyik gyermek szeme felé bökött, aki állítólag a Szűzanyával beszélgetett. A gyermek hátrahőkölt. Ha a jelenés hiteles volt, és a gyermek az elragadtatás állapotában volt, hogyan történhetett meg ez? Később megmagyarázták: a gyermek azt hitte, hogy a kis Jézus le fog esni Mária karjáról, és így reagált. Ez ebből a szempontból nyilvánvaló színlelés volt.
Aztán ott van Vlašić atyának a magatartása és más Medjugorjéval kapcsolatos embereké, akik nem viselik magukon a menny bélyegét. (32-33.oldal) (A zárójelbe tett szavak és a kiemelések a szerkesztőtől valók!)

A szerkesztő magyarázata a 'Vlašić üggyel' kapcsolatban (Malachi atya célzására):

Tomislav Vlasic-t, aki 1981 és 1988 között szolgált Medjugorje-ban, a Szentszék 2008-ban felmentette papi kötelezettségei alól. A Hittani Kongregáció megokolásában egyebek között a hatodik parancsolat elleni vétséget is felsorolja, melyet az állítólagos "misztikus motivációk” súlyosbítanak. A pap, a "Gospa” és a látnok, Marija Pavlovic rábeszélésére hivatkozva valóban "misztikus házasságot” folytatott egy német nővel egy vegyes vallási közösség keretében.
Ennek a személyes hajlam és miszticizmus közötti különös keveredésnek hosszabb előtörténete is van: 1976-ban, tehát már Medjugorje-ba való kerülése előtt, ez a pap teherbe ejtett egy apácát egy vegyes "ferences közösségben”, akit aztán jámbor szólamokkal Németországba küldött, majd letagadta apaságát. Ezt az esetet 1984-ben Zanic püspök és Ratzinger bíboros megtudta. És éppen Vlasic volt az, aki egy Rómában tartott karizmatikus kongresszusról Medjugorjéba vitte a neki tulajdonított "jóslatot" (1981. május 6.): "Ne félj, anyámat fogom nektek elküldeni." Egy ír karizmatikus nő azt állította, hogy Vlasic-ból élő víznek a hullámai mennek ki. Egy ilyen alak befolyása a Medjugorje-jelenség kezdeti idejére csomó kritikus kérdést vet fel. Forrás

Bízzatok, mert én megvakítom a sátánt!

     "Tudod, olyan a Föld most, mint vihar előtt a természet és olyan, mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít, rengésével romba dönt maga körül mindent. Ez most a Föld borzalmas helyzete. Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. És Én, a hajnal szép sugara megvakítom a sátánt, (megszabadítom e) gyűlölettől elhomályosuló, kénes, bűzös lávájától megfertőzött világot, mely által a lelkek éltető levegője fojtó és halált okozó. Egyetlen haldokló sem kárhozhat el! Már kezd Szeretetlángom gyújtani. Tudod, kislányom, a választott lelkeknek meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. Borzalmas zivatar ez! Nem, inkább orkán, és pusztít, még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét, melyet a lelkek sötét éjébe Szeretetlángom kegyelmi hatása kiáradása által nyújtok." (II/100)

     A spanyolországi Garabandál falu templomában van egy Szent Mihály szobor, mely a sátán megvakítását ábrázolja.

Komolyan veendők-e a hiteles égi figyelmeztetések? 2

     A Fatimában kért világfelajánlás kérdése nem hagyta nyugodni az Egyház vezetőit, és ismételten megkísérelték. Ám valami szerencsétlen okból, soha nem a Fatimai Szűz kérésének megfelelően! Mint említettem XII. Piusz pápa 1942-ben megtette ugyan, de a világ összes püspökei-, és Oroszország külön megemlítése nélkül! Hasonló hiányossággal ajánlották fel a világot: VI. Pál pápa 1967. május 13-án, és II. János Pál pápa 1982. május 13-án. Mindannyiszor megkérdezve Lúcia nővért, hogy a Szűzanya elfogadta-e? És a válasz sajnos nemleges volt!

Végül Szent II. János Pál pápa 1984-ben (!) levelet írt a világ püspökeihez, kérve a csatlakozásukat.

A fatimai kápolnából elhozatta a Szűzanya kegyszobrát, és 1984. március 25-én a püspökökkel egységben, megtette a felajánlást úgy, ahogyan a Szűzanya kérte, vagyis Oroszország megemlítésével (bár ezt diplomáciai okokból halkan, nem a mikrofonba tette)! Ezt a felajánlást a Szűzanya elfogadta!*

Ámde, egyetlen biztató körülményt tartsunk szem előtt! A Szent Szűz ígérete, a felajánlás jelentős késedelmessége ellenére is érvényben maradt, miszerint az ő Szeplőtelen Szíve fog győzedelmeskedni! (Ehhez azonban üdvös lenne a fatimai kérések egyéni és közösségi teljesítése!)

Egy magyar példa. A Szent Szűz és az Úr, Natália Nővéren keresztül az 1930-as évek közepétől folyamatosan kérték a magyar engesztelés megszervezését és egy Engesztelő Templom építését a Normafa-i Szent Anna réten.

A szerzetesnővér magánkinyilatkoztatásait annak idején egyházilag kivizsgálták, s ügyét támogatták gyóntatói, ámde a kért engesztelő templom megvalósítását dr. Serédi Jusztinián, Magyarország bíboros hercegprímása szükségtelennek találta. Pedig a kérés teljesítése nem volt arányban az égi ígérettel, miszerint a templom megépítése és a Nagy Magyar Engesztelés megszervezése esetén Magyarország kimaradna a világégésből! Az Úr ígérte szerint:

„Magyarország engeszteléséért, megkönyörülök az egész világon! (...) Ez pedig annyiban fog sikerülni, amennyiben Szeplőtelen Anyámnak, mint a Világ Győzelmes Királynőjének megadják a nyilvános tiszteletet és elismerést (országában)”. (1940)

Hozzá kell tennem, hogy a fenti kérés ‒ az adott világhelyzetben – még jó szándékú „sima” indíttatásként is illő és üdvös megvalósítást érdemelt volna Mária Országától, mintegy a hűség jeleként, ESDVE és megdicsőítve Királynőnket! Ám, miután a világégés egyre jobban perzselte hazánkat, a prímás 1944. szeptemberében végül mégis engedélyt adott a Magyarok Nagyasszonya, Világ Királynéja Engesztelő Templom felépítéséhez!

Sajnos a több éves késlekedése, nem csak az ország sorsára, de a saját életére is végzetes lett!

1945. márciusában a hercegprímás részére már nem tudták beszerezni az inzulint, és emiatt az esztergomi prímási palota óvóhelyén hunyt el 60 éves korában!

__________________________

* Vö. Alonso, J. M. ‒ A. P. Riberio: Fatima üzenete és az önfelajánlás. 2. jav. kiad. Eger, 1994. 40-41. p.

