Isten igazolja övéit!
A halálbüntetés végrehajtása előtt Januáriusz püspök letérdelt, és röviden így imádkozott: „Mindenható Uram, Istenem, kezedbe ajánlom lelkemet!
Ezután bekötötték a szemét, s ő mély békével fogadta a halálbüntetést.
A hagyomány szerint egy bátor, jámbor keresztény nápolyi asszony fölfogta két kis edénybe a vértanú püspök vérét. Sokáig magánál őrizte, majd amikor már nagyon öreg lett, 389-ben átadta az ereklyét a nápolyi egyháznak. És ekkor történt először a csoda: a nápolyi hívek körmenetben vonultak ki a vér-ereklye fogadására, és magukkal vitték Januarius püspök fejereklyéjét is. Amikor a két ereklye találkozott, a beszáradt vér folyékony lett. Azóta Nápoly és a környék lakosai Szent Januáriuszt tartják a fő patrónusuknak.
Az alkalmasint megismétlődő csodálatos jelenség abban áll, hogy Szent Januáriusz ampullákban őrzött, összeszáradt vére időről időre folyékonnyá válik, fölbuzog és friss, oxigéndús vérré változik.
Két nagy ampullát Nápolyban őriznek: a nagyobbik ovális keresztmetszetű, köbtartalma kb. 60 cm3 a kisebbik hengeres, köbtartalma kb. 25 cm3. Általában a május első vasárnapja előtti szombaton és szeptember 19-én történik a csoda, és megmarad nyolc napon át mindkét ünnep után. Utána a megalvadt vér ismét teljesen beszárad.
Szent Januáriusz „vércsodája” az örök élet létezésére is rámutat, és arra szólít fel minket, hogy higgyünk az igazságban, hogy Jézus feltámadt, és minden ember teste is feltámad az utolsó ítélet napján, „akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra” (vö. Jn 5,29). És bizony a feltámadt Krisztus nagy jeleket és csodákat tesz Szent Januáriusz közbenjárására. Minden évben megismétlődik a szent vértanú vérének „újjáéledése", és ahogy azt a krónikák bizonyítják, mindazok, akik bizalommal könyörögnek az Úr végtelen irgalmáért imádságban, a Bűnbánat Szentségében és az Oltáriszentség vételével, megszabadulnak a gonosz lelkektől, és testben-lélekben meggyógyulnak.
