A Szeretetláng magyarországi kibontakozása
Korrajzként előre kell bocsátani, hogy a 60-as évek légköréről beszélünk és a megfélemlített egyházról
.jpg)
teszünk említést. Nem szabad felednünk, hogy csak 1961-ben (a Szeretetláng közlések kezdő évében) 35 papot és 30 világi apostolt tartóztattak le és ítéltek több éves börtönbüntetésre! De sokan hunytak el balesetnek, öngyilkosságnak, rablótámadásnak álcázott veretésekbe, kínzatásba! Még a börtönökben és elmegyógyintézetekben sem volt senki biztonságban. A kihallgatások és gyötrések során elhunytak halál okát cinikusan „heveny szívelégtelenségnek”, a tüdejükbe csapvizet vetetetteknek „tüdővizenyőt”, vagy embóliát diagnosztizáltak. A hatvanas években, még sorra végezték ki az ötvehatos szabadságharcosokat és a szocialisták az emberi jogokról akkor még hallani sem akartak! E jogok elismert bajnokává már csak akkor váltak, amikor már az emberiség ellen elkövetett bűntettek miatt „ők” kerülhettek volna sorra!
Az általános félelem mételyező füstje, beszűrődött a gyóntatószékek szentségi félhomályába is. Nyilvánvaló, hogy abban az időben egy magán-kinyilatkoztatás, amely nem kevesebbet állított, minthogy az egész emberiséget kívánja szívében megérinteni, ez az „internacionalizmus” a legkevésbé sem tetszett az internacionalistáknak!
A Szeretetláng üzenete – mint Magyar Ügy –, még „asszonybeszédként is” gyanakvást kelthetett a gyóntatókban, különösen azok körében, akik már megjárták az alattomban működő államapparátus kegyetlen árnyék-világát. Senki sem tudhatta, hogy melyik gyónó az, aki csupán "ki akarja kóstolni” a hozzáállásukat. A kort nemismerők jegyezzék meg: hogy kevesebbet is "összeesküvésnek, vagy kémkedésnek" ítéltek, melyért akár akasztottak is, de minimum hosszú börtön járt!!!
Mindazáltal a fentiekből természetesen következő veszélyérzet, félelem és beijedés egyáltalán nem volt jellemző a Szeretetláng kiválasztottjára!

Kindelmann Károlyné Erzsébet asszonyt, özvegyen hat gyermekével minden megélhetéstől megfosztották az 1948-ban végképp teret ügyeskedett kommunisták. Rendszerint minden munkahelyéről elbocsátották „klerikális beállítottsága” ürügyén. Kétszer is ki akarták telepíteni az 50-es években, ezek ellenére kitartott hitelvei mellett és gyermekeit beíratta a rendes iskolai hittanra, a Mindszenty ellenes gyűjtőívet sem volt hajlandó aláírni!
Hogy végülis mi az amitől Erzsébet asszony valóban nagyon félt és szenvedett emiatt? Ez, az égi párbeszédekből következően az volt, nehogy maga "megtévesztett és másokat megtévesztő legyen" (III/190)!
A BM, természetesen megfigyelte, nem csak Erzsébet asszonyt, de azt is akivel kapcsolatot tartott, így e sorok íróját is! Erre egy példát mesélek. 1981-ben (!) egy Németországban szolgáló lengyel pap (Andrasz Michalek) találkozni szeretett volna Erzsébet asszonnyal. A Szeretetláng ügyében ismert németországi nővért Róth Annát kérte meg a találkozás elősegítésére. Ő egy budapesti hölgyet (Jákóné Anit) hívta fel a lehetőség megszervezésére. Az asszony azt válaszolta, hogy ezt csak a "Tiboron keresztül lehet lebonyolítani"! A vezetéknevem nem említette, ennek ellenére a következő héten kinn volt nálam a rendőrség és afelől érdeklődött, hogy mi dolgom van nekem egy lengyel pappal? (Lengyelországban akkor volt forrásban a Szolidaritás Mozgalom!)
(Kedves mai látnok testvéreim, nem kérdezek semmit!)