     1552. szeptember 9-én vette ostrom alá Ahmed budai pasa és Ali pasa egyesült serege Eger várát, melyet a Dobó István vezette maroknyi védősereg később sikeresen megvédett az oszmánoktól. Az egriek helytállása következtében I. Szulejmán (ur. 1520-1566) 1552. évi hadjárata kudarccal fejeződött be, egyúttal pedig a magyar győzelem reményt, önbizalmat és hősies példát adott a végeken harcoló vitézek számára.

     „És most magam esküszöm – szólt Dobó, két ujját a feszületre emelve. - Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom minden erőmet és gondolatomat, minden csepp véremet! Esküszöm, hogy ott leszek a veszedelemben veletek! Esküszöm, hogy a várat pogány kezére jutni nem engedem! Sem a várat, sem magamat élve meg nem adom! Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet! Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám!” (Részlet az Egri csillagok című regényből)  Forrás (részlet)  

                                                                                                                            Imádkozzunk értük, hogy segítsenek bennünket most, amikor újabb iszlám inváziónak vagyunk kitéve!

Komolyan veendők-e a hiteles égi figyelmeztetések? 1

     Sajnos – mint már említettem –, nem egyszer utólagosan látjuk be, hogy valamely magánkinyilatkoztatás kérései nagyon is időszerűek voltak a maguk idejében ‒ mi több ‒, máig is azok! Például a fatimai jelenés - figyelmeztetés volt a 20. század évtizedeire- és a jövőnk aktuális veszélyeire, és a kérések nem teljesítése, vagy halogatása esetén, a következményekre. Példaként idézek a „Fatimáról beszél Lúcia nővér” c. könyv 192. oldaláról*: (Spanyolország, Tuy, 1929. június 13.) »Ezután így szólt a Szűzanya:

‒ Elérkezett a pillanat, amelyben Isten fölszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek. Megígéri, hogy ezáltal megmenti. Oly sok lélek kárhozik el Isten igazságossága folytán azon bűnök miatt, amelyeket ellenem elkövetnek. Jövök, hogy engesztelést kérjek: áldozd fel magad erre a szándékra, és imádkozzál!

Beszámoltam erről gyóntatómnak. Megbízott, hogy írjam le, mit kíván a Szűzanya. Később, egy benső közlés útján, a Szűzanya panaszkodva mondta:

‒ Nem akartak kérésemre hallgatni! Amint Franciaország királya, meg fogják ezt bánni és majd teljesítik a kérést, de akkor már későn lesz. Oroszország akkorra már elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elő, a Szentatya sokat fog szenvedni. ‒ Szó szerint így történt!

Bár a Szeplőtelen Szívnek való világfelajánlásnak 1938-ig meg kellett volna történnie, Lúcia, gyóntatóján keresztül még 1940-ben is kérte XII. Piusz pápát levélben: ,,A mi Urunk továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Szentséged a világot Mária Szeplőtelen Szívének ajánlja Oroszország külön megemlítésével, és ezenkívül úgy rendeli, hogy a világ valamennyi püspöke Szentségeddel együtt teljesítse ezt a felajánlást!”

A dolgok lassú intézése vagy egyéb okok miatt a kérés teljesítése elkésett. XII. Piusz pápa csak 1942. október 31-én végezte el a felajánlást. De ekkor már valóban késő volt. Az eredmény pedig a háború eszkalálódása, az ezt követő negyvenéves bolsevizmus, és a tévtanok elterjesztése az egész világon, ennek minden következményével! ‒ És?? 

      (Az oldal lábjegyzete:) Alacoque Szent Margit 1689-ben, vagyis halála előtt egy évvel, többször is megkísérelte, hogy eljuttassa a napkirályhoz, XIV. Lajoshoz, Jézus Szent Szívének üzenetét, amely a következő négy kérést tartalmazta: a királyi zászlókat díszíttesse fel Jézus Szentséges Szívének képével; építtessen egy templomot tiszteletére, hogy ott az udvar hódolatát fogadhassa; a király ajánlja fel saját magát a Szentséges Szívnek és használja fel tekintélyét arra, hogy a Szentszéknél kieszközölje a misét Jézus Szíve tiszteletére. Sikertelen volt minden igyekezete, és úgy látszik, hogy az üzenet el sem jutott a királyhoz. Néhány évvel később a királyi család, a körülményeknek megfelelően, teljesíteni kezdte a kéréseket. XVI. Lajos 1792-ben előkészítette ugyan a felajánlást Jézus Szívének, de már csak a templombörtönben tudta megvalósítani. Azt is megígérte, hogy kiszabadulása után teljesíti a többi kérést is, amelyeket Szent Margit közvetített számára. Ez azonban túl későn volt az isteni Gondviselés számára: XVI. Lajost 1793. január 21-én kivégezték.«

 ________________________

* P-2496-908 Fátima – Portugalia 4. kiadás 2006.

Szeptember 8. Kisboldogasszony, Mária születésének ünnepe

     Öröktől ki volt szemelve az Istenanyaságra (február 2.), ezért mentes volt minden bűntől, szeplőtelenül fogantatott (december 8.) (Péld 8,22-31). 

A hagyomány szerint Kisboldogasszonykor a legszebb a napfelkelte. E napon a szabadban várták a napfelkeltét, mert a népi hagyomány szerint a Napban megpillanthatták a bölcsőben fekvő Máriát. A szokás alapja az lehet, hogy a "Napbaöltözött" hozta világra  a világ világosságát, az Igazság Napját, Jézus Krisztust, akinek születésével új Nap, új korszak köszöntött be az emberiség történelmében.
     Mária, Dávid nemzetségéhez tartozott, Joakimtól és Annától született szeptember 8-án. Születésének sem a helyét, sem az időpontját nem ismerjük, de régi hagyomány szerint Jézus születésekor még meg sem közelítette a 20. életévét. Későbbi hagyomány, hogy Keleten és nyugaton egyaránt már a VII. században megünnepelték az Egyházban. Az ortodox Egyházban mindmáig nagy ünnepélyességgel ülik meg Mária születését. A középkorban e jeles napnak nálunk, római katolikusoknál vigíliája és nyolcada is volt, azaz megkülönböztetett jelentőségű szertartásokkal és imádsággal ünnepelték Jézus édesanyjának születését. „Minden nemzet ünnepelje ezt a napot, minden fajta, minden nyelv, minden életkor, minden méltóság; örvendezéssel üljük meg a világ örömének születése napját" – mondja egy ősi Himnusz.
     Zakariás nevelése alatt, a jeruzsálemi templomban nőtt fel, mert Istennek volt szentelve.
Szűz Mária születésnapján kívül csak Jézusnak és az előhírnök Keresztelő Szent Jánosnak üljük meg földi születésnapját. Minden más szentünknek földi halála napján emlékezünk, mennyei születés napjukat ünnepeljük. Ez is jelzi, hogy a mai nap ünnepeltje kiváltságos helyet foglal el a szentek seregében, az Isten által megdicsőített lelkek sorában. A néphagyományban Kisboldogasszony napja ősi őszkezdő nap, a népi megfigyelés szerint ekkor kezdenek költözni a fecskék. Hajdan asszonyi dologtiltó, főleg fonástiltó nap volt.

