Komolyan veendők-e a hiteles égi figyelmeztetések? 2
A Fatimában kért világfelajánlás kérdése nem hagyta nyugodni az Egyház vezetőit, és ismételten megkísérelték. Ám valami szerencsétlen okból, soha nem a Fatimai Szűz kérésének megfelelően! Mint említettem XII. Piusz pápa 1942-ben megtette ugyan, de a világ összes püspökei-, és Oroszország külön megemlítése nélkül! Hasonló hiányossággal ajánlották fel a világot: VI. Pál pápa 1967. május 13-án, és II. János Pál pápa 1982. május 13-án. Mindannyiszor megkérdezve Lúcia nővért, hogy a Szűzanya elfogadta-e? És a válasz sajnos nemleges volt!
Végül Szent II. János Pál pápa 1984-ben (!) levelet írt a világ püspökeihez, kérve a csatlakozásukat.
A fatimai kápolnából elhozatta a Szűzanya kegyszobrát, és 1984. március 25-én a püspökökkel egységben, megtette a felajánlást úgy, ahogyan a Szűzanya kérte, vagyis Oroszország megemlítésével (bár ezt diplomáciai okokból halkan, nem a mikrofonba tette)! Ezt a felajánlást a Szűzanya elfogadta!*
Ámde, egyetlen biztató körülményt tartsunk szem előtt! A Szent Szűz ígérete, a felajánlás jelentős késedelmessége ellenére is érvényben maradt, miszerint az ő Szeplőtelen Szíve fog győzedelmeskedni! (Ehhez azonban üdvös lenne a fatimai kérések egyéni és közösségi teljesítése!)
Egy magyar példa. A Szent Szűz és az Úr, Natália Nővéren keresztül az 1930-as évek közepétől folyamatosan kérték a magyar engesztelés megszervezését és egy Engesztelő Templom építését a Normafa-i Szent Anna réten.
A szerzetesnővér magánkinyilatkoztatásait annak idején egyházilag kivizsgálták, s ügyét támogatták gyóntatói, ámde a kért engesztelő templom megvalósítását dr. Serédi Jusztinián, Magyarország bíboros hercegprímása szükségtelennek találta. Pedig a kérés teljesítése nem volt arányban az égi ígérettel, miszerint a templom megépítése és a Nagy Magyar Engesztelés megszervezése esetén Magyarország kimaradna a világégésből! Az Úr ígérte szerint:
„Magyarország engeszteléséért, megkönyörülök az egész világon! (...) Ez pedig annyiban fog sikerülni, amennyiben Szeplőtelen Anyámnak, mint a Világ Győzelmes Királynőjének megadják a nyilvános tiszteletet és elismerést (országában)”. (1940)
Hozzá kell tennem, hogy a fenti kérés ‒ az adott világhelyzetben – még jó szándékú „sima” indíttatásként is illő és üdvös megvalósítást érdemelt volna Mária Országától, mintegy a hűség jeleként, ESDVE és megdicsőítve Királynőnket! Ám, miután a világégés egyre jobban perzselte hazánkat, a prímás 1944. szeptemberében végül mégis engedélyt adott a Magyarok Nagyasszonya, Világ Királynéja Engesztelő Templom felépítéséhez!
Sajnos a több éves késlekedése, nem csak az ország sorsára, de a saját életére is végzetes lett!
1945. márciusában a hercegprímás részére már nem tudták beszerezni az inzulint, és emiatt az esztergomi prímási palota óvóhelyén hunyt el 60 éves korában!
__________________________
* Vö. Alonso, J. M. ‒ A. P. Riberio: Fatima üzenete és az önfelajánlás. 2. jav. kiad. Eger, 1994. 40-41. p.
