1793-ban Maximilien Robespierre, a diktatúra vezető szervének, a Közjóléti Bizottságnak vezetője, az eltörölt istenhit az Ész Kultusza helyett (mely anarchiába torkollott) megszervezte a  „Legfőbb Lény” kultuszát. Ennek előzménye Rousseau Társadalmi szerződése, melyben a kereszténység (és az ateizmus) helyett haszonelvű és praktikus polgári vallást javasolt köztársasága számára: „Az állam számára igen fontos, hogy minden polgárnak legyen vallása, amely megtanítja szeretni kötelességeit, de e vallás tantételei mind az állam, mind a polgárok számára csak annyiban érdekesek, amennyiben tárgyuk az erkölcs, valamint azok a kötelességek, amelyeket a hívők másokkal szemben tartoznak teljesíteni.” – írta Rousseau (Társadalmi szerződés, 88. o.), melyet Robespierre váltott valóra a Legfőbb Lény kultuszának bevezetésével. Ahogyan 1794. május 7-én Robespierre a nemzeti konventben tartott beszédében megfogalmazta, a Legfőbb Lény eszméje „szociális és köztársasági eszme”. Ugyanezen a napon a következő dekrétumot terjesztette a Konvent elé:

„I. – A francia nép elismeri a Legfőbb Lény létezését és a lélek halhatatlanságát. 

II. – Elismeri, hogy a Legfőbb Lény méltó tisztelete az emberi kötelességek gyakorlásával egyenlő.”

    A dekrétum a következő – a görög és római erényeket megszemélyesítő istenségekre emlékeztető – ünnepek megtartását írja elő a francia polgárok számára: A Legfelsőbb Lény, a Természet, az Emberi nem, a francia Nép, a Szabadság mártírjainak, a Köztársaság, a Világszabadság, a Haza szeretetének, a Zsarnokok és az Árulók gyűlöletének, a Dicsőség és halhatatlanság, a Hősiesség, az Önzetlenség, a Szeretet, a Sztoicizmus, a Takarékosság, az Ősök, az Utókor és a Boldogság ünnepeit. Formálisan fenntartották a vallásszabadságot, de elrendelték, hogy a törvény szigorával kell megbüntetni azokat, bármilyen valláshoz tartozzanak is, akik „fanatikus prédikációikkal, propagandájukkal zavargásokat okoznak”.

     A Legfelsőbb Lény tiszteletére a római hadistenről elnevezett Mars-mezőn tartottak „istentiszteletet”, amit a forradalom ünnepelt művésze, Louis David rendezett. Ezen Robespierre főpapként maga mutatta be az áldozatot. Ám az új kultusz főpapja sem kerülhette el végzetét. Két hónappal később letartóztatták és 1794. július 26-án, maga is a „nemzeti borotva” alatt végezte. Halála lezárta a forradalmi terror korszakát, de a történelem egyik legvéresebb időszakának lélekrombolásán Európa gyökereiben megváltozott. Isten hivatalos elutasítása és a szabadság nevében gyakorolt erőszak megnyitotta a kaput a még pusztítóbb diktatúrák eljövetele előtt.

     Ezt követően az "Egyház Leánya" Franciaországában trónviszályok, restaurációk, kormányválságok, lázadások és forradalmak következtek.

     Egyházi szempontból 1830-tól elérkezett a "Mária Korszak" a Csodásérem üzenetével (Rue du Bac 140). 