     De mit is jelentett valójában az üdvtörténetben Szűz Mária születése? Öröm volt a mennynek és földnek egyaránt. A mennynek azért, mert megjelent Isten legszebb, legcsodálatosabb teremtménye, a földnek pedig azért, mert felvirradt rá a megváltás hajnala. A Szent Szűz születésével az Isten eleven temploma készült el. Az Ő születésével beteljesedett az ősevangélium, mely a paradicsomi bűnbeesés után hangzott el, megszületett a megígért asszony, kinek ivadéka megtiporja a sátán fejét. Az Ő születése bizonyítéka annak, hogy az Úr Isten mennyire becsüli teremtményét, az embert - még bűnös elesettségben is. A Szent Szűz születése hirdeti a földnek, hogy az évezredes várakozás sötét éjszakája vége felé közeledik, hiszen már feltűnt a Hajnalcsillag és jelzi, hogy nincs messze a napfelkelte, Isten melengető Napja, Krisztus, hogy megvilágítsa az egyedüli üdvösség útját, hogy felmelegítse a bűnbe dermedt, jéghideg emberi szíveket. Mária számunkra a hajnali szép csillag, a Hajnal Szép Sugara! 

(Többek közt felhasznált forrás) 

Boldog vagy szentséges Szűz Mária és a legméltóbb minden dicséretre.

Belőled támadt az igazság Napja, Krisztus, Üdvözítő Istenünk. Alleluja!

Íme, ezért örül ma az egész teremtett világ Szűz Mária születésének. 

A sátán is a világosság angyalának tetteti magát. (2Kor 11,14-15) Nem csodálkozhatunk tehát, ha a szolgái is az igazság szolgáinak mutatkoznak 3

6) Egyre gyakoribb, hogy valaki „bennfentes égi újságíróként” teszi közzé az égi utasításokat, várható eseményeket, mellyel persze messze kielégíti a „jólértesültségre” vágyókat. Ha a jövendölések elmaradnak, akkor az „sokak imájának köszönhető”. Ha pedig megtörténik (mondjuk egy természeti csapás), akkor „ez azért történt, mert nem hallgattátok meg...” Az ilyen „tudósító” miután beetette követőit, elkezdi irányítani őket, rendszerint vitát és megosztottságot keltve. Például, egy templom építéséért imádkozó közösség, mely az építés helyén imádkozott, egyszeriben a látnokuk „kapott” utasítására, máshová helyeztette az imádság helyét! Így egy részük ment, más részük maradt. Az ilyen „elszabadult lélek” nem csak megosztottságot kelt valamely ügyben, de az egész szándék komolyságát is veszélyezteti!

7) A legveszélyesebb azonban az a bűnbe merült lélek, aki a látványos sikerekért felajánlotta szolgálatait a gonosznak. Az ilyen „önkiválasztott”, a megtévesztő szellem segítségével igen pontos és aktuális felvilágosításokat közöl, és többnyire íráskényszerben szenved! Működésének célja, hogy botrányt és megosztottságot idézzen elő Krisztus Egyházában!

A hamis látnokokra vonatkozik Jeremiás próféta intelme:

„Hazugságot prófétálnak nevemben..., nem küldtem őket, nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, üres hiábavalóságot és maguk kitalálta csalárdságot jövendölnek nektek. (Jer 14,14)

Igen, kitör az Úr haragjának vihara; pusztító szélvihar zúdul a gonoszok fejére: Az Úr haragja nem fordul vissza, (...) Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis futnak. Nem is szóltam hozzájuk, mégis prófétálnak. Ha (valóban) részt vettek volna tanácsomban, tudtára adták volna népemnek szavaimat, és visszatérítették volna őket gonosz útjaikról, gonosz tetteiktől. (Jer 23,19-22)

Szent János evangélista is figyelmeztet: „Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a világba (1Jn 4,1)!

Az igazi magánkinyilatkoztatások tiszta jelek és útmutatások az emberek és az Egyház számára. Ezek értelmezése mindig világos, nem kétértelmű, fennkölt és terjedelmében meghatározott! Mentes a túl profán kifejezésmódtól, és méltóságteljes.

Ha próféciák leendő isteni büntetést említenek, akkor azok elkelkerülésére hatékony eszközt is kínálnak, amiként ez La Salette-ben, Fatimában és a Szeretetláng esetében is történt!

Ajánlatos szem előtt tartani Jakab apostol szavait is:

„A felülről származó bölcsesség először is tiszta, aztán békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalom tölti el, és gazdag termést hoz, nem részrehajló, nem képmutató.” (3,17) és tegyük hozzá, hogy egy valódi látnok mindig keményen megszenved megbízatásának képviseletéért, és más kiváltságában kapott üzenetekkel nem „ékeskedik”!

Mert bizony megfogadhatjuk Péter második levelének intelmét: ,,Akadnak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is föllépnek, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek!” (vö. 2Pét 1,21 - 2Pét 2,1)

Legyetek tehát figyelmesek!

„Kármelita kislányom! 

     Én pedig arra figyelmeztetlek Benneteket kedves Olvasóim, hogy ne üljetek fel minden üzenetnek, még ha igaznak tűnő is! Ne feledjétek, hogy még egyetlen hamis dolog sem kezdődött, nyilvánvaló hazugságokkal! Maradjatok meg az Evangélium biztonságában vagy az egyházilag elismert üzeneteknél, mert nem tudhatjátok, hogy az újdonságok, mikor és milyen szellem indíttatására keltenek (kelthetnek) majd zavart a lelkekben!

Az Ószövetségből: Jer 14,14-15; Jer 23,19-22 

Az alábbi válaszos-imát, tiszteletreméltó kármelita Marton Boldizsár 
– Marcell atya kézirata nyomán készítette a szerkesztő!

Ave Maria!

Sis benedictus!

Kis Szűzanya, Szeplőtelen Fogantatás                                        – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a Szentháromság legédesebb Ajándéka            – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, aki pólyájában az Üdvösség Reménye              – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, aki kezecskéjével az Ég Urát fogva tartja         – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, aki pólyában is a mindenséget igazgatja          – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, akit a Szeretet magának teremtett és megőrzött                                                                                                                                   – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a Szentháromság tündöklő Boldogsága            – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az Örök Szeretet Leánya                                      – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a Szentlélek Választottja                                      – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, Isten egyetlen Kedvese                                        – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a Szentháromság legédesebb Mátkája              – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, akivel a Szeretet frigyet kötött                           – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, Istentől megáldott Szűz Ara                               – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az üdvösség ruhájában ékes Menyasszony      – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, akiben Istennek kedve telik                                – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, akiben az Örök Szeretet gyönyörködik             – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, akit az Ég és Föld csodál                                      – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az isteni Szerelem Zsengéje                                – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, aki a Szép-szeretet Anyja lettél                          – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a völgyek tövisei közt érintetlen Liliom           – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, harmatos fehér Rózsa                                          – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az istenszeretők Erőssége                                    – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a Kármel Ékessége és Fénye                               – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a tündöklő hajnal legszebb Sugara                    – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, ránk sugárzó tiszta Fénysugár                            – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a lepecsételt mennyei Forrás                              – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a paradicsomkert legszebb Lilioma                    – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a túláradó kegyelem Árja                                     – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, akit körülvesz az imádság Illata                          – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, kicsiny lelkek mennyei Mannája                        – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az Örök Világosság Ragyogása                            – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az isteni Béke Szentélye                                        – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az isteni Kegyelem Tükre                                      – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, akinek Szíve az isteni Szeretet Lángoló Tűzhelye                                                                                                                                  – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az Isten Jóságának Hasonmása                          – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, minden malaszttal teljes                                       – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, Isten átható Áldása                                                – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az Újszövetség Szűzi Papja                                   – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, Isten Bárányának áldozati Oltára                       – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a legragyogóbb Tabernákulum                            – Üdvözlégy! Kis Szűzanya, a mi leghűbb Szerelmünk                                     – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, örökre Tiéd a szívünk                                            – Üdvözlégy!

