A fatimai események politikai légköre
Az előző két részben vázlatosan bemutattam a Francia Forradalom mibenlétét, igazi arculatát és következményeit, melyek sajnos már évszázadok óta mételyezik a megváltott emberiséget, rázúdítva a világra a megtévesztés, az ateizmus, a gőg és a pusztítás démonait, miként ez a kísértet járja be azóta is Európát is!
Nem volt ez másként 1917 Portugáliájában sem. A Cova de Iriai jelenések és az ezt követő hatványozódó népi érdeklődés, alapjaiban rendítette meg a helyi "liberális" körzeti megbízottat és szbdkmves pártját. Az ateista kormányzat már abban a hiszemben volt, hogy sikerült a vallásosságot visszaszorítani a templomokba és különösebb demonstratív látvánnyal nem kell már számolnia. A Fatimai Szűzanya azonban látta a jelen és jövőbeli veszélyeket és nem csak Fatima vagy Portugália népét, de az egész emberiséget szerette volna szívében megszólítani, Szent Fia zászlaja alatt egységbe tömöríteni, hogy megmentse kárhozattól! Amikor egyre nagyobb tömegek gyülekeztek a tizenharmadikákra, a felvilágosodás "humánus" eszméjén nevelkedett körzetvezető kivezényelte a hadsereget és kis híján vérengzésre került sor! Végül, hogy a zarándoklatokat megakadályozza és végére járjon a "papság manipulációjának", elhurcoltatta a három gyermeket és nem csak a börtönbezárással, de egyenkénti olajban főzéssel fenyegette meg őket, ha nem árulják el a rájuk bízott titkot!
Az alább idézek a "Fatimáról beszél Lucia nővér c. könyv 90. oldaláról: "Amikor az egymástól való elkülönítés után ismét együtt voltunk a börtön egyik helyiségében, kijelentették, hogy rövidesen elvisznek bennünket, 
hogy megsüssenek, Jácinta egy ablakhoz ment, amelyik az állatvásár-térre nézett. Először azt gondoltam, hogy a kitekintés által el akarja terelni figyelmét, de aztán észrevettem, hogy sír. Magamhoz hívtam és megkérdeztem, miért sír.
hogy megsüssenek, Jácinta egy ablakhoz ment, amelyik az állatvásár-térre nézett. Először azt gondoltam, hogy a kitekintés által el akarja terelni figyelmét, de aztán észrevettem, hogy sír. Magamhoz hívtam és megkérdeztem, miért sír.– Mert meghalunk anélkül, hogy szüleinket viszontlátnánk – válaszolta.
És könnytől ázott arccal mondta:
– Csak legalább édesanyámat láthatnám!
– Hát nem akarod ezt az áldozatot a bűnösök megtéréséért felajánlani?
– De igen!
És miközben hullottak a könnyek az arcára, kezét és szemét az ég felé emelte, és elmondta a felajánló imát:
– Ó, Jézusom, Irántad való szeretetből, a bűnösök megtéréséért, a Szentatyáért és engesztelésül a Szűzanya Szeplőtelen Szíve ellen elkövetett bűnökért.
A foglyok, akik ezt a jelenetet látták, meg akartak bennünket vigasztalni. Azt mondták:
– Mondjátok hát el a körzet vezetőjének azt a titkot. Mit érdekel benneteket az, hogy az a Hölgy nem akarja.
– Azt nem! – válaszolta hevesen Jácinta – inkább meghalok!" (IV. kiadás, 2006)
Ez szörnyű terror volt a gyermekek számára, hiszen Jácinta 7-, Ferenc 9-, Lúcia 10 évesek voltak!
(Kedves mai látnok testvérem! Te, aki felnőtt vagy már, ugyan bizony kardoskodnál-e "égi üzeneteid" mellett, ha azt hallanád, hogy a másik szobában már forr az olaj, mely terád vár?)
Mária hatodik fatimai jelenését az irodalom 'Október 13' címszó alatt írja le. Ekkor történt a híres fatimai Napcsoda. A Szűz megjelenése után elmondta kívánságát: ,,Szeretném, ha itt kápolnát építenének tiszteletemre. A Rózsafüzér Királynője vagyok. Imádkozzátok továbbra is mindennap a rózsafüzért. A háborúnak vége lesz, és a katonák hamarosan hazatérnek.” Utolsó szavai ezek voltak: ,,ne bántsák meg többé Istent, hiszen már annyira megbántották!” Ezt követően a Boldogasszony kitárta karjait, s ekkor kezdődött a tíz percig tartó Napcsoda.
Valamennyi korabeli újság megemlékezik, többen fényképeket is közölnek az eseményről. Manuel Nunes Formigao, Ferreira kanonokja könyvében azt írja, hogy kb. hetvenezren (70.000!) voltak tanúi az eseménynek. A Nap forgása, színeváltozása, zuhanása megdöbbentette és mélységes bűnbánatra késztette az embereket. Formigao így folytatja: ,,A hatalmas tömeg a csodálatos esemény láttára térdre esett, a Hiszekegyet, az Üdvözlégy Máriát és a tökéletes bánatot imádkozta minden ajak, majd az öröm, a hála és bűnbánat könnye folyt valamennyi szemből.” Egy természettudós szemtanúként azt is elmondja, hogy amikor a Nap zuhanni kezdett a Föld felé, néhány pillanatig nagyfokú ijedtség lett úrrá a tömegen. "Isten így nyomta rá bélyegét a fatimai eseményekre” – írja Formigao kanonok, mintegy hitelesítve azt. Miközben a nép a napcsodát szemlélte, a látnokoknak a Szentcsalád, a Fájdalmas Anya, majd a Kármelhegyi Boldogasszony jelent meg. Amikor 1917-ben a fatimai események lezajlottak, még nem lehetett sejteni az üzenetek hatalmas világtörténelmi jelentőségét. A szbdkmves kormány a következő választásokon csúfos kudarcot szenvedett. Az Egyház részéről héttagú vizsgálóbizottság 1929. április 14-én fejezte be a jelenések kivizsgálását és hiteles voltát a fatimai püspök 1930. október 13-án százezer zarándok előtt hirdette ki.
Az alábbi képen A tömegből egy katona menti ki a kis Jácintát 1917. október 13-án.
