A Szeretetláng üzenetének képi hasonlatai 2
(Jézus:) „Nézd a szántóföldeken a nagy, terebélyes körtefát, mely árnyékot és üdítő gyümölcsöt kínál a szegény fáradtaknak. Te már ilyen terebélyes fává nem nőhetsz. Tudod, mit? Légy te az Én kis napraforgóm, és fordítsd Felém olajos magvaidat, melyek az isteni Nap sugarában megérnek. (...) Akarod-e, hogy olajos magvaid mind duzzadtabbak legyenek? Ha igen, akkor fogadj el minden áldozatot, melyet felkínálok, mert olajos magvaid csakis így lehetnek hasznosak. És akarod-e, hogy olajos magvaidat kisajtoljam? Ha igen, ezt csakis a meghozott áldozatok árán érhetjük el. Ezek a szenvedések által kisajtolt olajcseppek a lelkek üres mécsesébe hullva Anyám Szeretetlángjától kigyúlnak, és ennek fényénél látni fogják a Hozzám vezető utat. Ez az olajcsepp, melyet szenvedéseid árán kisajtoltam, az Én érdemeimmel egyesítve ráhull még azokra a lelkekre is, akiknek nincsen mécsesük. Ők keresni fogják ennek okát, és megtalálják az üdvösségre vezető utat.” (II/23-24)
Hogy a "lángra gyújtott szívek mécsese", a krisztusi kegyelemmel gyújtott hit szimbóluma, azt példázza Nagy Szent Leo pápa (+461) római néphez intézett prédikációja is: „Ha hittel és bölcsességgel gondoljuk át az ember teremtésének kezdetét, megértjük, hogy az Isten azért teremtette az embert saját képére, hogy kövesse Teremtőjét. Az emberi természet méltósága úgy valósul meg, ha az emberben mintegy tükörben, az Isten jóságának formája ragyog fel. Ezt a formát újítja meg bennünk nap mint nap a Megváltó kegyelme. Így az első Ádámban elbukott ember, a második Ádámban (Krisztusban) állhat ismét talpra. Az Isten szeret minket, saját képére újra formál és erőt ad ahhoz, hogy úgy cselekedjünk, ahogy Ő cselekszik, így megtalálva bennünk jóságának képmását. Vagyis, Isten lángra gyújtja szívünk mécsesét, hogy a szeretet tüzétől lángoljon és így szeressük Istent, és mindazt amit Isten szeret.”(Sermo 12,1)