Üdvözlégy Kis Szűzanya, az Isteni Irgalom Reménye, életünk,
édességünk üdvözlégy! Hozzád kiáltunk e siralom völgyében,
ahol előttünk jártál csendben, szép-szeretetben.
Fordítsd felénk irgalmas szemedet és plántáld belénk erényeidet,
hogy teljesen krisztusivá váljunk!
Üdvözlégy Kis Szűzanya, üdvösségünk Reménycsillaga, üdvözlégy,
mindörökkön örökké hű, édes kis szerelmünk!

Az alábbi történetet egy nő osztotta meg a neten, és mára milliókat gondolkodtatott el.

Viselkedj szeretettel, mert nem tudhatod...
     Azon a nyáron nagyon magam alatt voltam. Kiköltöztem a tengerpartra, és megpróbáltam rendbe tenni az életemet. Sok volt a gondom, depressziós voltam, anyám haldoklott. Szóval semmi másra nem vágytam, mint magányra.
     Egy nap lesétáltam a tengerpartra. Egy kislány ült a homokban. „Mit építesz?” - kérdeztem. – Ó, nem is tudom, csak olyan jól esik a homok érintése – válaszolta.       Ez jól hangzott, úgyhogy leültem mellé. Aztán megláttunk elszállni egy madarat a fejünk fölött. „Ez gyönyörű” – mondtam én, ő pedig hozzátette: – Anyukám szerint a madarak hozzák a boldogságot.
     „Hogy hívnak?” – kérdeztem én.
    – Wendynek. Hat éves vagyok. És te? – kérdezett vissza.
     „Ruth vagyok. Ruth Petersen.” – válaszoltam én.
     Együtt üldögéltünk egész délután, aztán amikor elváltunk, Wendy megjegyezte: – Ez egy boldog nap volt. Gyere el máskor is!                    Nekem nem igazán volt hozzá kedvem, de bólintottam.
     Eltelt néhány hét, rengeteget dolgoztam, anyám is egyre rosszabbul volt. Egyre depressziósabb lettem. Végül kirohantam a partra. – Szia, Mrs. P! – köszönt rám Wendy.                                                                           Egyáltalán nem örültem neki, mert egyedül akartam lenni. De nem adta fel, jött mögöttem és csacsogott. Kérdeztem tőle, miért nincs soha iskolában. Azt válaszolta: – Nekem nem kell iskolába járnom, anyukámmal most nyaralunk.                                                                              Megmelegedett tőle a szívem, olyan kedves volt. Végül együtt sétálgattunk a parton, néztük a madarakat. Boldog nap volt, elfelejtkeztem a bajaimról.
     Néhány nappal később viszont minden szörnyen rosszra fordult. Zokogva rohantam ki a partra. Wendy persze ott volt. És egyből kérdezett: – Mi a baj?                                                                                                         „Hagyj most békén, nem akarok veled beszélni” – vágtam rá én. – Akkor ez ma nem egy boldog nap? – kérdezte Wendy. „Nem!” – üvöltöttem rá én. „Ma meghalt az anyám! – És szomorú vagy? – kérdezte ő.                     „Hát persze, hogy az vagyok” – kiabáltam. Elfordultam és faképnél hagytam.
     Egy hónappal később, amikor jobban lettem, elszégyelltem magam. Hogy beszélhettem így egy hat éves kislánnyal? Elhatároztam, hogy kiengesztelem. Rohantam a partra, de nem volt ott. Tudtam merre lakik, mert megmutatta korábban a házat. Erőt gyűjtöttem és bekopogtam. Egy nő nyitott ajtót. Mondtam neki, hogy Wendyhez jöttem látogatóba. „Jöjjön be” – mondta és becsukta mögöttem az ajtót.
     „Wendy egy héttel ezelőtt meghalt” – mondta. Sokkot kaptam, szóhoz se jutottam. „Leukémiás volt, azért jöttünk ide, hogy az utolsó napjai boldogok legyenek. Sokat mesélt magáról is. Hogy boldog napokat töltöttek együtt. Írt önnek egy levelet is, várjon, megkeresem” – mondta.                 Én pedig csak álltam és szégyenemben nyeltem a könnyeimet. Bántott, hogy utoljára haraggal váltam el tőle, pedig mindig kedves és barátságos volt velem, sosem panaszkodott, mindig vidám volt, amikor pedig haldoklott, akkor is. Beszélhettem volna neki a Jézuskáról, Isten csodás országáról, az őrangyalainkról... Én meg, végül el sem tudtam köszönni tőle. Amikor visszatért az anya, kezében egy boríték volt, rajta: „Mrs. P-nek”. Kibontottam, és a girbegurba gyerekrajzot találtam benne, a mi tengerpartunkat ábrázolta: a sárga homokot, a kék hegyet és egy madarat, ami a felhők felé tör.
    – Hogy legyenek boldog napjaid! – írta nekem Wendy.
     A kép azóta is kint van a falamon és állandóan arra emlékeztet, hogy embertársainkkal mindig viselkedjünk szeretettel és tanúságtevőn, mert soha sem tudhatjuk mikor veszítünk el valakit, akinek jelenthettek volna valamit a mi szavaink.

Szeptember 8-án, kedden 15 órakor, Magyarországért!

    Kérjük nagy alázattal, hogy Jézus Krisztus drága Szent Vérével, a Szűzanya Szent Palástjával és a Szent Angyalok lángpalossal védjék meg a Kárpátmedencét! Tartsák távol határainktól a járványokat, a természeti csapásokat és az idegenszívűeket, oltalmazz minket
az antikrisztus előharcosainak támadásaitól!

Könyörögjünk édes Magyar Hazánkért és az egész emberiségért!

Erzsébet asszony gyakran váltogatta a lelkivezetőket? 8

    A 80-as évek fordulóján, Erzsébetet egyre több pap látogatta meg 'kis otthonában', aztán többé-kevésbé föladva 'rejtett alázatosságát', fogadott érdeklődő, lelkes civileket is. Rengeteg új információ jutott el így hozzá és sokan a véleményét kérték pl. Garabandálról, Boldog Taigi Annamária „háromnapos sötétségéről” és az abban az időben hazánkban elterjedt „Szent Charbel kultuszról”. (Ez a „kultusz” igen sok pozitívuma mellett, furcsa elvárásokban is megnyilvánult. Ilyen volt a „Sarbel-cseppek” használata, valamint az élelmiszer tartalékolás meghirdetése is!)

