Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. (Mt 10,28)
A 7. századi vértanúakták szerint Januáriusz és társainak adatai meglehetősen hézagosak. De annyi tudható, hogy 305-ben a fiatal püspök elhagyta Beneventót, és apostoli körútra indult Campaniában, majd Pozzuoliba. Ezen a területen már számos keresztény közösség élt, s nekik szükségük volt hitük megerősítésére a kegyetlen keresztényüldözés közepette. Tudjuk, hogy korábban Szent Péter tartózkodott Pozzuoliban, innen folytatva az útját Rómába. Az Apostolok Cselekedeteiből (28,14) pedig megemlíti, hogy Szent Pál 61-ben jött Pozzuoliba, és pár napot az ottani keresztények között töltött.
Sossus, a Miseno-i diákonus megtudta Januáriusz püspök Pozzuoliba (Puetoliba) való érkezését, és nagy titokban többször felkereste, ám sajnos a Cumana-i Szibillához zarándokló pogány tömeg igen ellenséges volt a keresztényekkel, és így Sossust, minden óvatossága ellenére fölfedezték. Beárulták Dracontius bírónak, aki bebörtönöztette. Ekkor Januáriusz és két kísérője elment a bíróhoz, bizonyítandó Sossus ártatlanságát, kérelmezve, hogy bocsássa szabadon. Ebből természetesen kiderült, hogy ők is keresztények, és mindhármukat letartóztatták. Januáriusz püspök a kihallgatás során habozás nélkül megvallotta hitét Jézus Krisztusban, az egy igaz Istenben, aki emberré lett, hogy üdvözítsen minket.
Dracontius bíró halállal fenyegette meg a püspököt, arra akarta kényszeríteni, hogy tagadja meg a Krisztusba vetett hitét és mutasson be tömjénáldozatot a római isteneknek. Ám Januáriusz püspök ezt határozottan elutasította és kijelentette, hogy inkább meghal, mintsem megtagadja a feltámadott Urat, aki a boldogság és az örök élet egyedüli forrása. A társai és saját maga nevében kijelentette, hogy készek vértanúhalált halni. „Krisztussal egyesülve nem félünk semmilyen szenvedéstől, amit emberek akarnak okozni.”
A bíró még egyszer felajánlotta nekik az azonnali szabadon bocsátást, azzal a feltétellel, hogy tömjénáldozatot mutatnak be. Januáriusz püspök és két társa ezt elutasították! Ekkor a bíró kimondta a halálos ítéletet: vessék a foglyokat vadállatok elé a Puteoli (Pozzuoli-i) amfiteátrumban. Dracontius bíró az ítélet kimondásakor megvakult, Januarius azonban meggyógyította, s a bíró ekkor módosította ítéletét fővesztésre.
Miközben a vesztőhelyre kísérték a püspököt és most már három társát, a puteoli egyház diákonusa, Procolus és két hívő, Eutüchész és Acutius tiltakozott az igazságtalan ítélet ellen. Erre őket is melléjük társítva, lefejezték.
Egy másik történet szerint, megtörtént a vadállatok elé dobásuk, ámde a bestiák nem támadták meg áldozataikat. Ezért Januáriusz püspököt hat társával végül lefejezték. Halálának napja 305. szeptember 19-e, a Jeromos-féle Martirológium szerint.
Tiszteletét a 4. század óta őrzi a hagyomány. Relikviáját 835-ben Nápolyból Beneventbe vitték, de 1491-ben visszaadták őket Nápolynak. A római naptárba 1586-ban vették föl ünnepét.
