Erzsébet asszony gyakran váltogatta a lelkivezetőket? 7
Erzsébet lelkivezetői magárahagyatottsága példájaként hozható fel a napló 1981. II. 2-i, az Erzsébet asszony által eredetileg fogalmazott bejegyzése: „Úr Jézus: A Világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok. Már csak a Szentháromság a Szűzanyával, az összes angyalok és szentek, valamint az általatok kiszabadított lelkek együttes közreműködése segíthet a Küzdő Egyházon!” (A már korrigált változatot lásd a kritikai kiadás IV/27-nél!)
A sorok két teológiai problémát vetnek fel, jóllehet az üzenet lényege világosan érthető. Egyik, hogy a Világegyház – veszélyben léte – a végső pusztulást is sejteti, ami hamis állítás, hiszen Máté 16,18-ban mondva van: „az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.” A másik rossz fogalmazás szerint a végtelen mindenhatóságú Szentháromság „képessége” nagyobb lenne az „együttes közreműködéssel”. Aligha! Hiszen a 'Végtelen' plusz 'milliónyi' az semmivel sem több! Ezzel szemben Isten felé mint 'közbenjárók' – szabad akaratukat kinyilvánítók „szüntelen zörgetése” nagyon is eredményesek lehetnek, mert „az a bizalom, amellyel iránta vagyunk, azt jelenti, hogy bármit kérünk is akarata szerint, meghallgatja azt.” (1Jn 5,14) Ha tehát Erzsébet egy elérhető lelkivezetővel megbeszélhette volna az üzenetet, bizonyára így írta volna le: „A világ nagy veszélyben van, és ezen /gyökeresen/ változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok. Már csak a Szentháromság segíthet rajtatok, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, valamint az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárására!” (És szinte bizonyos, hogy erről volt szó!)
Válasz: A fentiek magyarázatra aligha szorulnak! A fentiekből kitűnik, hogy Erzsébet esetenként nem elhagyta lelkivezetőit, hanem kénytelen volt másiknál is próbálkozni, sokszor gyóntatója tudtával vagy ajánlásával. (Esetenként kézről-kézre adták!) Ez viszont azt eredményezte, hogy olykor egyenesen „kollektív vezetés” alatt állott.
A hetvenes évek vége felé azonban, megváltozott a helyzete, mert sorra meghaltak azon papok, akikre számíthatott. Az a kérdés tehát, miszerint Erzsébet asszony váltogatta a lelkivezetőket, csupán a későbbi időszakra vethető fel! Kezdetben ugyanis: kereste, de nem találta! El kell mondanunk, hogy a „kollektív vezetés”, tanácsadások formájában még Rómából is megvalósult, hiszen Erzsébet állandó levelezésben volt Mester Istvánnal (aki ismerte a teljes Naplót). A prelátus pl. a hetvenes évek közepén azt tanácsolta, hogy 1971-el zárja le naplóit és ne írjon többet, mivel a Szeretetláng ügyének mind elvi, mind gyakorlati tudnivalói már le lettek fektetve. A tanács – bár helyes volt –, de Erzsébet asszony sokszor még azt sem írta be mind, amit 1971 előtt kapott, pl. azt, hogy az Üdvözlégyekbe fűzzük bele a Szeretetláng könyörgését stb. Ez is példázza a lelkivezetés hiányát, mert Erzsébet asszony magától azért nem írt be jónéhány dolgot, mivel "már úgyis ismerik"! Csupán mérsékelte a bejegyzéseit és egyre kevesebbet írt naplójába, ám úgy a leírtakban, mint a le nem írtakban, egyre inkább érvényesültek az 'emberi tényezők'. Sajnos, olykor az emberségéből fakadó aggályainak is égi indíttatásnak tulajdonított, melyek inkább csak zavart okoztak. (Sok látnok esik ebbe a hibába!) 
Egy ilyen „üzenet” vezetett Antalóczi Lajos atya 'menesztéséhez' is, (melyről a következőkben fogok szólni). Mindez annak ellenére, hogy maga Erzsébet asszony mondta több alkalommal, hogy „Lajos atya az, akit a Szűzanya szent ügyének a felkarolására rendelt.” És valóban Antalóczi Lajos szervezte meg országosan a már említett 'tizenkét papot', ő volt, aki több vidéki plébánián szervezett Erzsébetet meghallgató papi közösséget, és ő volt az, aki Erzsébet lelkinaplóját a lelki irodalom gyöngyszemének nevezte. Antalóczi Lajos, a későbbi bölcsészdoktor és prelátus, írásaival sok „kollégát” győzött meg a Szeretetláng Mozgalom hitelességéről, kegyelmi erejéről és számtalan imaközösség alakult tanúságtétele és ajánlásai nyomán.
Egy ilyen „üzenet” vezetett Antalóczi Lajos atya 'menesztéséhez' is, (melyről a következőkben fogok szólni). Mindez annak ellenére, hogy maga Erzsébet asszony mondta több alkalommal, hogy „Lajos atya az, akit a Szűzanya szent ügyének a felkarolására rendelt.” És valóban Antalóczi Lajos szervezte meg országosan a már említett 'tizenkét papot', ő volt, aki több vidéki plébánián szervezett Erzsébetet meghallgató papi közösséget, és ő volt az, aki Erzsébet lelkinaplóját a lelki irodalom gyöngyszemének nevezte. Antalóczi Lajos, a későbbi bölcsészdoktor és prelátus, írásaival sok „kollégát” győzött meg a Szeretetláng Mozgalom hitelességéről, kegyelmi erejéről és számtalan imaközösség alakult tanúságtétele és ajánlásai nyomán. 