      Puszta feltételezés csupán – ám nem kizárható –, hogy Erzsébet asszony „emberi tényezőjében” ennek nyomán fogalmazódott meg „égi üzenetként” egy nagyszabású élelmiszer tartalékolás meghirdetésére. A naplóban nem olvasható üzenet, hozzávetőlegesen így hangzott: „Az ország legnagyobb Mária-temploma belső űrméretének megfelelő mennyiségű bort, búzát és olajat kell összegyűjtenie az egyháznak, mert súlyos megpróbáltatások várhatók!” Nos, Antalóczi atyának – mint lelkivezetőnek – e kérdésben, természetesen komoly fenntartásai voltak! Szabadkozásában elmondta, hogy az ő egyházi státusza nem csak nem teszi lehetővé ilyen nagyságrendű akció meghirdetését, de ez olyan káros politikai reakciókat is kiválthatna, melyek végzetes csapást mérnének a Szeretetláng Mozgalom LELKI ügyére! Erzsébet asszony nem méltányolta Antalóczi atya józan megfontolásait és csalódását fejezte ki vele szemben. A nagy és bensőséges kapcsolat hirtelen „ellaposodott” és Erzsébet új lelkivezető után nézett, akit megtalálni vélt Mersey Antal, Érd-Postástelepi plébános személyében. Ám nem kell azt képzelni, hogy harag maradt volna köztük, sőt! Erzsébet úgy állította be, miszerint 'Eger messze van' lelkivezetésére egy közelebbi pap felel meg jobban. 

Úgyhogy Antalóczi és Mersey atyák jó barátként (Erzsébettel együtt vagy nélküle) találkozgattak. Mikor Antal atya sem támogatta a „gyűjtőakciót”, Erzsébet nem forszírozta azt tovább. Mersey atyáról elmondható, hogy igazán mértéktartó, a mögöttes tényezőket is jól átlátó, nyugodt és tapasztalt idősödő pap volt. Ám, neki is szembesülnie kellett néhány "sajátságos" indíttatással. Ilyen volt pl. a Kármelita Harmadrend sürgős megszervezése (1980 ősze) mely P. Bertold és P. Jeromos kármelita atyák közreműködésével meg is valósult. És ilyen volt Erzsébetnek azon 'üzenete' is, hogy a francia Marcell Lefebvre érsekkel személyesen kell beszélnie, s a neki szánt égi üzenetet senkinek el nem mondhatja. A feladat nem kis gondot okozott Antal atyának, hiszen jól tudta amellett, hogy a szakadár francia érsekre bizony ráférne egy 'égi üzenet', ám ebben ő teljesen tehetetlen. Konzultált megyéspüspökével Dr. Szakos Gyulával, akivel abban maradtak, hogy Erzsébettel beszélgessenek el, miközben viselkedéséből kipuhatolják az ügy komolyságát. A találkozás azonban igen balul sikerült, részint a püspök számon kérő hangvétele, de főként Erzsébet asszony ingerültsége miatt, mely fáradtságának és talán már lappangó betegségének is betudható volt. Erzsébet, naplójába ezt – igen szűkszavúan –, így jegyezte be: »1981. IV. 6-án püspökatyánál voltunk Atya, a Tibi és én. Ez a látogatás előre bejelentett volt. Alig indult meg a beszélgetés a püspök atya igen nagy eréllyel fordult hozzám és szavaival vádolt. „Hogy mertem én külföldön kinyomatni a Szűzanya Szeretetlángját? Kitől kaptam erre engedélyt? stb.” Engem meglepett ez a kérdőre vonás, de a Szűzanya azonnal a nyelvemre adta a szavakat és én megválaszoltam: 'volt nekem lelkivezetőm, ő intézkedett és én nem is tudtam róla, csak utólag! Ő a kivonatolt anyagot bemutatta nekem, de hogy külföldre megy, azt nem közölte!« (vö IV/29) (Mint e sorok írója tanúsítom, ennél feszültebb volt a helyzet, különösen Erzsébet asszony kemény hangnemét illetően!) Bár a búcsúzás szívélyes volt, hazafelé Erzsébet asszony Mersey atyát és engem vádolt a kínos helyzetért, miszerint „kínpadra vontuk” őt! Egyfelől, se „kínpadról” se „vonásról” nem volt szó, hiszen Erzsébet asszony kifejezetten örült, hogy a püspök fogadja! Másfelől pedig már sokkal kínosabb helyzetekből is kiverekedte magát született „diplomáciai” érzékével! A tény, hogy a bontakozó betegség és az ebből eredő szenvedések kezdték felőrölni addigi türelmét. Végül is az következett, hogy Antal atya is menesztve lett! És itt jött a képbe egy általa már régóta ismert pap, akiről évekkel korábban még azt a súlyos szavakat mondta, hogy „ez a 'faramuci' atya sajnos gyakran az ördög befolyása alatt áll”. Az, hogy Erzsébet asszony ennek az atyának valóban a lelkébe látott-e, és hogy ez esetben miért nem érvényesült, az kérdőjel marad! Az nem vitatható, hogy élete vége felé, a lelkivezetők iránt egyre türelmetlenebb volt, és akit le nem „váltott”, ahhoz már bizonyára nem maradt jártányi ereje... 

     Mindazáltal, Erzsébet asszony esetében nem vitatható a leglényeg, hogy „a jó harcot megharcolta, a pályát végigfutotta, s a hitet megtartotta!" (Vö 2Tim 4,7) És hozzá tehetjük, a rábízott ügyért alaposan megszenvedett, mely épp ezáltal elterjedt az egész világon, „még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is" (I/85)!

A sátán is a világosság angyalának tetteti magát. (2Kor 11,14-15) Nem csodálkozhatunk tehát, ha a szolgái is az igazság szolgáinak mutatkoznak 1

     Igaz, hogy „nincs igazi keresztény élet Isten jelenléte és a Vele való társalgás édessége nélkül!” (P. Desplangues SJ)!

A költő szerint is: „Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban.” (Babits: A második ének)

De azt se feledhetjük, amire a Szentírás figyelmeztet: „a sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni, sőt ez a félrevezetési módja igen hatékony. Még Jézust is megkísérti (Lk 4,1-13), sőt hamis csodákra képes (2Tessz 2,9). Nyilvánvaló, hogy senki ‒ tehát mi sem ‒ lehetünk mentesek a sátáni kísértésektől, még ha „angyali” szavakat hallunk is?

Kérdés: lehet-e valaki biztosítva a megtévesztés kísérlete ellen?

‒ Bizony-bizony, folyvást a kegyelem állapotában kell élnünk, és „szüntelenül imádkoznunk”! (vö. 1Tessz 5,17)

Szent Péter apostol így figyelmeztet: „Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen...” (1Pét 5,8-9) Mert hogyha testvérek, ti is a megtévesztő szellem „kívánságait akarjátok cselekedni (azét), aki gyilkos volt kezdet óta és az igazságban meg nem állt, mert nincs benne igazság. És hazugságot szól, magától beszél, mert hazug, és a hazugság atyja.” (vö. Jn 8,44) Akkor különösen óvatosnak kell lennünk, mert nem „babra megy a játék”, hanem a tét az örök üdvösség!