A CSODÁSÉREM mennyei eredetű, melyet az Égi Édesanya kegyelmi segítségként – Labouré Szent Katalin által – ajándékozott a szenvedő emberiségnek. Az egyházilag elismert Mária-jelenés 1830. július és december között, a Vincés (Irgalmas) Nővérek párizsi anyaházában történt. November 27-én este ½ 6-kor, elmélkedés közben Katalin selyemruha suhogását hallotta a karzat felől. A Szent Szüzet látta maga előtt, aki egy félgömbön állt. Hófehér ruhája rózsaszínben játszott, a fején lévő hosszú fehér fátyol egészen a földig ért. Miközben arca egyre ragyogóbb volt, derékmagasságban egy gömböt tartott mindkét kezével, melyet az ég felé tekintve Istennek ajánlott. Ujjain – mint gyűrűk –, különböző méretű drágakövek ragyogtak, melyekből különféle erősségű vakító fény sugárzott. Ettől a Szűzanya alakja fényárban úszott, eközben tekintetét Katalinra irányítva így szólt: „A gömb, melyet látsz a világot ábrázolja... és külön-külön minden egyes embert. A fénysugarak a kegyelmet jelzik, melyeket azokra árasztok akik kérik.” A jelenés körül ekkor ovális keret képződött, melyen körívben e szavak ragyogtak: Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!
A látvány kissé módosult. A Szent Szűz kezéből eltűnt a gömb és karjait leeresztve ragyogó fény áradt a földre, melyen lábával a kígyót eltiporta. Feje körül 12 csillag ragyogott, majd így szólt: „Készíttess érmet ennek mintájára! Mindazok akik ezt megáldása után viselik és áhítattal elmondják e rövid fohászt, Isten anyjának egészen különös oltalma alatt állnak.” Erre, megfordult a kép és az 'érem hátlapja' volt látható, középütt egy kereszt és M betű monogramjával, alatta Jézus és Mária Szívének ábrázolásával. Az egész körül tizenkét csillag fénylett. A Szűzanya kezein lévő drágakövek közül néhány nem ragyogott. Erre ez volt Égi Anyánk válasza: „A fénytelen kövek azokat a kegyelmeket jelképezik, melyeket elfelejtenek kérni Tőlem az emberek!”

Mellesleg Labouré Szent Katalin többször életveszélyben volt az 1871-es francia forrongások idején! És mit gondol a kedves látnok testvérem, a "forradalmi erőknek" mi bajuk volt a gyönge Labouré Katalinnal és társaival, akik amúgy szegények, betegek és árvák gondozásával vették ki részüket a társadalomból? (Ó, mennyivel könnyebb élete lehetett volna Katalinnak is, ha mondjuk "Medaille Mercy" álnév alatt teszi fel a Csodásérem üzenetét az Internetre??)

    1846-ban a La Salettei jelenés a két üzenettel, melyből a másodikat (titkokat) 1858-ban  tehette közzé az egyik látnok Melanie. 1854. december 8-án IX. Pius pápa kihirdette a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját. Állami szempontból is jelentős változás állt be, így 1852-ben Bonaparte Napóleon unokaöccse, az angliai emigrációban élő szbdkműves Charles-Louis Napoléon Bonaparte császárrá kiáltotta ki magát III. Napóleon néven (1852-1870). Ebben a szbdkműves államrendszerben történtek meg a Lourdes-i események. Bernadette Soubirous-nak (1844–1879) megjelent a Szent Szűz, aki kérdésére a Szeplőtelen Fogantatásként mutatkozott be. A liberális körzetvezetés meg akarta akadályozni a vallási lelkület újjáéledését, a jelenési barlang előterét deszkapalánkkal zárták el a zarándokok elől, mely majdnem zavargásokat okozott. Az államügyész és a rendőrbiztos bevitette Bernadettet a Kormányzóságra és fenyegetéssel próbálták rávenni a látnokot állításainak visszavonására. A kihallgatás során, provokatív kérdéseikkel kifejezetten gyötörték és megfélemlítették Bernadettet. „A vesztedbe rohansz!” – így az államügyész. A rendőrbiztos pedig így fenyegette: „Apádat és anyádat is becsukatom!” 

     A Soubirous család jól tudta, hogy akár még perbe is foghatják őket lányuk miatt a "klerikális propaganda" terjesztéséért és a "zavargások" keltéséért. Ezek a vádak akár a családfő életét is kockára tehették, nem kímélve esetlegesen a lányukat sem! A rendkívüli gyógyulások hírére azonban úgy az egyházi, mint a világi vezetők is meginogtak tagadásukban, bár ezt váltig nem akarták elismerni.

A Lourdes-i jelenések híre, II. Napóleon császárt is felháborította és klerikális manipulációnak tartotta az egészet, melyre le kell sújtani. Amikor azonban gyógyíthatatlan kisfia is meggyógyult a barlangi forrás vízétől, maga intézkedett a barlangi deszkafal lebontásáról és a gyógyító forrásvíz zárlatának feloldásáról. A „Hölgy” legyőzte a császárt – mondták.