Mit kell tehát tennie annak, aki valóban rendkívüli égi kiváltságban részesül, hogy embertársait figyelmeztesse? És maga is miként bizonyosodhat meg arról, hogy nem az ördög játéka-e?

Nos ‒ nézetem szerint:

I.) A bensőséges hitű keresztény ember, először is kételkedik a kiválasztottságában, mert méltatlannak találja rá magát! Esetleg megpróbál menekülni előle, mint Jónás a prófétaságtól (Jón 1,2-3), vagy miként Erzsébet asszony írja a Szeretetláng Naplóban „Az Úr kérése olyan megrendítő volt lelkemben, s remegve gondoltam nyomorúságom és semmiségem tudatában arra, hogy én az Isten szavait közöljem, sürgessem. Én, kis porszem, lehet-e ezt megrendülés nélkül elfogadni.” (III/167)

II.) Át kell elmélkednie a kiváltságát bensőséges imában megbeszélve az Úrral (lehetőleg az Oltáriszentség előtt)! És ha a lelkiismerete nem tiltakozik ellen, akkor elsősorban magának kell megvalósítania indíttatásait a saját életében!

III.) Illő és üdvös a kapott felkérést és közlést megbeszélni egy pappal (lelkivezetővel)!

IV.) Fontos, hogy a kiváltságolt a megbízatását vagy a saját nevében vállalja fel, vagy ha az égi személy rejtett alázatosságot kér tőle, akkor a lelkivezetője tegye közzé az üzeneteket (pl. Labouré Szent Katalin esetében). De semmiképp sem rejtheti el magát az Egyház által sem ismert álnév mögé!

V.) A kiváltságoltnak a saját ‒ hitelessége és üdvössége ‒ érdekében azt kell tennie, amit a lelki szakember mond, akár helyesli az üzenetek tényét, akár kifogásolja (elutasítja) azt, tehát a látnoknak a felszentelt pap tanácsait kell szigorúan követnie!

VI.) Ha a kiváltság igaz indíttatású és tartalmú, ám a közlések egy idő után megszűnnek, akkor a látnoknak nem szabad a követői előtti „presztizsből” tovább folytatni (imitálni) az üzeneteket!

A sátán is a világosság angyalának tetteti magát. (2Kor 11,14-15) Nem csodálkozhatunk tehát, ha a szolgái is az igazság szolgáinak mutatkoznak 2

Hét féle látnoktípust ismerek:

1) Ha valóban igaz meghívást kap, amelyet maradéktalanul, az Egyháznak mindenben engedelmeskedve igyekszik teljesíteni, és az elhivatottság, egész életvitelén tükröződik!

2) Ha valóban meghívást kapott és teljesítette is, ám amikor a közlések megszűnnek, akkor a követői előtt szégyellve a „kegyelem-vesztés” látszatát, ezért folytatja az „égi üzeneteket”, és maga kiagyalt fogalmazványokat tesz közzé! Ld. a VII. pontot!

3) Ha soha nem kapott „égi közlést”, de jóhiszeműségből félreérti a Szent Keresztségben kapott „benső monológjait”, lelkiismerete istenes gondolatait, és azt véli „revelációnak”!

Az ilyen lélek azáltal esik tévedésbe (súlyos bűnbe), hogy másoknak ezt „égi üzenetként” adja tovább, holott ez neki szólt és magának kellett volna teljesíteni benső indíttatásait.

Merthogy mindenkinek tudnia kéne, hogy az efféle kegyelem csupán magánbeszélgetés és nem magánkinyilatkoztatás! És ebben áll a tévedés! ‒ lásd még a fenti II. pontot és a 9. oldalt!

4) Ha soha nem kapott „égi közlést”, de akár önteltségből, akár tanult tudásából vagy divatból mondott valami próféciának tűnő jó tanácsot valakinek és ezt a környezete sugallatként fogadta.

Ezzel, „lovat kapva maga alá” folytatja, részint kitalációival, részint a már ismert (jóváhagyott) üzenetekből vett plagizálással sikereket elérve. Aztán miután egyre többen követik s kérik a tanácsait. Az ilyen „látnok” a kezdeti jó szándéka ellenére, lassan a megtévesztő szellem hálójába keveredik, és a gonosz lélek eszközévé válik, aki persze „készségesen” segít neki!

5) Létezik buzgó, de „kényelmes látnok”, aki nem kevesebbre vetemedik, minthogy már ismert, esetleg egyházilag kivizsgált közléseket kezd el folytatni ‒ nem a saját ‒, hanem az ügy, ill. az égi személy nevében! Az ilyenek és híveik ezt úm. „lánc-revelációként” fogadják, miszerint valamely magánkinyilatkoztatás nem egyetlen személyhez kötődik, hanem ki-ki hozzá teheti a „kapott” magáét! Sajnos így járt a Szeretetláng üzenete is! (Csupán a pontosításért jegyzem meg, hogy a Szeretetláng Lelkiség és Mozgalom kizárólag Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony 1985-ben lezárult Lelki Naplója és az Evangélium alapján áll, mindenkor engedelmeskedve az egyházi hierarchia útmutatásának!)

Egyébiránt az azonos kifejezések és megnevezések még nem jelentik az adott néven ismert üzenetekkel való azonosságot, pláne nem a folytatólagosságot! Gondoljunk bele, hogy bár Erzsébet asszony Lelki Naplójában az 'irgalmasság' kifejezés több mint 60x szerepel, mégsem írta naplója címeként, hogy az Irgalmasság Üzenetének folytatása!

Ugyanis, egy-egy látnok „ráúszhat valamely nagy hajó farvizére”, sőt még lelkivezetőt is találhatnak (a felsoroltak), jóllehet erre a súlyos felelősség miatt kevés pap vállalkozik ‒ de akad! Ebből következtetve, a felelősség sok esetben nem csak a látnoké, hanem a kellő felkészültséggel nem bíró lelkivezetőé is!

Erre figyelmeztet a zsidókhoz írt levél: kevés az a gyóntató ,,aki gyakorlattal megfelelő érzéket szerzett a jó és a rossz megkülönböztetésére!” (Zsid 5,14)

De Avilai Szent Teréz meghatározása is találó: „Egy lelkivezető inkább legyen bölcs, mint szent!”

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, 

mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! 

Légy te az első!

   »1965 II. 4. csütörtök reggel megkönnyebbülve ébredtem. És az Úr Jézus szólt „Béke neked!” Az Úr szavai nyomán az áhított megnyugvás betért lelkembe. Ez a béke csalhatatlanul erőt adott. Az Úr Jézus újra szólt: „Kislányom nagyon szenvedtél? A világtalan sátán, /mivel/ nem tudott semmi bűnre rávenni, vad dühre ragadta magát. Ki akarta verni fejedből Szent Akaratom melyről tudja, hogy neked kell tovább vinned. Az ádáz küzdelemben szemeid elé vetítettem a két szót 'bebizonyított tények'. A sátán ezt is felhasználta gyötréseinek eszközéül, Én engedtem ezt. Meg kellett szenvedned a bebizonyított tényekért, melyek Istentől valók, a sátán tudja ezt azért rontott úgy rád. A te szenvedéseid érdeme, hogy a bebizonyított tények isteni eredetét Isteni fényességem megvilágítja azok lelkében akik hivatva vannak az ügyet tovább adni. Nagy lesz az ellenzék tábora, de hogy sikerre jusson, még sokat kell szenvedned. Írj csak le mindent kislányom és számolj be lelked helyzetéről gyóntatódnak!” 

   '1965. IX. hó' bejegyzés alatt Erzsébet leírja, hogy az Ügy, Szentatyához való eljuttatása érdekében az Égiek negyven napos böjtöt kértek tőle! Jézus: »„Vigyázz! mert gyóntatód parancsát nem mellőzheted el még Isteni kérésem miatt sem!”  Az Úr Jézust bátorkodtam megkérdezni, hogy e kérése nem próbatétel volt-e részemre? „Nem, mert ha gyóntatód nem mellőzi el kérésem, hanem Rám hagyatkozva elfogadta volna – úgy mint te –, az Én közreműködésemmel áldozatvállalásod meghozta volna azt az eredményt mely az Én Isteni terveimben benne volt. Gyóntatód beleegyezése után ugyanis megkapta volna azt a lendítő erőt, hogy minden erejével odahasson, hogy az Ügy a Szentatyához kerüljön! A te áldozatos, szigorú böjtvállalásod sürgette volna állandóan Őt, a további intézkedésre.” Néhány nap után az Úr Jézus ismét az alázatosságról beszélgetett. Soha ne éljek egy pillanatig se alázatosság nélkül. És még sok mindent mondott az alázatossággal kapcsolatban, melyről azt kell írnom, hogy átment elmém tudatába, /miként/ szent akarata és kérése is, mint eleven tűz égett a lelkemben. (Mivel gyóntatóm a negyven napos böjtöt nem engedélyezte, az Ügy csak évekkel később juthatott el a Szentatyához. Későbbi lelkivezetőm (Fuhrmann Ernő) első kérésre engedélyezte.

Most már végképp megnyugodtam. Az Úr megvilágosító szavai eloszlatták kételyeimet és megszüntették a gyötrő kínokat. El tudja-e képzelni valaki is, hogy mit éreztem mikor lelkem előbbi nyomorúságából kiszabadultam? A lelkem könnyű lett és ez a könnyedség szétáradt egész testemben. Az Istenre hagyatkozás kegyelme napokon át kimondhatatlan mértékben működött bennem úgy, hogy az elragadtatás napjait éltem. A földi látókör mind kisebb lett előttem és elhomályosodott mindaz, ami a földhöz kötné életem. Csodálkozva néztem magam köré, hogy hol is vagyok, hiszen a rám bízott munkát elvégeztem, mégis mindaz ami körülöttem történt olyan idegen volt. Néhány nap után ez megszűnt, vagyis tompult bennem Isten közelségének érzete.« (III/214-215) 

Szükség van-e a magánkinyilatkoztatásokra?

     A válasz egyszerű: a Mária-jelenésekre és üzenetekre nem volna semmi szükség, ha az emberiség súlyosan le nem tért volna az evangéliumi útról!

Épp ezért az Egyház által szorgalmazott „új evangelizáció” eredményessége nagyban függ a hiteles üzenetek kéréseinek megvalósításától! Példaként említem a Jézus Szíve első-péntekek, a Fatimában kért első-szombatok, az egyéni és szervezett engesztelést, valamint az Isteni Irgalmasság üzenetének napi gyakorlattá tételét.

(És itt is igazolható az üzenetek egymásra épülő volta, hiszen a kérések teljesítéséhez az indíttatást és készséget hatékonyan segíti Mária Szíve Szeretetlángjának kegyelmi hatása!)

Az említett magánüzenetekről történelmi távlatban állítható, hogy az üzenetek jelentős evangelizációs lehetőséget adtak (adtak volna) és adnak mai is az Egyház kezébe, sőt időszerű lelkipásztori programot nyújtanak. Ennek alapján joggal állítható, hogy a jóváhagyott magánkinyilatkoztatások mellőzése, lekicsinylése, sajnos a pasztorációs munka jelentős hátráltatását is jelentheti.

Az is tény, hogy az üzenetek egyházi komolyan vételét erősen akadályozza, hogy a hiteles közlések mellett egyre több – sőt többszörösen több – a hamis üzenetek száma, melyre Maria Julie Jahenny francia misztikus előre figyelmeztetett 1882-ben: „Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.” Ez pedig nyilvánvalóan a megtévesztő szellem munkája! Ezért kell minden esetet vizsgálatnak alávetni és állást foglalni. Ha ezt az egyháziak nem teszik, attól az üzenetek még a világban vannak és kifejtik a hatásukat, esetenként elégedetlenséget, sőt szektásodást indíthatnak el. ‒ Ezzel pedig számolni kell!

Gondoljunk például a névtelen ír látnoknő üzeneteire, melyek rendkívül megtévesztő és egyházromboló tanokat hirdetnek, ám az illetékes egyházi hatóság, csak évek múltán foglalt állást, felhívva a hívek figyelmét eretnek tanaira és így a kárhozatos veszélyre!

Grignon Szent Lajos a Tökéletes Mária-tisztelet 90. pontjában így ír: „amiként a pénzhamisító rendszerint csak az aranyat és az ezüstöt próbálja utánozni és más fémet nem ‒ mert azok nem érik meg a fáradságot ‒, úgy a gonosz lélek se igyekszik meghamisítani egyetlen ájtatosságot sem oly gyakran, mint a szentáldozást, a Mária-tiszteletet és a Jézus és Mária iránti áhítatot”!

Egy-egy magánkinyilatkoztatás kivizsgálása ügyében helytelen a „nincs rá emberem”! (Jn 5,7) evangéliumi magyarázkodása. A lelkek milliárdjai ugyanis, MOST vannak kitéve a veszélynek, hiszen mindenki számára tapasztalható, hogy irgalmatlan harc kellős közepén állunk, és ádáz küzdelem folyik minden egyes lélekért! Vagyis, a sátán is ‒ Isten majmaként ‒, népet akar maga köré gyűjteni, persze az örök kárhozatra! Amint írva van: „erős hittel álljatok neki ellen!” (1Pét 5,9)

Isten bármely korban megszólíthatja az embert! 1

     Mivel minden magánkinyilatkoztatásnak saját története van, ezért valamennyit önállóan szükséges kivizsgálni a látnok ismeretében, de elbírálni csak egymással való összefüggésükben szabad. A valódi jelenések és üzenetek ugyanis kiegészítik, erősítik egymást és együtt képeznek teljes egészet, éppen úgy, mint a Szentírás, amelyet igazán csak a többi szentírási könyv ismeretében érthetünk meg teljesen. A hamis üzenetközlés lehet öntetszelgő színjátszás, megtévesztettség vagy akár démoni erőkkel való praktika dokumentációja is!

Ez persze sokak szenzációéhségét elégíti ki. Ám ha egy üzenet nem viseli magán a Szentlélek (Egyház) hitelesítését, nem tartható mérvadónak pusztán azáltal, hogy szép és imádságra intő! Gondoljunk csak a „cukrosbácsira”, ő sem rosszat kínál az édességével? A csapda csak később nyilvánul meg! Maga az Evangélium is figyelmeztet „lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek” (2Tim 4,3-4). A hamis üzenetek lelki veszélye tehát abban rejlik, hogy bizonytalan a végcélja, és a végén esetleg súlyos tévedésbe ejtik követőiket. De lehetséges rafináltabb céljuk is, az egyházilag már elfogadott magánkinyilatkoztatásokról való figyelemelterelés (pl. Fatima)! Összességében megosztók és zavarkeltők lehetnek a közösségekben.

Mindazáltal tény, hogy számtalan kiadvány és internetes üzenet árasztja el a világot, mely már-már kezelhetetlenné vált! Ennek ellenére az Egyháznak ‒ ha erőfeszítésekkel is ‒, de nem szabad engednie, hogy Isten szent dolgai, az Egyház által pozitívan megítélt magánkinyilatkoztatások tartalma keveredjen a hamis dolgokkal. Szükség van tehát világos útmutatásra, és tájékoztatásra, nem hagyva, hogy a búza közé vetett konkoly elnyomja a nemes vetés hajtásait! Ezért, „Ne féljünk nevén nevezni a gonoszságot és annak előidézőjét, a sátánt! – mondja Szent II. János Pál a fiatalokhoz intézett apostoli levelében ‒ A stratégiája, hogy megpróbál elrejtőzni, ezért úgy ülteti el a gonoszságot az emberben, hogy az magából az emberből teljesedjen ki. Így hálózva be észrevétlenül az emberek közötti kapcsolatokat, a különféle társadalmi csoportokat és nemzeteket. Végül a 'személyes' bűn fogalma megszűnik létezni, s mára az emberek inkább csak 'kollektív' bűnösségről beszélnek. (…) Miközben a valóságban (egyénileg is) egyre jobban elmerülnek benne.”

Aki naponta nem foglalkozik az Evangéliummal, s nem imádkozza a rózsafüzért, az saját érdekében, az ún. „üzenetek” iránt is maradjon közömbös, mert könnyen eltévedhet!

2. A 'Mária Korszakot' megelőző korabeli légkör

     1793-ban a történelemben először a francia forradalom volt az, amely meghirdette a vallás hivatalos elutasítását, törvényben rögzítve az ateista állam megalapítását és ezt, akár halálbüntetéssel is nyomatékosították. A vallásellenes kampány, Jacques Hebert radikális újságíró nevéhez fűződik, aki stílszerűen egy kiugrott apácát vett feleségül. Ő volt az, aki javasolta a forradalmi naptár bevezetését, amely tíznapos „hetekből”, dekádokból állt, a 24 óra helyett egy nap 10 új „forradalmi” órából állt, mely száz „decimális” percből, illetve száz „decimális” másodpercből állt. A változtatás célja az volt, hogy az emberek ne tudják követni a vasárnapokat, így egyhamar elfeledkezzenek arról, mikor is jártak korábban templomba. Az időszámítás kezdeteként a Köztársaság megalapítását jelölték ki, eltörölve a Jézus születése kezdetű naptárt és hangsúlyozva azt, hogy a forradalom új korszakot nyitott az ország és az emberiség történetében. (Ez igaz!) 

     Párizsban egyházellenes tömeg vonult a Vaugirand utcai karmeliták templomához, a párt felbérelt gyilkosaival kísérve. Itt a vad tömeg ujjongása közepette lemészároltak papokat, a Saint-Sulpice valamennyi vikáriusát, a szemináriumok igazgatóit és a Sorbonne doktorait az arles-i érsekkel s másokkal együtt. Az utcák és városok elnevezéséből törölték a „szent” szót, sőt volt, ahol új nevet adtak a településnek is. (Ugye ismerős?) A féktelen terror ellen, az istentelen forradalommal szemben a Nyugat-franciaországi Vendée-ben 1793-ban parasztlázadás tört ki, amelyről a nemzeti konvent úgy határozott, hogy minden résztvevőjét halálbüntetéssel kell sújtani. 

A felkelést egyéves polgárháború során leverték. A megtorlás példátlan volt: a forradalmi hadsereg tábornoka, Louis-Marie Turreau vezetésével hat hadoszlop indult meg, amelyek az egykori lázadók falvaiban módszeres tömegmészárlásokat kezdtek, mindent felgyújtva. Ezek a „pokoli hadoszlopok” néven elhíresült osztagok összességében 170 ezer férfit, asszonyt és gyermeket öltek meg csak azért, mert hűek voltak az Egyházhoz és a koronához. A Vendée és Poitou-Bas környéki mészárlás befejeztével ezt a jelentést küldte a francia Francois Joseph Westermann a Közjóléti Bizottságnak: "Nincs többé Vendée! A polgárok köztársaságának parancsát végrehajtattam. Kardra hánytuk a nőket és gyermekeket, s lovaink patái széttiporták az asszonyokat, akik már nem szülhetnek a banditákat! Tetemeiket elnyeli a mocsár s a Savenay-i erdők mélye. Nem maradt köztük egy sem, aki miatt szemrehányást tehetnék magamnak!" (Forrás)

A Vendée-beli mészárlásokat sok történész az első modern értelemben vett genocídiumként tartja számon. Az egyik leghírhedtebb forradalmi vezető, Jean-Baptiste Bo a lázadó katolikus tartomány lakosságának teljes kiirtását javasolta a diktatúra orwelli nevet viselő csúcsszervének, a Közjóléti Bizottságnak. „Nincs egyetlen gyermek, asszony vagy öreg sem, aki ne a banditákat segítené. Ha nem ölnek meg mindenkit… aligha érjük meg e háború végét” – írta a konvent biztos, akinek a forradalmi terrorról vallott nézeteit a 20. században több totalitárius vezető átvette.

     1794. július 17-én hurcolták nyaktiló alá a Compiégne-i kármel nővéreit, akik pedig klauzúrában (világtól elzártan) élték engesztelő imaéletüket, tehát a mozgolódásokhoz semmi közük nem volt. A Francia Köztársaság, nem hogy eleddig összegezte volna "dicső forradalmuk" áldozatainak a számát, (mely több százezerre tehető!), de máig is nemzeti ünnep a világ eddigi leggyalázatosabb és legvéresebb forradalma, melyet a hamis történelem lelkesen "Nagynak" nevez! – Kedves, látnok testvéreim! Vajon e korban is oly felelőtlen gyorsasággal tetted volna közzé "sürgető üzeneteidet"? (folyt!)

Ismertetésem forrásául több helyütt támaszkodtam Morvay Péter történész: Az Ész terrorja c. internetes munkájára!